• magas vérnyomás

A magas vérnyomás gyógyszeres kezelése

Az 1950-es évekig az orvosok csaknem semmit nem tudtak tenni a vérnyomás csökkentése érdekében. A súlyos magas vérnyomásban szenvedők agyvérzést kaptak, szív- és veseműködési zavaraik támadtak, orvosaik pedig csak reménytelenül álltak és nem tudtak segíteni rajtuk.

A gyógyszerek fejlődése

Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején jelentek meg az első magas vérnyomás elleni gyógyszerek, amelyek egyszersmind életeket mentettek meg. Ezek közül sok olyan van, amelyet ma már nem használnak, mivel sú­lyos mellékhatásokkal jártak, és csak azért volt igazolt a használatuk, mert más esély nem volt.

Az 1970-es években enyhébb és kevesebb mellékhatás­sal járó gyógyszerek jelentek meg, amelyeket már olyan, enyhén magas vérnyomással rendelkező betegeknek is ad­hattak, akiknél alacsonyabb volt a kardiovaszkuláris meg­betegedések kockázata. Sok jól levezetett kísérlet volt, amelyek során az aktív kezelést összevetették a placebo tabletták adásával. Ezeket a próbálkozásokat mind abba­hagyták, amikor igen gyorsan kiderült, hogy az aktív ke­zelésben részesülőknél kevesebb szívinfarktus és agyvérzés alakult ki.

Kezelés pozitív hatásai

E kísérletek eredményeit összegezve ma már tudjuk, hogy a magas vérnyomás gyógyszeres kezelése még az enyhébb esetekben is kb. 35-40%-kal csökkenti az agyvérzések és 20-25%-kal a szívkoszorúér-megbetegedések számát. A magas vérnyomásúak természetesen más tényezők miatt is kaphatnak szívinfarktust, pl. a dohány­zás vagy a magas koleszterinszint miatt. A magas vérnyo­más komplikációi viszont elkerülhetők, ha a vérnyomást kontrollálják.

A minimális mellékhatásokkal rendelkező s a szív­infarktus és az agyvérzés megelőzésében jelentős szere­pet játszó magas vérnyomás elleni gyógyszerek kifej­lesztése a 2. világháború óta az orvosi ellátás egyik leg­nagyobb vívmánya. Legalább olyan fontos eredmény, mint a hatásos antibiotikumok kifejlesztése.

A cukorbetegség szövődményeit is csökkenti

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatásosan csökkentik, illetve megelőzik a cukorbetegeknél a vesekárosodást, akár van mellette magas vérnyomásuk, akár nincs. Nemrégiben kimutatták, hogy némelyik gyógyszer meggátolja a cukorbetegek retinájának káro­sodását. Sőt mi több, bizonyos magas vérnyomás elle­ni gyógyszerek csökkentik a valószínűségét, hogy az első szívinfarktus után a második kialakuljon vagy szívelégtelenség jöjjön létre.

1997-ben adták közre egy nagy európai kutatás eredményeit az izolált szisztolés magas vérnyomás ke­zeléséről. Ez egy korszak végét jelzi. A kutatás eredmé­nye nem hagyott kétséget afelől, hogy ha valakinek magas vérnyomása van, semmi esetre sem szabad né­hány hétnél hosszabb ideig kezeletlenül maradnia. Ha valakinek a vérnyomása huzamosabb ideig 160/90 fölött van, bármely életkorban magas vérnyomás elleni gyógyszert kell kapnia.

Kérdés azonban, hogy vajon 80 éves kor felett is hasznosak-e ezek a kezelések

Lehet, hogy az ő esetük­ben a kezelés elkezdésének határa kicsit magasabb, mint 160/90 Hgmm. A közeljövőben erről egyre több információt kaphatunk.

A magas vérnyomás gyógyszeres kezelése különösen 60-80 éves kor között hatásos. Ha ebben az életkorban valaki nem kap gyógyszeres kezelést, nagyobb az agyi ér-katasztrófák kialakulásának veszélye. Az idősebbek gyakran aggódnak, hogy agyvérzést kapnak. Megnyug­tathatjuk őket, hogy a gyógyszeres kezelés nagymérték­ben gátolja ennek előfordulását. Ezért jó, ha minden­nap az előírások szerint beveszik gyógyszereiket.

