• Parkinson-kór

Milyen előrehaladás történt a Parkinson-kór okának a megállapításában?

Mielőtt megválaszolnánk e kérdést, érdemes egy kis időt eltölteni azzal, hogy ismét áttekintsük a Parkinson-kór természetét. Ez egy degeneratív rendellenesség, kialaku­lásának valószínűsége az életkor előrehaladtával növek­szik. Parkinson-kórban az idegsejt-pusztulás az agy egy kis területét érinti. A sejtek szelektív elvesztése más degeneratív betegségeknél is megtalálható, például az Alzheimer-kórnál és az atípusos parkinsonizmusnál. Ezek a hasonlóságok azt jelentik, hogy a kutatási ered­mények e betegségek bármelyikében fényt deríthetnek a többi betegség okaira is.

Mivel foglalkoznak a Parkinson-kór kutatói?

A Parkinson-kór kutatásának egy része azokkal a képződményekkel (Lewy-testeknek nevezik) foglalkozik, amelyek az elhalt idegsejtek után maradnak. Nagyon fontosnak tűnik megérteni ezeknek a mikroszkopikus szerkezeteknek a fehérje-összetételét. Nemrég megtalálták az alfa-synuclein nevű fehérjét a Lewy-testekben, és a kutatók azt vizsgálják, hogyan reagál más fehérjékkel mind normá­lis, mind abnormális alakjukban, és bizonyos körülmények között hogyan vezethetnek ezek a reakciók a sejtpusztuláshoz.

Mire jutottak eddig a kutatók?

Az elmúlt néhány évben a Parkinson okainak több nyitját fedez­ték fel, mint bármikor azelőtt, köszönhetően – talán meglepő – né­hány amerikai drogfüggőnek! A kutatásnak e modern korszaka az 1980-as évek elejére vezethető vissza, amikor egy csoport fiatal amerikai drogfüggőnél kialakult egy olyan betegség, ami épp úgy nézett ki, mint a Parkinson.

Ezek a drogfüggők MPTP-t tartalmazó drogot használtak. Az ebben a drogban lévő vegyi anyag viszonylag egyszerű, és nagy meglepetést jelentett a kutatóknak, hogy úgy talál­ták, az ilyen drog azoknak a sajátságos idegsejteknek a pusztulását okozhatja, amelyek érintettek a Parkinsonban, miközben az agy és test többi részét békén hagyják.

Mit jelent az MPTP?

A kutatók aztán felfedezték, hogy az MPTP Parkinson-kórt okozhat a majmoknál, így volt állatmodelljük, melyen tesztelhették az elméleteiket. Úgy ta­lálták, hogy az MPTP konkrét sejtrészeket rongált meg, amelyeket mitokondriumnak neveznek – mely a sejt energiakészletét biztosít­ja. Amikor a mitokondrium nem működik kielégítően, számos más biomechanikus folyamat is gyengül, és ez az idegsejtek pusztulásá­hoz vezet.

Azt is gondolták, hogy az olyan kémiai anyagok, mint az MPTP esetleg más vegyületet is termelhetnek, amelyeket oxigén­ szabadgyököknek neveznek, s amelyekről úgy tudják, képesek sejt­károsodást okozni.

Milyen kémiai anyagok játszanak szerepet a Parkinson-kórban?

Emelkedett vasszint és csökkent glutationszint is kimutatható, ez utóbbi egy olyan vegyi anyag, mely segít megvé­deni a sejteket sérülés ellen. Ezek fontos kérdések, amik elvezethe­tik a kutatókat a Parkison-kór okának kiderítéséhez.

Az egyik lehetőség az, hogy vannak más kémiai anyagok, talán a környezetben vagy az ételben, amelyek meglehetősen hasonlítanak az MPTP-re. Lehet, hogy néhány ember védelmi rendszere geneti­kailag gyenge ezekkel a vegyi anyagokkal szemben, ami azt jelenti, a meg nem támadott emberektől eltérően ők képtelenek lebontani azokat más ártalmatlan anyagokká a szervezetükben. A vegyületek aztán károsíthatják a substantia nigrát.

Az állatmintákon szerzett tapasztalatok is segíthetik a kutatókat abban, hogy azonosítsák azokat a módokat, amelyekben az okozott kárt megállíthatják, sőt visszafordíthatják. Ez segített az új dopamin-agonisták kifejlesztésekor, a magzati őssejt-beül­tetéssel és más sebészeti eljárással kapcsolatban is.

