Milyen szűrések léteznek a sportolók életében?
Nemcsak új sportágak jelennek meg, de szűrést igénylő új betegségek is. Sportolóknál az átlag lakossághoz viszonyítva gyakoribb az immunhiány betegségek – AIDS – megjelenése, de ezek hordozói általában nem ismertek.
Hogyan előzhető meg a sportsérülés?
A felvilágosítás és védekezés prevencióra irányul. Elsősorban a küzdősportoknál, test-test elleni harcban nagyobb az esély a továbbterjedésre. Ökölvívó mérkőzéseken, ahol a vér megjelenése nem ritka, a mérkőzésvezetők már évek óta „kesztyűs kézzel” bánnak a küzdő felekkel, ugyanez vonatkozik a sérülést ellátó orvosra is A felnőttkorra kialakult, indokolatlanul nagyszámú tartáshibák megelőzhetők lennének az iskoláskorban alkalmazott ülésmód-változtatással, megfelelő bútorzat használatával, gyakori szűréssel.
Sportsérüléseket meghatározó tényezők
A sportsérülések bekövetkeztében mintegy 50-60%-ában jellemző rizikófaktorok a felelősek. Ezek részben fizikálisak: anatómiai deformitások, tengely eltérés, izomerő-gyengeség; részben pszichikai tényezők: túlzott óvatosság vagy éppen a vitalitás fokozódása, hibás technika, a fokozatosság elvének be nem tartása.
Megakadályozásukban elsősorban a rizikótényezők kiiktatása a legfontosabb, de ügyelnünk kell a megfelelő rehabilitációs időre, újrakezdéskor a fokozatosság elvének betartására. A sportsérülések megelőzését speciális védőeszközök alkalmazása is elősegítheti (pl. fejvédők, lábszárvédők, gerincvédők, térd- és könyökvédők alkalmazása, a sportpályák, sporteszközök korszerűsítése stb.).
Fogyatékos sportolók szűrése
Meg kell említenünk a fogyatékos sportolók szűrését. Napjainkban hangsúlyozottan törődnek velük. Nagyobb anyagi támogatás mellett, szervezettebben történik a versenyeztetésük is. Eredményeikkel bizonyítják, hogy van értelme a velük való törődésnek. Hazánk sportolói különösen eredményesen szerepeltek az utolsó, legmagasabb szintű versenyeken, a paralimpiákon.
Alkalmassági vizsgálatuk és besorolásuk, helyzetükből adódóan, más módszerrel történik, mint egyéb sportolóknál. Első vizsgálatukat egy bizottság végzi, melyen részt vesz a kezelőorvosuk, pszichiáter és gyógy testnevelő. Ugyanazon sportágban is a betegségük súlyosságától függően több kategóriában versenyezhetnek. Tekézésben például 3 fokozat van. Állandó orvosi kezelés mellett az időszakos sportorvosi alkalmassági vizsgálat, illetve szűrés számukra is kötelező.
Milyen kötelező szűrések és prevenciók vannak a versenysportoknál?
A versenysportolók jelenlegi szűrésénél a következő a sorrend. Részletes anamnézis, 8 éven aluliaknál igazolás a háziorvostól eddigi lezajlott nagyobb és jelenleg is fennálló betegségéről, gondozásáról. A fizikális vizsgálat után labor – első alkalommal teljes vérkép, vizeletvizsgálat, majd évente EKG-vizsgálat. Amennyiben figyelemre méltó változást találunk, úgy osztályos háttérrel ultrahangvizsgálat, továbblépve Holter-monitor, terheléses vizsgálat következik.
A talált eredmények kiértékelése kardiológussal történik, és a vizsgált személyt kardiológiai gondozásba vesszük, akár versenyez tovább az illető, akár nem. Még gyakoribbak a légzőszervi elváltozások, melyek az egyre szaporodó allergiás tünetek miatt igényelnek nagyobb figyelmet.
Az előírt vizsgálatok mellett természetesen igen gyakran kérünk kiegészítő vizsgálatokat is. Az eredményeket számítógépben rögzítjük. Bizonyos sportágaknál előírás egyes speciális vizsgálatok végzése, illetve szigorú ellenőrzése (pl. vízisportoknál, főleg búvároknál a fül állapota, súlyemelőknél a gerincstátus, technikai sportoknál idegrendszeri állapot stb.). Ezek regisztrálása és időszakos kontrollálása nemcsak egészségügyi, de büntetőjogi szempontból is ajánlatos.
Kizáró betegségek
Néhány betegségcsoportnak kiemelkedő jelentősége van a versenyszerű sportolás engedélyezésének elbírálásakor. Szív- és érrendszeri betegségeknél külön értékeljük a választott sportágat. Egy kifejezetten statikus sportnál egyes paraméterváltozást másként értékelünk, mint ugyanezt például labdajátékoknál.
El kell dönteni, hogy a fennálló kórkép mellett a választott sportág folytatható-e megfelelő gyógyszerek alkalmazásával, esetlegesen úgy, hogy a teljesítmény nem rontja-e tovább a betegséget és nem lépi-e át a gyógyszerelés a doppinghatást. Mérlegelnünk kell, hogy a fizikai aktivitás a sport általános jó hatásán túl jelent-e eredményt a betegség prevenciójában, rehabilitációjában. Akut betegség fennállása egyértelműen tiltó tényező.
