Gyógynövények

Piros medveszőlő, gyógyír a húgyúti fertőzésekre

Piros medveszőlőMás néven orvosi medveszőlő; az erika­félék (Ericaceae) családjába tartozó örökzöld cserje. Európában főleg az Alpokban, Amerika, Ázsia hegyvidéki savanyú talajú fenyőerdőiben, hegyvidéki cserjéseiben honos. Száraz, homokos, köves talajt kedvelő, fényigényes, de árnyéktűrő nö­vény. Hazánkban nem él vadon, számos országban, ahol előfordul, ritka és védett faj. Csak ott gyűjthető, ahol nem áll védelem alatt! Gyökere mélyre hatoló, hosszú, szálas, a gyökértő fás. Szára elágazó, kb. 10 cm magas. Levele lefelé forduló, kb. 3 cm hosszú, 1,2 cm széles, tojás alakú. Jellegzetesen bőrnemű, kemény, a levéllemez felszíne kopasz, fénylő, sötétzöld, fonáka egyszínű halványzöld. A levélszél ép, a levélerezet a levelek felszínén be­mélyedt. Virágai aprók, színük fehér, rózsaszín csücskök tarkítják. Termése vörös színű, ribizli nagyságú húsos bogyó. (A medvék egyik kedvelt csemegéje, a növény latin és magyar neve is erre utal.)

A medveszőlő ép, egészséges leveleit gyűjtik április végétől július végéig. A szárított levéldrog íze keserű, összehúzó, szagtalan. A gyógyászat viszonylag későn, csak a 19. században ismerte el, mára azonban már minden hivatalos gyógyszerkönyvben szerepel.
Piros medveszőlő

Kémiai alkotórészek:

arbutin (flavonglikozid), metilarbutin, hidrokinon (fertőzést, erjedést gátló fő hatóanyag, fenolos glikozid), cserző-anyag (tannin), galluszsav, illóolajok, triterpének, iridoidglikozid, fenolkalbonsavak, allantoin.

Hatás:

összehúzó, húgyúti fertőzés-gátló, antibakteriális, vízhajtó.

Alkalmazás:

A teát legjobb hideg áztatással ké­szíteni, mert így kevesebb, gyomornyálkahártyát izgató cserzőanyag oldódik ki. Forrázat is készít­hető. Mindkét módon a teafőzés szabályának meg­felelő arányt kell használni. Hideg áztatás esetén 6-8 óra állás után, forrázat készítésekor 15 perc ál-Ellenjavallat: fogyasztása várandósoknak nem ajánlott, a növény magas tannintartalma serken­ti a méhösszehúzódást, vetélést okozhat.

Mellékhatás:

nagy adagban használva, főleg a teaforrázatban lévő cserzőanyagok, ingerlik a gyomor- és a bélnyálkahártyát, hányingert, há­nyást, hasmenést okoznak. Alkalmazása rö-i vid időre korlátozódjon, tartós használat során májkárosodás léphet fel. A növény hidrokinon és arbutintartalma májkárosító hatású. Ezek­ből az anyagokból minimális mennyiség oldó­dik Ida teába, 1-2 hetes kúra alatt a medveszőlő-nek semmilyen káros mellékhatása nincs, csak a gyógyhatása érvényesül.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.