• baba feje
• gyermek

Furcsa fejformák okai gyermekeknél

Olykor a szokásostól eltérő, furcsább fejformákkal találkoz­hatunk, már fiatal csecsemőkorban feltűnhet a túl lapos vagy hosszúkás koponya. Lehet akár generációkon át megfigyelhető al­kati sajátosság, amely orvosi értelemben természetesen nem kóros, mint a széles, magas vagy előreugró homlok. Tartós hanyatt vagy oldalt fekvésnél tarkótáji illetve féloldali ellapuló fejformákat is láthatunk.

Azonban a betegség következményeként kialakuló ese­tek felismerése rendkívül fontos, például a gyors növekedést mu­tató fej és táguló kutacs agyi nyomásfokozódást jelezhet, míg a szögletes fejalak utalhat D-vitamin hiány okozta ún. angolkórra.

Azonban a betegség következményeként kialakuló ese­tek felismerése rendkívül fontos, például a gyors növekedést mu­tató fej és táguló kutacs agyi nyomásfokozódást jelezhet, míg a szögletes fejalak utalhat D-vitamin hiány okozta ún. angolkórra.

Fejkörfogat

Egy egészséges, érett újszülöttnél a fejkörfogat 34-35 cm meghaladva a 32 cm-es mellkörfogatot. Fokozatosan 1 éves korra átlagosan 46 cm-re nő, a fej- és mellkas körfogata kiegyenlítődik. A több csontból felépülő agykoponya növekedése a csontok ta­lálkozásánál, a varratok mentén lehetséges, ebben a folyamatban az agy állományának fejlődése is meghatározó szereppel bír.

A homlok- és fali csontok által határolt, tapintható ún. nagykutacs rendszerint másfél éves kor körül záródik. A fej nagyságbeli el­térései alapvetően „kis- illetve nagyfejűség”-ben nyilvánulhatnak meg, míg a formabeli változatok, főleg csontosodási zavaroknak köszönhetően rendkívül sokfélék lehetnek.

Nagyságbeli eltérések

Előfordulhat ún. „kisfejűség”” (microcephalia: micro-kicsi, cephal: fej), amikor a fej nagysága és növekedési üteme lényege­sen alulmarad a várttól. Többek között genetikai betegségek, agyi fejlődési rendellenességek, magzatot ért károsodások: oxigénhiány, fertőzések, terhesség alatti dohányzás, alkoholfogyasztás állhatnak a háttérben. Már a magzati ultrahang vizsgálatokon feltűnhet a kis koponya és születés után sokszor már nem, vagy csak alig tapint­ható a kutacs, a csontok akár egymásra is csúszhatnak. Későbbi életkorban kialakulhat súlyos agyat ért károsodások, például köz­ponti idegrendszeri fertőzések (agyvelő-, agyhártyagyulladás) szövődményeként.

„Nagyfejűség”-nél (macrocephalia: macro-nagy) a vártnál lé­nyegesen nagyobb koponyát látunk. Lehet elsődleges, amikor még a magzati életben fejlődési rendellenesség részeként az agy állománya túlburjánzik, de többféle anyagcsere betegség, például D-vitamin hiány is okozhatja. Az ide tartozó kórképek között beszélhetünk ún. „vízfejűségről” (hydrocephalus: hydro-víz, cephal: fej), amikor a gerincvíz termelés- és elfolyás zavara a fokozódó nyomás követ­keztében az agykamrák tágulásához vezet, és csecsemő illetve kis­dedkorban a fej rohamos növekedésével jár.

Ez utóbbi eset műtéti beavatkozással kezelhető, az agykamrákat a hasüreggel összekötő cső (ún. shunt) bőr alá történő beültetésével, amely a nyomásfo­kozódást okozó felesleges mennyiségű gerincvizet elvezeti.

A koponya alaki eltérései

Furcsa fejformákat eredményezhet a koponyavarratok idő előtti elcsontosodása. Itt a paletta rendkívül széles, előfordulhat pusztán egy-egy varrat korai záródása, de vannak egyszerre több varratot érintő változatok is. Általános szabály, hogy a koponyacsont a záró­dott varratra merőleges irányban nem tud tovább nőni, így a fej alakja deformálódik.

A deformáció rendszerint már születéskor jelen van, de néhány hónapos korig mindenképpen észrevehetővé válik, bár vannak az első életév során kialakuló formák is. A legtöbb variáns szerencsére inkább csak kozmetikai problémának tekinthető, de a több varrat együttes érintettsége már komplikációkhoz vezethet.

Az egyik legsúlyosabb az ún. „lóherekoponya”, amikor a varratok záródása miatt az agy állományát szinte egy zárt csontos „burok” fogja körbe, megakadályozva ezzel a normális fejlődését. Na­gyon ritkán az összes varrat egyidejű elcsontosodása is létrejöhet, kisfejűséget eredményezve. Léteznek egyéb súlyos tünetekkel való társulások – szindrómák – is, ilyen például a Crouzon (öröklődő rendellenesség, arcfejlődési zavar: papagáj orr, kidülledő, messze ülő szemek, látásromlás, mentális zavar) vagy az Apert szindróma (összetett fejlődési zavar, előugró, magas homlok, lapos tarkó, arc lapos, kéz ujjainak összenövése, szájpad hasadék).

Melyek a leggyakoribb formabeli variációk?

Attól függően, hogy melyik koponyavarrat érintett a csontosodá­si zavarban, a növekvő koponya alakja is annak megfelelően vál­tozik. A leggyakoribb a csónakfejűség, (scaphocephalia – scaphos szó jelentése csónak) amely a nyílvarrat (a fejtetőn, a két falcsont között végighúzódó hosszanti varrat) korai záródásakor alakul ki, s ennek következtében a fej hosszúkás és keskeny marad.

A ko­rona varrat (az előbbire merőlegesen fut, a homlok- és a falcsont között mindkét oldalon) féloldali érintettségénél lapos fejforma, ferdefejűség (plagiocephalia) jelenik meg, kétoldali zavarnál pedig a koponya rövid, széles marad (brachycephalia brachy: rövid).

Csúcsfejűség

Ha a két előzően említett varrat egyszerre záródik ún. csúcsos fejűség (oxycephalia), vagy más néven toronyfejűség (turricephalia) alakul ki, ilyenkor a koponya felfelé nő miután egyéb irányba a záródott varratok miatt nem tud. Ennek a variációja viszonylag későn, az első életév során kialakuló, már említett lóherekoponya. A magzati életben még két részből álló homlokcsont közti varrat elcsontosodá­sa csúcsosan előemelkedő homlokot eredményez (trigonocephalia, trigonum: háromszög),

A csontosodási zavarok 

A csontosodási zavarok nagyobb hányada – mint már utaltunk rá – inkább csak kozmetikai eltérést jelent, de ilyen esetekben is van lehetőség a csontok szétválasztására, a koponya formájának kor­rekciójára. A műtét fiatal csecsemőkorban ajánlott (4 hónapos kor előtt a legoptimálisabb) a jó műtéti, kozmetikai kimenetel szem­pontjából. A több varrat egyidejű érintettsége már tényleges orvosi problémát jelent, koponyaűri nyomásfokozódás, látóideg sorvadás szövődményével. Ezekben az esetekben a korai műtéti megoldás egyértelműen szükségessé válik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.