A vérnyomás kontrollálása

Minden vérnyomáscsökkentő gyógyszer nagyjából azo­nos hatású. A szisztolés nyomást kb. 10-15 Hgmm-rel csökkentik, a diasztolést pedig 6-8 Hgmm-rel. A külön­böző emberek különbözőképpen reagálnak a gyógysze­rekre. Pl. az idősebbek jobban reagálnak bizonyos gyógyszerekre, mint másokra, csakúgy, mint az afro-karib származásúak.

Érdemes észben tartani, hogy ugyanolyan mértékű vérnyomáscsökkenés érhető el bármilyen gyógyszerrel, mint ha valaki szigorúan betartja a sóbevitel csökken­tésére, a fogyásra és a mérsékelt ivásra vonatkozó taná­csokat. Ha gyógyszert szedünk, ne feledjük, hogy bizo­nyos gyógyszerek jobban hatnak, ha a szedésük idején csökkentjük a sófogyasztást, úgyhogy érdemes erre energiát fordítani.

A gyógyszeres kezelésben részesülő emberek kb. fele számára napi egy tabletta elegendő a vérnyomás kontrollálásához. A többiek nagy része kettős terápiát igé­nyel, két különböző gyógyszerrel.

Hármas terápia

Az emberek kb. 10%-ának hármas terápiát kell be­állítani (vagyis három különböző gyógyszert szedni a vérnyomás megfelelő szinten tartásához). Szerencsére ez esetben is csak három tablettát kell szedni naponta. Csaknem mindegyik bevehető együtt, reggel vagy este. A régebbi gyógyszerek, amelyeket kétszer-háromszor kellett bevenni naponta, ma már elavultnak számíta­nak. Ez azért számít jó hírnek, mert minél több tablet­tát kell bevenni naponta, annál nagyobb az esély rá, hogy az ember időnként elfelejti.

Vérnyomás csökkentése szakorvosi segítséggel

Ha abba az igen szűk kategóriába tartozunk, akik­nek nagyon nehéz kontrollálni a vérnyomását, valószí­nűleg szakorvoshoz kell mennünk, és sajnos, olyanok is vannak, akiknek egyáltalán nem be­állítható a vérnyomásuk. Ennek va­lószínűleg az az oka, hogy ők nem kezdték el időben kezeltetni magas vérnyomásukat, csak akkor, amikor a betegség már késői fázisban volt és a kis arteriolák szerkezeti el­változásai annyira előre­haladtak, hogy a gyógy­szerek nem voltak ké­pesek kellő mérték­ben kifejteni a hatá­sukat.

A vérnyomás csökkentése azonban még ilyen esetekben is megelőzi a szívinfarktust és az agyi érkatasztrófát. Hangsúlyoznunk kell azon­ban, hogy a legtöbb embernek csak egy kicsivel maga­sabb a vérnyomása a kelleténél, ami elég könnyen or­vosolható. Ha tehát ebbe a kategóriába tartozunk, tö­kéletes kezelést kaphatunk a körzeti orvostól.

Hosszú távú kezelés

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy csak rövid ideig kell gyógyszert szedni vérnyomásuk csökkentéséhez, úgy, mint egy rövid antibiotikum-kúra esetén, s azután el is feledkez­hetnek az egészről. Ez rendkívül veszélyes félreértés, mivel ha az ember abbahagyja a tabletta szedését, a szívinfarktus és az agyvérzés veszélye nagymértékben megnő.

Igen kevés kivételtől eltekintve a magas vérnyomás elleni gyógyszert az élet hátralévő részében mindvégig szedni kell. Az életkor előrehaladásával az agyvérzés esélye nő, úgyhogy a kezelés is egyre hasznosabbá válik. Ha az ember abbahagyja a gyógyszerek szedését és a vérnyomása alacsonyabb marad, akkor kérdéses, hogy valóban magas volt-e a vérnyomása. Lehet, hogy egyetlen emelkedett érték alapján kezdték el a kezelést, amikor az illető épp stresszhatás alatt állt az ismeret­len környezet miatt. Valójában igen kevés esély van arra, hogy akinek valóban magas a vérnyomása, abba­hagyhatja a vérnyomáscsökkentő szerek szedését.

