• fájdalomcsillapítás

Fájdalomcsillapítás gyógyszerek nélkül

Elektromos stimuláció, sugármasszázs, hideg-meleg pakolások, masszázs, kiropraktika, testtartásjavítás – a felsoroltak csak egy részét képezik az orvosok és az alternatív terapeuták által ajánlott gyógyszermentes fájdalomterápiáknak.

1. Elektromos ideg stimuláció. Mit takar?

Ez a technika fájdalmat nem okozó, nagy frekvenciájú, alacsony feszültségű impulzust juttat keresztül a bőrön, hogy megzavarja a test fájdalomüzeneteit. Leggyakrabban alkalmazott módszer a TENS, vagyis a bőrön át bejuttatott elektromos idegi stimuláció, amely a perifériás idegek ingerlésén keresztül hat. Más készülékek közvetlenül a gerincvelőt vagy a mellette lévő ideggyököket ingerlik.

Két magyarázat van arra, hogy miért csillapítja a fájdalmat az elektromos stimuláció. Az egyik a kapuelméleten alapszik, amely szerint a fájdalomüzenetek a vékony, gyorsan vezető C típusú idegrostokon át jutnak el az agyba. A nagyobb és lassabban vezető A típusú idegrostok a C típusúak által vezetett ingerek tovaterjedését akadályozzák meg. Talán az elektromos stimuláció az A típusú idegrostok aktiválása révén csillapítja a fájdalmat. A másik elmélet szerint az elektromos stimuláció hatására növekszik a test természetes fájdalomcsillapító anyagának, az endorfinnak a termelése.

Visszatekintés

Az ősi gyógyítások bizonyára nem ismerték az elektromos idegi stimulációt, alapelvét azonban ettől függetlenül alkalmazták. Az egyiptomi orvosok már i. e. 2000-ben felfedezték, hogy csökkenteni tudják a fájdalmat, ha a helyére élő, nílusi villamos harcsát tesznek, amelynek a törpeharcsáéhoz hasonló elektromos bajsza van.

Hogyan alkalmazzák?

A TENS esetében elektródpárokat csatlakoztatnak a bőrhöz géllel vagy tapadókorong segítségével. Az elektródákat rendszerint közvetlenül a fájdalom helyén vagy annak közelében helyezik el, bár vannak esetek, amikor éppen a test ellentétes oldalára vagy a fájdalom helye és a gerincvelő közötti idegpálya fölé erősítik. Az elektródák a TENS-egységen lévő vezetékekhez kapcsolódnak. Ez az egység egy miniatűr generátor, amelyet zsebben vagy az öltözékhez erősítve lehet hordani. A generátoron lévő szabályozógombok lehetővé teszik, hogy a felhasználó saját maga állítsa be az elektromos impulzusok intenzitását és frekvenciáját.

A továbbfejlesztett fájdalomterápiás idegi stimuláció (Advanced Pain Therapies – APT – Neurostimulation) néven ismert bonyolultabb rendszer sebészeti úton beültetett eszközt alkalmaz, és a perifériás idegek helyett a gerincvelőn keresztül hat. Kétféle típusú APT-eszköz létezik. A leggyakrabban használt eszköz mérete egy szívritmus-szabályozó méretéhez áll közel. Elemmel működő impulzusgenerátorát a hasbőr alá ültetik be.

Egy vagy két vékony vezeték fut a generátor és a gerincvelő megfelelő pontja vagy pontjai között. A rendszer szabályozása és az elektromos impulzusok intenzitásának változtatása egy külső, számítógépes, programozható eszköz segítségével történik. A másik típusú rendszer beültetett vevőkészülékből, elvezetésekből és külső, elemmel működtetett adókészülékből áll, amely övhöz erősítve vagy zsebben hordható. A beültetett vevőkészülék fölé külső antennát ragasztanak a bőrhöz. A felhasználó a külső adó szabályozásával változtathat a programon.

Mikor alkalmazzák?

A TENS és az APT idegi stimulátorokat mind heveny, mind idült fájdalmak csillapítására használják, amikor a szervezet nem tolerálja a fájdalomcsillapító szereket. Idegkárosodás esetén szintén nagyon jó hatásúak. Vannak betegek, akiknek csaknem folyamatos stimulációra van szükségük, mások csak éjszaka viselnek TENS-eszközöket, megint mások pedig naponta mindössze kétszer-háromszor végeznek 30-45 perces kezelést, vagy csak akkor, amikor a fájdalom fellép.

