• csontritkulás
• cukorbetegség

Csontritkulás és cukorbetegség

Ahhoz, hogy a csontritkulás kialakulását, jellegzetessé­geit megértsük, szükséges tisztáznunk néhány alapfo­galmat.

A csontszövet szerves és szervetlen építőelemekből áll

Szerves elemeit a csontot felépítő (oszteoblasztok), le­bontását végző (oszteoklasztok), valamint a kötő­szövetet alkotó sejtek (döntő részben fibroblasztok) állománya képezi. A szervetlen állomány részben hidroxiapatitból, rész­ben a csont szilárdságát biztosító kalciumból, foszfor­ból és más elemekből tevődik össze. A csontszövet látszólagos állandóságát a bomlás és felépülés folyamatos egyensúlya biztosítja. Ez utóbbi az ún. újraépülés, angolszász kifejezéssel remodelling fo­lyamata, ami mikroszkóposán is jól követhető jelenség.

A csontszövet megkevesbedésével járó állapotokat csont(szövet)hiánynak, latin eredetű kifejezéssel oszteopéniának (az elnevezés az os = csont, osteo = cson­tos, penia = hiány szavak összetételéből származik) ne­vezzük.

Mit kell tudni a csontritkulásról?

A csontritkulás (oszteoporózis) a csontszövet megke­vesbedésével járó állapotoknak azon formája, amikor a csontszövet szerkezete alapvetően nem változik meg, az­az a csontot felépítő szerves és szervetlen állomány az élettani arányokat megtartva csökken.

A csontszövethiányos állapotoknak más formája is is­mert, pl. az oszteomalácia – ez az ún. csontlágyulás, ré­gen, a megfelelő preventív intézkedések előtti korszak­ban a D-vitamin-hiány egyik jellemző gyermekkori tüne­te volt -, amikor elsősorban a csontok ásványi anyag­ tartalma csökken, míg a szerves alkotóelemek, azaz a csontszövetet felépítő sejtek állománya lényegében vál­tozatlan marad. Számos további, az oszteopéniához ve­zető betegség is ismert, ezeket munkánk nem tárgyalja.

Mivel járhat a csontritkulás?

Csontritkulás előfordulhat önálló, elsődleges elválto­zásként (primer oszteoporózis), illetve egyéb betegségek részjelenségeként, másodlagos formában (szekunder oszteoporózisok). Ez utóbbiak részben hormonális (pl. a mellékvesekéreg egyes, fokozott működéssel járó megbe­tegedései), részben vese-, részben anyagcsere-betegségek kísérő jelenségei és a két nemet az alapbetegséggel ará­nyos mértékben érintik.

Az elsődleges csontritkulás nők­ben a változás kora körül válik gyakoribbá, de férfiakon is jellemzően az öregedés részjelenségeként fordul elő. Ritkábban idiopátíás, azaz pontosan nem ismert eredet­tel is megjelenhet – mindkét nemben – fiatalabb életkor­ban is. Korábban az elsődleges csontritkulás egészét tisz­tázatlan kóreredetűnek gondolták, újabb kutatások azon­ban hátterének számos vonatkozását feltárták.

Mire kell odafigyelniük a nőknek?

A női nem szempontjából elsősorban a változás kora körüli (perímenopauzás), illetve az azt követő (poszt-menopauzás) csontritkulásnak van jelentősége, ezért itt a továbbiakban e kérdéskörrel, az ún. involúciós (= sorvadásos, itt: öregedéssel kapcsolatos) oszteo-porózissal foglalkozunk. Megemlítjük, hogy bizonyos kö­rülmények között az alább részletezett élettani csont­vesztés felgyorsulhat, ezt a szaknyelv akcelerált oszteoporózisnak nevezi.

Miben más a cukorbetegeknél a csontritkulás?

Cukorbetegekben a csont ásványianyag-tartalma (nemzetközi jelzése az angol bone mineral density kifejezésből: BMD) – az adatok többsége szerint – a változás kora előtt érdemben nem különbözik a nem cukorbetegekétől, tartósan fennálló rossz anyagcsere­helyzet esetén azonban csökkent mértékű lehet.

Egyes adatok ezzel ellentétesen, a csontritkulás va­lamivel gyakoribb előfordulásáról számolnak be, s azt részben egy, a csontot felépítő oszteoblasztok által ter­melt anyag, az oszteokalcinképződés csökkenésével hoz­zák összefüggésbe.

