• gyógynövények

Házi len származása, alkotóelemei, egészségügyi hatásai, gyógyászat

Házi len (Linum usitatissimum) története, alkalmazott drogjai

A len valószínűleg Egyiptomból származik, eredete azonban évszázadok óta világszerte végzett termesztése miatt homályba vész. Az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye: találtak lenmagot és lenből szőtt ruhadarabok maradványait óegyiptomi sírokban, s a Bib­lia is említést tesz a zsidó főpapok lenből készült öltözékéről.

Az archeológusok lenszálak nyomaira bukkantak Szíriában, Irakban és Iránban, amelyek Kr.e. 8000-6000-ből származnak. Az egyiptomi sírkamrákban lenszálak fonásáról készült illusztrációkat találtak, és a múmiákat is vadlenből készült vászonnal tekerték be. A len latin neve azt jelenti, „a leghasznosabb növény”, mert öltöztette, táplálta és gyógyította azt, aki termesztette és betakarította. A lenrostokat vászon készítésére használják, és Kr. e. 500-tól termesztik Írországban.

A lent világszerte különböző célokból termesztik: a szárakból kinyert szálakért, az Omega-3 zsírsavban gazdag magváért, amely emberi és állati fogyasztásra egyaránt alkalmas, továbbá a hasznos olajáért, amelyet a magvakból nyernek ki, és ételekben, állati takarmányban, festékekben használnak, valamint faanyagok kül- és beltéri alapozására.

A házi len, latin nevén Linum usitatissimum L. (Linaceae) 1 m magasságú egyéves növény. Égszínkék, laza bogát alkotó virágai júniusban nyílnak. A toktermésben található érett, megszárított magok sötét, vörösesbarna színűek, felszínük sima, fénylő. A lenmag a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Lini semen néven található meg.

A natív lenolaj (Lini oleum virginale Ph. Hg. VIII.) az érett magokból hidegen történő préseléssel előállított, sárga vagy barnássárga tiszta folyadék.

• Egynyári növény, kedveli az agyagos, jó vízelvezetésű talajt és a napos helyeken érzi jól magát.
• A len meglehetősen kimeríti a talajt, ezért érdemes vetésforgóba illeszteni.
• Magról érdemes szaporítani, amit vagy az előkészített szabadföldbe vagy tartóedényekbe
  vethetünk el, a kis növényeket a gyökérzet kifejlődése után lehet kiültetni.
• A len magassága mindössze há­rom hónap alatt eléri a 90-120 centiméteres magasságot; ez­után be lehet gyűjteni a rostjai­ért. Ha a magja miatt termeszt­jük, a növénynek még egy hó­napra van szüksége a magok beéréséig.

Háztartás

Egykor a festők vásznai lenből készültek. A vitorlavászon, a nap­ellenző és a lópokróc gyártásá­hoz szintén felhasználták. A régi len lassan bomló talajtakaróként vagy komposzthalomhoz hozzá­adva használható a kertben. A len szálait pedig a papírgyártás dol­gozta fel.

Konyha

A lenmagnak magas a táp­anyagtartalma, főként magné­ziumban gazdag, amelynek hi­ányában sok nyugati felnőtt szenved. A magvak, amelyek­nek enyhén fűszeres ízük van, a reggeli gabonapehelyre, friss gyümölcssalátákra és házi sütésű kenyérre szórhatók.

Gyógyászat

A lennek változatos gyógyászati tulajdonságai vannak: antibakteriális, ví­rusölő, antioxidáns, emésztést segítő, gyulladáscsökkentő, autoimmun és hangulatjavító. Az egyik alapvető omega-3 összetevő is megtalálható a len­ben (linolénsav), ami segít elhárítani számos egészségügyi problémát, mint például a reumás ízületi gyulladást, szív- és érrendszeri betegségeket, és a magas vérnyomásból adódó betegségeket. A depresszióban szenvedőknek is jó szolgálatot tehet. A székrekedés enyhítésében szintén segít. Egy teáskanálnyi őrölt lenmag gondoskodik a szükséges rostbevitelről a diétában.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A lenmag 30-45% zsírosolajat, 20-25% fehérjét, 3-10% semleges és savas poliszacharidok keverékéből álló nyálkát, sztermeket, triterpéneket és 0,1-1,5% mennyiségben cianogén glikozidot tartalmaz. Megtalálhatóak benne az emlősök endogén lignánjainak (entero-diol, enterolakton) előanyagai (a fitoösztrogének közé tartozó szekoizolaricirezinol, ma-tairezinol, illetve glikozidjaik).

A natív lenolajat főként a linolénsav (35-65%), olaj sav és linolsav, kisebb mennyiségben a palmitinsav, sztearinsav, palmitoleinsav és arachinsav trigliceridjei alkotják. Az olaj magas telítetlenzsírsav-tartalma miatt oxidációra érzékeny, könnyen avasodik.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

 Hagyományos alkalmazás

A lenmagot a hagyományos orvoslásban külsőleg égések, gyulladásos elváltozások, száraz, viszkető bőr, illetve furunkulus borogatására, belsőleg pedig enyhe hashajtóként alkal- mazzák. Népszerű szer köhögés csillapítására, illetve száraz torok nyákos bevonására, valamint érelmeszesedés és rheumatoid arthritis ellen is. Az állatgyógyászatban felpuhító borogatásként használják.