Az elektromos stimuláció segítségével leggyakrabban kezelt betegségek: a krónikus hátfájás, az övsömörrel járó idegfájdalom, a Raynaud-kór, a csuklóalagút-szindróma, a rák, a csonttörés, a fantomfájdalom és a cukorbetegség okozta neuropátia. A TENS a fájdalomcsillapítók helyett (vagy kiegészítőjeként) is használatos műtét utáni fájdalmak enyhítésére.

Mire kell vigyázni?

Szívritmus-szabályozót viselő emberek nem használhatnak elektromos idegi stimulátort, mert az eszközök zavarhatják egymást. Azok sem használhatják, akiknek bizonyos típusú szívritmusbetegségük van, mert az eszköz esetleg zavarhatja a szívritmust.

A TENS-eszközt nem szabad az alábbi területekre helyezni:

• A nyakra, mert esetleg izomgörcsöt idézhet elő a gégében és a torokban.
• Közvetlenül hegre vagy sebre.
• Gyenge idegi működésű vagy érzéketlen területre, mert bőrégéshez vezethet, ha a felhasználó nem érzékeli, hogy az impulzusok intenzitása túl magas.
• Terhesek hasára, hacsak nem a szülés alatti fájdalom enyhítése a cél.
• Általában az elektromos idegi stimuláció biztonságos, bár vannak, akik allergiásak az elektródgélre vagy a tapasz ragasztóanyagára. Bőrirritáció is bekövetkezhet.

2. Hidroterápia

Mit takar?

A hidroterápia a víz fizikai hatása révén enyhíti a fájdalmat, gyógyítja a betegséget. Az izomfájdalomtól és az ízületi gyulladástól kezdve a stroke rehabilitációjáig sok mindenre alkalmazható. A hidroterápia típusától függően a víz forró vagy hideg, friss vagy állott, a vízsugár folyamatos vagy pulzáló lehet.

Visszatekintés

A hidroterápia története az írott történelem előttre nyúlik vissza. Prehistorikus őseink minden kétséget kizáróan ismerték a víz nyugtató és tisztító hatását. A régészek fürdőket, gyógyfürdőket tártak fel az ókori görög és római romok között. Galénosz, II. századi görög orvos a hidroterápia kifinomult módozatait alkalmazta pergamoni kórházában. A modern korban a természetes termálforrások, termálfürdők évről évre továbbra is látogatók millióit vonzzák, akik a világon mindenütt esküsznek e vizek gyógyerejére. A szaunák, a masszázskádak és a forró kádfürdők ma egyre több háztartásban megtalálhatók.

Hogyan működik?

A hidroterápia hatása sokrétű, függ az alkalmazott terápia formájától és a kezelt betegség fajtájától. A hidroterápia bizonyos típusainál a test teljes egésze vagy annak egy része forró vagy hideg fürdőbe merül. Más típusainál vizet juttatnak a testre löketekben vagy folyamatos, simogató áramlásként. Olyan módszer is van, amelynek során a vizet felforralják, és a testet a keletkezett gőz hatásának teszik ki. Máskor a test egy részét nedves meleg vagy hideg borogatásba csavarják.

Alkalmazási módjától függetlenül célja minden esetben a víz gyógyító erejének a kihasználása. A meleg fürdő és a gőzfürdő fokozza a bőrfelszín vérellátását. Ezzel szemben a hideg víz vagy a jégpakolás csökkenti a véráramlást, és enyhíti az izomsérülés után rendszerint kialakuló duzzanatot, gyulladást és fájdalmat.

Vízben könnyebb tornagyakorlatokat végezni, mint talajon, mert kisebb megterhelés hárul az ízületekre. Ennek köszönhetően a túlsúlyos, ízületi gyulladásban vagy más ortopédiai betegségben szenvedő beteg vízbe merülve rendszerint anélkül tud mozogni, hogy a mozgás kellemetlen panaszokat váltana ki nála.

Mikor alkalmazzák?

