• gyógynövények

Gilisztaűző varádics hatóanyaga, egészségügyi felhasználása

Gilisztaűző varádics története, általános ismertetése

Az Európában és Ázsiában honos növény az északi félteke több országában is megtalálható, köztük Észak-Amerikában is. Az amerikai Henry Beston Gyógynövények és a föld (1935) című könyvében azon elmélkedik, hogy milyen növények kerülhetnek be egy egyszerű amerikai kertbe; véleménye – „Ha ismerős növényt akar, itt a gilisztaűző varádics” – ez a növény széleskörű elterjedését bizonyítja. Mióta Zeusz Ganümédésznek adta a növényt, hogy az halhatatlanná tegye, a gilisztaűző varádics a halhatatlanság szimbóluma.

A növényt régen athanasiának nevezték, ami görögül halhatatlanságot jelent. A név, ami hosszú életű virágaira utal, valószínűleg az angol nevének (fansy) forrása is. A növényt először Szent Athanasiának, majd Szűz Máriának szentelték. A keresztény papság körében a növényből készült torta húsvéti hagyomány. A levelekből és tojásból kevert süteményt azért ették, hogy a Nagyböjt után megtisztuljanak. Más hagyomány szerint a varádicsot temetéseken használták. A temetés előtt varádics koszorút tettek a koporsóra, és a koporsót is telehintették vele, hogy tartósítsa a testet. Így aztán a növényt „halottas növényként” ismerték, és a halál szinonimája lett.

• Az apró magva­kat tavasszal vagy ősszel kell elvetni, ha lehet, sejttálcákba.
• Mikor a gyökérzetük kifejlő­dött, ültessük ki közepesen termékeny talajba, napsütöt­te helyre.
• Legyünk körültekintők a varádics helyének kiválasz­tásakor, mert könnyen terjed gyöktörzsről és magról is.
• Tavasszal oszthatjuk eme fagytűrő évelő kifejlett töveit.
• Virágzás után vágjuk vissza.

Rendszertani besorolás

Az Asterales (fészekvirágzatúak) rendjébe, az Asteraceae (őszirózsafélék) családjába, ezen belül az Asteroideae (öszirózsaformák) alcsaládjába tartozik. Szinonim neve: Chrysanthemum vulgare (L.) Bemh.

Drog

Drogjai a Tanaceti herba (varádicsfű), me­lyet a leveles, virágos hajtás ad, ill. a Tanaceti flos (varádicsvirág), amely csak a virágfészkeket tartal­mazza. Mindkettőt teljes virágzáskor gyűjtik. Ritkán, és elsősorban a korszerű felhasználási módok között kap szerepet illóolaja.

Hatóanyag

A növény valamennyi föld feletti része tartalmaz illóolajat, legtöbbet a fiatal levelek kihajtás után (1%), míg a virágzati szár csak nyomokban. A száraz virágzatok illóolaj- tartalma 0,3-0,5%. A fajnak számos intraspecifikus kémiai változata ismert, melyek illó­olajuk összetételében különböznek egymástól. A leggyakoribb fő komponensek a tujon, a kámfor, a bomeol, az umbellulon és az artemiziaketon. A régebbi szakirodalom szinte kizárólag a tujont említi az illóolaj domináns vegyületeként, s ennek mérgező sajátsá­gaira is felhívja a figyelmet. Ellenőrzött körülmények között, ill. a kívánt kemovariáns termesztése esetén a kívánt minőségű drog vagy illóolaj állítható elő. Több kémiai változatában előfordul a parthenolid szeszkviterpén lakton is, ami a rokon Tanacetum parthenium fő hatóanyaga.

Botanikai leírás

A varádics 80-150 cm magas, lágy szárú, évelő növény (H). Levelei szórt állásúak, egyszeresen vagy kétszeresen szárnyasán szeldeltek. A növénymagasságban, a szár és a levél színezettségében, valamint a levelek alakjában nagy intraspecifikus variabilitás tapasztalható. Július-augusztusban virágzik. Virágzata virágfészkekből összetett sáto­rozó buga (XXV. fényképtábla). A virágfészkek félgömb alakúak, csöves, élénksárga virágokkal.

