Ízület

A reumás ízületi gyulladás lefolyása és diagnosztizálása

Az esetek mintegy 80%-ában a betegség lassan kezdődik, ele­inte csak néhány ízületet, tipikusan az ujjakat, a csuklót vagy a lábujjakat érintve, míg végül szinte mindig legalább 20 ízületet megtámad, köztük a vállat, a bokát, a csípőt és a térdet. A fo­kozatosság nem mindenesetre jellemző, időnként jóformán egyik napról a másikra jelentkezik és szétterjed a betegség.

A megtámadott ízületet bélelő hártya sejtjei megállíthatatlan burjánzásnak indulhatnak, ún. pannus képződik, és a hártya megvastagodik. Emiatt az ízület jól tapinthatóan megduzzad.

A reumás ízületi gyulladás előrehaladásával a burjánzó ízü­leti belhártya ráterjed a porcra. A megvastagodott, gyulladt hártya agresszív sejtjei enzimeket termelnek, amelyek a porc és az ízületet alkotó csont erózióját okozzák, és végül meggyengítik a környező izmokat, inakat és ínszalagokat is.

A betegség későbbi szakaszaiban az ízületek olyan súlyosan károsodnak, hogy képtelenné válnak a megfelelő működésre. A gyulladás a porc teljes pusztulásához és a csontok fúziója kö­vetkeztében az ízület deformálódásához vezethet. Szerencsére a napjainkban rendelkezésre álló betegségmódosító gyógysze­rek – időben megkezdett kezeléssel – sok esetben megakadá­lyozhatják a mozgásképtelenséget, illetve -korlátozottságot.

Hogyan diagnosztizálható a reumás ízületi gyulladás?

A reumás ízületi gyulladást, különösen a korai szakaszában, igen nehéz felismerni. Tünetei általában nem egyszerre, hanem fokozatosan, hónapok vagy évek alatt jelentkeznek. A merev, fájó ízületek a korai tünetek közé tartoznak, azonban ezek más ízületi betegségek esetében is jellemzőek. A reumás ízületi gyul­ladás diagnosztizálásához éppen ezért gyakran arra is szükség van, hogy a tünetek egyéb lehetséges okait kizárják.

Kórtörténet

Az artrózishoz hasonlóan az orvos első dolga az, hogy feltérké­pezze a kórtörténetet. Bizonyos kérdések – „Melyik ízületek okoznak panaszokat?”, „Tapasztal-e reg­geli merevséget, s ha igen, ez milyen hosszan tart?”, „Kimerültnek érzi-e magát?” – segítenek az okok feltárásában.

A reumas ízületi gyulladás lefolyásának négy típusa

Nincs két egyforma lefolyású eset. Sőt, a szakértők azt hangsúlyozzák, hogy a betegség lefolyása meglehetősen kiszámíthatatlan. Ennek ellenére sikerült négy alapvető típust azonosítani.

  • Néhány esetben, a betegek körülbelül 10 százalékában, a reumás ízületi gyulladás nem maradandó rendellenesség, spontán és tartós javulás következik be, amely nem hozható összefüggésbe semmilyen kezeléssel. Ilyen spontán javulás általában a betegség megjelenését követő első két évben következik be. A reumás ízületi gyulladásos betegek másik 10 %-a tapasztal ugyan javulást, ám a betegség később visszatér.
  • A második típusban a betegek időszakos fellobanásokat tapasztalnak, amelyeket nyugalmi időszakok követnek. A kezelés attól függ, hogy a fellobbanások okoznak-e ízületi károsodást, illetve hogyan működnek az ízületek a fellobbanások között.
  • A harmadik típus, az úgynevezett javuló-súlyosbodó forma esetében az időszakos fellobbanások között nem áll helyre a normális állapot. Sőt, a nyugalmi időszakokban is jelen lévő gyulladás minden támadással tovább súlyosbodik. Megfelelő kezelés hiányában ez a fajta reumás ízületi gyulladás végül súlyos ízületi károsodáshoz vezethet.

Fizikális vizsgálat

Az orvos az érintett ízületre összpontosít, és azt vizsgálja, hogy jelen vannak-e a re­umás ízületi gyulladás tipikus jelei: a bőr pirossága, az ízületek érzékenysége, duz­zadása, melegsége és mozgásuk korlá­tozottsága. A szimmetrikus ízületekben, például mindkét könyökben jelentkező panaszok nagyobb valószínűséggel utal­nak reumás ízületi gyulladásra.