Ha azonban a magas vérnyomás enyhe volt és csak egy tablettára volt szükség a helyreállításához, akkor abbahagyhatjuk a gyógyszer szedését, amennyiben ala­csony sótartalmú étrendre térünk át, lefogyunk, kevesebb alkoholt iszunk és többet mozgunk. Az emberek kb. felének azonban még ilyen esetben is újra kell kez­denie a terápiát valamikor később. Amennyiben az or­vos egyetért azzal, hogy abbahagyjuk a gyógyszer sze­dését, rendszeresen járnunk kell ellenőrzésre, először havonta, majd háromhavonta. Nagyon valószínű, hogy a vérnyomásunk ismét emelkedni fog, és vissza kell térnünk a tablettához.

Akinek kettős terápiára (két különböző gyógyszer­re) van szüksége a vérnyomás kézben tartásához, igen kevéssé valószínű, hogy teljesen abbahagyhatja a keze­lést. Az azonban bizonyított, hogy ha a vérnyomást kezdetben nehezen lehetett kontrollálni, s ezért hár­mas vagy négyes terápiára volt szükség, néhány év alatt a vérnyomás könnyebben kontrollálhatóvá válik, és kevesebb gyógyszer is segít.

Mint sokan mások, akiknek magas vérnyomás elleni gyógyszereket írtak fel, mi is kísértésbe eshetünk, hogy abbahagyjuk a gyógyszerek szedését. Esetleg vissza sem megyünk többé az orvoshoz. Az ember könnyen meg­győzi magát, hogy valójában nincs is szüksége gyógysze­rekre, hiszen teljesen jól érzi magát és nincsenek tüne­tei.

Ennek az a veszélye, hogy egy nap az intenzív osztá­lyon köthetünk ki, mert kialakult a magas vérnyomás egyik komplikációja, a szívinfarktus vagy az agyvérzés. Az is előfordulhat, hogy amikor visszamegyünk az or­voshoz, már olyan magas a vérnyomásunk, hogy igen nehéz lesz beállítani, úgyhogy három, négy, sőt öt or­vosságra is szükségünk lesz. Ezt úgy tudjuk elkerülni, hogy mindig beszedjük az előírt gyógyszereket és rend­szeresen ellenőriztetjük a vérnyomásunkat az orvossal.

A kezelés követése

Ha a magas vérnyomásunkat kivizsgálták és megkap­tuk rá a megfelelő gyógykezelést, akkor valószínűleg csak évente kb. négyszer kell ellenőriztetnünk.

Lehet, hogy időnként más vizsgálatokra is szükség lesz a vérnyomásmérésen kívül, pl. a vese működését mutató vérvizsgálatra, vagy időnként EKG-ra. A ko­leszterinszintet szintén figyelni kell, mert a magas ko­leszterinszint, csakúgy mint a magas vérnyomás, a szívbetegség fontos rizikófaktora és a koleszterin­szint-csökkentő kezelés szintén életet ment.

Magas vérnyomás elleni gyógyszerek

Jelenleg nagy választékban állnak rendelkezésre vér­nyomáscsökkentő szerek. Ez azt jelenti, hogy az orvos egyéni igényeinkhez tudja igazítani a kezelést. Fontos, hogy tudjuk, mi a neve, hogyan hat és milyen mellék­hatásai lehetnek a gyógyszernek, amelyet szedünk. Mi­vel egyre jobb gyógyszereket tudnak előállítani, egyre jobban lehet csökkenteni a mellékhatásokat, illetve tel­jesen el is lehet kerülni őket.

Cikkünk következő része a jelenleg kapható gyógy­szerek hatóanyagairól szól. Ne feledjük, hogy minden említett gyógyszercsoporton belül sok különböző gyógyszer van, és csak kis különbségek vannak köztük.

