• gyógyszerek
• vérnyomás
• vérnyomás csökkentése
• vizelet

A vizelethajtó típusú vérnyomáscsökkentő szerek

A vizelethajtó gyógyszerek képviselik a vérnyomáscsökkentő sze­rek egyik legrégebben ismert csoportját. Hatásukat azáltal fejtik ki, hogy a só- és vizeletürítés fokozásával csökkentik a keringő vér mennyiségét, így az érpályán belüli nyomás csökken. Ez azonban csupán egy heveny hatás, tartós szedés esetén viszont megváltoztat­ják az érfal elsősorban az összehúzódásra képes és ez által a vér­nyomás szabályozásában legfontosabb szerepet játszó arteriolák fa­lának érzékenységét a vérben keringő és az érfalban képződő érösszehúzó anyagokkal szemben, ezáltal az erek ellazulnak, és a vér könnyebben tud elfolyni az érpálya magas nyomású szakaszából a hajszálerek, majd a visszerek felé, a vérnyomás tehát csökken.

A vízhajtó hatás ilyenkor már tulajdonképpen nem érvényesül, de nem is szükséges a vérnyomáscsökkentéshez mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy folyamatos szedés esetén a beteg néhány nap múlva már nem érzi a vizelethajtó hatást, és a vérnyomáscsök­kentő hatás mégis kimutatható.  Ez a megállapítás elsősorban az ún. tiazid-készítményekre vonatkozik.

Furosemid és Uregyt az erélyes vízhajtók

Sokkal eré­lyesebb vízhajtó szerek, mint a tiazidok, mégis kisebb a vérnyomás­csökkentő hatásuk, nem szólva arról, hogy folyamatos szedés esetén a beteget rendkívül megkínozza az állandó vizelés.

Csökkenő vize­letkiválasztás, romló veseműködés esetén viszont a gyengébb tiazi­dok elveszítik a hatásukat, és ilyenkor csakis az erősebb szereket le­het alkalmazni, igaz, hogy rossz veseműködés esetén a Furosemid vagy az Uregyt sem okoz már kínzó vizelési ingert, vérnyomáscsök­kentő hatásuk viszont ilyenkor jól érvényesül folyamatos szedés ese­tén is.

Normális veseműködés esetén tehát csakis a tiazidokat szok­ták adni vérnyomáscsökkentő szerként, és az erős hatású szerek adása csak akkor jön szóba, ha a veseműködés romlik, illetve a be­tegnek vizenyői vannak, és azokat akarjuk lecsapolni.

Verospiron

Ugyancsak gyenge vízhajtó, de kiváló vérnyomáscsökkentő hatással rendelkezik: lényeges különbség a tiazidokkal szemben, hogy a káliumürítést nem fokozza, sőt az aldoszteront ellensúlyozó hatásánál fogva  visszatartja a káliumot a szervezetben. Ezt a hatását igen jól ki lehet használni a többi vizelethajtóval történő kombinálás során, ugyanis a Verospi­ron kivételével az összes vizelethajtó szer káliumveszteséget, a vér káliumszintjének csökkenését okozza.

Ez veszélyes lehet a szívmű­ködésre, mert ritmuszavar keletkezhet, ezen kívül nagyfokú izom­gyengeséget, esetleg vese- és bélműködési zavarokat okozhat. Káli­umtartalmú ételek (gyümölcsök, elsősorban a citrom, narancs, banán) fokozott fogyasztásával ezt ellensúlyozni lehet, és a tapaszta­lat szerint a káliumszint kisfokú csökkenése egészséges szívű embe­reken nem okoz zavart vagy panaszt.

Minden esetben növelni kell a káliumbevitelt?

Mindenképpen elítélendő tehát az a gyakorlat, hogy a gyógyszertárban szinte rábeszélik a betegeket, hogy a megvásárolt vízhajtóhoz mindjárt káliumot is vigyen haza. Csakis az orvos ítélheti meg elsősorban a vérvizsgálatok alapján, hogy mely betegnek és mikor van szüksége káliumpótlásra.

Kis adagban szedett enyhe vízhajtó (pl. Hypothiazid) általában nem teszi szükségessé a gyógyszeres káliumbevitelt, hacsak nincs a betegnek szívbetegsége. A felesleges káliumszedés gyakran okoz komoly gyomor- és bélpanaszokat bár ez az újabb, korszerű készítmény, a Kalium-R bevezetésével ritkábban fordul elő, és beszűkült vese­működés esetén a kálium adása kifejezetten veszélyes lehet. „Auto­matikus” káliumszedés tehát helytelen, és a beteg önmaga egészsé­gét veszélyeztetheti, ha vizsgálat nélkül elfogadja a gyógyszerész tanácsát.

Káliumpótlás

Ha mindenképpen szükséges a káliumpótlás pl. ha a be­tegnek a veséje fokozottan veszíti a káliumot, vagy szíve hajlamos a ritmuszavarra, esetleg digitáliszkészítményt kell szednie, akkor igen jól és rendszerint mellékhatások nélkül lehet ellensúlyozni a vízhajtók káliumvesztést okozó hatását Verospiron egyidejű szedésé­vel, ez a módszer különösen azon esetekben lehet hasznos, amikor a Kalium-R tabletta gyomorpanaszokat okoz, esetleg nem szívódik fel a bélben, és a beteg a székletében megtalálja.

A vizelethajtó típusú vérnyomáscsökkentő szereket általában na­ponta egy alkalommal kell szedni, mert hatásuk elhúzódó. Helyes viszont, ha a beteget folyamatos szedésre állítják be, mert ha pl. csak hetente egy vagy két alkalommal szedetik, akkor minden alkalom­mal újra és újra érvényesül az erélyes vizelethajtás, ami mint lát­tuk a vérnyomáscsökkentő hatáshoz nem szükséges.

Hygroton a hosszú hatású vízhajtó

Különösen hosszú hatású, ez a szer tehát másodnaponta is szedhető, viszont számolni kell azzal, hogy a káliumszintet nagyon erősen csökkentheti. Mint említettük, a Furosemid és az Uregyt csak egy­szeri vérnyomáscsökkentésre alkalmas, tartós, mindennapos szedés csakis vesebetegeken jön szóba, heti egy-három alkalommal adva a vizenyők elleni küzdelemben használjuk ezeket a szereket.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.