• szívbetegség

Szívbetegek és érrendszeri betegek testedzése

Magyarországon a halálozási statisztikában a szív- és érrendszeri betegsé­gek sajnos vezető helyen szerepelnek, a halálesetek mintegy a harmada ebből a körből kerül ki. Különösen a koszorúér-betegség okozta halálozás emeli meg ezt az értéket. A szomorú statisztikán lehetne javítani, ha a betegek kö­rében a rendszeres testmozgás és a diétás kezelés a mindennapokba beépülne.

A szívelégtelen betegeket nemrég még tiltották a testmozgástól. Ez ma csak a súlyos stádiumúakra vonatkozik. Bebizonyosodott, hogy a már ki­alakult betegséget is kedvezően befolyásolja a rendszeres fizikai aktivitás és a helyes táplálkozás.

Az aktív mozgás egyrészt közvetlen hat a szívre, másrészt a betegség ki­alakulásáért felelős faktorokat kedvezően befolyásolja. Kiemelt hatása, hogy javul a beteg kondíciója, teljesítőképessége, munkabírása és kedélyállapota.

Szívbetegség és rendszeres mozgás

A testedzés valamennyi szívbeteg számára előnyös, kivéve, ha a rendszeres sportolás ellenjavallott. De számukra is van visszaút, ha megfelelő kezelések után a klinikai állapotukban kedvező irányú változások lépnek fel – szigorú ellenőrzés mellett -, megnyílhat a lehetőség egy könnyített mozgásprogram­ba való bekapcsolódásra. Ennek kialakításánál az elsődleges cél a beteg kon­díciójának a javítása. A teendőket és lehetőségeket nagymértékben a beteg aktuális klinikai állapota és teljesítőképessége szabja meg.

• Amennyiben a betegség klinikailag stabil, megfelelő kezelés alatt áll és az orvos nem lát kockázati okot, akkor az egészséges emberek által is alkalmazott mozgásformákat végezheti ő is, de előre lefektetett ellen­őrzések és kontroll mellett. Ki kell emelni, hogy a terhelésadagolásnál a fokozatosság elvét ekkor is szigorúan be kell tartani!
• Óvatosan szabad csak emelni az aerob jellegű mozgásformák (gyaloglás, futás, túrázás, kerékpározás, úszás, gimnasztika, könnyített sportjátékok) terhelését.
• Azok a betegek, akiknek az aktuális fizikai állapotuk nem stabil, a rend­szeres mozgás kockázattal jár, fokozott orvosi ellenőrzés mellett csak gyógyító intézetben végzett rehabilitációs programban vehetnek részt.

Amennyiben a klinikai állapotukban komoly javulást érnek el, akkor ambuláns formában ismét folytathatnak könnyebb mozgásprogramokat.

• Szívinfarktus után különösen érthető óvatossággal kell a sportoláshoz visszatérni, a rehabilitációt követően ez csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett tehető. Amennyiben ez sikeres, akkor kezdetben kis intenzitású aerob jellegű sporttevékenység engedélyezhető (gyógyúszás, kirándulás, játékos mozgások) és a terhelést is csak fokozatosan emelhetik. Azon­ban később is kerülniük kell az extrém, szélsőséges mozgásformákat, és mindig maradjanak a jó közérzet határain belül.
• Koszorúér-betegségben a napi 30-60 perc egyenletes, az aerob kapaci­tás 40-60%-ával végzett testmozgás az általános javaslat. A túlsúlyos személyeken azonban ennél hosszabb terhelésekkel érhetjük el a test­súly csökkenését, noha nem ez az edzés elsődleges célja. A mozgásfor­mák közül a gyaloglás, a fittebbeknek a kocogás, a szobakerékpározás, az úszás a legismertebb. A vízi tornát és az úszást a súlyos koszorúér­és a szívelégtelen betegeken egyesek nem tartják jónak, de a mellig érő vízben gyaloglás és aquatics jól fejleszti az aerob funkciókat.
• Magas vérnyomás esetén csak gyógyszeresen rendezett vérnyomással végezhető fizikai terheléssel járó sporttevékenység, mert az ezzel járó nagy vérnyomás-kiugrásokat a beteg nehezebben tolerálja. A hipertó­niás betegek csak kis és közepes intenzitástartományban dolgozzanak, és elsősorban állóképességi jellegű mozgásformákat válasszanak! Nagy erőkifejtésekkel és préseléssel járó mozgásokat ne végezzenek, mert a rugalmatlan érfalak erőkifejtéskor elrepedhetnek! Számukra is előírás, hogy csak orvosi engedéllyel végezhetnek sporttevékenységet. Féléves gyakoriságú ellenőrzés adhat biztosítékot arra, hogy az esetleges szö­vődmények elkerülhetők és kivédhetők legyenek.

Amennyiben Ön egészségesnek tartja magát, végezze el az alábbi szív­ és érrendszeri rizikótesztet hogy megtudja, veszélyeztetett-e.

 Egyéb betegségekben szenvedők testedzése

Számos betegség van, melynek fennállásakor óvatosságra van szükség a sport­mozgás végzése során vagy intenzív fizikai tevékenység végzésekor. Ilyenek a reumatikus betegségek, az idegrendszert érintő betegségségek közül az epi­lepszia, a légző szervrendszeri betegség közül a tüdőasztma.