Preklinikai vizsgálatok

A lenmag gyógyászati alkalmazását a több ezer évre visszamenő orvosi tapasztalat mellett kísérletes adatok is alátámasztják. Nyálkatartalma miatt hashajtó hatású, állatkísérletek­ben dokumentált koleszterinszint-csökkentő hatását telítetlenzsírsav-tartalmával magya­rázzák. A lenmag poliszacharidja gyulladáscsökkentő hatású.

A legújabb kutatások szerint magas α-linolénsav-, és magas lignántartalma miatt a len­mag antikarcinogénként is számításba jöhet, valamint szisztémás lupus erythemathosus és rheumatoid arthritis adjuváns kezelésére is alkalmas lehet. A lenmag lignánjainak gyen­ge ösztrogénhatása van, ezért a fitoösztrogének közé tartoznak. A mag antikarcinogén aktivitását részben azzal magyarázzák, hogy a lignánok gátolják az endogén ösztrogének karcinogén hatását, mivel ugyan kapcsolódnak az ösztrogénreceptorokhoz, de aktivitásuk jóval elmarad az ösztradiolétól.

Humán bizonyítékok

A lenmag enyhe hashajtó, perisztaltikát normalizáló és nyálkahártyát védő hatását humán vizsgálatok is igazolják. Egyéb indikációkban hatásosságának bizonyítása nem történt meg.

Indikációk, adagolás

A lenmag belsőleg krónikus székrekedés, hashajtóabúzustól sérült vastagbél, irritábilis co­lon szindróma, diverticulitis, ill. nyáktartalma miatt gastritis és enteritis kezelésére, kül­sőleg pedig bőrgyulladások borogatására alkalmazható. A lenmag egészben, megtörve vagy enyhén morzsolva alkalmazandó. A szokásos adag naponta 3 alkalommal 1 evőkanálnyi mag (kb. 10 g), legalább 1,5 dl folyadékkal bevéve.

Külsőleges alkalmazás céljára 30-50 g frissen összetört lenmagot tegyünk mullzsá-kocskába, kevés vízzel forrázzuk le, és az így nyert meleg pépes borogatást helyezzük a fájdalmas, gyulladt bőrre.

A natív lenolajat a gyógyászatban linimentumok készítésére, ekcéma és psoriasis keze­lésére alkalmazzák.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A lenmag belsőleges alkalmazása ellenjavallt bármilyen eredetű bélelzáródás esetén. Meg­felelő adagolás, elegendő folyadék fogyasztása mellett nincsen ismert mellékhatása. Egyéb nyáktartalmú drogokhoz hasonlóan a lenmag csökkentheti bizonyos gyógyszerek felszí­vódását, ezért a gyógyszer és a lenmag bevétele között teljen el legalább 1 óra. A lenmag tartós fogyasztásakor szükség lehet az inzulindependens cukorbetegek inzulinadagjának csökkentésére. Cianogénglikozid-tartalma olyan alacsony, hogy ésszerű mennyiség fo­gyasztása esetén nem alakul ki mérgezés (humán mérgezésről nem számol be a szakiro­dalom).

Milyen alkotóelemekből áll?

Az érett lenmagnak igen magas az olajtartalma, elérheti a 43%-ot is. A fajtától függően azonban igen eltérő lehet az olajban a telítetlen zsírsavak aránya. A magok egészség­javító hatása elsősorban a maghéjban található ballaszt­anyagoknak és nyákoknak köszönhető. Emellett igen gaz­dag vitaminokban és ásványi anyagokban, ezek közül legjelentősebb az E-vitamin és a biotin, illetőleg a kálium, a magnézium és a kalcium. Található a lenmagban ezen kívül még fehérje és csekély mennyiségű szénhidrát is.

Egészségtani jelentősége

Aki étrendjébe a lenmag fogyasztását is felveszi, nem fog bélrenyheségben szenvedni, minthogy a lenmag nyáktar­talma folyadékkal együtt fogyasztva igen gyorsan meg­duzzad. Az apró magvak így jelentősen megnövelik a széklet mennyiségét, s ennek következtében a ballaszt­anyagokkal karöltve serkentik a bélműködést.

A lenmag nyáktartalma ugyanakkor hatékonyan száll szembe a gyo­mor-bél rendszer nyálkahártyájának gyulladásos megbe­tegedéseivel.

Ha emésztésserkentő hatásáért kívánjuk fo­gyasztani a lenmagot, úgy természetes álla­potában kell fogyasztanunk, mert megtörve, darálva, főzve vagy pörkölve elveszíti salaktalanító hatását. Ha viszont gyulladáscsök­kentő hatására van szervezetünknek szük­sége, akkor jobb, ha megtörjük, és fél napra beáztatjuk (egy evőkanál lenmagra ¹/₂ liter vizet számítva). A friss lenolaj diós aromájú, hosszabb táro­lás esetén íze kesernyésebbé válik. Ezért vásárláskor fordítsunk különös gondot a szavatossági időre. A megkeseredett lenolaj étkezési célra nem alkalmas, ezt masszázs­hoz vagy hajpakoláshoz használhatjuk fel.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.