• stroke

Az agy éreredetű betegségei (szélütés, gutaütés, agylágyulás, stroke)

A központi idegrendszer vérkeringési eredetű megbetegedéseiben az ér­rendszer működésének kóros megváltozása hozza létre az agy károsodá­sát. 50 év felett a leggyakrabban előforduló idegrendszeri megbetegedés.

Igen nagy népegészségügyi jelentőségű betegségcsoport, mert az infark­tus és daganatos betegségek után a harmadik leggyakoribb halálok, de jelentőségét megsokszorozza az a tény, hogy az életben maradók kéthar­mada véglegesen rokkant, munkaképtelen marad, egynegyedük pedig fo­lyamatos ápolásra (intézeti vagy családi ellátásra) szorul élete végéig.

Mitől alakulhatnak ki az idegrendszeri megbetegedések?

A betegségek messze túlnyomó többsége az agy ütőereinek megbetege­dése miatt keletkezik, elenyésző része a visszerek betegsége miatt. A verő­érbetegségek két nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy milyen módon károsítják az agyat.

Ha egy ér elzáródik, az általa ellátott te­rület egy kisebb része elhal, körülötte egy nagyobb agyterületen kialakul ugyan károsodás, de az még visszafordítható, ha a kezelés időben elkezdő­dik.

Ez az „időablak” nagyon rövid, nem több mint 3 óra. Ha ezen idő alatt a beteg kórházba kerül és elkezdődik a vérrög feloldása, igen nagy esély van a teljes, vagy csak minimális maradványtünetekkel való gyógyulásra.

Fontos a korai felismerés!

Az utóbbi években az agyér betegségek kezelésében igen jelentős szem­léletváltozás következett be, melynek legfőbb jellemzője a stroke ellátás sürgősségi szemléletének kialakulása. Az agyi érbetegség ugyanúgy, mint az infarktus, azonnali kórházba szállítást és kezelést igényel, azonban az infarktussal szemben a stroke nem fáj, a betegek, és a hozzátartozók sok­kal hajlamosabbak várakozni arra, hogy majd elmúlik a panasz vagy tünet, így elvész a lehetősége a gyors, eredményes kezelésnek.

Milyen tünetekre kell fokozottan odafigyelni?

Az éjszaka, alvás alatt jelentkező tünetek általában érelzáródásra jellemzőek, míg a munka, illetve fizikai aktivitás közben fellépő tünetek agyvérzésre vagy a szívből-nagyerekből leszakadt rög miatti elzáródásra utalhatnak. A súlyo­sabb tudatzavar vagy eszméletlenség is utalhat vérzés jelenlétére. A panaszok vagy tünetek lehetnek rosszabbodóak, stabilak, de átmenetiek is és párperces vagy órás fennállás után el is múlhatnak.

Megelőzhető az agyér betegség?

Az a tény hogy egy bénulás „csak” átmeneti volt, még inkább sürgető, azonnali vizsgálatokat és kezelést tesz szükségessé, hiszen ezek az átmeneti keringészavarok előhírnökei a végleges bénulásoknak és megfele­lő kezeléssel döntő többségükben a végleges bénulás megelőzhető.

Az agyi érbetegek halálának oka vagy az agy olyan mértékű pusztulása, mely az élettel összeegyeztethetetlen, vagy az, hogy a vérkeringési zavar követ­keztében olyan szövődmények alakulnak ki, melyek a beteg halálát okozzák.

Hogyan kezelhető?

Az időben elkezdett megfelelő kezelés csökkenti a szövődmények súlyossá­gát és számát, lehetőséget adva ezáltal egy minőségileg jobb további élet­re. A sürgősségi szemlélet ismerete és elfogadása a betegellátás valamennyi szintjén elengedhetetlen. A betegnek és környezetének fel kell ismerni a tüneteket, az első vizsgáló orvosnak intézkednie kell az azonnali kórházba szállításról, mégpedig olyan kórházba vagy osztályra, amely folyamatosan és megfelelő színvonalon tudja biztosítani az agyi érbetegek ellátását.

Hogyan zajlik a rehabilitáció?

A heveny szak kezelése után következő lépés a betegek rehabilitációja. A rehabilitáció célja a rokkantság és a másodlagos fogyatékosságok kiala­kulásának megelőzése, súlyosságuk mértékének csökkentése a károso­dott funkciók lehetőség szerinti legjobb visszaállítása vagy pótlása révén.

A mozgáskárosodásokon túlmenően a rehabilitáció feladata a betegség egyéb következményei által okozott problémák – fájdalmak, beszédzava­rok, vizelet-széklettartási zavarok, lelki következmények, kiemelten a de­presszió, a memóriazavarok, személyiségváltozások – kezelése.

Agyi érbetegség megelőzése

Az agyi érbetegségek elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze a megelőzés. Az érbe­tegségek kockázati tényezői a különböző szervi megbetegedésekben – a szívin­farktusban, agyi érbetegségekben, végtagi érszűkületekben – különböző súllyal es­nek latba, de mindazok a tényezők, amelyek az érbetegség kialakulását gyorsítják, egyben kockázati tényezőt jelentenek az agyi érbetegség kialakulására is. A meg­előzés két nagy stratégiai csoportba osztható, az elsődleges és a másodlagos meg­előzésre. Céljuk kettős, csökkenteni a megbetegedések számát, illetve mérsékelni a betegség következményeit.

Mik lehetnek a kockázati tényezők?

A mindennapi gyakorlatban betegenként kell számba venni a kockázati tényezőket, hogy pontos képet kapjunk az egyéni veszélyeztetettség mér­tékéről. Hazánkra sajnos jellemző, hogy az emberek igen nagy részében több hajlamosító tényező együttesen áll fenn, nem ritka 5-6 rizikófaktor együttes fennállása, és a kockázat növekedése ilyenkor lényegesen nagyobb, mint az egyes kockázati tényezők hatásának összegződése.

A dohányzás elhagyása 2-5 év elteltével a stroke halálozását a nem dohányzók szintjére csökkenti. Ha a pitvarremegéses szívbetegeket véralvadásgátlóval kezelik, az agyi érelzáródás relatív kockázata csaknem 70%-kal csökken.

Milyen megoldások lehetnek a betegség leküzdésére?

A nyaki nagy ütőerek szűkületének műtéti megoldása 24%-ról 7%-ra csökkenti a műtétet köve­tő 5 évben az agyi érbetegség miatti halálozás kockázatát. Végül rendkívül fontos a megfelelő agyi érbetegségeket megelőző gyógyszeres kezelés, mely a vér alvadékonyságát, és ezáltal a stroke kockázatát is csökkenti. A meg­előzésben az egyéneknek, a társadalomnak és az egészségügynek is döntő szerepe van, és egyik sem lehet megfelelően eredményes a másik nélkül.

Fontos az egészséges életmód!

Az embereknél el kell érni, hogy az egészség érték legyen minden em­ber számára. Tudjanak változtatni, ha kell, az életstíluson és szokásokon (dohányzás, alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás, elhízás, test­mozgás hiánya, kábítószerfogyasztás, fogamzásgátlók szedése). Ha is­mert kockázati betegséggel rendelkeznek, akkor azt megfelelően kezeljék.

A társadalom feladata, hogy ehhez a megfelelő feltételeket és az oktatás­nevelést biztosítsa, és az egészségügy feladata, hogy megfelelő szűrővizs­gálatokat szervezzen, ahol fény derülhet a hajlamosító tényezők fennállá­sára, ezeket kezelje, és megfelelő szervezett ellátást tudjon biztosítani a már megbetegedettek számára.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.