Fokhagyma, az immunrendszer jó barátja
A Iiliomfélék (Liliaceae) – újabb vizsgálatok alapján a hagymafélék (Alliaceae) – családjába tartozó egyszikű növény. Őshazájából, a kirgiz sztyeppékról kb. tízezer éve indult világhódító útjára. A rómaiak, az egyiptomiak és a görögök már az ókorban is használták. Hazánkban nagyban termesztik, az egész világon kedvelik jellegzetes ízjavító hatása miatt.
Leginkább előző évi hagymák gerezdjeivel, dugványozással szaporítják. Laza, közepes vízellátású talajt igényel. Száraz nyarakon hamar felmagzik, nem fejlődnek szép hagymafejek. Ha túl csapadékos az idő, a hagymák elrohadhatnak. Ha a hagymaszárak elszáradtak – kb. július végén -, a földből kiássák, 1-2 napot szárítják. Csak az alaposan megszárított hagymák alkalmasak a téli tárolásra.
Hagymája hártyás, fehér-lilás árnyalatú buroklevelekkel körülvett gerezdekből áll. Egy hagymában általában 15-30 gerezd található. Jellegzetes, erős szagú, csípős ízű. Szára 80 cm magasra növő, virágzáskor megkeményedő. Levelei 30-40 cm hosszúak, lándzsa alakúak, ép szélűek, párhuzamos levélerezetűek. Virágai gömb alakban nyílnak a hajtások végén júliustól augusztusig, rózsaszínes, lilás színűek. Ha a bimbók megjelentek, a hagyma fogyasztásra alkalmatlanná válik, megkeményedik. A drogot a növény földalatti hagymája adja. Júniustól szeptemberig gyűjthető.
Az Allium sativum, magyar nevén fokhagyma, eredetileg Közép-Ázsiából származik és körülbelül 6000 éve termesztik. A hagymák nemzetségébe tartozó faj, az emberiség egész történelmében az erő és egészség fokozásával azonosította, de a vallás és a mágia területén is nagy tiszteletnek örvendhetett. Ezt a csípős, ellenálló évelőt az egyik leghasznosabb konyhakerti növénynek tartják már évszázadok óta. Az ókori Egyiptomban a piramisépítőknek adták, hogy növeljék erejüket, és megvédjék őket a betegségekkel, járványokkal szemben.
A görög atléták és birkózók elrágtak néhány gerezdet, hogy erőt és bátorságot merítsenek belőle. Olyan értéke volt, hogy fizetőeszközként is használták. Galen és Dioscorides római orvosok csodaszernek tartották és többféle betegség kezelésére ajánlották. Az ókori görögök hagytak néhány gerezd fokhagymát az útkereszteződésekben Hekaténak, a mágia, a boszorkányság, az éjszaka és a hold istennőjének. A középkorban a fokhagymát a himlő kezelésére is használták. A fokhagymát erős afrodiziákumként ismerjük; ezért a papok nem fogyaszthatták.
- Könnyen termeszthető, szereti a napos helyet, a száraz talajt. Komposztot és homokot hozzáadva jól nő.
- Nem szereti a savas kémhatású talajt. Ilyenkor próbálja edényben termeszteni.
- Ősszel vagy kora télen ültesse. Hagyományosan a legrövidebb napon ültették és a leghosszabb napon szedték fel. Akkor érett, amikor a zöld levelek megbarnulnak, elszáradnak és lehajlanak.
- Hűvös, sötét helyen akassza fel fonatokban télire.
A fokhagyma széles körben ismert, alkalmazott fűszer, napjainkban a legnépszerűbb gyógynövények közé tartozik.
Az Allium sativum L. (Liliaceae1) Ázsiából származó, évelő, hagymás növény, amelyet manapság már világszerte termesztenek. A gyógyászatban használatos drog a földalatti rész, amelyet kívülről fehér hártyás buroklevél takar, és amely 8-14 mellékhagymából tevődik össze. A mellékhagymák közös tönkön ülnek, és egyenként pergamenszerű burok veszi körül őket.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a szárított hagyma őrölt pora (Allii sativi bulbi pulvis, fokhagymapor) a hivatalos drog, amelyet a hagymák felaprításával, majd liofilezésével vagy 65 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten történő szárításával és porításával nyernek. A fokhagymapor allicintartalma legalább 0,45%. Egyes termékek „szagtalan”, fermentált fokhagymakivonatot vagy fokhagymaolajat tartalmaznak, amelyek összetételükben eltérnek a fokhagymaportól, de hatásuk hasonló.
