• gyógynövények

Őszi vérfű hatóanyaga, alkamazása, mellékhatások

Őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) történet, alkalmazott drogjai

Az őszi vérfű népi nevei közül vérfűként vagy érfűként is ismert; ezek az elnevezések vér­zést gyógyító hírének köszönhetőek, amelyet Linné, a növény latin nevének adója is meg­örökített a nemzetségnévben (a sanguisorba név a latin sanguis = vér, és a sorbeo = elállítani szavakra vezethető vissza). A hagyományos kínai orvoslás a szignatúratan rendszerében szintén vérzések kezelésére használja. Fiatal leveleiből és hajtásaiból saláta készíthető, íze hasonlít az uborkáéra. Egyes helyeken az elhagyott területek ismételt kultúrába vonására, bevezetésként, talajjavító céllal termesztik.

A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó Sanguisorba officinalis L. az északi félteke hű­vösebb klímájú területein világszerte elterjedt, 1 m magas, évelő növény, amely elsősorban nedves réteken fordul elő. Augusztus-októberben virágzik. Alkalmazott drogja a gyakran elágazó, vastag, hengeres vagy orsó alakú gyökértörzsből és a járulékos gvökerekből áll, ame­lyeknek a felszíne barnásvörös vagy feketésbarna, hosszanti csíkozottságú, néha kereszt­irányban repedezett és az apró gyökerek és hajszálgyökerek eredésének hegeit hordozza.

A Sanguisorbae radix az Európai Gyógyszerkönyv 6.0 kötetének meghatározása szerint a Sanguisorba officinalis aprított, szárított föld alatti részeiből áll az apró gyökerek nélkül. A Gyógyszerkönyv előírása szerint minimum 5%, pirogallolban kifejezett cserzőanyagot tartalmaz.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A drog a cserzőanyagok mellett triterpén-szaponinokat, valamint egy speciális fenolos anyagot (szanguiszorbinsav-dilakton) tartalmaz.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Az őszi vérfüvet tradicionálisan gyomor-, bél- és méhvérzések esetén összehúzószerként, valamint gyulladáscsökkentésre alkalmazták.

Preklinikai vizsgálatok

Az drog gyógyászati felhasználása elsősorban cserzőanyag-tartalmával kapcsolatos. A ve­gyületcsoport farmakológiai jellemzőit számos preklinikai vizsgálatban tanulmányozták. A cserzőanyagok a fehérjékkel kovalens kötést képezve irreverzibilisen kicsapják azokat, és így védőréteget alkotnak a bélnyálkahártya és a gyulladt bőr felszínén, csökkentve a bél érzékenységét és a szekréciót, így végső soron mérséklik a hasmenést és a gyulladást. A cserzőanyagok antibakteriális hatásúak, valamint megkötik a toxinok egy részét, ezért lertőzéses eredetű hasmenések esetén is kedvező hatásúak.

A növény egyes triterpén-szaponinjai és cserzőanyagai in vitro különböző mértékű cito-toxicitást mutattak. A drog etanolos kivonata jelentős antimikróbás hatással bír Bacillus certus és Stapbylococcus aureus ellen, továbbá a növényből készített kivonat antivirális aktivi­tásáról is van adat.

A gyökér vizes kivonata – és egy abban megtalálható speciális diszacharid – gátolta az anahlaktikus választ in vitro és in vivo allergiamodellekben. A hatásban a hízósejtek memb­ránját stabilizáló mechanizmus játssza a fő szerepet.

Érdekes megfigyelés, hogy a külsőleg alkalmazott őszi vérfűkivonat állatkísérletben csökkentette az alkalmazást követő azonnali és egy nappal későbbi UV-B besugárzás ha­tásainak egy részét (erősítette a bőr claszticitását, gátolta a ráncképződést).

Humán bizonyítékok

A droggal nem végeztek klinikai vizsgálatokat.

Indikációk, adagolás

Az őszi vérfű gyökere jelentős cserzőanyag-tartalma miatt hasmenés csillapítására, enyhe bőrgyulladások lokális kezelésére használható, de a drognak nincs széles körben elfoga­dott adagolása. A rendelkezésre álló irodalmi források a szintén használatos föld feletti részekre vonatkozó adagolást adják meg csupán (2-6 g száraz föld feletti rész teaként, napi 3 részre osztva). A herba alkalmazása a hagyományos felhasználáson alapul, tudomá­nyos bizonyítékok nem támasztják alá.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Az őszi vérfűvel kapcsolatos specifikus mellékhatások, interakciók nem ismertek. A cser-zőanyagok nagy dózisban irritálhatják a nyálkahártyát, ezért gyulladásos bélbetegségekben kerülni kell túlzott alkalmazásukat. A cserzőanyagok gátolhatják a gyógyszerek, ás­ványi anyagok felszívódását, és az ajánlottnál nagyobb dózisban történő alkalmazásuk székrekedést okozhat. Hosszú távú használat esetén az emésztőenzimek gátlása miatt emésztési panaszok jelentkezhetnek. Nagyobb adagokban vagy hosszabb időn át, folya­matosan történő alkalmazásuk ellenjavallt, mert májkárosodást okozhatnak.

Ha a hasmenés három napon belül nem szűnik meg a cserzőanyagtartalmú droggal folytatott kezelés ellenére sem, úgy feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.