Hidroterápiát alkalmazhat többek között a gyógytornász, a sportedző, a rehabilitációt végző szakember és a pszicho-terapeuta.

A módszert gyakran használják az alábbi helyzetekben:

• Ízületi és izomfájdalmak enyhítésére: forró és hideg zuhany váltogatása, gyógyfürdő, sugármasszázsfürdő, masszázszuhany, forró vagy hideg pakolás, borogatás.
• Izomgörcsök csillapítására és megelőzésére: meleg fürdő vagy zuhany a vérellátás javítására; forró és hideg zuhany váltogatása.
• Az ízületek mozgékonyságának javítására, az izomtónus és az izomerő növelésére: vízben végzett tornagyakorlatok.
• Az aranyér, a végbélnyílás-berepedés és a hüvelyi fertőzés fájdalmainak enyhítésére: meleg ülőfürdők.
• Feszültség oldására, szorongás enyhítésére: meleg fürdő, gyakran aromaterápiával kombinálva.
• Lábfájás enyhítésére: hideg és meleg lábfürdő váltogatása.
• Orrdugulás, arcüreggyulladás megszüntetésére: forró zuhany, gőzfürdő, az arcra meleg borogatás vagy egyszerűen gőz belégzése.

Mire kell vigyázni?

A magas vérnyomásban, szívbetegségben szenvedők ne használjanak szaunát, forró kádfürdőt és gőzfürdőt, mert ezek emelhetik a vérnyomást. Cukorbajban és súlyos visszértágulatban szenvedők és terhes nők se alkalmazzák a hidroterápia fenti formáit. Utóbbiak kerüljék, mivel ezek emelik az anya hőmérsékletét, így esetleg károsíthatják a magzatot. Jót tesz viszont terhesség alatt az úszás és a langyos vízben végzett torna.

3. Masszázs. Mit takar?

A terápiás célú masszázs szisztematikus érintéseket – simítást, gyúrást, nyomást, öklözést – használ a fájdalom enyhítésére, a stressz és az izommerevség oldására, a jó közérzet elősegítésére. A sokféle masszázsterápia mellett a masszázst gyógytornászok, edzők, sportorvosok, rehabilitációt irányító orvosok, csontkovácsok, kiropraktikával gyógyító terapeuták, az aromaterápia szakemberei, természetgyógyászok, ápolók és más egészségügyi szakemberek is alkalmazzák. Masszázst önmagunkon is végezhetünk, és arra is jó, hogy fizikai örömöt szerezzünk valakinek, aki közel áll hozzánk.

Visszatekintés

A masszázs minden kétséget kizáróan az egyik legrégebbi terápiás módszer. Az ember ösztönösen végzi, hogy vigasztalja a másikat, vagy hogy segítsen rajta. Minden kultúra gyakorol valamilyen terápiás masszázst: az összes ma is használt technika leírása megtalálható a legrégebbi orvosi szövegekben. Az egyik, i. e. 2700-ból származó kínai szöveg minden reggel önmasszázst javasol, hogy az „megvédjen a megfázás ellen, rugalmassá tegye a szerveket, és megóvjon a kisebb betegségektől”. Az ajurvéda, India hagyományos, i. e. 1800-ra visszanyúló gyógyítórendszere terápiás célú masszázzsal viszi be a bőrbe a gyógyító illóolajokat és gyógyfüveket. A modern korban a világ iparosodott részén széleskörűen alkalmazzák a svédmasszázst, a Per Henrik Ling által 1830-ban kidolgozott rendszert.

Mikor alkalmazzák?

A masszázsterápiát számos kórképben használják, az ízületi merevség és az izomfájás enyhítésétől a stresszoldásig és a specifikus orvosi betegségek – így a derékfájás, migrén, tenziós fejfájás és izomgörcs – kezeléséig. Az alkalmazott masszázstechnika típusa aszerint változik, hogy milyen betegséget kell kezelni, s hogy mi a terápia célja. Az alábbiakban felsoroljuk a terápiás célú masszázs legnépszerűbb formáit, valamint azokat a betegségeket, amelyekre alkalmazhatók.

