• sport

Milyen szűrések léteznek a sportolók életében?

Nemcsak új sportágak jelennek meg, de szűrést igénylő új betegségek is. Sportolóknál az átlag lakossághoz viszonyítva gyakoribb az immunhiány betegségek – AIDS – megjelenése, de ezek hordozói általában nem ismer­tek.

Hogyan előzhető meg a sportsérülés?

A felvilágosítás és védekezés prevencióra irányul. Elsősorban a küzdő­sportoknál, test-test elleni harcban nagyobb az esély a továbbterjedésre. Ökölvívó mérkőzéseken, ahol a vér megjelenése nem ritka, a mérkőzés­vezetők már évek óta „kesztyűs kézzel” bánnak a küzdő felekkel, ugyanez vonatkozik a sérülést ellátó orvosra is A felnőttkorra kialakult, indokolatlanul nagyszámú tartáshibák meg­előzhetők lennének az iskoláskorban alkalmazott ülésmód-változtatással, megfelelő bútorzat használatával, gyakori szűréssel.

Sportsérüléseket meghatározó tényezők

A sportsérülések bekövetkeztében mintegy 50-60%-ában jellemző rizi­kófaktorok a felelősek. Ezek részben fizikálisak: anatómiai deformitások, tengely eltérés, izomerő-gyengeség; részben pszichikai tényezők: túlzott óvatosság vagy éppen a vitalitás fokozódása, hibás technika, a fokozatos­ság elvének be nem tartása.

Megakadályozásukban elsősorban a rizikóté­nyezők kiiktatása a legfontosabb, de ügyelnünk kell a megfelelő rehabili­tációs időre, újrakezdéskor a fokozatosság elvének betartására. A sport­sérülések megelőzését speciális védőeszközök alkalmazása is elősegítheti (pl. fejvédők, lábszárvédők, gerincvédők, térd- és könyökvédők alkalmazá­sa, a sportpályák, sporteszközök korszerűsítése stb.).

Fogyatékos sportolók szűrése

Meg kell említenünk a fogyatékos sportolók szűrését. Napjainkban hang­súlyozottan törődnek velük. Nagyobb anyagi támogatás mellett, szerve­zettebben történik a versenyeztetésük is. Eredményeikkel bizonyítják, hogy van értelme a velük való törődésnek. Hazánk sportolói különösen eredményesen szerepeltek az utolsó, legmagasabb szintű versenyeken, a paralimpiákon.

Alkalmassági vizsgálatuk és besorolásuk, helyzetükből adódóan, más módszerrel történik, mint egyéb sportolóknál. Első vizsgá­latukat egy bizottság végzi, melyen részt vesz a kezelőorvosuk, pszichiáter és gyógy testnevelő. Ugyanazon sportágban is a betegségük súlyosságától függően több kategóriában versenyezhetnek. Tekézésben például 3 foko­zat van. Állandó orvosi kezelés mellett az időszakos sportorvosi alkalmas­sági vizsgálat, illetve szűrés számukra is kötelező.

Milyen kötelező szűrések és prevenciók vannak a versenysportoknál?

A versenysportolók jelenlegi szűrésénél a következő a sorrend. Részletes anamnézis, 8 éven aluliaknál igazolás a háziorvostól eddigi lezajlott na­gyobb és jelenleg is fennálló betegségéről, gondozásáról. A fizikális vizs­gálat után labor – első alkalommal teljes vérkép, vizeletvizsgálat, majd évente EKG-vizsgálat. Amennyiben figyelemre méltó változást találunk, úgy osztályos háttérrel ultrahangvizsgálat, továbblépve Holter-monitor, terheléses vizsgálat következik.

A talált eredmények kiértékelése kardi­ológussal történik, és a vizsgált személyt kardiológiai gondozásba vesszük, akár versenyez tovább az illető, akár nem. Még gyakoribbak a lég­zőszervi elváltozások, melyek az egyre szaporodó allergiás tünetek miatt igényelnek nagyobb figyelmet.

Az előírt vizsgálatok mellett természetesen igen gyakran kérünk kiegészítő vizsgálatokat is. Az eredményeket számítógépben rögzítjük. Bizonyos sportágaknál előírás egyes speciális vizsgálatok végzése, illetve szigorú ellenőrzése (pl. vízisportoknál, főleg búvároknál a fül állapota, súlyemelőknél a gerincstátus, technikai sportoknál idegrendszeri állapot stb.). Ezek regisztrálása és időszakos kontrollálása nemcsak egészségügyi, de büntetőjogi szempontból is ajánlatos.

Kizáró betegségek

Néhány betegségcsoportnak kiemelkedő jelentősége van a versenyszerű sportolás engedélyezésének elbírálásakor. Szív- és érrendszeri betegségeknél külön értékeljük a választott sportágat. Egy kifejezetten statikus sportnál egyes paraméterváltozást másként ér­tékelünk, mint ugyanezt például labdajátékoknál.

El kell dönteni, hogy a fennálló kórkép mellett a választott sportág folytatható-e megfelelő gyógy­szerek alkalmazásával, esetlegesen úgy, hogy a teljesítmény nem rontja-e tovább a betegséget és nem lépi-e át a gyógyszerelés a doppinghatást. Mérlegelnünk kell, hogy a fizikai aktivitás a sport általános jó hatásán túl jelent-e eredményt a betegség prevenciójában, rehabilitációjában. Akut betegség fennállása egyértelműen tiltó tényező.

