• fájdalom
• fájdalomcsillapítás

A fájdalom megítélése és érzése

A fájdalom szubjektív jelenség. Mindenki érzi, ha nem is egyenlő mértékben csak az nem, aki eszméletlen, öntudatlan, kóma vagy érzéstelenítés állapotában van vagy világra hozottan analgesiás. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a fájdalom „a testet ért sérülésből, erős behatásból vagy a szervezet beteg állapotából származó kínzó, gyötrelmes testi szenvedés”.

A szó másik értelmezése szerint „lelki szenvedés, szomorúság, bánat, sajnálkozás, levertség okozta érzés”. A fájdalomnak ez utóbbi formájával, a lelki fájdalommal azonban ebben a cikksorozatban nem foglalkozunk.

A fájdalom megítélése

A fájdalom megítélésében legnagyobbrészt annak a személynek a közlésére vagyunk utalva, aki a fájdalmat érzi. A fájdalom okozta reakciókat regisztrálhatjuk az algometria módszereivel, magát a fájdalmat azonban objektívan nem. A megítélést mégis könnyebbé teszi, hogy részben magunk is éreztünk különböző fájdalmakat, ezekről tehát saját élményen alapuló fogalmaink vannak, részben pedig azonos okból származó fájdalmakat nagyszámú személy panasza alapján összehasonlítva ítélünk meg.

De quantitativ megítélés nélkül is támaszkodhatunk a fájdalom okozta objektív jelekre is, amilyen pl. a beteg általános képe a fájdalom idején, viselkedése a fájdalom hatására. E jelek természetesen egyénenként nagymértékben változnak. Valójában a fájdalom megítélésében legnagyobbrészt a beteg panaszaira vagyunk utalva, és ez az, amiért az anamnézis a fájdalmas betegségek területén a fájdalom megítélésében még fontosabb, mint minden más tünet megítélésében.

A receptorok

A fájdalom érzését is receptorok fogják fel, ún. nociceptorok, a mechanoreceptorokhoz (érintés, nyomás, vibráció észlelésére), thermoreceptorokhoz (hideg, meleg észlelésére) hasonló idegvégződések, melyek K, Na, bradikininpeptidek hatására éppúgy reagálnak, mint bizonyos mértékű mechanikus és hő ingerekre. A különböző ingerek e receptorokat a testfelület felől vagy a test mélyéről érik.

Az ingerület útja a felületi fájdalmakban a perifériás ideg, a hátsó gyökér, a tractus spinothalamicus, a thalamus (ventrolaterális magvak) és a cortex. A mély fájdalmak az erek idegrostjain, az autonóm idegrendszeren és a somatikus idegeken át haladnak. A thalamus bizonyos területeinek izgatása, az áramerősség intenzitása szerint tűrhető vagy akár tűrhetetlen fájdalomérzést idézhet elő.

A fájdalom keletkezése

A fájdalom keletkezezésének e specifikus elméletén kívül aspecifikus felfogás is ismeretes, mely szerint nincsenek receptorok és nincs specifikus vezetőrendszer: a fájdalom az inger mértékétől és a központi idegrendszer ingerlékenységétől függ. MELZACK és WALL egy harmadik elméletet állított fel a belépési kontroll teóriáját, mely szerint „szelektív medulláris kapun” kerül a fájdalomérzés a központi idegrendszerbe.

(Kép fent) A fájdalomérzés pályái

A fájdalom mértéke és jellege

A fájdalom mértéke és jellege az ingeren, annak milyenségén és intenzitásán, valamint a behatás helyén kívül is igen sok tényezőtől függ, melyek közt fontosak a fájdalmat érző egyén sajátosságai, pszichés és testi állapota, fegyelmezettsége, önuralma stb. Attól az állapottól kezdve, amelyben pl. a hysteriás vagy megszállott egyén egyébként súlyos fájdalmakat okozó behatásokat, pl. tűszúrást, tőrdöfést, égetést stb. fájdalom nélkül tűr el a „painless disease” néhány ismert esetén át addig a fokozott érzékenységű állapotig, amelyben a szív vagy a gyomorbél rendszer normális mozgásai is fájdalom formájában jutnak a tudatba, a fájdalom érzékelésének számtalan átmenete és fokozata lehetséges.

