• gyógynövények

Teafa

Teafa (Melaleuca sp.) története, alkalmazott drogjai

Bár a teafa levelét az ausztrál őslakosok tradicionálisan felhasználják gyógyászati célok­ra, a növény a fejlett világban csak az utóbbi években nyert elismertséget. Illóolaját a 20. század elején állították elő először, amikor elkezdődött a teafaolaj tudományos vizsgálata.

A gyógyászatban több Melaleuca (Myrtaceae) fajnak van jelentősége, de Európában első­sorban a M. alternifolia (Maiden et Betch) Cheel levelének olaját alkalmazzák. A Pb. Hg. VIII.-ban hivatalos teafaolaj (Mclaleucae aetheroleum) a M. alternifolián kívül más fajoktól (egyebek között a M. linariifolia Smith, M. dissiflora F. Mueller) is származhat. Az illóolaj előállítására a 3-6 m magas teafát ma már nagy területeken (elsősorban Új-Dél-Wales-ben) termesztik. Az illőolajat a növény leveleiből desztillálják.

A Melaleuca alternifolia Új-Dél-Walesben és Queenstandben őshonos Ausztráliában, de elterjedt vadon élő formában is. Az ausztrál őslakosok számos betegség kezelésére alkalmazták. Orvosságként tisztelték, a le­veleit összezúzták és bőrradírként használták. Még a fa alatt összegyűlt vizet is begyűjtötték, és gyógyító fürdőként hasznosították. Az elnevezés valószínűleg onnan ered, hogy a lehullott levelek a vizet teaszínűvé változtatják.

Ennek a fának a legértékeltebb és leghatásosabb terméke az illóola­ja, amit ipari szinten állítanak elő a levelek desztillálásával. Egészen a 20. századig az illóolajat csak Ausztráliában használták népi gyógy­írként, mígnem 1922-ben Sydney-ben Arthur Penfold vegyész elkezd­te desztillálni az olajat, és publikációjában a teafa bakteriális és gombás fertőzések kezelésére alkalmas tulajdonságát magasztalta.

A máso­dik világháború idején az ausztrál katonák fertőtlenítőként alkalmazták a sebek gyógyítására, ekkor egy ideig hiánycikknek számított. Az illó­olaj-előállítás akkor kezdett hanyatlani, amikor megjelentek az olcsóbb szintetikus helyettesítői. Az 1990-es években került újra a figyelem kö­zéppontjába, amikor felismerték, hogy egyes staphylococcus fertőzése­ket jobban gyógyított, mint az antibiotikum. Ma széles körben használják a kiegészítő terápiákban, sebészetben, égési sebekre, fogak kezelésére, sőt a kozmetikaiparban is.

• Vadon patakok, vízfolyások mentén és mocsaras talajon nő; tengerpart mentén ia elő­fordul.
• Illik a természetes hatású ker­tekbe, egy naposabb részre.
• Magról nehezen lehet szapo­rítani; az elvetett magvakat nedvesen kell tartani, csak kevés földdel fedve. Sok fény­re és melegre van szüksége; állandó hőmérsékletet kell biztosítani számára. A virágai kétivarúak, és júniusban je­lennek meg. Nem fagytűrő.
• Olaja gombaölőként használ­ható hígított spray formájában a többi növényen.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A teafa friss, kámforos illatú illóolajának fő komponensei a monoterpén-szerkezetű terpinén-4-ol (minimum 30%), γ-terpinén, (10-30%), α-terpinén (5-15%) és a cineol (ma­ximum 15%).

Gyógyászat

Az ausztrál teafa természetes, de erős hatású orvosság: antibakteriális, fertőtlenítő és gombaölő tulajdonságai vannak. Az illóolaját a levelekből és gallyakból lehet kinyerni. A felhígított olajjal a rovarcsípéseket, égése­ket, sebesüléseket és bőrfertőzéseket kezelhetünk. Az immunrendszert is serkenti. Külsőleg felhasználható az afta és a hüvelyi fertőzések ellen. A hígítatlan olajat a szemölcsök kezelésére használjuk. Minden egyéb al­kalmazásra hígítsuk az olajat mandulaolajban.

Úgy írják le, mint „gyógyszeres szekrény egy üvegben”, mert a sok csodája közül a teafa ké­pes a szöveteket regenerálni. Az aromaterápiában a mentális stressz enyhítésére szolgál.

