• csontritkulás
• D-vitamin

Csontritkulás és szédülés, D-vitamin és oszteopénia

Csontritkulásom van és szédülök. Összefügg a kettő?

Lehetséges. A Neurology hasábjain 2009ben jelent meg egy tanulmány, amely szerint a csontritkulásban szenvedőknél, az átlagosnál háromszor nagyobb a jóindulatú helyzeti szédülésnek nevezett belsőfül rendellenesség kockázata, amely hozzájárulhat a gyakoribb esésekhez is. Az ok a kalcium-anyagcsere zavara lehet. A kalciumra természetesen szükség van az erős csontokhoz, de nélkülözhetetlenek az egyensúlyozáshoz is. A belső fül ívjárataiban apró kalciumkarbonát kristályok segítik a térbeli helyzet és az egyensúly érzékelését, s ha megváltozik e kristályok szerkezete, az az egyensúlyozásra is hatással van.

Az esés mindig rossz dolog, de a csontritkulással élők számára akár végzetes következményekkel is járhat. Minden évben több mint 15 000 azon 65 évesnél idősebb csontritkulásos páciensek száma, akik egy esést követően belehalnak a sérüléseikbe. Ha bármilyen fajtaszédülést érez, tájékoztassa arról az orvosát! A szédülés sok esetben egy sor egyszerű fejmozdulattal is megszüntethető.

Csontritkulásom van, és az orvosom napi 3000 NE D-vitamin szedését javasolta. Nem túl sok ez?

Bár a jelenlegi ajánlások legfeljebb napi 2000 nemzetközi egység (NE) D-vitamin bevitelét javasolják, az úgynevezett „napfény-vitaminnal” kapcsolatos új ismereteink alapján sok szakember tartja túl alacsonynak ezt a határértéket. Sőt a kutatók megállapították, hogy túladagolásos problémák csak napi 10 000 NE-et meghaladó bevitel esetén jelentkeznek. Ha tehát az orvosa 3000 NE-et ajánl, az teljesen rendben van.

Mindazonáltal ne kezdjen el nagy adagban D-vitamint szedni addig, amíg arról nem egyeztetett az orvosával! Bizonyos egészségproblémák, például a magas kalciumszint, az érelmeszesedés vagy a szarkoidózis nevű betegség fogékonyabbá tehetik a vitaminra, ami azt jelenti, hogy kisebb mennyiség is elegendő lehet a mérgező hatás kiváltásához. A D-vitamin mérgezés tünetei az étvágytalanság, émelygés, hányás, gyengeség, idegesség, valamint a szélsőséges szomjúság és vizeletürítés.

Az orvosom szerint oszteopéniám van, és gyógyszeres kezelést javasol. Valóban szükséges ez?

Nem biztos. Az oszteopénia a kismértékben csökkent csontsűrűség tudományos neve, amely azonban még nem éri el azt a szintet, hogy csontritkulásnak minősüljön. Ha oszteopéniája van, és fennállnak önnél a csontritkulás más fő rizikótényezői is, mint a magas életkor, a dohányzás (akkor is, ha már leszokott), a családi hajlam, a kis termet vagy a korábbi kortikoszteroidos kezelések, akkor az orvosa azért tarthatja szükségesnek elkezdeni a gyógyszerek szedését, hogy megelőzze vagy lelassítsa a csontsűrűség további csökkenését. Máskülönben nem biztos, hogy gyógyszereket kell szednie.

Az oszteopéniát a DEXA nevű csontsűrűség vizsgálattal állapítják meg  ez egy speciális fajta röntgenvizsgálat. Az eredményt úgynevezett T számban adják meg, amely azt mutatja meg, milyen mértékben tér el a csontsűrűsége egy 30 éves, egészséges, fehér bőrű férfiétől vagy nőétől. A 0 és 1 közötti T értéket tekintik normálisnak, 2,5 alatti érték esetén pedig már csontritkulást állapítanak meg. Ha pedig a mért érték a fenti két tartomány közé esik, akkor beszélnek oszteopéniáról.

