• cukorbetegség
• menstruáció

A menstruációs ciklus hatása a cukorbetegek anyagcsere-állapotára

Az inzulinnal kezelt cukorbeteg nők jelentős részé­ben – adatok szerint 70-80%-ukban – megfigyelhető, hogy anyagcserehelyzetük alakulása a menst­ruációs ciklus szakaszaival változik.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vérzés várható idejét megelőző 10-14 naptól kezdődően az inzulin szo­kásos adagolása mellett a vércukorértékek folyamatos emelkedése következhet be, amelyet a menstruáció megjelenésével jelentősebb vércukorcsökkenés követhet a ciklus közepéig.

Milyen tünetek utalhatnak az inzulinérzékenységre?

Az inzulinérzékenység az esedékes vérzés megjelené­se előtti napokban nagy fokban csökken, a vérzés megje­lenésével javul, s a legnagyobb mértékű a peteérés ide­jén, nagyjából a ciklus félidejében. Amennyiben az ilyen típusú anyagcsere-változás ismételten megfigyelhető -felismerésében a gyakori vércukor-önellenőrzés segíthet – az inzulinadagok megfelelő módosítása szükséges. A fentiekhez némi kiegészítést kell azonban alkalmaz­nunk.

Egyrészt, a leírt összefüggés csak szabályos, közel azonos hosszúságú ciklusokkal rendelkezőkön érvénye­sül. Másrészt, az esetek kisebb részében a ciklus anyag­cserehelyzetet érintő hatása nem figyelhető meg, sőt rit­kán a vércukorváltozás iránya akár ellenkező is lehet, s a legkifejezettebb inzulinhatás a vérzést megelőző napok­ban jelentkezik. Mindez természetesen nem a véletlen műve, a cukorbetegség természetének ismeretében jól magyarázható.

Milyen probléma állhat a betegség hátterében?

Az inzulinérzékenység fokozódásának háttere nem teljesen tisztázott, csökkenése azonban a fokozott sár­gatest működéssel áll kapcsolatban. Az anyagcserehely­zet alakulását azonban nemcsak hormonális hatások be­folyásolják. Jól ismert pl., hogy a menstruációt megelő­zően megváltoznak az étkezési szokások és csökken(het) a fizikai aktivitás is. A többlet-szénhidrátfelvétel (nasso­lás) és a mozgásszegény életmód csökkenti, míg az ét­rend pontosabb tartása és az intenzívebb fizikai tevé­kenység fokozza az inzulinhatást.

Mi a magyarázat?

Felmerülhet a kérdés, hogy az anyagcsere-állapot ciklusfüggő változása miért csak az inzulinnal kezelt cu­korbetegekben jelent gondot. A magyarázat egyszerű. Egyrészt a ciklussal összefüggő, rendszeresen ismétlődő hormonális változás – amint azt már összefoglaltuk – a fogamzóképes korú nők sajátossága, így a nem cukorbetegek életének is része.

Itt azonban, az inzulin elválasztás igényhez igazodó módosulása a hormonok esetleges vér­cukorszint-emelő hatását ellensúlyozza. Másrészt a vér­cukorcsökkentő tablettákat szedőkön az inzulintermelés részben még megtartott, de azt is figyelembe kell venni, hogy az így kezeltek többsége magasabb életkorú, ahol e változások már nem, vagy csak kisebb mértékben je­lentkeznek.

Miért fontos a menstruációs ciklus és az anyagcsere­helyzet esetleges összefüggésének ismerete?

Azért, mert felhívja a figyelmet a vércukorszint gya­kori önellenőrzésének szükségességére inzulinnal kezelt menstruáló korú nőkben, hogy így az inzulinkezelés megfelelő korrekciójával a kívánatosnál nagyobb vércu­korszint-ingadozások, a túl alacsony vagy túl magas vér­cukorszinttel kísért állapotok elkerülhetők legyenek. Megelőzhető így az esetenként fellépő súlyos anyagcse­rekrízisek kialakulása is.

A policisztás ovárium szindróma (PCOS)

A menstruáció gyakori zavarának és a szénhidrát­anyagcsere károsodásának sajátos kapcsolata figyelhető meg egy jól jellemzett, napjainkban a napi sajtóban is visszatérően említésre kerülő kórformában, a policisztás ovárium (petefészek) szindrómában.

A betegség nevét a petefészekben megfigyelhető többszörös cisztáról (fallal körülhatárolt tömlő) kapta.

Milyen testi adottságok jellemzik a betegeket?

Az érintettek többsége túlsúlyos vagy elhízott, de a megbetegedés normális testsúlyú személyeken is előfor­dulhat. Vezető tünete a vérzészavar: az első menstruáció fellépte után viszonylag rövid időn belül rendszertelenné váló, ritkán jelentkező, alkalmanként hosszabb időre ki­maradó menstruáció, esetenként a fokozott és férfias jel­legű szőrnövekedés, szőrzet megjelenése az arcon, állcsúcson, a köldök alatt a has középvonalában, a fogamzóképesség csökkenése.

Gyakori, de nem kötelező kísérőjelensége a szénhid­rát-anyagcsere zavara – az esetek többségében a csök­kent cukortűrő képességnél nem súlyosabb károsodás -, és a magas vérnyomás társulása. A kórkép fennállására nem egyszer a családtervezés­sel kapcsolatos vizsgálatok derítenek fényt.

Mennyiben játszik szerepet az életmód a cukorbetegségben?

Nem eldön­tött, hogy az inzulinhatás károsodása ok vagy következ­mény, más szóval, kiváltója, vagy kísérőjelensége-e az ál­lapotnak. Ezt is, azt is alátámasztó megfigyelések és megfontolások ismeretesek.

Bizonyos azonban, hogy az inzulinhatást javító be­avatkozások (életmódkezelés: megfelelő étrend és napi gyakoriságú, életmódba épített fizikai tevé­kenység, a kettő eredményeként súlycsökkenés; az inzulinhatást erősítő gyógyszerek) hatékonyak a megbetegedés egészének kezelésében is. A PCOS diagnózisa (kórismézése) a klinikai tünete­ken, a petefészekciszták ultrahanggal történő kimutatá­sán alapul, és megerősíthető a háttérben álló hormoná­lis eltérések laboratóriumi igazolásával.

Hogyan kezelhető az inzulinérzékenység?

Kezelésében nincs egységes álláspont. Bizonyos, hogy a korábban alkalmazott sebészi eljárásokkal (pl. a petefészek ékrezekciója) szemben ma a gyógyszeres be­avatkozásoké a vezető szerep. Ez utóbbiak között van­nak sikerrel kecsegtető próbálkozások az inzulin-érzé­kenységet befolyásoló gyógyszerekkel, de ezek fenntar­tás nélkül ma még nem alkalmazhatók a klinikai gyakor­latban.

Az „életmódkezelés” hatékonyságát e kórképben is megerősítették. A túlsúly csökkentése, napi rendszerességű fizikai aktivitás életmódba építése sok esetben helyreállíthatja a havi vérzések rendszeres­ségét és elősegítheti a fogamzást, valamint a bekö­vetkező terhesség(EK) sikeres kiviselését.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.