• Az európai vagy svédmasszázst, amely különféle simító mozdulatokat alkalmaz, hátfájás, izomfájdalom, álmatlanság és stresszel összefüggő állapotok kezelésére használják.
• A neuromuscularis masszázst – amely egyfajta mélymasszázstechnika -az izomgörcsök enyhítésére és a kisugárzó fájdalom gyógyítására alkalmazzák.
• A nyomáspontmasszázst vagy akupresszúrát fájdalomcsillapításra és számos betegség kezelésére alkalmazzák. Egyik amerikai változata, a lábmasszázs vagy reflexológia bizonyos, főleg a lábfejen található pontok nyomására vagy masszázsára helyezi a hangsúlyt, amellyel az egyes pontokhoz tartozó szervek rendellenességeit lehet gyógyítani.
• A mélymasszázstechnikát, ilyen a Rolf-technika, a mozgás javítására használják a kötött izmok öklözéssel történő kilazítása és a stressz oldása révén.
• A siacu masszázs – japán technika, amely az akupunktúra filozófiáját összekapcsolja a masszázstechnikával -speciális nyomáspontokra (csubo) gyakorolt nyomásokból áll, az életenergia (esi) természetes folyásának visszaállítása érdekében. Számos betegség gyógyítására alkalmas, különösen a tenziós fejfájás enyhítésére.
• A nyirokmasszázs ritmikus simító mozdulatokkal fokozza a nyirokáramlást, és csökkenti a vizesedést.
• A vízi masszázst, a hidroterápia és a masszázs kombinációját különféle izom- és ízületi fájdalmak, pl. arthrosis kezelésére alkalmazzák.

Mire kell vigyázni?

A masszázs túlnyomórészt biztonságos és nyugtató hatású technika. Vannak azonban esetek, amikor nem alkalmazható. Azoknak, akik csontritkulásban vagy egyéb, fokozott csonttörési hajlammal járó betegségben szenvednek, kerülniük kell a Rolf-technikát és a többi erőteljes mélymasszázstechnikát, amelyek eltörhetik a csontokat.

Az alábbi helyzetekben kárt okozhat a masszázs:

• A visszérgyulladásban szenvedő láb masszírozásakor a visszérben lévő vérrög leszakadhat, amely a vérrel elsodródva tüdőembóliához vezethet.
• Lázas állapot esetén a masszázs tovább emelheti a testhőmérsékletet a keringés élénkítése révén.
• Sebes, metszett, gyulladt, fertőzött, horzsolt vagy égett felület masszírozása lassíthatja a gyógyulás folyamatát, sőt a mögöttes problémát is súlyosbíthatja. Inkább óvatosan simogassuk, masszírozzuk a sérülés környékét, hogy enyhítsük a fájdalmat.

4. Mozgásterápiák

A mozgásterápiák meditációval vagy figyelem fókuszálással kombinált, strukturált mozgásgyakorlatokkal érik el az izomfeszülés csökkentését, a fájdalom csillapítását, az egyensúlyérzék javulását, a fizikai erő növelését és a lelki egészség előmozdítását. Különböző fajtái a finomabb, összpontosítást igénylő tajcsi-tól és jógától, a karate és a dzsúdó nehezebb harci művészetéig terjednek. Bár az egyes terápiák mozdulatai sokban különböznek egymástól, mindegyiknek része a meditáció, a mélylégzés és a spiritualizmus valamilyen válfaja. Ezek a gyakorlatok elválaszthatatlanok a keleti vallásoktól. A keresztény vallástól idegenek.

Visszatekintés

A legtöbb mozgásterápia az ősi ázsiai szokásokban és filozófiákban gyökerezik. A jóga leírása a legkorábbi, több mint 2000 éves szanszkrit orvosi szövegekben már megtalálható. A „jóga” szó az „összekapcsol” vagy „egymáshoz kapcsol” szanszkrit megfelelője, amely az emberi és az egyetemes lélek összekapcsolódására utal.

A tajcsit legalább olyan réginek tartják, mint a jógát. Az egyik legenda szerint egy kínai szerzetes fejlesztette ki, aki egy madár által megtámadott kígyó gyors és finom mozdulataira alapozta rendszerét. A taj esi a harcművészetek közeli rokona, de nem tartalmazza azok bonyolult támadó és önvédelmi manővereit.

Mikor használják?

