• gyógynövények

Orvosi tüdőfű hatóanyaga, egészségügyi felhasználása

Orvosi tüdőfű története, általános ismertetése

Az európai kontinensen, Dániában, Svédországban és Észak-Amerikában őshonos növény már a Brit-szigeteken is meghonosodott, csakúgy, mint Oroszország középső részein és Észak-Olaszországban.

Az orvosi tüdőfüvet a Szignatúrakönyv legjobb példá­jaként említik, amely szerint Isten a növényeket látható jelekkel látta el, hogy utaljon arra, mely növény mely betegségre használatos. Kifejlett korában az orvosi tüdőfű levelei foltosak, és beteg tüdőre hasonlítanak. Ezért a növényt köhögés, bronchitis és egyéb légzőszervi problémák ellen használták. A tüdőfű elnevezés Paracelsustól (U93-1541) származik, aki az írta, hogy

„ A természet minden növényt gyógyhatása szerint jelöl meg.”

Számos egyéb népi elnevezés utal a növény fizikai jellemzőire. Például az angol „Szűz Mária könnye” a levélen látható könnyre emlékeztető fehér foltokra utal. A virágok rózsaszínről kékre változnak, a hajtásaik mindkét színű virágokat hoznak; erről tartották azt, hogy Mária kék szemei a sírástól vörösek lettek, amikor Krisztust keresztre feszítették. Egy másik gyakori elnevezés a „katonák és tengerészek”, ami szintén a két színre utal: a brit hadsereg vörös, illetve a haditengerészet kék egyenruhájára.

• Az orvosi tüdőfű magjai­ról könnyen és gyorsan elsza­porodik.
• Tőosztással is szaporíthatjuk virágzás után késő tavasszal vagy ősszel.
• A fagytűrő, évelő félörökzöld növény kedveli a jó vízelveze­tésű, üde talajt.
• Ha virágzás után visszavágjuk a leveleket és szárakat, az erő­síti a növényt.

Rendszertani besorolás

A Polemoniales (csatavirá- gúak) rendjébe, a Boraginaceae (érdeslevelüek) családjába tartozó Pulmonaria nemzetség négy faja ta­lálható meg flóránkban. A Pulmonaria officinalis alfajának tekintett zöldlevelű tüdőfüvet (P officinalis subsp. obscura /Dum./ Murb.), ame­lyet különálló fajként is leírtak (P obscura Dum.) az alapfajhoz hason­lóan gyűjtik.

Hamisításnak számít viszont a kes- kenylevelü tüdőfű (P angustifolia L.) és a bársonyos tüdőfű (P mollis Wulf., syn.: P mollissima Kern.) drogjának forgalmazása.

Drog

Gyakrabban a levelek (Pulmonariae folium) vagy ritkán a virágzó föld feletti rész (Pulmonariae herba) képezi a drogot. A levéldrog leírását az MSZ 19872-1984 tartal­mazza.

Hatóanyag

Viszonylag sok (10-15%) ásványi anyagot tartalmaz, a családra jellemző allantoint, nyálkaanyagokat, a flavonoidok közül pedig kempferolt és kvercetint, illetőleg utóbbi kettő glikozidjait. Az érdeslevelüek családjában gyakori pirrolizidin-alkaloidok jelenlét­ét jelezték ugyan, de cáfolták is; valószínűleg léteznek fajon belüli kémiai különbségek.

Botanikai leírás

Évelő növény (H) barna gyöktörzzsel, amelyből kora tavasszal, a tőlevelek előtt fej­lődik ki a 15-30 cm magas virágos-leveles szár A levelek szórt állásúak, ülők, hosszas toj ásdadok. A virágzat szárcsúcsi, mirigy szőrös, a csésze többé-kevésbé ötszögletű, ötfogú, a bimbók vöröses színűek, a kinyílt virágok kékesibolyásak, elvirágzáskor meg- kékülnek (XX. fényképtábla). Termése 4 makkocska. Ezermagtömege 7,2 g. Elvirágzás után fejlődnek ki a nyári levelek, ezek tojásdadok, szíves vállúak, nyelük kb. olyan hosszú, mint a levél lemeze, a későbbi, áttelelö levelek viszont keskenyedő vállúak és rövidebb nyelűek. A levelek kb. 15 cm hosszúak (lemezük). A nyári leveleken világos foltok láthatók, de ezek hiányozhatnak is. Ez utóbbi bélyeg jellemzi az alfajnak tekintett zöldlevelű tüdőfüvet (subsp. obscura /Dum./ Murb.).

