• Parkinson-kór

Segíthet a Parkinson-kóros betegeknek a fizioterápia és akupunktúrás terápia?

Nemrég fizioterápiás kezelést kaptam egy Parkinson-kór miatti elesést követően, és ez so­kat segített.

Azelőtt senki sem javasolta. Miért nem lehet szélesebb körben kapni ezt?

A fizioterápia használhat a Parkinsonos embereknek, bár ez nem tudja teljesen megoldani a teljes problémát. Sokaknak az Önéhez hasonlók voltak a tapasztalatai -rendkívül hasznosnak tartották a fizioterápiát egy elesés után, vagy amikor mozgásképtelenné váltak, lehet, hogy egy operáció miatt. Ezekben a helyzetekben a fizioterá­pia segít abban, hogy újból elkezdjenek járni, és visszaál­lítsa az esetleg elvesztett magabiztosságot. Ez azoknak az embereknek is hasznos, akiknek nehézségeik támad­nak a járással.

A fizioterápiát ritkán javasolják a Parkinson nagyon korai szakaszában, bár sok terapeuta hiszi, hogy egy korai állapotfelmérésnek, testmozgásra és önellátásra vonatkozó tanácsoknak fontos, hosszú tá­vú előnyei vannak. Általában csak az orvosuk javasolja az embereknek, hogy olyan aktívak legyenek, amennyire lehetséges.

Általában véve egyetértünk azzal, hogy a fizioterápiára történő beutalás nem oly gyakori, mint kellene, részben mert kevés a fizioterapeuta, de azért is, mert nincsenek tudatában annak, hogy beavatkozásuk mennyire hasznos lehet. Néha nagyon kitartónak kell lenni és nyaggatni kell a háziorvost vagy a szakorvost azért is, hogy kapjanak egy próbakezelést, hogy lássák, használ-e, vagy sem.

Az egyik legzavaróbb oldala a Parkinsonomnak az, hogy oly sok mindennapi feladatot akadá­lyoz, a gombok begombolásától kezdődően a székből történő felkelésig és az ágyban történő megfordulásig.

Milyen segítséget kaphatok e problémákra?

Minden bizonnyal az Ön által leírt problémák a Parkinson-kór legzavaróbb és legnehezebben elviselhető tünetei közt szerepelnek. Bár a gyógyszerek jelentős mértékben segítenek, nem mindig jelentenek teljes meg­oldást. A fizioterapeuta és akupunktúrás szakember se­gítsége nagyon hasznos lehet. Néha találnunk kell új mó­dot a problémák megoldására, és néha a megfelelő fel­szerelést kell megkeresni.

Segíthet-e a beszédterápia a Parkinsonos embe­reken?

A beszédterápia (ma beszéd- és nyelvterápiának neve­zik) hasznos lehet néhány Parkinsonosnak, akinek a beszédével, arckifejezésével vagy nyelésével gondok van­nak.

Egy sor beszédprobléma lehet, a gyengült hangerőtől és rekedtségtől kezdve addig, hogy nehéz elkezdeni be­szélni, vagy túl gyorsan beszél. Fontos, hogy igénybe ve­gyék egy olyan beszéd- és nyelvterapeuta segítségét, aki Parkinsonos betegekkel is foglalkozik.

Más terapeutá-hoz hasonlóan a beszéd- és nyelvterapeuta is néha úgy érzi, hogy túlságosan későn fordulnak hozzájuk ahhoz, hogy a maximális hatást kifejthessék. Még a korai sza­kaszban is javasolhatnak gyakorlatokat az arc mozgé­konyságának és a kifejezésteljes beszédnek a javítására, és így segítenek az embereknek, hogy hosszabb ideig megőrizzék jó kommunikációs készségüket, mint ahogy különben történne.

Milyen kiegészítő terápiák javasoltak?

Amikor nincs általános, tudományosan elfogadott gyógy­mód egy betegségre, érthető, hogy sokan újszerű vagy ke­vésbé konvencionális megoldást akarnak feltárni. Noha va­lamikor az egészségügyi testület gyanakvó volt az úgyneve­zett „alternatív” terápiákkal kapcsolatosan, egyre szélesebb körben terjed el köztük az a nézet, hogy ha találnak vala­mit, ami segíthet a tüneteken anélkül, hogy kárt okozná­nak, ésszerű kipróbálni.

Egyetlen figyelmeztető megjegy­zést tennénk ezzel kapcsolatosan, azt, hogy tanácsos meg­beszélni az orvosával vagy szakápolójával, mielőtt gyógy­füvekből készített orvosságokat vagy kiegészítőket vesz be, mivel némelyik befolyásolhatja a Parkinson-kór elleni gyógyszereket vagy ellenjavallottak.

Az orvosok nem helyeslik a kiegészítő vagy alternatív gyógyszereket?

Mielőtt megpróbálnánk válaszolni e kérdésre, különbsé­get kell tenni azon gyógyszerek és terápiák között, ame­lyekről azt állítják, hogy az egészségügyi kar által felaján­lott kezelések „alternatívái”, és azok között, amelyek „kiegészítők”, és a hagyományos kezelések mellett alkal­mazhatók. A kiegészítő terápiáknak pontosan olyannak kell lenniük, amelyek megfelelnek a beteg orvosi csapa­ta által alkalmazott kezeléseknek, inkább mintsem az egészségügyi szakemberektől kapott kezelés alternatívá­jának.

Ma már sok orvos szimpatizál e terápiák némelyiké­vel, melyek közül néhány nagyon régi. Ugyanakkor e kü­lönféle terápiák elismert tagjai megpróbálnak kitartób­ban javítani saját gyakorlatukon, és jobban tájékoztatni a közvéleményt a képesítéseikről és képzésükről. Sok or­vos fenntartásai a körül a tény körül forognak, hogy e ke­zelések közül nagyon keveset vetettek alá megfelelően ellenőrzött kísérleteknek. Ez azt jelenti, hogy kevés kéz­zelfogható bizonyíték van arra, hogy e kezelések működ­nek. Különféle erőfeszítéseket tesznek e probléma ren­dezésére.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.