A mozgásterápiák alkalmazása sokoldalú. A lényegi részüket képező meditáció és figyelem-összpontosítás ideális stresszoldó és izomfeszültség-csökkentő technika. Az izomtónus és a testtartás javításával enyhíthetik a hátfájást. A tajcsit gyakran tanítják strokeon átesett betegeknek és legyengült idős embereknek az egyensúly és a mozgás javítására, testi erejük növelésére.

Finom mozdulatsorokból álló gyakorlatai ideálisak az ízületi gyulladásban, csontritkulásban és egyéb fájdalmas ízületi vagy csontvázizomzati problémától szenvedő emberek számára. Sok, tajcsit és jógát gyakorló ember fizikailag aktívabbá válik, amelynek révén csökken a testsúlyuk és ezzel együtt a fájó, gyulladt ízületekre nehezedő terhelés is.

A krónikus fájdalomban szenvedő emberek azért fordulnak a jógához, hogy segítségével blokkolják fájdalmukat. Kaliforniában a Közérdekű Rák Segítő Program (Commonweal Cancer Help Program) nemcsak a fájdalom enyhítésében segíti a gyógyíthatatlan rákos betegeket, hanem abban is, hogy derűsebb legyen az életük. Az ágyhoz vagy tolószékhez kötött betegek megtanulnak bizonyos karate- vagy dzsúdómozdulatokat, amelyek javítják izomtónusukat és keringésüket. A félénk gyerekek gyakran önbecsüléshez jutnak a dzsúdó vagy a karate segítségével.

Mire kell vigyázni?

Bár a jóga könnyűnek tűnik, tartoznak hozzá olyan mozdulatok is, amelyek valójában nagyon nehezek, és szakember irányítása, idő, valamint sok gyakorlás szükséges a végrehajtásukhoz. Ráadásul a jógának sokféle típusa van. Képzett szakembernél (jógi) kezdjünk hozzá a jóga elsajátításához, és fokozatosan haladjunk a bonyolultabb mozgások felé. Álljunk le, ha valamelyik speciális mozdulat éles fájdalmat okoz, vagy súlyosbítja a már meglévő fájdalmat. A harcművészetek bármelyikének megtanulásához szintén képzett tanár segítségére és sok gyakorlásra van szükség. A helytelenül végrehajtott mozdulatok sérüléshez vezethetnek.

5. Fájdalomcsillapító módszerek idegsebészeti módszerekkel

Az idegsebészetet gyakran egyéb fájdalomterápiák részeként alkalmazzák, pl. a neurostimulációs eszközök vagy gyógyszerpumpák beültetésénél. Ha a fájdalmat egy ideg összenyomódása okozza, mint a gerincsérv esetében, idegsebészeti módszerrel az alapprobléma megoldható, a fájdalom elmulasztható. Más, drasztikusabb műtéti eljárások célja az érzőideg átvágása. Ez általában a legutolsó lehetőség, csak akkor alkalmazzák, ha a gyógyszerek és az egyéb terápiák hatástalanok.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott műtét során az érzőideg gerincvelői dúcánál hoznak létre roncsolást. Ezzel megakadályozzák, hogy a fájdalomingerek belépjenek a gerincvelőbe és onnan az agyba jussanak.

Visszatekintés

Ambroise Paré XVI. századi francia sebész felfedezte, hogy bizonyos idegek átvágásával el tudja mulasztani a krónikus kéz- és karfájást. Az esetenként mellékhatásként előforduló paralízis és kisugárzó fájdalom azonban gyakran rosszabb volt, mint az eredeti probléma. Bár ezek a korlátok még mindig határt szabnak az idegablatio alkalmazhatóságának, az új lehetőségek biztonságosabbá és hatékonyabbá tették az operációt. A perkután sztereotaktikus rádiófrekvenciás termális rizotómia nevű technika hő segítségével, nagy pontossággal roncsolja el az érzőideggyököt. Ez (az esetek többségében) csak az érzőideg működését iktatja ki, a mozgatóidegét nem, ezért nem okoz bénulást. A műtét következményeként teljes érzéketlenség léphet fel.

Mikor alkalmazzák?

