• Parkinson-kór

Parkinson-kór – Tünetek és kezelés

Gyakori neurológiai betegség, amely inkább az időseket érinti. Ismeretlen eredetű oka az idegsejtek pusztulása az agy mozgásokat koor­dináló és szabályozó központjában. Az elfajulás lényege, hogy az agy érintett területe nem ter­mel elegendő dopamint, ami az acetilkolinnal egyensúlyban a mozgások finom szabályozásá­nak egyik ingerületátvivő anyaga. Az így létre­jövő (kémiai) egyensúlyzavar a Parkinson-kóros tünetek (kézremegés, fejremegés, izmok merev­sége, ízületi mozgások korlátozottsága stb.) alapja.

A Parkinson-kór tünetei és jelei

• A test egyik oldalán a kéz, kar vagy láb remegése, amely feladatmegoldáskor abbama­radhat. Idővel már mindkét testfél érintve lesz
• Izommerevség
• A mozgások megkezdése nehézkessé válik
• Görnyedt, csoszogós járás
• Kifejezéstelen, lárvaszerű arc
• Elkent, nehezen érthető beszéd
• Depresszió

Egyelőre nem ismert a Parkinson-kór va­lódi oka; annyi bizonyos, hogy az agytörzsi dopaminerg idegsejtek károsod­nak, pusztulnak. A Parkinson-kór kiala­kulása egyfajta családi halmozódást mu­tat, és férfiaknál gyakoribb, mint nőknél. A parkinsonizmus, ami hasonló a Parkinson-kórhoz, azonosítható okok (egyes gyógyszerek szedése vagy fejsérülés) mi­att alakul ki.

A betegség előrehaladása

1817-ben James Parkinson a betegséget „reszketeg bénulás”-nak nevezte, ami na­gyon pontos meghatározás: egyrészt a remegésre (tremor), másrészt az izomme­revségre utal. A tünetek igen lassan ala­kulnak ki. A mozgáskészség romlásával a mozgások kivitelezése annyira akadályo­zottá válik, hogy már a legegyszerűbb mozgásformák is nehézségbe ütköznek. A Parkinson-kóros betegek nagy része demenciában és depresszióban is szenved.

(Kép fent) A Parkinson-kór legfontosabb tünete a mozgászavar, többféle mozgásprobléma. Sokrétű és hathatós segítség szükséges ah­hoz, hogy a beteg megőrizhesse aktivitását.

A károsodás helye

(Kép fent) Parkinson-kórban az agytörzsi magvak a károsodott agyterület. Ezek felelősek a mozgások kivitelezésének finom szabá­lyozásáért.

A diagnózis módja

Éppen a betegség lassan kialakuló termé­szete miatt több alkalommal is fel kell ke­resni az orvost, és részletes kikérdezés, ala­pos testi vizsgálat előzi meg a diagnózis ki­mondását. Az izomműködés hosszú távú megfigyelése szükséges ahhoz, hogy pon­tos legyen a diagnózis. Vérvizsgálattal az egyéb gyanítható okok kizárhatók, agyi képalkotó módszerekkel pedig szélütés és agydaganat irányában lehet vizsgálódni. Más vizsgálatok alapján kizárják a gyógy­szerszedés miatti, illetve vírusfertőzés okozta hasonló betegségeket is.

A kezelés lehetőségei

A Parkinson-kórt elsősorban gyógyszeres úton kezelik. Legismertebb gyógyszere a levodopa, amely az agyban dopaminná alakul, és így pótolja a dopamin hiányát. Ha véletlenül túlsúlyba kerül a dopamin, annak nemkívánatos mellékhatásai lehet­nek.

Egyes esetekben olyan magas levodopa dózist kellene adni, amit már a mellékha­tások miatt nem tolerál a beteg – ilyenkor más gyógyszert kell keresni. Az alkalmazott gyógyszerek másik cso­portját az ún. antikolinerg szerek alkotják. Ezek gátolják az acetilkolin hatását, így helyreáll az egyensúly (a dopamin és ace­tilkolin között). Időbe telik a helyes dózis megtalálása minden egyes beteg számára, és egyes esetekben a mellékhatások (száj­szárazság és látászavarok) okozhatnak problémát.

Ritkán, ha például fiatal beteget érint a Parkinson-kór, felmerülhet a műtét lehe­tősége. E műtét célja, hogy a reszketést, reme­gést okozó agyi területet kiiktassák. Más­féle újabb irányzat az idegsejt-átültetés és az agy elektromos ingerlése.

Kiegészítő módszerek a kezeléshez

A mozgáskészség fenntartása a legfonto­sabb ebben a betegségben. A betegek pró­bálják meg napi tevékenységüket folytat­ni, végezzenek egyszerűbb gyakorlatokat, például szakember által irányított jógagya­korlatokat. Sokak számára hasznos a gyógytorna. Fontos a pihenés beiktatása is, mert a túlerőltetéstől rosszabbodnak a tünetek.

A betegség előrehaladásával a beteg fi­zikai, eszközös segítségre szorul a min­dennapi tevékenységében. Fontos a ruhá­zat, az evőeszközök, a székek, a cipők és általában a lakás kényelmessé tétele, hogy a beteg számára ezek könnyen használha­tóak legyenek.  Foglalkozásterápiás szakember segíti az adaptációt, beszédterápiás pedig a beszéd­javításon dolgozik. Mivel a depresszió jel­lemző kísérő tünet, sokat számít a segítők, a család, a barátok pozitív hozzáállása, tá­mogatása.

Bár a Parkinson-kór csökkenti a moz­gásképességet és rokkantsághoz vezet, rontja az életminőséget, a betegek a diag­nózis felállítása után még hosszú ideig él­hetnek.

A parkinsonizmus okai

A tünetek nagyon hasonlítanak a Parkinson-kór tüneteihez, és a követ­kezők válthatják ki:

• egyes gyógyszerek, így pszichiátriai készítmények;
• ritka vírusfertőzések (ilyen volt az 1920-as évek influenzajárványa);
• az MPTP nevű drog túlzott használata;
• fejsérülések, főleg ha gyakran ismétlődnek (ökölvívók).

Huntington-betegség

Huntington-féle vitustáncnak is nevezik ezt a ritka, örökletes betegséget. Jellemzője a furcsa, dobáló, hintázó járás, görcsök és az előrehaladt demencia. A betegséget lényegében egy rendellenes gén okozza. A gén domináns, vagyis elegendő, hogy az egyik szülőtől öröklődjön, és a beteg gén már kiváltja a kórképet. Bármely életkorban elvégezhető genetikai tesztvizsgálat kimutathatja e gén meg­létét.

A tünetek általában 30-50 éves kor között jelentkeznek. A diagnózist agyi CT és MR felvételekkel lehet megerősíteni. Gyógyszeres kezelés segít­het a görcsös állapoton, a súlyos mozgászavarokon, de a betegség progresszíven romlik. Az utolsó stádiumokban a beteg már szinte állandó felügyeletet, ápolást igényel. A legtöbb Huntington-kóros beteg a tünetek kialaku­lásától számítva még 10-20 évig is élhet.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.