Ezek a gyógyszerek kitágítják a vérereket, ami vérnyo­máscsökkenést eredményez, valamint azáltal, hogy se­gítenek a vesének megszabadulni a vizelet só- és víztar­talmától, ami kicsit csökkenti a keringő vér mennyisé­gét, némileg csökken a rendszerben lévő nyomás.

Tlazid vízhatjtók

Ezt a gyógyszercsoportot az 1950-es években vezették be, és főleg idősebbeknél a magas vér­nyomás kezelésének egyik fő eszköze lett. Néha „vízhajtónak” nevezik őket, mert kicsit növelik a vizelet mennyiségét, de a közepes, artertioláknak nevezett vérereket is ellazítják, ami megmagyaráz­za vérnyomáscsökkentő szerepüket.

Régebben a tiazidokat igen nagy dózisban alkal­mazták. Ma azonban már nyilvánvaló, hogy jobb a lehető legkisebb adagot bevenni, mert azzal is elér­hető a kívánt hatás. A nagyobb adag gyógyszer nem csökkenti jobban a vérnyomást, viszont növeli a mellékhatások kialakulásának veszélyét, pl. kösz-vényt vagy cukorbetegséget okoz. A tiazidok nagy mennyiségben csökkentik a vér káliumszintjét, vi­szont növelik a koleszterin és a lipidek mennyiségét. Ezek a problémák azonban ma már nem olyan nagyok, mivel ésszerűen alacsony dózisokban írják fel őket.

Szexuálisan aktív férfiaknál a gyógyszer nagy mennyiségben impotenciát okozott. Most azonban, hogy kisebb adagokat alkalmaznak, ez a probléma megoldódott, általában mégsem írják fel szexuálisan aktív férfiaknak.

A különböző gyógyszerkísérletek során ezekkel a gyógyszerekkel a vérnyomáscsökkentés korábbiakban említett számos kedvező hatását el lehetett érni. Igen jól alkalmazhatók idősebbeknél, afro-karib származásúaknál, és mellékhatásaik csaknem észreve­hetetlenek. Kicsit megváltoztathatják a vér összetételét, ez azonban minimálisra csökkenthető, ha kis adagokat alkalmaznak.

Néhány tiazidféleséghez egy kis kálium-kloridot is ad­nak, hogy megakadályozzák a káliumszint csökkenését. A tabletták káliumtartalma olyan kevés, hogy eze­ket a kombinált készítményeket már nem javasol­ják. Kis mennyiségű tiazid beszedése nem okoz je­lentős káliumszint-csökkenést, de ha mégis ez tör­ténne, másik gyógyszert kell felírni helyette.

Béta-blokkolók

Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy gátolják a Nadolol noradrenalin működését, amely egy másik vegyület, az ún. „fight or flight” (küzdeni vagy menekülni) reakcióra készíti fel a szervezetet. Ezek az erőteljes hatású vegyületek bizonyos ereket kitágí­tanak, másokat összeszűkítenek, vagyis biztosít­ják, hogy elegendő vér jusson a létfontosságú szervekhez, pl. a szívhez. A szívet fel is gyorsítják, erősebb  pumpálásra késztetik, s ezáltal megemelik a vérnyomást. A béta-blokkolók mindezt leállítják, ezáltal a szív lelassul, nem húzódik össze olyan erőteljesen, és így csökken a vérnyomás. A tüdő légútjait is beszűkítik, úgyhogy asztma esetén nem szabad szedni. Mivel csökkentik a szív összehúzódásának erejét, lehet, hogy nem i megfelelőek, ha a szív amúgy sem jól pumpál, pl. szív elégtelenség esetén.

Néhányan jól megvannak velük és nem tapasztalnak mellékhatásokat, de hosszú távon kicsit csökkenthetik a mozgásképességet és az energiaszintet, mivel erőteljesebb és lassúbb pumpálásra késztetik a szívet. Ráadásul hideggé válik tőlük a kéz és a láb, mert csökkentik a vegyülettel, az adrenalinnal együtt a szükséghelyzetek szív kimeneti teljesítményét. Némelyik gyógyszer hatóanyaga, pl. a propranolol, az agyba is bekerül, és élénk álmodást, esetleg alvászavarokat okozhat. Ez ke­vésbé probléma az ugyanebbe az osztályba tartozó mo­dernebb gyógyszereknél, amennyiben kis dózisban al­kalmazzák őket.