Előfordulás

Eurázsiái flóraelem, de már Észak-Amerikában is széleskörűen elterjedt, jó alkal­mazkodóképességű faj. Nedves réteken, erdei vágásokban, ártéri gyomtársulásokban, utak mentén gyakori.

Környezeti igény

A varádics megfelelő fejlődéséhez legfontosabb a jó vízellátás; a kedvező vízgaz­dálkodású, rendszeresen nedves talajon fejlődik a legjobban. Kedveli a meleg, párás fekvést. Tűrőképessége nagy. A kemotípusok elterjedése a különböző termőhelyekre jellemző.

Fajta

Jelenleg államilag elismert fajtája nincs. Igény esetén különböző populációit (kemotípusait) termesztik.

Gyűjtés

Természetes előfordulási területein teljes virágzáskor gyűjtik a mintegy 40 cm hosszú, virágos, leveles hajtásokat. Az elfásodott, levél nélküli szárrészek a herba minőségét rontják. A virágdrog esetében a virágzatokat minél rövidebb szárrésszel gyűjtik.

Szaporítóanyag-előállítás

Tőosztásra az egészséges, típusazonos, lehetőleg másodéves tövek használhatók fel. Ezek szaporítási rátája 10-12. Május végén-június elején nyerhetők a gyökeres hajtá­sok, melyek még vegetatív állapotban, némi gyökeres résszel az anyatövekről kézzel szakítva leválaszthatók, és rendszeres öntözés mellett jól erednek. 68-as szaporítási ráta mellett az anyatő is megmarad és még ugyanazon évben terem. A zölddugványozáshoz április végén-május elején szedjük az anyatövek hajtásainak 10-15 cm—es csúcsi részét. A dugványozáshoz perlit-homok közeg ajánlatos, és az első két-három hétben 100% páratartalom biztosítása javasolt. A gyökeresedés fedett termesztőberendezében 6-8 hét.

Hagyományos felhasználás

A népgyógyászat számos országban felhasználja. Elsősorban a tápcsatorna megbe­tegedéseiben, gyomorfájás, emésztési rendellenességek esetén, de álmatlanság ellen is. Speciális hatásiránya a bélféregűzés, ami a gyakorlatban mind humán, mind állatok esetében ismert. Magas tujontartalmú drogokat abortivumként is felhasználták, ami mellékhatásként is előfordulhat. Alkoholos kivonatát és illóolaját visszér, reuma ellen bedörzsölöszerként alkalmazták. Fertőtlenítő hatású illóolaja háztartás-vegyipari ter­mékekben is perspektivikus.

A növényt előszeretettel ültetik a „biokertekben”, virágos hajtásának forrázatát ajánl­ják gyümölcsfák és zöldségek kártevői, a palántadőlés kórokozói ellen. Évelő ágyásban, megfelelő környezetben díszítő értéke is kihasználható.

Terápiás indikációk

A növénnyel kapcsolatban viszonylag kevés a tudományos hatásvizsgálat. A tujon ellenőrizetlen fogyasztása mérgezési tüneteket, görcsöket, szívdobogást okozhat. A drog bélféregűző hatása igazoltnak tekinthető, de az előbbiek miatt csak pontosan dozíroz- ható készítményeit használják. Az állatgyógyászatban az utóbbi időben fokozottan ke­resik, mivel a szintetikus szerekre az állatok könnyen rezisztenssé válnak. Illóolaja antimikrobiális, antiszeptikus.

Háztartás

Elűzi a hangyákat, a legyet és az egereket. Régen a húst a nö­vény levelével dörzsölték be, hogy távol tartsák a dögle­gyeket.

Gyógyászat

Régen a növény magjából fris­sítő teát készítettek, leveléből pedig féregűző beöntést. Kül­sőleg rüh és fájó ízületek ke­zelésére borogatásként al­kalmazták. Hagyományosan a varádicsot magzatelhajtásra használták

Figyelmeztetés

A varádics teájának vagy olajának túladagolása végzetes lehet, ezért olaja sok országban be is van tilt­va. Csak képzett gyógynövény­szakértő használja.

Társnövény

A rózsák, sütőtök és uborka mellé ültetve erősíti azokat. Vonzza a katicabogarakat, amik a levéltetveket fogyasztják. A varádics értékes komposzt­növény is. Gazdag káliumfor­rás, és tartalmaz más ásványi anyagokat is, de csak a leveleit használjuk.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.