Magasvérnyomás kezelése

Civilizációs ártalom, stressz hatása a vérnyomásra

Amikor “civilizációs ártalomról” beszélünk, a legtöbben mind­járt arra gondolnak, hogy a modern élet zaklatottsága, az állandó feszültség más, közismert szóval a „stressz” lehet a vérnyomás­betegség legfőbb oka. Kétségtelen, hogy a mai ember életritmusa a technika fejlődése következtében nagyon felgyorsult, és az is igaz, hogy a jólét az emberek közötti kapcsolat megromlásával, a kapzsiság és a rivalizálás elterjedésével, a társtalanság és a magány érzésével járt együtt.

Joggal felvetődik azonban a kérdés, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, a kőkorszakbeli ember fejlettségi szintjén álló népcsoportok, melyek közt ismeretlen a magas vérnyomás, valóban nyugodtabban élnek-e, mint mi? Az elemekkel, vadállatokkal folytatott harc, a mindennapi élelem beszerzésének könyörtelen parancsa nem tekinthető-e éppen olyan stressznek, mint a mi társadalmunk egyedeit érő hatások?

Jegyezzük meg! A fejlett társadalmakban is lényeges különbségek lehetnek az egyes embereket terhelő idegi hatások jellege, súlyossága tekintetében, de az emberek tűrőképes­sége is nagyon különböző.

Az idegesség okozhat vérnyomás-emelkedést?

Általában azonban megállapítható, hogy a vezető állásban levő értelmiségi dolgozók felelőssége sokkal nagyobb, mint pl. a mezőgazdasági dolgozóké, ennek ellenére a statisztikai kimutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a ma­gasvérnyomás-betegség az utóbbiak (és általában a fizikai dolgozók) körében gyakoribb. Az idegi terhelés szerepe a hipertónia keletkezé­sében tehát nincs egyértelműen bizonyítva.

Látszólag ellentmond ennek az a mindennapos tapasztalat, hogy idegeskedés hatására felmegy a vérnyomásunk. Tartós, szokatlan mértékű feszültség különösen, ha erős hangulati nyomottsággal, elkeseredéssel, lemondás érzésével (idegen szóval: depresszióval) jár, együtt valóban okozhat magas vérnyomást, ez azonban nem valódi magasvérnyomás-betegség, mert a kiváltó tényező megszűntével, a depresszió elmúltával meggyógyul.

Idegi terhelés hatása

Ma még nincs egyértelmű bizo­nyítékunk arra, hogy idegi terhelés okozhat-e igazi, magasvérnyomás­ – betegséget. Különösen vigyáznunk kell arra, hogy ne bélyegezzünk valakit magas vérnyomású betegnek, akinek egyetlen alkalommal, pl. egy nagy családi veszekedés kapcsán mértek magas vérnyomást.

Egészséges embernek is felmehet a vérnyomása ijesztően magas érté­kekre, akár 250 Hgmm-re, ha szokatlan mérvű idegi terhelés közben vagy közvetlenül utána mérik meg.

Diákokon felelés vagy dolgozat­írás, sportolókon egy-egy nagyobb verseny, felnőtteken szokatlan helyzetek (pl. nyilvános szereplés), autóvezetőknél egy-egy kritikus közlekedési helyzet, háziasszonyoknál egy elrontott ebéd, nyugdíja­sok esetében a család fiatalabb tagjainak életvitelével kapcsolatos neheztelés csak néhány példát soroltunk fel a számtalan lehetőségek közül, amelyek hosszabb-rövidebb időre igen jelentősen megnövelhe­tik a vérnyomást.

Ingadozó vérnyomás okai

Az ún. ingadozó vérnyomás hátterében is leggyak­rabban ismétlődő vagy halmozódó, hosszabb időn keresztül ható idegi megterhelés húzódik meg bár ilyen ingadozás egy későbbi, végle­gesen beállt, ún. fixált magas vérnyomás bevezetője is lehet.

Ezek azonban a kivételek, és az egy-egy alkalommal mért magasabb vér­nyomást nem szabad betegségnek tekinteni, még akkor sem, ha ez pa­naszokat okoz (fejfájás, feszültség, szívdobogás, szívtáji nyomás vagy szúrás), mert a panaszok általában nem a vérnyomáskiugrás, hanem az azt kiváltó idegrendszeri terhelés következményei.

Hibát követ el tehát az az orvos, aki egyetlen vérnyomásmérés után azonnal elrendeli (vagy beadja) a nagy hatású vérnyomáscsökkentőket, mert az ilyen, rövid ideig tartó emelkedés a szervezetet nem károsítja, sokszor a megnyugtató szó hatására is elmúlik, de legfeljebb valamilyen nyugta­tó adását teszi szükségessé.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.