Idősebbek esetében nem mindig fejtenek ki kellő hatást, nekik inkább más gyógyszert kell felírni. Ugyanez vonatkozik a fejlett országokban nagy szám­ban élő afro-karib származásúakra.

Kalciumcsatorna-blokkolók

A kalciumcsatorna-blokkolók (amelyeket kalcium-antagonistaként is említenek) úgy működnek, hogy gá­tolják a kalcium hatását az arteriolák simaizomfa­lában. Úgy gondolják, hogy a simaizom összehúzódá­sa, amelyet részben a kalcium okoz, összeszűkíti ezeket az ereket, s magas vérnyomás alakul ki. A kalcium ha­tásának gátolása által megnyílnak a vérerek és csökken a vérnyomás.

Probléma viszont, hogy az összes arteriola ki­tágul, beleértve az agyban lévőket is, ami fejfájás­hoz vezethet. Kitágulnak az arcban lévő erek, amitől kivörösödik az arc, valamint a láb erei, amitől megdagad a boka. Az újabb, hosszabb ha­tású készítmények azonban sokkal kevesebb ilyen mellékhatást fejtenek ki. A nifedipint például eb­ben a hosszú hatású készítmény formában írják fel. Bár az amlodipin és a lacidipin kevesebb gondot okoz, nagy mennyiségben ezek is előidéz­hetnek bokaduzzadást. Ez nem szívrendellenesség következménye és nem veszélyes, de sokan, főleg a nők, elfogadhatatlannak találják.

Egy másik kalciumcsatorna-blokkoló (a verapamil) székrekedést okozhat, és bizonyos fajta szívbetegségek esetében kockázatos lehet a használata.

1995-ben egyesek aggodalmukat fejezték ki a kalci­umcsatorna-blokkolókkal kapcsolatban, ezeket az ag­godalmakat azonban 1997-ben egy nagy kísérlet­tel eloszlatták. A kísérletek kimutatták, hogy ezek a gyógyszerek megelőzik a szívrohamot és az agyvérzést, és nem járnak túl sok mellékhatás­sal. Főleg idősebbeknél és afro-karib származású­aknál hatásosak.

Ace-gátlók

Az ACE (angiotenzin-konvertáló enzim)-gátlók megakadályozzák, hogy angiotenzin II hormon alakuljon ki előanyagaiból, a reninből és az angiotenzin I-ből. Mivel az angiotenzin II össze­szűkíti az ereket, az ACE-gátlók hatásosan tágít­ják a vérereket, s ennek következtében csökken a vérnyomás.

Ez a gyógyszercsoport fontos áttörést jelen­tett a magas vérnyomás kezelésében. Az ide tartozó gyógyszerek nemcsak csökkentik a vérnyomást, hanem a cukorbetegek és a magas vérnyomásúak veséjét is vé­dik. Nemrégiben azt is kimutatták, hogy a cukorbete­gek látását veszélyeztető retinakárosodást is késleltetik. Olyanoknak is felírják, akik szívinfarktuson estek át.

Az ACE-gátlók rendkívül biztonságosak, de ha az ember már szed vízhajtókat (diuretikumokat), csak or­vosi felügyelet alatt szabad elkezdeni a kúrát, mert hirte­len csökkenhet a vérnyomás. Az újabb ACE-gátlóknak már alig van ilyen hatásuk, de szedésük előtt lehet, hogy tanácsos egy-két napra felfüggeszteni a vízhajtást. Az ACE-gátlók nagyon jól hatnak a kongesztív szívelégte­lenségekre, akár magas a vérnyomás, akár nem. Afro-karib származásúak közül kb. 1000-ből egy, fe­hér bőrűeknél kb. 4000-ből egy akut allergiás reakcióval válaszol erre a gyógyszertípusra.

Az érintetteknek meg­duzzad a nyelvük és az ajkuk, felső légútjaik összeszűkül­nek. Ez ritkán történik meg, de nem mindig ismerik fel. A másik fontos mellékhatása ennek a gyógyszercsoport­nak, hogy száraz, irritáló köhögést okoz a férfiak kb. 10%-ánál és a nők kb. 20%-ánál. Ez a köhögés nem ve­szélyes, és lehet, hogy egyáltalán nem zavaró, de előfor­dulhat, hogy éjszaka nem tud tőle aludni az illető.