Milyen sport ajánlott szívbetegség esetén?

A koszorúér-betegség prevenciójában általánosan elfogadott az a szem­lélet, hogy a fizikai aktivitás felhasználható a gyógyulásban. Aktivitás szempontjából változó csoportok vizsgálatánál szignifikáns különbségek mutatkoztak, az aktívabbak javára.

Ugyanez az eredmény jelentkezett az aktív sportolók és nem sportolók között. Rendszeres sportolás esetén a szívizomzat morfológiai és funkcionális szempontból is kedvező válto­zásokon megy át. A koszorúér-hálózat növekszik, az ingerképzés és in­gervezetés javul, kedvezően alakul a vérzsírok összetétele, és ideálisabb testtömeg alakul ki.

Egyes sportágaknál – préseléses sportok – a légzésvisszafojtott állapotoknál bekövetkező diasztolés vér­nyomás-emelkedések meggondolandóvá teszik e sportok választását alka­tilag, genetikusan hipertóniára hajlamos egyéneknél. Megtévesztő lehet, ha a vérnyomásméréseket a sportolással kapcsolatos stresszhatások idő­szakában végzik.

Mi mindenre jó a sport?

A fizikai aktivitás a betegség kialakulását akadályozhatja meg, de a már meglévő betegségek sorsát is kedvezően befolyásolhatja. Enyhébb vérnyo­más-emelkedés esetén célszerű gyógyszermentes terápiát alkalmazni: a testsúly csökkentése, fizikai aktivitás és diéta alkalmazása, dohányzás elha­gyása, alkoholbevitel mérséklése, a kálium/nátrium egyensúly biztosítása.

Sportolás elbírálásánál nélkülözhetetlen a tüdőgyógyászok, immunológusok szerepe. Asztmás egyének csak kivizsgálás és gondozásba vétel mellett sportolhatnak versenyszerűen. Mai vizsgálati módszerekkel az esetek nagyobb részében sikerül a kiváltó okok megtalálása, megfelelő gyógyszerek alkalmazása.

Magyar viszonylatban is volt példa arra, hogy gyermekkori asztma miatt ideiglenesen eltanácsolt sportoló a továbbiak­ban jól megválasztott gyógyszeres kezelés, állandó ellenőrzés mellett már ifjúsági korban világversenyeken ért el jegyzett eredményeket. Felnőtt­korban pedig egyre jobban együtt tud élni a sportoló ezzel az állapottal, ugyanis szükséges saját részéről is az odafigyelés, és ismernie kell a kezde­ti tünetek megjelenésénél a prevenciós tennivalókat.

Hogyan táplálkoznak a sportolók?

A versenysporttal kapcsolatos szempontok: fontos az energia bevitel­leadás szem előtt tartása, különösen a súlyhatárhoz kötődő sportok­nál. Idegenben tartózkodás – verseny, edzőtábor – ideje alatt nem lehet azonos a sportolók és a turisták étkezési szokása. Míg a turista részben azért is megy külföldre, hogy az ottani étkeket, táplálkozási szokásokat megismerje, sportolókra ez nem vonatkozhat, új ízek kipróbálására ezen időszak nem alkalmas.

Időnként találkozunk újszerű étkezési „járvánnyal” is. Eklatáns példája volt ennek, amikor – főleg tájfutók – többen vegetáriánus étrenddel próbálkoztak. Nem sok idő után menetrendszerűen jelentkez­tek ezeknél a sportolóknál a különböző vashiányos problémák, anémiák. Ellenőrizetlen, kéz alatt vásárolt csodaszerek esetén nemkívánatos emésztési problémák mellett akár doppingbotrányba is belekeveredhet egy sportoló.

Doppingszerek használata sportolóknál

A doppingszerek alkalmazása ellen folytatott harc fontos szerepet tölt be a betegségek megelőzésében.

Meghatározása: teljesítményfokozás céljából olyan tiltott anyagok, gyógyszerek szedése, melyek az aktuális doppinglistán tiltott szerként szerepelnek, tiltott fizikai, kémiai manipu­lációt alkalmaznak, valamint a szervezetben található anyagokat abnor­málisan nagyobb mennyiségben visznek be.

Csak a feltárt és ismertetett esetek száma is lényegesen nagyobb, mint bizonyos, nagyobb kommunikálással ismertetett betegségeké.

Mióta „létezik” a doppingolás?

Évezredek óta alkalmazzák a teljesítményfokozás és a fáradtság bekövetkezésének késleltetése céljából. Sajnos a szemlélet elleni küzdelem nem éri el célját, hisz egyes fiatalok ismerik ugyan a doppingszerek kedvezőtlen mellékha­tásait, a rövid ideig tartó villogás érdekében mégis vállalják azok szedését. A doppingellenes harc az 1960-as években kezdődött, és napjainkban is tart. Hazánk kezdettől fogva élen járt a doppingszerek alkalmazása elleni küzdelemben, elsők között állították fel a Sportkórház doppingszűrő állo­mását is.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.