Háztartás

Vízhez hozzáadva a teafa illó­olaj sokoldalú tisztítóspray-ként használható. Kis hígítású koncentrációban (1% alatt) biz­tonsággal használható bolhák ellen kutyákon és macskákon.

Figyelmeztetés

Belsőleges használatát kerül­jük, mert erős hányáshoz, has­menéshez és gyomorirritációhoz vezet. Külsőleg, amennyiben nagy koncentrációban használják, olaja bőrirritáci­ót okozhat.

Kozmetika

A teafát kis koncentrációban sok kozmetikumhoz elősze­retettel adagolják. Fertőtlení­tő hatása miatt hasznos adalé­ka a szájápolási termékeknek, mint a szájvíz, de a dezodorok­nak és a szappanoknak is.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Az ausztrál bennszülöttek a Melaleuca nemzetség több fajának levelét antiszeptikumként, sebek, égések, torokfájás gyógyítására alkalmazták. Az őslakosok azokat a tavakat, ame­lyekbe a fák levele belehullott, gyógyhatásúnak tartják (a gyógyhatás feltehetőleg a leve­lekből a vízbe kioldódott illóolajnak tulajdonítható).

Preklinikai vizsgálatok

Az illóolaj számos baktérium, vírus és gomba növekedését gátolja, antimikróbás hatá­sáért elsősorban terpinén-4-ol tartalma felel. A teafaolaj 1% alatti koncentrációban antibakteriális hatású, meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) ellen is hatásos. A teafán kívül számos más növény illóolajának in vitro antibakteriális, gombaellenes hatását igazolták, de közülük a teafaolajat használják fel legnagyobb mennyiségben bőrgyógyá­szati készítmények előállítására.

A teafaolaj hatására sérül a baktériumok sejtmebránjának integritása, felborul az ion-homeosztázis és gátlódik a sejtlégzés. Az antifungális hatás hasonló aktivitások eredménye. Az illóolaj előnye az antibiotikumokkal és a szintetikus gombaellenes szerekkel szemben, hogy az antimikróbás hatás ellen nem alakul ki rezisztencia. Hátránya viszont, hogy csak lokálisan alkalmazható.

Antimikróbás hatását gyulladáscsökkentő aktivitás egészíti ki. ami előnyös a fertőzött, gyulladt bőr kezelésénél.

Humán bizonyítékok

Az illóolaj a humán vizsgálatokban eredményesen volt alkalmazható bőrgombák ellen és aknés bőr kezelésére. Akne kezelésében azonos hatásosságú volt a benzoil-pcroxidot tar­talmazó krémmel. Meticillinrezisztcns Staphylococcus aurcus (MRSA) fertőzés esetén hatá­sossága megközelítette a standard antibakteriális kezelését (szulfadiazin + klórhexidin). Tinea pedis, szájüregi candidiasis esetén több vizsgálatban egyenértékűnek bizonyult a szintetikus gombaellenes szerekkel.

Indikációk, adagolás

A teafaolajat fertőzéses bőrbetegségek, aknés bőr kezelésére, kizárólag külsőleg szabad felhasználni, szájon át alkalmazva a teafaolaj erősen mérgező. Néhány csepp illóolaj be­dörzsölve, az olaj 5-15%-os olajos oldata, vagy 5-15% illóolajat tartalmazó krém hasz­nálható fel a fertőzött bőrfelület kezelésére. Egyes esetekben nagyobb koncentrációjú készítmény alkalmazására lehet szükség, körömgomba kezelésére hígítatlan illóolaj is fel­használható. Allergiára hajlamosak az első alkalmazás előtt kis bőrfelületet kenjenek be teafakészítménnyel, és csak akkor kezdjék el a kezelést, ha 2 napon belül nem pirosodott ki a bekent terület.

A teafaolaj hazánkban is számos kozmetikum (sampon, krém), fogápolószer (fogkrém, szájvíz) komponensei között megtalálható.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Az olajjal szemben ritkán alakul ki allergia, kontakt dermatitis viszont gyakrabban elő­fordul. Bőrirritáció esetén az illóolajat vagy teafakészítményt hígítva használjuk, így csökkenthető a bőrizgató hatás. A teafaolaj bármilyen semleges olajjal (pl. olívaolaj, mandulaolaj, napraforgóolaj) vagy olajok elegyével hígítható. Régi, oxidálódott illóolaj alkalmazása esetén gyakrabban alakul ki bőrirritáció.