Úgy hallom, történt némi előrehaladás a geneti­ka szerepének a megértésében a Parkinson-kór esetén. Igaz ez?

Igen, a hibás gének felfedezése a negyedik kromoszómán (egy olasz családnál, amelyben a Parkinson-kór több generáción keresztül megjelent). Ez a gén állítja elő az alfa-synuclein nevű fehérjét, ami ma a Lewy-test komponenseként ismeretes. Még ha ez egy rit­ka eset is, segítheti a kutatókat abban, hogy kibogozzák a kapcsolatot a sérült gén, s az általa előállított sérült fe­hérje és a dopamin sejtek elpusztulása között. Ha így történik, ez jobban megvilágíthatja, hogy mi romlik el a Parkinson-kór elterjedtebb típusaiban, és hogy hogyan lehetne ezt rendbe hozni.

Valójában genetikai hiányosság a kór?

Egy másik genetikai hiányosságot – ami némileg gyako­ribb – fedeztek fel, és egy másik fehérjéhez van köze, amit parkinnak hívnak. A Parkinson e fajtája más módon örök­lődik, és nem alakulnak ki Lewy-testek. Más ritka csalá­doknál más géneket fedeztek fel (már legalább 10, egysze­rűen csak PARK-géneknek elnevezett gént), ha megértjük ezeket a genetikai eseteket, azok felé fordulhatunk, ahol a genetikai és környezeti okok keveréke áll fenn.

A jövőbeni kutatás segítése céljából a Parkinsonos embereket mind­inkább megkérik, hogy adjanak vérmintát azért, hogy ki tudják von­ni a DNS-t. Habár csak kivételes esetekben lesz hasznos a DNS-ből kapott információ egy egyénnek vagy családnak, bevehetik a kutatá­si tanulmányokhoz szerzett „csoportos adatok” közé. Lehet, hogy ezek nem csupán a Parkinson okának a vizsgálatait szolgálják, ha­nem azon okok kutatását is, miért reagálnak különböző emberek eltérően a gyógyszerekre (farmakológiai genetika).

A rendellenes gén

Egy közös szál az eddigi összes genetikai felfedezésben az, hogy egy rendellenes gén (vagy gének) rendellenes mennyiségű vagy típusú fehérjét hoz létre, mely akadályozza a sejt bizonyos rendszerének működését. Ez a rendszer hozzákapcsolódik a sérült fehérjékhez, és eltávolítja azo­kat, hogy ne tudják tovább károsítani a sejteket.

Bár a kiinduló sé­rülés oka nem ismeretes, az eltávolítás javulása és emiatt a sérült fe­hérje csökkenő felhalmozódása csökkentheti a betegség előrehal­adását. Az egyetlen génhibával magyarázható Parkinson-betegség a mai napig nagyon ritka. Nem szükséges rutinszerűen genetikai vizs­gálat a diagnózis vagy a kezelés megállapítására a Parkinsonosok nagy többségénél.

A jelenlegi Parkinson-kutatások milyen egyéb területei tűnnek a legbiztatóbbaknak?

Jelenleg a kutatók négy nagy területre koncentrálnak:

• a veszélyeztetett emberek kiszűrésére;
• a további állapotromlás megakadályozására a diagnó­zis megállapítása után;
• a sérült agy rendbehozatalára;
• és új gyógyszerek és műtétek kifejlesztésére.

Sok jelenlegi kutatásnak a célja, hogy megpróbálja kideríteni, tud­juk-e azonosítani a Parkinsonos embereket mielőtt még megjelenik az első tünetük, esetleg biokémiai vizsgálat valamilyen formája vagy valamiféle képalkotó eszköz segítségével. A PET-képalkotás-vizsgálat ki tudja mutatni a Parkinsonnál a dopamin sejtek és -pályák el­vesztését, de ezek a készülékek nagyon drágák, és jelenleg csak né­hány van belőlük Nagy-Britannia egész területén.

A DAT-képalkotás-vizsgálat elérhető ma, és radioaktív izotópot használ (kis dózist egy radioaktív vegyi anyagból, amit a véráramba injekcióz­nak). Ez lehetővé teszi Parkinson esetén a dopamin -csökkenés mérését gammakamerákkal, melyek a legtöbb kerületi közkórház­ban rendelkezésre állnak.