Milyen sport ajánlott szívbetegség esetén?
A koszorúér-betegség prevenciójában általánosan elfogadott az a szemlélet, hogy a fizikai aktivitás felhasználható a gyógyulásban. Aktivitás szempontjából változó csoportok vizsgálatánál szignifikáns különbségek mutatkoztak, az aktívabbak javára.
Ugyanez az eredmény jelentkezett az aktív sportolók és nem sportolók között. Rendszeres sportolás esetén a szívizomzat morfológiai és funkcionális szempontból is kedvező változásokon megy át. A koszorúér-hálózat növekszik, az ingerképzés és ingervezetés javul, kedvezően alakul a vérzsírok összetétele, és ideálisabb testtömeg alakul ki.
Egyes sportágaknál – préseléses sportok – a légzésvisszafojtott állapotoknál bekövetkező diasztolés vérnyomás-emelkedések meggondolandóvá teszik e sportok választását alkatilag, genetikusan hipertóniára hajlamos egyéneknél. Megtévesztő lehet, ha a vérnyomásméréseket a sportolással kapcsolatos stresszhatások időszakában végzik.
Mi mindenre jó a sport?
A fizikai aktivitás a betegség kialakulását akadályozhatja meg, de a már meglévő betegségek sorsát is kedvezően befolyásolhatja. Enyhébb vérnyomás-emelkedés esetén célszerű gyógyszermentes terápiát alkalmazni: a testsúly csökkentése, fizikai aktivitás és diéta alkalmazása, dohányzás elhagyása, alkoholbevitel mérséklése, a kálium/nátrium egyensúly biztosítása.
Sportolás elbírálásánál nélkülözhetetlen a tüdőgyógyászok, immunológusok szerepe. Asztmás egyének csak kivizsgálás és gondozásba vétel mellett sportolhatnak versenyszerűen. Mai vizsgálati módszerekkel az esetek nagyobb részében sikerül a kiváltó okok megtalálása, megfelelő gyógyszerek alkalmazása.
Magyar viszonylatban is volt példa arra, hogy gyermekkori asztma miatt ideiglenesen eltanácsolt sportoló a továbbiakban jól megválasztott gyógyszeres kezelés, állandó ellenőrzés mellett már ifjúsági korban világversenyeken ért el jegyzett eredményeket. Felnőttkorban pedig egyre jobban együtt tud élni a sportoló ezzel az állapottal, ugyanis szükséges saját részéről is az odafigyelés, és ismernie kell a kezdeti tünetek megjelenésénél a prevenciós tennivalókat.
Hogyan táplálkoznak a sportolók?
A versenysporttal kapcsolatos szempontok: fontos az energia bevitelleadás szem előtt tartása, különösen a súlyhatárhoz kötődő sportoknál. Idegenben tartózkodás – verseny, edzőtábor – ideje alatt nem lehet azonos a sportolók és a turisták étkezési szokása. Míg a turista részben azért is megy külföldre, hogy az ottani étkeket, táplálkozási szokásokat megismerje, sportolókra ez nem vonatkozhat, új ízek kipróbálására ezen időszak nem alkalmas.
Időnként találkozunk újszerű étkezési „járvánnyal” is. Eklatáns példája volt ennek, amikor – főleg tájfutók – többen vegetáriánus étrenddel próbálkoztak. Nem sok idő után menetrendszerűen jelentkeztek ezeknél a sportolóknál a különböző vashiányos problémák, anémiák. Ellenőrizetlen, kéz alatt vásárolt csodaszerek esetén nemkívánatos emésztési problémák mellett akár doppingbotrányba is belekeveredhet egy sportoló.
Doppingszerek használata sportolóknál
A doppingszerek alkalmazása ellen folytatott harc fontos szerepet tölt be a betegségek megelőzésében.
Meghatározása: teljesítményfokozás céljából olyan tiltott anyagok, gyógyszerek szedése, melyek az aktuális doppinglistán tiltott szerként szerepelnek, tiltott fizikai, kémiai manipulációt alkalmaznak, valamint a szervezetben található anyagokat abnormálisan nagyobb mennyiségben visznek be.
Csak a feltárt és ismertetett esetek száma is lényegesen nagyobb, mint bizonyos, nagyobb kommunikálással ismertetett betegségeké.
Mióta „létezik” a doppingolás?
Évezredek óta alkalmazzák a teljesítményfokozás és a fáradtság bekövetkezésének késleltetése céljából. Sajnos a szemlélet elleni küzdelem nem éri el célját, hisz egyes fiatalok ismerik ugyan a doppingszerek kedvezőtlen mellékhatásait, a rövid ideig tartó villogás érdekében mégis vállalják azok szedését. A doppingellenes harc az 1960-as években kezdődött, és napjainkban is tart. Hazánk kezdettől fogva élen járt a doppingszerek alkalmazása elleni küzdelemben, elsők között állították fel a Sportkórház doppingszűrő állomását is.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.