Veseelégtelenség
Tünetek
Krónikus veseelégtelenség akkor alakul ki, ha ez a szerv fokozatosan képtelenné válik a salakanyagok és mérgek vérből való hatékony kiszűrésére. Következménye egy idő után fáradékonyság és gyakori légszomj, később súlyosabb problémák, végül a vese leállása, ami dialízist (művesekezelést) tesz szükségessé. Az idült veseelégtelenséget visszafordítani nem lehet, de súlyosbodása megállítható, legalábbis lassítható.
Prevenció első körben
A diabétesz és a hipertónia megelőzése. Ha e két állapot egyidejűleg fennáll, a vese finom és bonyolult érhálózata hamar tönkremegy, így duplájára nő a krónikus veseelégtelenség kialakulásának a kockázata.
Fennálló hipertónia esetén orvosunkkal beszéljük meg, javasolja-e perindopril hatóanyagú ACE-gátló szedését, mert a kutatások szerint ez óvja legjobban a vesét a károsodástól – de legalábbis attól, hogy már csak dialízissel vagy veseátültetéssel kezelhető, súlyos állapotba kerüljön.
Aki diabéteszes, minden körülmények között törekedjék vércukra egyenletes szinten tartására. Együtt fennálló diabétesz és magas vérnyomás kezelésére egy perindopril hatóanyagú ACE-gátló és indapamid tartalmú diuretikum kombinációja lehet hasznos: egy több mint tízezer páciens bevonásával végzett amerikai vizsgálat szerint hatékony szer a veseelégtelenség kialakulása és súlyosbodása ellen.
Vesefunkció-mérés. Akinél fennáll a veseelégtelenség kockázata (például magas vérnyomás, cukorbetegség vagy családi halmozódás esetén), rendszeresen járjon el veseszűrésre; a vizsgálat során általában vért vesznek, hogy megállapítsák a kreatinin arányát. Csakhogy ezt a fehérjét a vér egyénenként eltérő mennyiségben tartalmazza, a teszt tehát nem feltétlenül hoz megbízható eredményt. Újabban a vesefunkciót inkább a glomeruláris filtrados rátával (GFR) mérik, amihez vér- és vizeletminta is szükséges: ezekből megállapítható ugyanis, hogy a vese milyen hatékonysággal szűri ki a vérből a salakanyagokat.
Rendszeres vérnyomásmérés. A vérnyomás mérésénél különösen a szisztolés (felső) értékre kell odafigyelni, mert ez jól jelzi a vese veszélyeztetettségét. Egy nagyszabású vizsgálatban a kutatók több mint nyolcezer férfi vérnyomását és veseműködését követték nyomon tizennégy éven át. A kutatás eredményeképpen kiderült, hogy a 130-139 Hgmm közötti szisztolés nyomás 26, a 140 vagy magasabb értékek 69 százalékkal növeli a veseelégtelenség kialakulásának a kockázatát.
Prevenció második körben
Vesekövesség megelőzése. A vesekő elzáródást okoz, ami veseelégtelenséghez vezethet.
Egy éjszaka alváslaborban. Aki hangosan horkol, vagy a hálótársa szerint levegő után kapkod, netán fullad álmában, ráadásul – mindezek mellett – nappal kialvatlannak, fáradtnak érzi magát, annál obstruktív alvási apnoé (éjszakai légzéskimaradás) állhat fenn. Ez szintén olyan állapot, mely növeli a veseelégtelenség kialakulásának kockázatát, ennek okai azonban máig ismeretlenek.
A kövérség és a magas vérnyomás mindkét állapotot előidézheti, de a kutatók felfigyeltek arra is, hogy az apnoéban szenvedők között sok a vérszegény (vérükben kevés az oxigénszállító vörös vér test), ez pedig ugyancsak idült veseelégtelenség eredője lehet. Az apnoé biztos kimutatására jelenleg egyetlen módszer van, az alváslaborban végzett poliszomnográfiás vizsgálat, melynek során a szakorvos az alvó páciens légzését kíséri figyelemmel.
Mindenképpen érdemes tehát elvégeztetni ezt az izgalom- és fájdalommentes, sőt kifejezetten kellemesnek mondható vizsgálatot, mert a vese (más szervünk mellett) igencsak hálás lesz érte.
Súly kontroll. Az elhízás ezernyi baj okozója, így a vesére is különösen ártalmas. Egy tizennégy éven át tartó, tizenegyezer férfi bevonásával végzett vizsgálatból kiderült, hogy akiknél a testtömegindex (BMI) ez idő alatt legalább 10 százalékkal nőtt, azok körében bő negyedével (27 százalékkal) többen lettek krónikus vesebetegek, mint abban a csoportban, ahol a BMI csökkent vagy legfeljebb 5 százalékkal nőtt. Érdekes, hogy a kockázatnövekedés mértékét sem a normális vérnyomás és vércukorszint, sem a rendszeres testmozgás nem csökkentette!
Összefoglalás
Figyelmeztető tünetek. Kezdetben nincsenek. Később bágyadtság, fáradékonyság, gyakori csuklás, légszomj, influenzaszerű tünetek, viszketegség, fejfájás, lábfej- és bokaduzzadás (ödéma), hányinger, hányás, fogyás. Nagyon előrehaladott stádiumban véres hányás vagy széklet, zavartság, figyelemösszpontosítási képtelenség, érzékeléscsökkenés a végtagokban, véraláfutások keletkezése már enyhe mechanikai hatásra, túl kevés vagy túl bő vizelet, izomrángás vagy -görcsök, görcsrohamok, fehér kristályok a bőrön és a bőrben.
Új fejlemények. A legújabb kutatási eredmények szerint 60 százalékkal gyakoribb az idült veseelégtelenség az ínybetegségben szenvedők között. Valószínűleg az a szisztémás, krónikus gyulladás állhat a háttérben, melyet ez az állapot testszerte előidéz.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.