Előfordulás

A pettyegetett tüdőfű közép-európai flóraelem. Az Északi-középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön ritkább, a Duna-Tisza közén hiányzik. Gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetéhez tartozik, bokros helyeken is megjelenik.

Környezeti igény

Az atlantikus lomberdők klímájában, mérsékelten nedves és közel semleges talajo­kon, főleg félámyékos környezetben található, de viszonylag jobb vízellátás esetében napos helyen is előfordul.

Fajta

Fajtája nincsen, vadon termő populációit gyűjtik.

Gyűjtés

A pettyegetett tüdőfü és a zöldlevelű alfaj (faj) egyaránt gyűjthető. A virágzó hajtá­sokat a virágzás derekán, áprilisban (esetleg május első felében), a nyári leveleket más tövekről május második felében, június legelején, a virágzás után szedik.

Elsődleges feldolgozás, tárolás

A levéllemezről a levélnyelet eltávolítjuk úgy, hogy legfeljebb 3 cm hosszú része maradjon rajta. Árnyékban, jól szellőző helyen, vékonyan kiterítve szárítható. Fénytől elzárva tárolják.

Hozam

Mennyiség. A beszáradási arány általában 5:1.

Minőség. A drog nem tartalmazhatja a Pulmonaria angustifolia és a Pulmonaria mollis leveleit, ezek vízbe áztatva selymesek, bársonyosak, míg a P. officinalis és a P. obscura levelei megőrzik érdes tapintásukat. AI. osztályú drogban virágzat legfeljebb 1%-os, 5 cm-nél hosszabb levélnyél legfeljebb 5%-os mennyiségben lehet jelen. Ameg­kívánt cserzőanyag-tartalom 5% (II. osztályú drognál 3%).

Hagyományos felhasználás

Régen tüdőbajban (tüdőtuberkulózisban) használták, más olyan növényhez hason­lóan, melyről később kiderült, hogy sok kovasav-származékot tartalmaz. A tapasztalati gyógyászatban légcsőhurutban, ritkábban tüdőasztmában használják egymagában vagy teakeverékek alkotórészeként.

Terápiás indikációk

Köptető, köhögéscsillapító. Gyulladást csökkentő és köptető (expektoráns) hatása poliszacharidjainak köszönhető. Alkalmazását jótékonynak tartják a légzörendszer, gyo­mor- és bélcsatoma, vese és levezető csatornáinak egyes kórfolyamataiban. Nem felel meg az E-Monográfia követelményeinek

Konyha

Kora tavasszal szedve a zsen­ge leveleket, hárslevélhez és rukkolához adva egészséges, B- és C-vitaminban gazdag, frissítő salátát készíthetünk.

Társnövény

A Pulmonaria officinalis ko­rán virágzik, nektárja von­zó a méheknek. Oroszország­ban medunitza a neve, Len­gyelországban pedig miodunka plamista; mindkét kifejezés mé­zet jelent, és arra utal, hogy a növény fontos mézelő növény a méhek számára.

Gyógyászat

Az orvosi tüdőfű gyulladás­gátló, köptető, nyálkatartalmú növény; forrázata torokfá­jás, köhögés, hurut, bronchitis és egyéb légzőszervi betegsé­gek ellen jó. Kovasav tartalma jótékony hatással van a tüdő­re. Ezenkívül fájó, árpás, fáradt szemet borogathatunk vele.

Figyelmeztetés

Az orvosi tüdőfű a Boraginaceae (érdeslevelűek) családjába tar­tozik. A levelein található serte-szőrök allergiás reakciót vált­hatnak ki. Várandósság idején nem tanácsolt a fogyasztása.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.