1 Az újabb rendszerek a Liliaceae családból leválasztott Alliaceae családba sorolják a nemzetséget.
Konyha
A fokhagymának erős, átható íze van; csínján bánjunk vele, hogy ne nyomja el az étel ízét. Saláta és fondü ízesítésére egy gerezddel dörzsölje be az edényt. Dobjon egész gerezdeket olívaolajba vagy borecetbe. A fokhagyma kiemeli a csirke, a bárány, a bableves és rakott ételek ízét. Illik tésztákhoz, pizzákhoz, passatához, pestóhoz, humuszhoz és aiolihoz. Használja a zsenge fokhagymaszárat salátákba, vagy párolva. Hogy ellensúlyozza a fokhagyma okozta kellemetlen leheletet, rágjon friss petrezselyem- vagy zellerlevelet, esetleg kardamommagot.
Hagyomány és vallás
Régen fokhagymafüzért akasztottak a ház köré, hogy távol tartsa a gonosz szellemeket, vámpírokat és manókat. A leendő arákat fokhagymaszárral csapdosták meg, hogy megvédjék őket a betegségektől, és hogy egészséges gyermekeik szülessenek.
Gyógyászat
A fokhagymának gyógyhatásai is vannak: antibakteriális, antibiotikus, gombaölő, antimikrobális, antioxidáns, parazitaellenes, fertőtlenítő és vírusirtó erejű. Hogy igazán hatékony legyen, nyersen kell enni; fokozatosan szokjon hozzá, először naponta csak egy gerezdet, lassan eljutva háromig. Adja nyers ételekhez. A Candida albicans gomba és a bélbaktériumok túltengését is mérsékli, ezzel helyreállítja a bélflóra egyensúlyát. Ha fokhagymát eszünk, az távol tartja a szúnyogokat és más rovarokat. Áztassa a gerezdeket mézbe, hogy kezelje a fájó torkot, a köhögést és a náthát.
Figyelmeztetés
Bár a fokhagymát jótékony hatásáról ismerjük, óvatosan kell bánni gyógyító erejével. Szoptatós anyáknak és ekcémásoknak nem szabad nagy mennyiségben fogyasztani.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
A szárított és porított hagyma körülbelül 1% alliint, kisebb mennyiségben egyéb szerves kénvegyületeket, valamint allináz enzimet tartalmaz. Az alliinből a sejtsérülés során – pl. a hagyma megvágása – a jelenlévő alliináz hatására különböző kéntartalmú vegyületek képződnek (pl. allicin, transz-ajoen és számos szulfid), amelyek a fokhagyma jellegzetes szagáért felelősek. Ezen kívül a drog tartalmaz még sajátos, kéntartalmú peptid-vegyületeket, fruktánt, B1 és C-vitamint, valamint flavonoidokat.
Farmakológia, gyógyászati alkalmazás
Hagyományos alkalmazás
Az ókori Egyiptomban a fokhagymát preventív szerként a piramisokat építő rabszolgák munkaképességének megőrzésére alkalmazták. A középkorban a növényt hatásosnak gondolták a démonok és a vámpírok elriasztására, ez a népi hiedelem máig fennmaradt.
Járványos betegségek megelőzésére is használták. Több leírás szerint hatásosan lehetett alkalmazni a pestis prevenciójára. A népi bölcsesség szerint „ki foghagymát eszik éhomra jó reggel, nem veszti meg gyomrát akármely rossz vízzel”. A népi gyógyászatban lázcsillapítóként, vizelethajtóként, köptetőként és immunerősítőként is használták.
Preklinikai vizsgálatok
A fokhagyma vizes kivonatát in vitro körülmények között hatásosnak találták ateroszklerózis ellen és bizonyították antioxidáns, antibakteriális, antimikotikus, antivirális hatását is. In vivo a fokhagymapor és -olaj csökkentette a kísérleti állatokon előidézett hiperlipi-démiát, érelmeszesedést és magas vérnyomást, gátolta a vérrögök kialakulását.
Az antiaterogén hatás részben a koleszterin-bioszintézis gátlásával magyarázható, ugyanis az allicin és a fermentált termékekben található S-allilcisztein potens HMGCoA-reduktázgátlónak bizonyult. Ezt a hatást kiegészíti a trigliceridek lipáz-kata-lizált lebontásának aktiválása a zsírsejtekben, mindez az LDL-szint csökkenését okozza. Mivel a fokhagyma növeli a HDL koncentrációját, az LDL/HDL hányados kedvező irányba változik.
A drog állatkísérletekben tapasztalt vérnyomáscsökkentő hatása az ateroszklerotikus plakkok csökkentésével, valamint direkt vazodilatációval magyarázható.
A fokhagyma vegyületeinek trombocitaaggregáció-gátló és fibrinolitikus hatása több mechanizmus révén alakul ki. A hatásosságot in vitro vizsgálatok és állatkísérletek is alátámasztják. A véralvadásgátló hatás akutan nem, csak néhány hetes adagolás után jelentkezik.
Humán bizonyítékok
A fokhagyma kardiovaszkuláris hatásai közül az ateroszklerózis lassítását, a koleszterinszintet (triglicerid- és összkoleszterinkoncentráció) és vérnyomást csökkentő hatást megfelelő humán bizonyítékok támasztják alá.
Rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, ezért alkalmazzák ateroszklerózis kialakulásának lassítására. A humán vizsgálatokban az összkoleszterin-, az LDL- és a trigliceridkoncentráció átlagosan 10%-kal csökkent. Prospektív vizsgálatokban a fokhagyma szedése az ateroszklerotikus plakkok szignifikánsan lassabb növekedését eredményezte placebóval szemben.
Az antihipertenzív hatást tanulmányozó humán vizsgálatok többségében enyhe, 2-17 Hgmm-es szisztolés és 3-16 Hgmm diasztolés vérnyomáscsökkenés volt megfigyelhető. A fokhagyma enyhén magas vérnyomás kezelésére, vagy hipertónia kiegészítő terápiájaként jöhet szóba.
A drog bizonyított antibakteriális és gombaellenes hatása révén légúti megbetegedések és a bőrgombafertőzések kezelésében is alkalmazható.
Indikációk, adagolás
A fokhagyma ateroszklerózis prevenciójára és emelkedett vérlipidszint szupportív terápiájára alkalmazható. A jelenlegi álláspont szerint önmagában nem alkalmas magas vérnyomás vagy koleszterinszint kezelésére, de a gyógyszeres terápia hasznos kiegészítője lehet. A fokhagymadrog-por napi adagja 600-900 mg (ami mintegy 2,5-4 g nyers droggal egyenértékű).
Kémiai alkotórészek:
alliin (kéntartalmú aminosav), amely a sejtek roncsolódásakor jellegzetes szagú allicinné alakul (ez szulfocián-származék). Az allicinből képződik a szintén hatásos ajoén nevű vegyület. Poliszacharidok, alkil-szulfidok, szaponinok, flavonoidok, vitaminok (A, B , B2, D, C), adenin, nyomelemek (pl. szelén, jód, vas, réz, magnézium).
Hatás:
immunrendszer-erősítő, tisztítja a belső szerveket (beleket, tüdőt), gátolja az érelmeszesedést, csökkenti a szérumkoleszterin- és trigliceridszintet, optimális arányban tartja a vér LDL- és HDL-mennyiségét, kúra-szerűen alkalmazva csökkenti a vérnyomást, gátolja a vérlemezkék összecsapódását, a káros véralvadékonyságot, vérrögök képződését, csökkenti a vér viszkozitását. Baktériumellenes, gombaölő, bélfertőtlenítő, epe-, májműködést elősegítő, görcsoldó, antioxidáns.
Lélektani hatása
A fokhagyma az elcsigázottság, a nyomasztottság, a kényeskedés ellenszere. Perzselő tüze életet lehel a széteső, csüggedő lélekbe. Az érzelmeket, gondolatokat, indítékokat megtisztítja a szennyezett, ártalmas, fertőzött felhangoktól. Vigyázat, hevíti az indulatokat! Erőt ad azoknak a szennyeződéseknek a felszámolásához, amelyek fenntartják a lélek ama gennyedő sebeit, melyeken keresztül az életerő elszivárog.
Ugyanezek a tulajdonságok misztikus szempontú értékelése alapján mondható, hogy alkalmas az ártás, rontás megelőzésére, megszüntetésére. Védelmet nyújt a boszorkányság, a démoni influenciák, a vérszívó lények ellen.
Alkalmazás:
Magas vérnyomás és érelmeszesedés ellen naponta 2-3 gerezd fogyasztása javasolt. Gyomor- és bélfertőzések esetén helyreállítja az egészséges bélflórát, megszünteti a kórokozók okozta hasmenést. Enyhíti a felső légutak hurutos gyulladásait.
Megelőzésre, illetve terápia kiegészítésére sokfajta készítmény áll rendelkezésre. Legjobb, ha nyersen, sülve vagy főzve fogyasztjuk. Szinte mindenfajta sós ételbe tehetünk belőle, levesekbe, főzelékekbe, húsokhoz, kolbászfélékbe, salátákba, szószokhoz, mártások hoz. Nyersen, apróra vágva, zöldségsalátákba téve felerősíti az ízeket. Egy szem pörkölt kávé vagy borókabogyó elrágása segít közömbösíteni az erős fokhagymaszagot.
Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók
Mellékhatások, ellenjavallatok nem ismertek. Trombocitaaggregáció-gátló hatása miatt fokozhatja a véralvadásgátlók hatását, ezért műtétek előtt szedését érdemes felfüggeszteni.
A fokhagyma fogyasztása kellemetlen leheletet és testszagot okoz, ami a nyers drog és a készítmények néhány napos szedése után egyaránt kialakul, kivéve a fermentált, szagtalan termékek alkalmazása esetén. Terhesség és szoptatás alatt is biztonsággal alkalmazható.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.