Laboratóriumi vizsgálat

Egy laboratóriumi vizsgálat, az ún. reumatoid faktor teszt segít a reumás ízü­leti gyulladás diagnózisának felállításá­ban. Ez a faktor egy antitest, amelyet a re­umás ízületi gyulladás által érintett ízületek ízületi hártyája termel, és a beteg­ségben szenvedők 80-90 százalékának a vérében kimutatható. (Sajnos a reumatoid faktor gyakran nincs jelen a betegség ko­rai szakaszában.) A pozitív teszt általában a súlyos esetekre jellemző, és minél magasabb a kapott érték, annál hevesebb a gyulladás.

  • Vérsejtvizsgálat.Egy másik vizsgálat, a vérsejtsüllyedés, széles körű jelzője a szervezetben kialakult gyulladásos folya­matoknak, beleértve a reumás ízületi gyulladást is. A gyulladás következtében a vörösvértestek általában összetapadnak, és csomókban leülepednek a vérplazmában. Minél súlyosabb a gyulladás, annál nagyobb csomók alakulnak ki, és annál gyor­sabban süllyednek le a kémcső aljára. így a vérsejtsüllyedés ha­tékonyan kimutatja, hogy az alkalmazott kezelések valóban csökkentették-e a gyulladást. Mivel azonban fertőzések, rossz­indulatú daganatok és más rendellenességek is kiválthatnak gyulladást, a vérsejtsüllyedés-vizsgálat a betegség diagnosztizá­lásában csak korlátozott értékkel bír.
  • Az ízületi folyadék vizsgálata. Az ízületi gyulladás típusá­nak kimutatására hatékony, bár invazívabb módszer az érintett ízületből injekciós tűvel vett ízületi folyadékminta vizsgálata. A folyadékot mikroszkóp alatt vizsgálják, hogy kiderítsék, jelen van-e nagyszámú (neutrofil típusú) fehérvérsejt a mintában.

Az ízületi gyulladás típusai

Az izületek fájdalma és duzzanata számos betegség esetén jelentkezhet, íme egy lista a hasonló tüneteket okozó ízületi megbetegedésekről.

  • Reumás izületi gyulladás
  • Bechterew-kcr (spondylítls ankylopoetica)
  • Szisztémás lupus erythematosus
  • Reiter-szindróma
  • Pikkelysömörhöz társuló artritisz
  • Köszvény
  • Álköszvény
  • Nyáktömőgyulladás (bursitis)

Röntgenvizsgálat

Ez a vizsgálat csak korlátozott értékű a reumás ízületi gyulla­dás diagnosztizálásában. A betegség korai szakaszában a rönt­genfelvételek gyakran teljesen normális képet mutatnak, akkor is, ha a tünetek súlyosak. A röntgenvizsgálat valójában csak akkor szolgál bizonyítékkal, ha már súlyos és visszafordítha­tatlan ízületi károsodás következett be – a felvételeken ilyenkor látható a gyulladás okozta porcpusztulás és csontkárosodás.

Hogyan tovább?

Joggal keseredünk el, amikor kiderül, hogy a betegségünk reu­más ízületi gyulladás, amely jelentős ízületi károsodást és moz­gáskorlátozottságot okozhat, megnehezítheti életvitelünket, hatással lehet emberi kapcsolatainkra, és kimerítheti pénzügyi tartalékainkat. Ilyenkor óriási szükség van a betegség józan megközelítésére.

Ne essünk pánikba!

A reumás ízületi gyulladás az esetek nagy többségében megfelelő kezeléssel kordában tartható. Az elmúlt években úttörő módszereket dolgoztak ki kezelésére, a közeljövőben pedig még hatékonyabb kezelésekre van kilátás. Avassuk be barátainkat és családtagjainkat!

Még az enyhe reumás ízületi gyulladásban szenvedő betegek is számíthatnak időszakos fellobbanásokra, a gyulladás hirtelen súlyosbodásá­ra, mely fokozott fájdalommal és kimerültséggel jár, s ideigle­nesen mozgáskorlátozottá teheti őket. Ha a család és a barátok tisztában vannak ezzel és a szövődményekkel, megértőbben és nagyobb hajlandósággal segítenek ezekben az időszakokban.