Mit kell tudni ezekről a módszerekről?

A DAT-vizsgálat segíteni tud a Parkinson-fajták megkülönböztetésében, és már korai szakaszában megerősí­theti a diagnózist. Ha a Parkinson-kór lefolyását lassító gyógy­szereink lesznek, ezek és hasonló módszerek képessé tehetnek ben­nünket, hogy mérjük az agyban folyó változásokat, mielőtt a tünetek kifejlődnének.

Az idegsejt-károsodás mechanizmusának megértése ahhoz is hozzájárulhat, hogy megelőzzük a további rosszabbodást olyanok­nál, akiknél már megjelentek az első szimptómák. A diagnózis felál­lításakor legtöbbeknek csak enyhe tüneteik vannak, így ha azon a szinten tudnánk tartani, sokat nyernénk. Több gyógyszert, ami las­síthatja az előrehaladást, kutatnak a vizsgálatokban.

Milyen kísérleti módszerek vannak már a Parkinson gyógyítására?

A Parkinson-kór miatt már komolyan sérült agy rend­behozatalának módjai jelentenek egy másik kutatási területet. A legpublikáltabb eljárás a magzati agysejtek fel­használása, ami még mindig csak kísérleti eljárás. Van­nak azonban más, ígéretes lehetőségek. Ezek közé tarto­zik más sejtfajták felhasználása, amelyek genetikai fel­építésüknél fogva tartalmaznak dopamint, vagy a növe­kedési faktor néven ismert anyagok azonosítása, mely segíti az agy regenerálódását.

Milyen új gyógyszerek fejlesztése van folyamatban?

Az új gyógyszerek kifejlesztése jelentős kutatási terü­let. A kutatók keresik a levodopa adagolásának új mód­jait és a dopa-agonistákat, melyekre jobb a válaszreakció. Az a cél, hogy kizárják vagy csökkentsék a gyógyszerha­tás ingadozását, amely gyakran része a Parkinsonos tüne­teknek. A kutatók más rendszereket is vizsgálnak az agy­ban, amelyek nyilvánvalóan megtámadottak a Parkinson-kórban, és terápiai lehetőségeket kínálhatnak.

Műtéti kezelések, mint például az agy megsértése (lesioning) és a mély agyi stimuláció, aktív kutatási terü­letek, s a sebészet új és jobb sebészeti célpontok, vala­mint jobb technológiák kifejlesztését kutatják.

Néztem egy TV műsort az őssejtek beültetésével kapcsolatos kutatásokról.

Milyen jelentősége van ennek egy Parkinsonos beteg számára?

A Parkinson-kórt sokan úgy tekintik, mint azon kevés betegségek egyike, ahol az őssejt-beültetések sikert jelenthetnek. Gyors fejlődés ezen a területen azonban nem várható.

Az őssejtek nem specializálódott sejtek, amelyek osz­tódni tudnak, hogy létrehozzák önmaguk másolatait, és létre tudnak hozni specializálódott sejteket is. Az ősse­jtek megtalálhatók a fejlődő és felnőtt szervezet sok különböző részén és az agyban. Megvan a képességük, hogy különféle sejttípusban fejlődjenek (pl. máj, vér, agy, csont) egy olyan folyamaton keresztül, amit diffe­renciálódásnak nevezünk. Arra is van képességük, hogy hosszú időre megújítsák magukat, és mert oly sokoldalú­ak, potenciálisan felhasználhatók lehetnek a szervezet és az agysejtek helyrehozására és megújítására.

Milyen segítségre lehetnek az őssejtek?

Az őssejteket több forrásból lehet nyerni, többek kö­zött az embrió állapot nagyon korai időszakából, abor­tált magzatokból, születésnél a köldökzsinór vérsejt­jeiből, csontvelőből és még a felnőtt agyból is. A korai embrióból származó sejtek iránt a kutatók különösképpen érdeklőd­nek, mert ezeknek a sejteknek megvan az a képességük, hogy az emberi szervezetben megtalálható összes sejtfaj­tát kifejlesszék. Ezek jelentik az őssejt egyik legfőbb faj­táját, amire a Parkinson-kutatások koncentrálnak.

