• depresszió

Depresszió okai, kezelése. Kiket érint?

A népegészségügyi szempontból legnagyobb kihatású zavarok egyike a pszichiátriai betegségek között.

Milyen adatok jellemzik hazánkat?

A különböző felmérések szerint a népes­ség 2-4%-a szenved jelenleg depresszióban, élete folyamán pedig 5-18% kénytelen depresszióval megküzdeni. Hazánkban ez a két adat 2,6% és 15,1% (1995-ben végzett vizsgálat szerint). E számok önmagukban is magas megbetegedési arányt jeleznek, s ha a munkaképesség-csökkenés­re és a társas kapcsolatok rosszabbodására gondolunk, akkor a betegség okozta terhek még szembeötlőbbé válnak.

A hangulati élet ellenkező pólusú zavara, a mánia (ami csupán emelkedett hangulatot jelent, a laikus és hétköznapi értelemben vett „mánia” a monománia, ami „bogarasságot”, túlértékelt eszmét takar) is említést érdemel, ennek gyakorisága alacsonyabb, mint a depresszióé. A két hangulati állapot váltakozó előfordulását egy személy­ben bipoláris zavarnak hívják (szemben a csak depressziót jelentő unipo­láris formával), amelynek az aktuális gyakorisága a népességben 1% kö­rüli.

Összefügg a depresszió és az öngyilkosságra való hajlam?

A depresszió témakörénél kell említeni az öngyilkosság jelenségét is, amely hazánkban a leggyakoribb halálokok közé tartozik, az 1980-as évek végére elérve az évi 4500 főt. Azóta ez az arány csökkent, de még ma is évi 3000 körüli. Az öngyilkosság okai között a depresszió fontos tényező.

Kimutatható a depresszió vizsgálatokkal?

A genetikai vizsgálatok (például családvizsgálatok, ikervizsgála­tok) az öröklés jelentőségét húzzák alá. A biológiai-biokémiai okok között elsősorban az ingerületátvivő anyagok terén végzett vizsgálatok lényege­sek: különösen a szerotonin és a noradrenalin anyagcseréjének zavarára, funkciócsökkenésére utal sok adat. Ennek mechanizmusa sokféle lehet: a molekulák felszabadulása és a receptorok megváltozása egyaránt le­hetséges. A sejten belüli jelátvivő rendszer is károsodhat.

Fontos az anya-gyermek kapcsolat!

A pszichológiai magyarázatok között a pszichoanalitikus elméletek elsősorban az anya-­gyermek kapcsolatban átélt nehézségek, az érzelmi fejlődés elakadásának szerepére utalnak. A magatartás lélektani elméletek szerint a depresszió gyökere a depressziós személy szociális képességeinek hiányában, a nehéz helyzetekben depressziós hangulattal való reagálás mechanizmusának „tanulásában”, vagy az ítéletalkotás torzulásában, a negatív értékelések elburjánzásában van.

Milyen tünetekre kell odafigyelnünk?

A tünetek között alapvető a hangulat zavara, az érdeklődés, a kezdeményezőkészség és az örömképesség csökkenése, a fáradékonyság és a csökkent aktivitás. A negatív gondolkodási sémák előtérbe kerülnek, az önértékelés csökken, pesszimizmust ta­pasztalunk. A figyelem is nehézkesebb, étvágy- és alvászavar jelentkezik.

A külön­böző testi funkciók lelassulnak. (Mániás állapotban mindezek ellentétét észlelhet­jük.) Az öngyilkossági veszély nagy, öngyilkossági gondolatok a betegek kétharma­dában fordulnak elő. A betegségtudat fokozott. A tüneti kép különböző súlyossági fokban jelentkezik, az enyhe zavarral sokszor nem fordulnak segítségért, a súlyos depresszióban a kontaktus teljesen megszűnhet a külvilággal.

Mik azok az események, amelyek növelhetik a kockázatát?

A depresszió kockázatát növelik a nemkívánatos életesemények (például szexuális vagy testi bántalmazás a gyermekkorban, veszteségek, gyász, gyakori stresszhelyzetek). A szociális tényezők között a társas támogatást kell kiemelnünk, mint a depresszió ellen védő tényezőt. Ha ez csökken, a depresszió megjelenésének kockázata ugrásszerűen nő.

Természetesen nem lehet cél, hogy az élet nehéz helyzeteit kirekesszük, de a megfelelő pszichológiai feldolgozást segítő mechanizmusok tanítása, terjesztése össztársadalmi érdek lehet. Az is­kolai nevelésben is lenne szerepe a személyiség erősítését, jó működését szolgáló csoportos tréningeknek. E megbirkózó képességek az adott kul­túrára jellemző módon vannak jelen.

Felismerhetjük a betegséget?

A depresszió korai felismerése nem mindig könnyű. A súlyosabb ese­tekben a környezet beavatkozik, de az enyhébb formákat hajlamosak a családtagok is a személyiség részeként kezelni.

Különösen akkor lehet rejtett a hangulatzavar, ha a beteg valamilyen öngyógyító megoldásba menekül: észlelve aktivitáscsökkenését, szexuális zavarát, alvászavarát alkoholizálni kezd. Ha elhúzódó formában jelennek meg a fenti panaszok és tünetek, vagy makacs és krónikus testi panaszok állnak fenn lényeges szervi eltérések nélkül, fel kell merülnie a depresszió lehetőségének.

Segítenek-e az önismereti tesztek?

A depresszió felismerését segítik a különböző tesztek, skálák. Ezekkel egyre gyakrabban lehet találkozni. A háziorvos számára is megkönnyítik a depresszió diagnózisát. Mivel a depressziót néha ne­hezen ismerik fel, gyakori, hogy a beteg nem kap megfelelő gyógyszert, hanem pusztán nyugtatókkal kezelik.

A gyógyszeres kezelésben viszont az antidepresszívumoknak van elsőrendű szerepük. Egyértelmű depresszióban sokszor drámai hatással járnak. Kiegészítésül nyugtatók és altatók is szóba jönnek. Téli depresszióban a fényterápiának is lehet szerepe. A pszichoterápiák terén elsősorban a kognitív terápiát említhetjük, amely a hibás gondolkodási sémák, a negatív ítéletalkotás mechanizmusát kor­rigálja.

Munkaképességet befolyásolja a depresszió?

A betegség lezajlása után tünetek általában nem maradnak vissza, teljes lehet a munkaképesség. A gyógyszeres kezelést az első epizód jelentke­zése esetén legalább fél évig, több depressziós időszak után már évekig is célszerű folytatni. A fenntartó kezelés egyértelműen csökkenti a visszaesések kockázatát.

Lényeges azonban, hogy e fázisban a beteg és a kör­nyezet (család, munkahely) teljes értékűnek tartsa a beteget, mert ha a betegszerepet erősítik meg a beteg tünetmentes állapotában is, azzal a ké­sőbbi hangulatzavarok kockázatát növelik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.