A fájdalom érzete

A fájdalom érzésétől mindig el kell választanunk a fájdalom érzése által keltett reakciót. Ez lehet tudatos, de lehet automatikus is. Az utóbbi sympathicus izgalomban, hyperadrenalinaemia tüneteiben nyilvánulhat meg, pulzusszaporulatban, vérnyomás-növekedésben, a bőr elsápadásában, verejtékezésben, pupillatágulatban stb. a mélyből származó súlyos fájdalmak inkább vérnyomásesést, émelygést, hányást, collapsust okoznak. A fájdalmi leucocytosis fehérvérsejt-mobilizálódásból származik és az infekciós leucocytosissal szemben nem jár a fiatal fehérvérsejtek megszaporodásával.

A világrahozottan analgesiás egyéneket nem számítva, az emberek legnagyobb részében azonos az az ingerküszöb, amelyen felül valamely minimális hő-, elektromos, mechanikus vagy kémiai inger fájdalomérzést kelt. Ez az inger intenzitásának növelésével állapítható meg, ha azt a fájdalom kiváltódásáig fokozzuk.

Fájdalom által kiváltott reakció

Az egyéni különbség nem is a fájdalom percepciójában van, hanem abban a reakcióban, amelyet a fájdalom kivált. A fájdalom okozta reakciók azonban legtöbbször lehetővé teszik a fájdalom erősségének legalább közelítő megítélését. Bizonyos reakciók, pl. a fájdalmas terület nyomása, szorítása kézzel, az arc fájdalmat kifejező mimikája, hangjelenség (felkiáltás, nyögés, jajgatás, fájdalmas szisszenés stb.), bizonyos testtartás (hasi fájdalomban összegörnyedés, jellemző testtartás torticollisban vagy ischiasban, a végtagok bizonyos mozgásainak kerülése stb.) jellemzők bizonyos fajta fájdalmakra, és gyakran lehetővé teszik az állapot azonnali felismerését, így pl. a beteg testtartása és viselkedése alapján lehet esetleg felismerni a vesegörcs, az epegörcs, a meningitis stb. állapotát.

E jelek ugyanakkor megtévesztőek is lehetnek, másrészt edzett, kevésbé érzékeny vagy nagymértékben fegyelmezett egyénen teljesen hiányozhatnak. A sápadtság, a pupilla megfelelő oldali tágulata, a tachycardia, a verejtékezés vagy kipirulás jó ítélőképességű orvos számára a fájdalomnak mindig értékelhető, objektívjele.

Reagálás a fájdalomra

Az agy parietális-frontális tájékának bántalmaiban a beteg néha a fájdalomingerekre nem a megszokott módon reagál, a fájdalmat közömbösen fogadja, azt nem éli meg, sőt megfelelő reakcióinak hiányában védekezése, esetleg menekülése sem alakul, ki. Nem analgesiáról, az irodalom iránti érzéketlenségről van szó, hanem ún. fájdalomasymboliáról (algodiaphoria: a fájdalom hibás érzékelése). Ilyen esetben a dementia paralyticában szenvedő beteg pl. súlyos sérüléseket ejt saját magán, vagy frontális tumorban szenvedő beteg nem jelzi azokat a panaszokat, amelyek a gyomor perforációjára utalnának.

(Kép fent) Száz vizsgált egyén küszöbértéke bőringerrel szemben. Valamennyi vizsgált egyén a küszöbérték ±15%-ába esik.

A mélyfájdalmak

A bélbetegségek diagnózisában az ún. „mélyfájdalmak” vagy visceralis fájdalmak megítélésének van szerepe. Ezek a periosteumból, az izomzatból, az egyes szervekből és ezek burkaiból, a peritoneumból erednek. Általában kevésbé körülírtak, mint a bőrből származó fájdalmak, és nem a fájdalmat kiváltó inger hatása helyén jelennek meg, hanem egyéb területeken. A belső szervek nagy része csak kóros körülmények között válik érzékennyé, a fájdalomérzést közvetítő pályák tehát nem alakulhattak ki, és a cortexben is hiányzik a legtöbb belső szerv érzésének lokalizációja. A hasi szervek feszítése belülről, ún. distentiója, de legtöbbször a mesenterium vagy a fali peritoneum izgalma a szervi fájdalmak oka.

