Zsázsa származása, alkotóelemei, egészségügyi hatásai
Már Johann Wolfgang von Goethe titkos tanácsos – aki nemcsak költő és gondolkodó, de szenvedélyes kertész is volt is nagyra értékelte ezt az aprócska fűszernövényt. Mindenekelőtt csípősségéért és tüzességéért kedvelte, és elsősorban kedvenc ételének, a frankfurti zöldmártásnak a fűszerezéséhez használta. A pici zöld levélkék üdítőek, ízük a mustáréra és a tormáéra hasonlít.
Honnan származik a zsázsa?
A zsázsa, más néven kerti zsázsa eredetileg Észak-Afrikában és a Közel-Keleten honos. Kerti zsázsát a fáraósírokban is találtak. Az Alpoktól északra fekvő területekre minden bizonnyal római közvetítéssel került el. Napjainkban egész évben termesztik, elsősorban Dániában, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és Angliában. A növény a csíra megjelenése után pár nappal már szedhető.
Milyen alkotóelemekből áll?
A zsázsára jellemző apró zöld levelekből álló szőnyegecske igen sok értékes anyagot kínál számunkra: a szénhidrát, a fehérje és egy kevéske zsír mellett elsősorban ásványi anyagokat, mindenekelőtt krómot, jódot, kalciumot, káliumot, foszfort és vasat. Jelentős mennyiségben található benne két antioxidáns is: C-vitamin és béta-karotin. A zsázsa kesernyés ízét a keserűízanyagok és a mustárolaj-glikozidok (glükozinolát) adják. Ez utóbbi antibakteriális és rákmegelőző hatású.
A zsázsa egészségtani jelentősége
A zsázsa glükozinoláttartalma révén hat pozitívan szervezetünkre. Ez az anyag elpusztítja a bélrendszerben és a húgyvezetékben található kórokozó baktériumokat. A né-pi gyógyászat nem véletlenül tartja, hogy hólyaghurut esetén bőségesen kell belőle fogyasztani. A zsázsa jelentős ásványianyag-ellátást biztosít, megelőzi a vérszegénységet, és fokozza a szervezet ellenálló képességét.
Egészséges élvezet
Zsázsa nálunk egyelőre igen kevés helyen, elsősorban bioboltban, reformüzletben kapható. Annak viszont semmi akadálya, hogy magunk próbálkozzunk meg termesztésével, mivel nem helyigényes, vetés után néhány nappal már kikelnek a kis hajtások, és 6-8 cm-esre nőve körülbelül két hét múlva már „szüretelhetők”. Ami fogyasztható, az valójában hajtás, tehát a sziklevél, illetve a legelőször megjelenő 2-3 levélke. A csíráztatóedényben háromhetente újratelepíthető.
Jellegzetes aromája miatt nem viseli el más fűszerek társaságát. Minthogy összetevői hőérzékenyek, lehetőleg nyersen kell fogyasztani salátákhoz, mártásokhoz adva, szendvicskrémbe keverve.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.