  • A megfelelő ellátás.A diagnózis felállítása után háziorvo­sunk reumatológushoz küld, vagyis olyan orvoshoz, akinek ez a szakterülete. A reumás ízületi gyulladás kezelése során állan­dó ellenőrzésre és esetenként megfelelő módosításokra van szükség, sokkal inkább, mint bármely más betegség esetében. Csak így lehet megakadályozni az ízületek tartós károsodását.
  • Bár nem valószínű, hogy háziorvosunk lesz a kezelésünkért felelős egyetlen személy, mégis valószínűleg ő az, aki figyelemmel kíséri állapotunkat, és kapcsolatot tart fenn a csapat többi tagjával, így a gyógytornásszal, a foglalkozásié -rapeutával és más szakemberekkel, például dietetikussal.
  • Tűzzünk ki reális célokat! Ez bármilyen típusú ízületi meg­betegedésben szenvedő betegre igaz, de a reumás ízületi gyulla­dás esetében különösképpen, mivel ez a betegség jelentős fizi­kai és érzelmi megterhelést jelent. A reális célok kitűzése és elérése kulcsfontosságú, ha úrrá akarunk lenni a helyzeten, és ez az, amiben ez a könyv segítséget nyújt.
  • Hová fordulhatunk még? A reumás ízületi gyulladásban szenvedő betegek számára óriási segítséget jelenthetnek a kü­lönböző támogató csoportok és önsegítő kurzusok, valamint az interneten található hasznos információk.
Kutatási eredmények! Egy 1994-ben publikált tanulmány szerint a reu­más ízületi gyulladásban szenvedő betegek eseté­ben a tünetek első jelent­kezése és a betegség diagnosztizálása között átlagosan kilenc hónap telik el.

Hogyan éljük túl a fellobbanásokat?

A fellobbanások súlyosan próbára tehetik az ízületi gyulladásos betegek türelmét, sőt néha józanságát is. Tudatosan arra kell tehát törekednünk, hogy úgy vészeljük át a fellobbanást, hogy az a lehető legkisebb testi és lelki megterhelést okozza.

A fájdalom minimalizálása. Meg kell tanulni alkalmazkodni anélkül, hogy megalkudnánk. Amikor a fellobbanás bekövetkezik, pihenjünk többet, és óvjuk a gyulladt ízületet a további meg­erőltetéstől. Az ízület túlzott védelme sem helyes azonban, hiszen a hosszú tétlen időszakok meggyengíthetik az ízületet körülvevő izmokat és inakat. Érdemes orvosunkkal megbeszélni, hogyan módosítsuk a gyógyszerezést ezekben az időszakokban.

A reumás ízületi gyulladás kezelése

A beteg és az orvos közös erőfeszítéssel igyekszik elérni az alábbiakat:

  • a fájdalom, merevség, duzzanat, kimerültség és más tüne­tek enyhítése;
  • a gyulladás csökkentése;
  • az ízületi károsodás lassítása vagy megállítása;
  • annak elérése, hogy a betegség ne akadályozza az érintet­teket a mindennapi tevékenységükben.

Tűzoltó gyógyszerek

Gyakorlatilag minden betegnek, aki reumás ízületi gyulladás­ban szenved, szüksége van gyógyszeres kezelésre. A gyógysze­rek zöme két osztályba sorolható: az NSAID-k (nem szteroid gyulladásgátlók) és a DMARD-k (betegségmódosító antireu-matikus gyógyszerek). Általában mindkét gyógyszertípus alkal­mazása szükséges.

Régen és ma

Az 1980-as évek végé­ig az orvosok úgy gondol­ták, hogy a reumás ízületi gyulladás HIAE-kkel kar­bantartható, és betegség­módosító gyógyszerekre (DMARD) csak akkor van szükség, amikor az ízületi gyulladás már a röntgen­felvételen is kimutatható. Később rájöttek, hogy ma­radandó ízületi károsodás már a betegség első hónapjaiban is kialakulhat – az NSAID-ok alkalmazása ellenére és jóval a károso­dásnak a röntgenfelvéte­len való megjelenése előtt Napjainkban a szak­értők egyetértenek, abban, hegy a DMARE-k alkalma­zását már a korai szakasz­ban mag kell kezdeni.

Nem árt tudni! A legújabb kutatások szerint a reumás ízületi gyulladásos esetek száma csökkenő tendenciát mutat Ennek oka a do­hányzás és a fogamzás­gátló tabletták szedésé­nek visszaszorulása lehet.

A reumás ízületi gyulladás kiszűrése

1599 márciusában az Egyesült Államok gyógyszer-engedélyezési hi­vatala (FDÁ) engedélyezte a géppel töltene művi vérplazmacserét. Az úgynevezett plazmaferezis, az első nem gyógyszeres alternatív kezelés alkalmazását olyan mérsékelt és súlyos ízületi gyulladásban szenvedő betegeken, akik nem tolerálják a LMARC-ket. A kétórás eljárás során a beteg várát átáramoltatják egy gépen, amely elválasztja a plazmát a verseitektől.