Ezen célból az őssejtkutatásnak szüksége van annak megállapítására, mikor nem specializálódnak az őssejtek, és fel kell fedni, hogy milyen állapotok ösztönzik az őssejteket arra, hogy speciális sejtekké váljanak.

Mit kell tudni az őssejtkutatásról?

Az őssejtkutatás az orvostudomány izgalmas része, és igen ígéretes a jövőre nézve. Ámbár, ha felteszik a kér­dést, hogy mennyire jelentős ez egy Parkinsonos beteg számára ma, azt kellene válaszolnunk, hogy ez valószínű­leg a következő generáció számára lesz jelentős és a leg­több ma élő Parkinsonos beteg számára nem. Ennek el­lenére, a kutatás valószínűleg sok mindenre megtanít bennünket a Parkinson-kórral kapcsolatosan.

A magzati agy anyagát felhasználó implantátumok az őssejtkutatás egyik fajtáját képezik?

Nem. A magzati anyagot felhasználó implantátumok is és az őssejtkutatás is az idegpótlási terápia egy fajtája, de az anyagok és az alkalmazott technikák eltérőek.

A magzati anyagot felhasználó agyi implantátumokban olyan fejlődő sejteket használnak, amelyek már arra hivatottak, hogy dopamin sejtekké váljanak, és nem osz­tódnak, amikor beültetik (noha az őssejteket magukban foglaló beültetésektől azt várnánk, hogy olyan sejteket tartalmaznak, amelyek osztódnak, és aztán válnak dopamin -neuronokká).

A magzati dopamin sejteket felhasználó agyi implantátumok célja, hogy e sejtek kapcsolatba kerülve a többi agysejttel, elkezdjenek elég dopamint termelni a neuro­transmitter hiányából fakadó bajok kijavítására. Ennek a típusú idegi beültetésnek az eredményei vegyesek.

A génterápia távlatáról is hallottam. Ez hogyan működik?

A génterápia szokásos formái egy gyengített vírust hasz­nálnak, amit úgy készítenek elő, hogy egy olyan fontos gént tartalmazzon, amelyek dopamint, növekedési fak­tort vagy más idegvédőket termelnek. A génterápia más betegségek esetén nehezen indult el, és leukémiát, vala­mint szervelégtelenséget okozott, úgyhogy az Egészség­ügyi Tanácsadó Bizottság Osztálya (GTAC) erősen sza­bályozza azt. Mivel az őssejt- és génterápiánál a meg­növekedett elvárások és a médiaérdeklődés elhomályo­sítják azok kutató jellegét, még kudarcok várhatók.

Hallottam, hogy a Parkinson-gyógyszereket adni lehetne olyan bőrtapaszokkal is, melyből külön­féle gyógyszerdózis szabadul fel, mielőtt leven­nénk. Az ilyen módszer nagy jótétemény lenne a meglehetősen feledékeny idős embereknek.

Milyen hamar válhat ez a lehetőség valósággá?

A bőrtapaszok elméletileg a gyógyszer bejuttatásának olyan módját biztosítják, ami lehetővé teszi a gyógyszer­bevitel folytonosságát. A Parkinson-kórnál eddig a legsi­keresebb gyógyszer a rotigotin, egy dopamin-agonista szer. Ma már ez forgalomba került az Egyesült Király­ságban és Magyarországon is, és sok beteg úgy találja, ez hatékony módja a dopamin-hatások hosszan tartó keze­lésének.

Mik a tapasztalatok a tapaszokkal?

Tapasztalatunk szerint a szert használó betegek úgy találják, hogy mozgásos tüneteik szabályozásában az ingadozások javultak. Sajnos néhányan érzékennyé vál­nak magára a tapaszra, ami a bőrirritációnak köszön­hető. A rotigotin tapasz olyan új gyógyszerformátum, mely ráadás azokhoz a választási lehetőségekhez képest, amelyek rendelkezésre állnak a Parkinson modern keze­léséhez.

Más gyógyszereket is – mint például az antikolinerg gyógyszerek egy részét – adják tapasz formájában és általában sajátos helyzetekben, mint például a nyál­képződés szabályozására.

Elméletileg a tapaszok hasznosak lehetnek olyan betegeknél, akik meglehetősen feledékenyek, de az orvosok szempontjából azért fontosak, mert csökkenthet­nék (legalább is elméletileg) a gyógyszerszintek változásai miatti ingadozásokat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.