Reumatikus betegségek

Vírusos, bakteriális fertőzések után is kialakulhat ízületi gyulladás.Figyeljünk fokozottan szervezetünk reakcióira – ha észlel­jük a betegség tüneteit – azonnal forduljunk háziorvosunkhoz. A gyulladá­sos fájdalom jelentkezése esetén – az érintett ízület fájdalmas, duzzadt, ízüle­ti mozgás beszűkült, merev, idő szükséges a bemozgatásához – pedig fontos a megfelelő időben elkezdett gyógyszeres terápia. Ezért a háziorvoson keresz­tül reumatológushoz kell fordulni. A dietetikus felkeresése pedig azért fontos, mert fel tudja mérni az esetleges táplálkozási hibákat és receptet, tanácsot tud adni a megfelelő táplálkozásterápiára.

Lényeges, hogy a terápia a szövődmények kialakulásának megelőzésére is kiterjedjen. Ezért a speciális gyógytorna megtanulása és napi szinten történő alkalmazása elengedhetetlen, amihez gyógytornász segítsége szükséges. A hid­roterápia, termálfürdő, iszappakolás rendkívül sokat javít a gyulladásos ízületi panaszokon. Éppen ezért számukra talán a legkedvezőbb mozgásforma a termál­vízben történő úszás. Más állapotok, amelyek a test bizonyos területein okoz­nak diszkomfortérzést – merev hát és térd, nyaki fájdalom, vállfájás, lumbágó – közel ilyen gyakoriak. A gerinc, ill. a térdízület degeneratív betegségei esetén a rendszeres gyógytorna (célzott erőfejlesztés) nyújtja a legnagyobb segítséget.

Epilepszia

Az egyik leggyakoribb idegrendszeri betegség, mely az agykéreg gócszerű elváltozásának eredménye. Tünetei változatosak, a nagy rohamok egy külső szemlélő számára sokkolóak, a sportolásban pedig veszélyesek is lehetnek. Ezért veszélyt jelentő sportág folytatása tilos! Ilyenek a kajakozás, a nyílt vízi úszás, a hegyi kerékpározás, az idegi kimerültséggel és nagy ter­heléssel járó mozgásos tevékenység vagy versenyhelyzet.

Esetükben is természetesen fontos a rendszeres sportolás, de a veszélyhely­zeteket és a kiváltó okokat kerülve a kis-közepes intenzitású, biztonságos kör­nyezetben zajló aerob jellegű mozgásformákat kell előnyben részesíteni. Fia­talok esetén tudnia kell a betegség létéről a személyi edzőnek, a tanároknak, a barátoknak, hogy esetleges vészhelyzet alkalmával segíteni tudjanak. Meg kell győződni arról, hogy tudják, mit kell tenniük epilepsziás roham esetén!

Tüdőasztma

Krónikus jellegű, nehézlégzéses, fulladásos rohamokat kiváltó megbetegedés, mely egész életen át elkísérheti a beteget. A kiváltó ok válto­zatos lehet, de legtöbbször a dohányzás és a légszennyezés váltja ki. Amennyiben fizikai terhelés a kiváltó ok, akkor a sport és a fizikai megerőltetés tilos! Ezt nevezik terhelés által kiváltott asztmának. Tünetei: köhögés, sípo­ló légzés, mellkasi nyomásérzés, esetleg fájdalom, légszomj. Sajnos esetük­ben a teljesítőképesség már igen korlátozott, ezért legfeljebb kis intenzitású gyaloglás, kirándulás engedélyezhető, de az is csak szakorvos ajánlásával.

Az asztmások többsége végezhet fizikai terhelést, amennyiben a betegség gyógyszeresen egyensúlyban tartható, és nem okoz további romlást állapo­tukban. Elsősorban a párás, vizes közegben (gyógy úszás, evezés, kajakozás) folytatott sportmozgások kerülhetnek előtérbe, mert ezeknek terápiás érté­kük is van; gyógyszerként hathatnak. Fontos, hogy ne legyen sok fertőtle­nítőszer (klór) a vízben, mert az nehézlégzést okozhat, továbbá mindenkép­pen kerülni kell a szmogos, hideg, száraz levegőben végzett gyakorlatokat. Nagyon fontos a kellő mértékű bemelegítés, majd az asztmás beteg az edzés vége felé fokozatosan csökkentse a terhelést és légző gyakorlatokkal fejezze be! Ügyeljen a biztonságra!

A rendszeres testedzést végző asztmás betegnek továbbra is szükséges a gyógyszeres kezelés és azok adagolási előírásának betartása kezelő orvos felügyeletével. Ha a tüdőasztma kezelése gyógyszeresen megfelelő, asztmás roham nem, vagy csak ritkán jelentkezik, kisebb a terhelés által kiváltott aszt­ma valószínűsége is.

Mentális betegségek

Fennállásuk esetén a közepes intenzitású, aerob akti­vitás (hetente legalább 3 alkalommal) kedvezően járul hozzá a kezeléshez.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.