A műtétet általában azokban az esetekben alkalmazzák, amelyekben a többi fájdalomterápia eredménytelennek bizonyult. Súlyos, lokalizált, rákkal összefüggő fájdalom enyhítésére eredményes lehet az ideggyök átvágása. Ritkábban ugyan, de más eredetű, a cselekvőképesség elvesztésével járó fájdalom enyhítésére is alkalmazzák.

A lokalizált idegablatio nem túl gyakori gyógymód, a legújabb kutatások szerint azonban van néhány olyan terület, ahol hasznosnak bizonyulhat. Egy tajvani kutatócsoport biztató eredményekről számolt be egy olyan eljárással kapcsolatban, amelyet arra fejlesztettek ki, hogy segítsen a súlyos, gyógyszerrel nem enyhíthető menstruációs fájdalmakkal küzdő nőkön. A műtét – a laparoszkópiás, keresztcsont előtti idegátvágás (presacralis neurectomia) – a vizsgált időszakban az operáción átesett nők 80%-án segített. A műtét során apró metszéseket ejtenek a köldök mellett, amelyen keresztül egy hajlékony cső segítségével optikai szálat és operációs eszközöket juttatnak a hasüregbe, s a képernyőn követve vágja át az orvos az ideget.

6. Gyógytorna

A gyógytorna indikációs területe igen széles: a stroke-on átesett vagy balesetet szenvedett személy rehabilitációjától egészen a hátfájás enyhítéséig és a sportsérülések kezeléséig számos betegség gyógyításában fontos szerepet játszik. A gyógytornászok többsége orvos, kiropraktikával gyógyító terapeuta, csontkovács vagy rehabilitációs szakorvos mellett dolgozik, bár egyre többen alapítanak önálló praxist. Sokféle technikát alkalmaznak – masszázst, meleg vagy hideg pakolást, hidroterápiát, súlyedzést, tornát – amelyeket az egyéni igényekre szabnak.

Visszatekintés

A gyógytorna az orvosi rehabilitációból nőtt ki, és egészen az 1970-es és 80-as évek fitneszlázáig leginkább azokkal a betegekkel foglalkozott, akik stroke-ot vagy súlyos balesetet szenvedtek el, vagy akik valamilyen más okból lettek mozgáskorlátozottak, például gyermekbénuláson estek át, vagy ízületi gyulladásuk volt. Ahogyan egyre több egészségügyi szakember ismerte fel, milyen nagy a testmozgás jelentősége az egészség és az élethossz tekintetében, úgy alakult át a gyógytorna gyógyítóból megelőző kezeléssé. A népesség elöregedésével a gyógytorna iránti igény egyre növekszik.

Mikor alkalmazzák?

A gyógytornának általánosságban három nagy területe van:

A rehabilitációs gyógytorna célja az idült, fájdalmas vagy mozgáskorlátozottsággal járó betegség, például a stroke vagy a porckorongsérv következményeinek enyhítése. Ilyenkor a gyógytornász hosszú időn keresztül akár naponta is találkozhat a betegével. A gyógytorna egyre nagyobb szerepet kap az ízületi gyulladás kezelésében. Ilyenkor a gyógytornász és a beteg azon dolgozik, hogy a beteg növelni tudja mozgékonyságát, legyőzze fájdalmát és el tudja látni napi feladatait.

A terápiás célból alkalmazott gyógytorna során a feladat speciális problémák -pl. heveny hátfájás, íngyulladás, rotátorköpeny-sérülés vagy vállizomsérülés és számos más mozgásszervi probléma -kezelése. Ilyen programokban vesznek részt az ízületpótló műtéten, a szívkoszorúér-bypass műtéten átesett, a csonttöréstől és más, rövid távú rokkantságot okozó betegségekből gyógyuló betegek is.

A megelőzésre alkalmazott gyógytorna célja az általános egészségi állapot javítása és a betegség megelőzése. Sok testsúlycsökkentő program alkalmaz gyógytornászt, hogy segítse a keveset mozgó, elhízott betegeket valamilyen edzésprogram elkezdésében. Gyógytornászt alkalmazhatnak kardiológiai központokban, a csontritkulás megelőzését szolgáló testsúlycsökkentő programokban és a cukorbetegséget kezelő diabéteszgondozó központokban is.

Mire kell vigyázni?