Az ACE-gátlóknak nincs negatív hatásuk a mentális funkciókra, mert nem kerülnek az agyba, szemben a ré­gebbi béta-blokkolókkal. A legtöbb ember valóban na­gyon jól megvan velük. Ezek a gyógyszerek azonban ön­magukban nem túl jól működnek afro-karib származású­aknál és idősebbeknél. Nekik tiazid típusú vízhajtót vagy kalciumcsatorna-blokkolót is kell mellette szedniük.

Alfa-blokkolók

Ezek a vegyületek úgy működnek, hogy gátolják az adrenalin hatását a vérerek falát alkotó izomsejtek­ben. Az adrenalin összeszűkíti a vérereket és meg­emeli a vérnyomást. Ezeknek a receptoroknak a blokkolása ellazítja az ereket, s ettől a vérnyomás lemegy. Ennek következtében az alfa-blokkolók szé­dülést is okozhatnak, főleg, ha az ember hirtelen feláll, de ettől eltekintve kevés mellékhatásuk van.

A régebbi típusú alfa-blokkolókat naponta háromszor kellett bevenni; mellékhatásként szé­dülést, figyelemzavart, valamint szájszárazságot tapasztaltak. Nemrégiben két olyan alfa-blokkolót vezettek be, amelyeket naponta egyszer kell bevenni: a doxazosint és a terazosint. Ezek teljesen biztonságosak, de egyesek­nél szédülést okozhatnak.

Az alfareceptor-blokkolók nemcsak a vérnyomásra hatnak, hanem a test más részeire is. Elsősorban azt mutatták ki, hogy ellazítják a hólyagot, ami hasznos idősebb férfiak esetében, ha megnagyobbodott prosztatájuk miatt nehezen tudnak vizelni. Ezzel ellentét­ben nőknél időnként stresszinkontinenciát okozhat­nak. Ez abbamarad, amint abbahagyják a tabletta sze­dését.

Manapság igen ritkán használják. Bár teljesen biztonságosak, általában fáradtságot, letargiát okoznak, sőt depresszió is előfordulhat, főleg nagy adagok szedésekor. Az újabb gyógyszereknek, amelyek különböző módókon működnek, kevesebb a mellékhatásuk és egyformán biztonságosak, mégis, a methyldopát ma már általában csak akkor használják, ha más gyógyszerrel nem sikerül csökkenteni a vérnyomást.

Még mindig alkalmazzák várandósoknál, mivel számukra teljesen biztonságos. Igen jó okkal, az orvosok várandósoknak általában csak olyan gyógyszereket írnak fel, amelyek már hosszú évek óta forgalomban vannak. Ez egyszerűen azért van, mert a tapasztalatok alapján így bízhatnak abban, hogy a gyógyszer nem hat károsan a fejlődő csecsemőre. Jól bizonyított, hogy a methyldopa biztonságosan adható várandósoknak. Szülés után azonban valószínűleg át kell térni egy másik gyógyszerre, ha a magas vérnyomás további kezelést igényel.

Angiotenzinreceptor-antagonisták

Ezek az ACE-gátlókhoz hasonló módon működnek, de inkább úgy, hogy az angiotenzin II receptorokat blokkolják, nem pedig az angiotenzin II aktivációját. Ezért specifikusabb hatásuk van a vérnyomásra, és nem okoznak zavaró mellékhatásokat, pl. köhögést. Ezt az új gyógyszercsaládot 1995-ben vezették be, és gyorsan népszerű lett, mert úgy tűnik, keve­sebb mellékhatással rendelkezik, mint az összes többi gyógyszercsalád. Hatásosan csökkentik a vér­nyomást és igen  biztonságosnak mutatkoztak.