Ezután a plazmát átszűrik, majd a leszűrt plazmát újra egyesítik a vérsejtekkel és a vért visszajuttatják a betegbe. A plazmaferezis drámai mértékű javulást hozhat a reumás ízüle­ti gyulladásban szenvedő betegek állapotában. A kutatok úgy vélik, hogy a hatás annak köszönhető, hogy az eljárással kiszűr­hetők az immunrendszernek az ízületek ellen intézett támadásá­ban részt vevő fehérjék.

NSAID-k a gyulladás ellen

A nem szteroid gyulladás­gátlók alkotják a reumás ízületi gyulladás kezelésének alap­pillérét. Csökkentik a gyulladást és az általa okozott tüneteket, így a fájdalmat, a merevséget és a duzzanatot. Az NSAID-k kö­rébe tartozik a jól ismert aszpirin, továbbá egy sor más gyógy­szer, pl. a diclofenac, az ibuprofen, a ketoprofen, a naproxen, a piroxicam és a sulindac. Nagy dózisban alkalmazva azonban ezek súlyos gyomor-bél rendszeri vérzést okozhatnak.

Az új NSAID-osztályba tartozó ún. COX-2 gátló gyógysze­rek, a celecoxib és a meloxicam, az NSAID-khoz hasonlóan csökkentik a gyulladást, de alkalmazásuk a gyomor-bél rend­szeri vérzés kisebb kockázatával jár. Ezek a COX-2 gátlók a 65 éven felüli betegek számára hasznosak, akik különösen haj­lamosak a vérzésre a hagyományos NSAID-k szedésekor.

Bár az NSAID-k a gyulladás ellen hatnak, nem képesek meg­akadályozni, hogy a burjánzó ízületi szövet elpusztítsa a porcot és a csontot, vagyis azt a folyamatot, amelyet a gyulladás indít meg, s amely maradandó ízületi károsodást okoz.

DMARD-k az ízületi károsodás ellen

A betegségmódosí­tó gyógyszerek (DMARD-k, bázisterápiás szerek) abban a tekintetben hasonlítanak a nem szteroid gyulladásgátlókra, hogy segítenek a gyulladás enyhítésében. Sokkal fontosabb azonban, hogy módosítani tudják a reumás ízületi gyulladás lefolyását azáltal, hogy lelassítják vagy megállítják az ízületi káro­sodást, amely a gyulladástól függetlenül jelentkezhet.

A betegségmódosító gyógyszerek lassan hatnak, ezért több hét is eltelhet, mire hatásuk érzékelhe­tővé válik. A betegeket állandóan kontrollálni kell, mert ezek a gyógyszerek súlyos mellék­hatásokkal is járhatnak.

A betegségmódosító gyógyszerek közül már majdnem húsz éve az ere­detileg rákgyógyszerként engedélye­zett metotrexátot alkalmazzák a legszélesebb körben. A DMARD-k jelentős előrelépést hoztak a reu­más ízületi gyulladás kezelésében, és rengeteg beteg életét változtatták meg kedvezően.

Az új generáció

Az új szerek kö­zül az etanercept és az infliximab géntechnológiával előállított gyógy­szerek, melyek gátolják a tumor nekrózis faktort (TNF). A TNF va­lószínűleg mind a gyulladás, mind az ízületi károsodás kialakulásában jelentős szerepet játszik. E gyógyszerek alkalmazá­sát biológiai terápia néven emlegetik.

A harmadik új DMARD, a leflunomid az egyetlen, amely szájon át szedhető (a többit in­jekcióban kell beadni). A leflunomid úgy lassít­ja a reumás ízületi gyulla­dás progresszióját, hogy a fehér­vérsejtekben gátol egy enzimet, amely részt vesz az immunrendszer ízületek ellen intézett támadásában.

Mozgásképesség műtéttel

Súlyos ízületi károsodás esetén többféle helyreállító műtét lehetséges. A mesterséges ízülettel végzett teljes művi ízületpótlás drá­mai mértékben csillapíthatja a betegek fáj­dalmát, és javíthatja az ízület működését.

A térd-, csípő- és vállízület művi pótlásá­ban már kiváló eredményeket érnek el, míg a könyök-, csukló- és bokaízület pótlásának eredményei kevésbé biztatóak.

Nem árt tudni! Gyakori a vastagbélgörcs okozta hasi fájdalom, a váltakozó hasmenés és székrekedés, bálgázosság és puffadás, A borsmenta-olaj ilyen esetben sokat segíthet. Bár enyhíti a görcsöt a vastagbélben, emésztési zavart okozhat a gyomorban, ezért érde­mes gyomorsavrezisztens bevonatú borsmentaolaj-kapszulát alkalmazni, amely csak a bélben oldódik fel.