A gyógytorna csaknem minden mozgásszervi betegségben hasznos. Az egyetlen dolog, amire figyelni kell, hogy a gyógytornász rendelkezzen az adott betegség kezeléséhez szükséges megfelelő képzettséggel. Az orvostudományhoz hasonlóan a gyógytorna is egyre specializáltabbá válik. Ezért az a gyógytornász, akinek megfelelő képesítése van a sportolók és más, alapvetően egészséges emberek kezelésére, lehet, hogy nem rendelkezik a stroke-on átesett vagy gerincvelősérült betegek gyógyításához szükséges tapasztalattal.

7. Testtartásjavító terápiák. Mit jelent?

A rossz testtartás számos, különösen a nyakat és a hátat érintő fájdalmas betegség oka lehet. Ha munkánk hosszasan, újra és újra a normálistól eltérő testtartást igényel, a jelentkező izomfeszültség és fájdalom idültté válhat. A testtartásjavító terápiák – közéjük tartozik az Alexander-technika, a Feldenkrais-módszer, a Hellerwork- és a Munakata-technika -mindegyike arra helyezi a hangsúlyt, hogy megtanítsa az embereket a testtartással kapcsolatos problémáik felismerésére és módszeres korrigálására.

Visszatekintés

Az Alexander-technikát, az egyik legrégebbi és legszélesebb körben alkalmazott testtartásjavító terápiát az 1800-as évek végén alakította ki a hangját elvesztő F. Mathias Alexander ausztráliai színész. Hármas tükör előtt gyakorolva feltűnt neki, hogy fejét, nyakát és törzsét gyakran rendellenesen tartja. Amikor kijavította ezeket a tartásproblémákat, teljesen visszanyerte hangját, majd 1908-ban kiadott egy brosúrát a testtartásjavításról. Hamarosan követőkre talált, s ma az Alexander-technikát világszerte tanítják.

Az 1970-es évek óta számos új testtartásjavító terápia született

Közéjük tartozik a Feldenkrais-módszer, amelyet Moshe Feldenkrais, orosz születésű izraeli pedagógus fejlesztett ki. Ez a módszer két alapelven nyugszik: a kellemes mozdulatokból álló mozgás tudatosulásán és a funkcionális integráción, amelynek során a terapeuta érintéssel és passzív mozdulatokkal fejleszti a helyes működést.

A Hellerwork – kifejlesztése Joseph Hellernek, a korábbi Rolf-terapeutának köszönhető – egy 11 foglalkozásból álló kurzus, amely a mindennapi tevékenység során végzett mozdulatok – pl. az ülés, a járás – újratanulására helyezi a hangsúlyt. A Munakata-technika, amelyet Miyoka Munakata, japán-amerikai gyógytornász fejlesztett ki, hátizomgyakorlatokat tanít azoknak a neuromuscularis egyensúlyproblémáknak a kijavítására, amelyek rossz testtartáshoz vezetnek, illetve olyan gyakorlatokat, amelyek a támasztóizmokat erősítik.

Mikor alkalmazzák?

A legtöbb ember, aki kiropraktikushoz vagy csontkovácshoz fordul segítségért, azért teszi, mert heveny vagy idült nyak-és hátfájás gyötri. A kiropraktikával gyógyító terapeuta és a csontkovács több egyéb problémát is kezel, köztük a tenziós fejfájást, a sportolásból vagy megerőltetésből származó ízületi és izom-sérüléseket, a csuklóalagút-szindrómát és a nem múló, bizonytalan eredetű fájdalom-szindrómákat, pl. a krónikus kimerültséget. A tanulmányok azt mutatják, hogy a javulás gyakran csak átmeneti.

Mire kell vigyázni?

Bár a gerincmanipulációnak helye van az orvosi gyakorlatban, mégsem old meg minden problémát, ahogyan azt sok gyakorlója állítja. Óvakodjunk az olyan kiropraktikustól, aki váltig állítja, hogy meg tudja gyógyítani a rákot, a cukorbetegséget vagy egyéb súlyos szervi betegséget. A kiropraktikai kezelés a legtöbb ember számára biztonsággal alkalmazható, vannak azonban kivételek: annak, aki csontritkulásban vagy olyan betegségben szenved, amelyre a csontok gyengesége vagy törékenysége jellemző, nem szabad alávetnie magát erőteljes gerincmanipulációnak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.