A menopauza utáni időszakban a 2-es típusú cukor­ betegek BMD értékét magasabbnak találták azonos ko­rú nem cukorbetegekéhez képest (aminek a nagyobb testtömeg egyik magyarázata lehet). Ez ellentmondás­nak tűnhet a fent írtakhoz képest, pedig nem az: a fenti­ekben általánosságban írtunk a csontvesztés élettanáról, de nem említettük, hogy annak mértékét más tényezők -fizikai aktivitás, dohányzás, kalcium- és D-vitamin-bevi­tel, étrend stb. – mellett a tápláltsági állapot is befolyá­solhatja. Nagyobb testtömeg (túlsúly) esetén, elsősorban ún. női típusú (körte, vagy alsó testfél típusú, a farra és a combokra összpontosuló) súlygyarapodás fennállásakor a zsírszövetben termelődő ösztrogén hormon hatására a csonttömeg fogyása kisebb mértékű.

Cukorbetegség milyen hatással van más betegségekre?

Mindent összevetve, ez idő szerint nincs elegendő adat arra vonatkozóan, hogy cukorbetegekben a csontritku­lás gyakoribb vagy súlyosabb mértékű lenne a nem cu­korbetegekénél. A teendők, javasolt ellenőrzési gyako­riság és kezelési lehetőségek a két csoportban alap­vetően azonosak.

50 év feletti cukorbeteg nőkben nem találtak össze­függést az anyagcserekontroll minősége és a csont ásvá­nyianyag-tartalma között. Egy másik adat ennek némileg ellentmondóan 2-es típusú cukorbetegekben a csípőtáji törések gyakoriságát a nem cukorbetegekével szemben 1,7, az l-es típusú cukorbetegségben közel 10-szeresnek írja. Okként a csontok kisér-károsodását, gyulladásos tényezők fokozott termelődését vetik fel.

Hogyan előzhető meg a csontritkulás?

E helyütt is hangsúlyoznunk kell a csontritkulás megelőzésének, illetve az élettani folyamatok mérséklé­sének általános irányelveit, a rendszeres fizikai aktivitás, vegyes összetételű, tejtermékekben, zöldség- és gyü­mölcstartalomban gazdag táplálkozás, a szükséges ásványianyag-, nyomelem- és vitaminbevitel biztosításá­nak szükségességét, a dohányzás lehetőség szerinti elha­gyását vagy az elérhető legkisebb mértékűre történő csökkentését.

Hormonpótlás cukorbeteg nőknél

A menopauzás tünetegyüttes elemei:

• hőhullámok
• fokozott ingerlékenység
• vérnyomás-ingadozás
• a nemi vágy csökkenése
• hüvelyszárazság

A menstruáció elmaradása, a hormonháztartás felboru­lása a nők nagy részében szubjektív panaszokkal és tünetekkel jár. Közülük a hőhullámok, a fokozott ingerlé­kenység, az értónus megváltozására visszavezethető vérnyomás-ingadozás, a nemi vágy csökkenése, hüvelyszá­razság, a külső nemi szervek bőrének elvékonyodása (atrófia) és sérülékenyebbé válása a legjellemzőbbek.

E tünetek esetenként a normális életvitelt is megne­hezíthetik. Ezért merült fel annak a lehetősége, hogy a kieső női nemi hormon aktivitás pótlásával, vagy részle­ges mérséklésével a változás korának kellemetlenségei enyhíthetők vagy megszüntethetők. Ezt célozza az ún. hormonpótló kezelés (angolszász elnevezéséből – hor­moné replacement therapy-képezett betűszóval: HRT).

Mit tehetünk a menstruáció elmaradásakor?

A menstruáció elmaradása előtti al­kalmazása megelőzheti a menopauza utáni időszak kellemetlenségeit és veszélyeit (pl. a csontritkulást), rész­ben, hogy a szubjektív panaszok és tünetek kedvező be­folyásolása mellett előnyös lehet a menopauza utáni fo­kozott keringési kockázat mérséklésében is.

E kezelés kapcsán két kérdést kell áttekintenünk: igazolódtak-e a kezelés előnyei, védő hatása általában, illetve hogy alkalmazása hogyan befolyásolja cukorbete­gek anyagcsere-állapotát.

Több tanulmány egybehangzó tanúsága szerint a hor­monpótló kezelés (HRT) keringési kockázatot csökken­tő hatása nem igazolódott. Csontritkulást megelőző, vagy mérséklő szerepe azonban bizonyítást nyert, miként az is, hogy előnyösen befolyásolja a menopauzás tünete­gyüttes alakulását, az állapotot kísérő szubjektív pana­szokat és tüneteket.

Mindenkinél működhet ez a módszer?

A javallat felállítását mindkét esetben egyéni mérle­gelés alapján, a csontritkulást befolyásoló más gyógysze­res kezelés lehetőségeinek figyelembevételével, mozgás­szervi szakorvos vizsgálata alapján kell mérlegelni.

Összegzésként az mondható, hogy a hormonpótló ké­szítmények javallata és az alkalmazásának megfontolá­sát indokoló körülmények cukorbetegekben és nem cukorbetegekben lényegében azonosak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.