Szegmentális felületek

A belső szervek megbetegedései – mint ismeretes – bizonyos bőrterületek szegmentális érzékenységét váltják ki a szervtől a gerincvelőig haladó és a megfelelő bőrterületet a gerincvelő megfelelő szegmentumával összekötő pályák útján. E szegmentális felületes fájdalom és a hasonló mechanizmus alapján keletkező szegmentális hyperaesthesia és hyperalgesia (Headzóna), sőt néha izom összehúzódás, gyakran nagy segítség a belső szervek megbetegedéseinek felismerésére irányuló elkülönítő diagnózisban.

A Head-zónák hyperaesthesiájának számos magyarázata van. Lehet, hogy vasomotoringerület, szegmentális irritatiós focus kialakulása, axonreflex hozza létre. Az egyes szervek megbetegedésében észlelhető szegmentális hyperaesthesia területei, tehát az ún. Head-zónák a következő. (Kép lejjebb.)

A szerv megbetegedéséhez társuló szegmentális fájdalom és érzékenység nem határolódik el pontosan a megfelelő szegmentumokra, hanem lefelé és felfelé is terjed. Legtöbbször zavar mutatkozik a megfelelő terület mirigyeinek működésében és simaizmainak beidegzésében is.

A Head-zónák

A Head-zónák kiterjedése egyszerű eszközökkel, a bőr érintésével, szúrásával, az izom ingerlésével állapítható meg. A páratlan szervek közül a máj, az epehólyag, a duodenum, az ileum, a caecum és a colon ascendens jobb oldali Head-zónát hoz létre, a szív, gyomor, páncreas, lép, jejunum, colon descendens, sigma bal oldali hyperaesthesiát okoz.

(Kép fent) Head-zónák. A fekete foltok a hyperaesthesia maximumát jelzik.

Az érző ideggyökök vagy ganglionok közvetlen izgalma a visceralis fájdalmak Head-zónáját tökéletesen utánozhatja. Ez vonatkozik neuralgiákra is, amikor szegmentális fájdalom, pl. intercostalis neuralgia klinikai képét észleljük, és ez visceralis megbetegedés gyanúját keltheti. A nyaki csigolyák meszes felrakodásai, osteochondritise pl. olyan szegmentális fájdalmat okozhat, mely a C3-C4 vagy a D1 területére terjed, és a fájdalom és a hyperaesthesia elhelyeződéséből szívbántalomra gondolhatunk. Ilyenkor a beteg maga legtöbbször koszorúérbántalmat, angina pectorist tételez fel, mert hiszen a fájdalmat a szívtájon érzi.

A fájdalmakat kísérő tünetek

A fájdalom súlyosságán kívül, amelyet – mint említettük – a kísérő tünetekből és a beteg viselkedéséből ítélhetünk meg, meg kell állapítanunk a fájdalom típusát is. Az, hogy a beteg a fájdalmat égésnek, nyomásnak, szúrásnak, csavarásnak, feszítésnek stb. érzi, sok esetben már magában is jellemző (pl. lancináló fájdalom, a trigeminus neuralgia villanyáram ütésszerű fájdalma, a gyomorégés, az angina pectoris szorító, abroncsszerű fájdalma, a perforáció késszúrásszerű fájdalma stb.).

Fontosak a fájdalmak időbeli viszonyai is, a fájdalom hirtelen keletkezése, állandó, múló vagy visszatérő jellege, tartóssága, az, hogy nappal vagy éjjel keletkezik, mozgással, étkezéssel, székeléssel, légzéssel, izgalommal összefügg-e stb. Mindezekről az egyes fájdalmak, illetve Bizonyos területeken megjelenő fájdalmak elkülönítésének tárgyalásakor részletesen szólunk.

Ideges eredetű fájdalmak

Nehéz feladat az organikus okból származó és az ún. ideges eredetű fájdalmak elkülönítése is. Vannak olyan fájdalmak, amelyeket a beteg az orvossal való együttműködésre irányuló legnagyobb jóindulattal sem tud lokalizálni. Ezek megjelenési helye változik, vagy biztonsággal nem is állapítható meg. Néha igen súlyos fájdalmakról van szó, amelyek a központi idegrendszer bántalmából származnak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.