Van azonban egy bökkenő is. A T számos módszert a 60 évesnél idősebb nők csontsűrűségének értékeléséhez dolgozták ki, nem pedig a fiatalabb nőkéhez, akik manapság egyre gyakrabban végeztetnek DEXA vizsgálatot. Minél fiatalabbak a csontjai, azok annál erősebbek, függetlenül attól, hogy milyen T számot mérnek. Egyre világosabbá válik az is, hogy a csontok erőssége nem csak a csontsűrűségtől függ; más szóval az alacsony T szám nem feltétlenül jelenti azt, hogy önnél nagy a csonttörések kockázata.

A 60 év alattiaknál jobban jelzi a kockázatot a DEXA és a FRAX (csonttörés kockázatértékelés) kombinációja. A FRAX-ot az Egészségügyi Világszervezet dolgozta ki, és figyelembe veszi a páciens nemét, korát, magasságát, testsúlyát, etnikai hovatartozását, korábbi vagy jelenlegi dohányzását és alkoholfogyasztását, kórtörténetét, csontsűrűség mérési eredményét és egy sor más tényezőt is, amelyekből aztán kiszámítja, mekkora esélye van az illetőnek arra, hogy a következő 10 évben combnyak vagy csigolyatörése legyen.

Orvosának a DEXA és a FRAX együttes alkalmazásával kell megállapítania, hogy önnek szüksége van-e csontritkulás elleni kezelésre. Az amerikai Országos Csontritkulás Alapítvány irányelvei azon menopauzán túl lévő nők és 50 év feletti férfiak esetében ajánlanak orvosi kezelést, akiknek a DEXA értéke 1 és 2,5 közé esik, a FRAX skála szerint pedig 3 százaléknál nagyobb kockázatuk van a combnyaktörésre; illetve a DEXA értéktől függetlenül akkor, ha a FRAX skála szerint 30 százaléknál nagyobb a csonttörés veszélye. Hasonlóan, a magyar szakmai protokoll részévé vált a FRAX alkalmazása.

Függetlenül attól, hogy elkezd-e gyógyszert szedni, az egészségesnél alacsonyabb T szám mindenképpen figyelmeztesse arra, hogy önnek is mindent el kell követnie csontjai megerősítése érdekében, beleértve a megfelelő étrendi kalcium és D-vitamin bevitelt, és a heti néhányszori teherviselő gyakorlatokat. Ebben az esetben a csontokat intenzívebben igénybe vevő mozgásformákat érdemes előnyben részesítenie, mint például a tánc, a túrázás, a kocogás, az ugrókötelezés, a lépcsőzés vagy a teniszezés, de a jelek szerint az egyszerű helyben ugrálás is hatásos. Ha pedig dohányzik, sürgősen hagyja abba!

Az orvosom vertebroplasztikát javasolt a csigolyatöréseim miatt. Tényleg segítene a műtét?

A vertebroplasztika során a sebész speciális csontcementet fecskendez a törött csigolyákba, hogy megerősítse azokat. A beavatkozás segíthet, ám nem többet, mint a gyógyszeres kezelés, a testmozgás és a fizikoterápia állapította meg két nagyszabású tanulmány, amelyek a műtétet a nem műtéti kezelésekkel hasonlították össze. És persze a műtét mindig nagyobb kockázattal jár. Az orvosok a két említett tanulmány alapján egyre ritkábban ajánlják a vertebroplasztikát betegeiknek.

Egyes szakemberek e helyett egy másik műtéti eljárást alkalmaznak, amelynek során porózus ballont illesztenek a csigolyába, majd kitágítják azt, és így töltik ki csontcementtel. Ez azonban még meglehetősen új eljárás, és egyelőre csupán kevés vizsgálat tudott behatóan foglalkozni azzal, hogy mennyire bizonyult hatásosnak és biztonságosnak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.