Hosszú távon azonban még nincs tapasztalat a használatukról, és jelenleg is sok helyen folytatnak hatásvizsgálatot. Az angiotenzinreceptor-antagonisták sok tekintetben úgy működnek, mint az ACE-gátlók, és némileg úgy, mint a béta-blokkolók. Ezért lehet, hogy kevésbé jól működnek afro-karib származásúaknál és idő­sebbeknél, de még nem tudjuk biztosan, hogy ez így van-e. Csakúgy, mint az ACE-gátlók, ezek is igen jó hatással le­hetnek a vese- és szívbetegekre, de ezzel kapcsolatban még folyamatosan újabb információk látnak napvilágot.

Kombinált terápiák

Amint már a 63. oldalon elmondtuk, bár a magas vér­nyomásúak kb. felénél egynél több gyógyszerre van szükség, mégsem jelent ez napi négy tablettánál többet, néha pedig kevesebbet. Bár sok kivétel van, a bé­ta-blokkolókat és az ACE-gátlókat legjobb vagy tiazidokkal, vagy kalciumcsatorna-blokkolókkal együtt adni.

Angiotenzin-receptor-antagonisták

Candesartan cilexetil Irbesartan Losartan kálium Valsartan ACE-gátlókkal való együttes alkalmazásának vagy a tiazidok kalciumcsatorna-blokkolóval való kombinálá­sának. Ha azon kevesek közé tartozunk, akiknek há­rom gyógyszerre van szükségük a vérnyomás kontrol­lálásához, valószínűleg nincsenek fontos gyógyszerköl­csönhatások. Az orvosok általában jobbnak látják, ha két vagy több vérnyomáscsökkentőt adnak kisebb dó­zisban, nem pedig egy gyógyszert nagy adagban.

Mind­egyik gyógyszert be lehet venni egyszerre, naponta egy adagban, úgyhogy még ha négy gyógyszert szed is vala­ki, akkor is naponta csak egyszer kell négy tablettát be­vennie. A kombinált terápiát igénylők számára számos vérnyomáscsökkentő van, amely két különböző, együtt jól működő hatóanyagot tartalmaz (pl. a Tenorét 50, a Zestoretic és a Cozaar-Comp). Kétszer olyan gyakori, mint a fehér és a spanyol populációban. A helyzet igen hasonló Nagy-Britanniában, csakúgy, mint az afrikai városokban. Ezzel éles ellentétben, Afrika elmaradottabb vidéke­in a magas vérnyomás viszonylag ritka.

Sófogyasztás és a magas vérnyomás kapcsolata

Elfogadott tény, hogy Angliában és az Egyesült Álla­mokban az afrikai származású lakosság körében a gya­kori magas vérnyomás a sófogyasztással áll kapcsolat­ban. Afrikában a fokozódó urbanizációval együtt a sófogyasztás jelentős mértékben növekszik, ugyanakkor mérsékelten csökken a káliumfogyasztás, s ez a két té­nyező hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához

Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az afro-karib származásúak valószínűleg mindenki másnál több sót fogyasztanak. Az Egyesült Államokban ezenfe­lül a káliumbevitel is kevés, mert kevesebb friss gyümöl­csöt és zöldséget fogyasztanak. Az is valószínű azonban, hogy mindemellett az afro-karib származásúak érzéke­nyebben reagálnak a napi sóbevitel mennyiségére.

Lehetséges, hogy a fokozott sóérzékenység miatt az afro-karib származású magas vérnyomású embereknek kevesebb renin és angiotenzin II hormon van a vérük­ben. Ez azért fontos, mert, amint láttuk, némelyik vér­nyomáscsökkentő gyógyszer úgy hat, hogy ezeknek a hormonoknak a hatását csökkenti. Nem meglepő te­hát, hogy ezek a gyógyszerek kevésbé hatásosak azok­nál, akiknek eleve kevés renin és angiotenzin van a vérükben. Bár lehet, hogy a béta-blokkolók, az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor-antagonisták nem eléggé hatásosak az afro-karib származásúaknál, az olyan gyógyszerek, amelyek más módon hatnak, mint pl. a tiazidok, a kalciumcsatorna-blokkolók, az al­fa-blokkolók és valószínűleg a központilag ható gyógy­szerek is, hatékony alternatívát jelentenek.

További fontos tényező, hogy Nagy-Britanniában a cukorbetegség háromszor olyan gyakori afro-karib szár­mazásúaknál, mint a fehéreknél, és a cukorbetegség a ma­gas vérnyomással általában együtt jelentkezik. Amennyi­ben mindkét betegség fennáll, nagyobb a kardiovaszkuláris megbetegedések esélye. Ez azt jelenti, hogy az or­vos valószínűleg akkor is elkezdi szedetni a magas vér­nyomás elleni gyógyszereket, ha a vérnyomás csak eny­hén emelkedett. A jelenlegi álláspont szerint származástól függetlenül mindenkinek ilyen kezelést kell kapnia, aki cukorbeteg és egyszersmind magas vérnyomása is van.

Szívkoszorúér-megbetegedés

Nagy-Britanniában és kisebb mértékig az Egyesült Ál­lamokban a szívkoszorúér-megbetegedés (vagyis a szívin­farktus és az angina) viszonylag kevésbé gyakori azoknál az afro-karib származásúaknál, akiknek magas a vérnyomásuk. Másrészről az agyvérzés és a veseelégtelenség gyakoribb ezeknél az embe­reknél. Nem teljesen bizonyos ezeknek az et­nikai különbségeknek az oka, de az afro-karib közösséghez tartozó embereknek különösen fontos belátniuk a sófogyasztás csökkentésének szükségességét. Rend­szeresen méretni kell a vérnyomást, amint a vérnyomás tartósan magas, va­lamint el kell kezdeni a gyógyszersze­dést és azt nem szabad abbahagyni.

Ázsiai emberek

Az Európában letelepedett dél-ázsiai származásúak, hajla­mosabbak a magas vérnyomás­ra, mint fehér szomszédaik. Ez valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy hajlamo­sabbak a túlsúlyosságra és gyakoribb náluk a cukorbe­tegség. Európa ázsiai közösségeiben igen magas a szív­koszorúér-megbetegedések (az angina és a szívinfark­tus) aránya, lehetséges, hogy részben azért, mert néhá­nyan közülük nagyon sok zsíros ételt fogyasztanak.

Csakúgy, mint az afro-karib közösségnél, a betegség arányaiban mutatkozó etnikai különbség azonban részben még magyarázatot igényel. Az ázsiai háttérrel rendelkezők, a jelenlegi tények alapján, úgy tűnik, nem reagálnak másképp a különböző fajta magas vérnyo­más elleni gyógyszerekre, mint a fehér bőrűek.

Más etnikai csoportok

Jelenleg viszonylag keveset tudunk a magas vérnyomás­ról és kockázatairól más etnikai csoportok vonatkozásá­ban. Néhány kínai származású sok sót fogyaszt, ez lehet a magyarázata annak, hogy mind Kínában, mind Japán­ban sok az agyi érkatasztrófa. Erre vonatkozóan alig van információnk. Mindenesetre mindegyik etnikai csoport­ra érvényes a korábbi ta­nács, hogy csökkenteni kell a sófogyasztást. Arra nincs bizonyíték, hogy bármelyik keleti fűszer bármilyen mó­don káros lenne, vigyáz­zunk azonban a Kínából behozott keleti növényi gyógyszerekkel.

Némelyik fűszer igen mérgező, és nem ellenőrzik a minőségüket sem. Az életmóddal  kapcsolatban mindenkinek ugyanazt a tanácsot adhatjuk: a sok zsír és a sok só káros az érrendszerre, míg az alacsony zsír- és sótartalmú étrend és a sok zöldség jó hatású, és se­gít általános egészségi állapotunk megőrzésében, de külö­nösképpen a kardiovaszkuláris megbetegedések ellen véd. Bármilyen etnikai csoporthoz tartozunk, kerüljük a túl­zott alkoholfogyasztást, és mozogjunk többet.

Összefoglalás

• A magas vérnyomás elleni gyógyszereknek nagy választéka áll rendelkezésünkre.
• Valamennyi magas vérnyomás elleni gyógyszer nagyjából ugyanolyan hatásos.
• A magas vérnyomásúak kb. felének két vagy annál több gyógyszerre van szüksége a vérnyomás beállításához.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.