A vérnyomás mérését befolyásoló tényezők
Hamisan mérő műszerek
A nem higannyal működő vérnyomásmérőket időnként hitelesíteni kell, és szükség szerint az érzékelőt be kell szabályozni, mivel ezt a műveletet csak szakember tudja elvégezni, az ilyen műszerek vásárlása előtt győződjünk meg arról, hogy van-e lehetőség a szervizelésre.
Hamisan mérő műszerrel igen nagy kárt okozhatunk önmagunknak, akár ha a műszer fölfelé „csal” és emiatt feleslegesen szedünk gyógyszert, akár ha kevesebbet mutat a valódi vérnyomásnál, és ezért elmulasztjuk a kezelést a betegség korai stádiumában, amikor még nem alakultak ki a visszafordíthatatlan szövődmények.
A mandzsetták helytelen felhelyezése
Tökéletes műszer birtokában is lehet azonban hamis vérnyomás értékeket mérni. Már említettük a beépített érzékelővel ellátott mandzsetták helytelen felhelyezését és az ebből fakadó tévedéseket. Az ott elmondottak természetesen vonatkoznak azokra a készülékekre is, melyeket szintén a saját vérnyomás mérésére szerkesztettek, de amelyek hagyományos, fülhallgatós (tehát nem elektronikus) érzékelésen alapulnak. Magasvérnyomás mérése, mit Lényegében a hagyományos orvosi hallgató (fonendoszkóp) érzékelő membránját építik be a mandzsettába, hogy a vérnyomást saját magán végző személy szabadon maradt kezével a pumpát működtetni tudja, és ne kelljen valakinek segíteni a fonendoszkóp hallgatótölcsérét a könyökhajlatban az ér fölé szorítani.
A kar helyzete vérnyomásméréskor
Nagyon lényeges a vérnyomásmérés pontossága szempontjából a kar helyzete, pontosabban a mandzsetta magassága a szívhez képest. A nehézségi erő (gravitáció) mint láttuk befolyásolja a vérnyomást, ezért összehasonlítható vérnyomásértéket csak akkor kapunk, ha mindig a szív magasságában mérünk. Ha a vizsgált személy ül, és behajlított karját lazán az asztallapra helyezi, akkor a mandzsetta körülbelül a megfelelő magasságban van, ha azonban feláll, és karját lelógatja, a mandzsetta már lejjebb került kissé, és ez már néhány Hgmm eltérést okozhat a mérésnél.
Fekvő helyzetben történő mérésnél a törzs mellett kinyújtott karon ismét pontos értéket mérhetünk. Számos szakember tanácsolja, hogy a mandzsetta felfújása előtt emeljük magasba a vizsgált személy karját, egészen függőleges helyzetig, hogy ezzel mérsékeljük a visszerekben bekövetkező feszülést, ami kellemetlen érzéssel jár.
- Az izzadás okai
- Vérnyomás mérő műszerek fajtái
- Hipertenzió kialakulásának okai, tünetei
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mint korábban említettük, a visszerekben a nyomás csupán néhány Hgmm-nyi, tehát amikor a mandzsettát elkezdjük felfújni, már a 10-15 Hgmm elérésénél gyakorlatilag leáll a visszerekben a keringés, ugyanakkor az ütőerekben még addig áramlik a vér a szövetek felé, amíg a mandzsettanyomás el nem éri, illetve meg nem haladja a szisztolés vérnyomást, akkor már az ütőerek is teljesen összelapulnak, és bennük is leáll a keringés.
Ezért is helytelen, ha a mandzsettát túl lassan fújjuk fel, mert akkor tovább tart az, az időszak, amikor a vér még beáramlik a karba, de kiáramlani onnan már nem tud, tehát beáll egy pangás az erekben, ami a vizsgált személyt olyannyira zavarhatja, hogy az már, stresszhatásként is felfogható, így nyilván magasabb értéket fogunk kapni.
Stresszhatás vérnyomásméréskor
A stresszről szólván nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a nyugodt körülmények biztosítása vérnyomásmérés közben! A napszaki ingadozások (pl. az este közeledtével csökkenő vérnyomás) arra is figyelmeztetnek, hogy nem mindegy: mikor mérjük valakinek a vérnyomását. De a tapasztalat szerint ezek a hatások eltörpülnek ahhoz képest, amit az orvosi rendelő és sokszor az orvos személye is a betegből kivált.
A „fehérköpeny-hipertónia”
Az ún. „fehérköpeny-hipertónia” mindennapos orvosi tapasztalat, mint ahogy az is, hogy a betegek vérnyomása lényegesen magasabb a kórházba kerülés első napjaiban, mint később, amikor már néhány napja ott fekszenek.
Rendkívül helytelen gyakorlat tehát az, hogy a beteg vérnyomását azonnal, az orvosi rendelőbe való belépése után gyorsan megmérik biztos, hogy 15-20, esetleg még több Hgmm-rel magasabb értéket fognak mérni! Ideális az lenne, ha a beteget a mérés előtt 10 percre le lehetne fektetni vagy ültetni egy csendes helyiségben, és csak utána történne a vérnyomásmérés.
Nővérek, asszisztensek mindig alacsonyabb vérnyomást mérnek, ez is általános tapasztalat, mely szintén a „fehérköpeny” hatással magyarázható. Egyébként a néhány perces nyugalom akár ülve, akár fekve akkor is fontos, ha valaki saját magán méri a vérnyomást, vagy valamelyik hozzátartozója méri. Nyilván az otthoni körülmények sokkal nyugodtabbak, nem szabad azonban elfelejteni, hogy néhány dolog még otthon is zavarhatja a pontos vérnyomásmérést.
Nyugodt környezetben mért vérnyomás
Magasvérnyomás mért értéke. Ha valakinek rögtön az után mérnek vérnyomást, hogy feljött néhány emeletet, netán megevett egy kiadós ebédet, akkor biztosan magasabb értékeket kapunk, mint a valódi tehát napi átlagos vérnyomás. Minthogy a kezelés szempontjából nem a pillanatnyi értékek mérvadóak, hanem az, hogy nyugodt körülmények között mennyi a vérnyomás, feltétlenül biztosítani kell a mérés közben a stresszmentes körülményeket. Ehhez tartozik az is, hogy a vizsgált személy ne dohányozzék, ne igyon szeszes italt a mérés előtt.
Hibalehetőségek vérnyomásméréskor
Végül fel kell hívnunk a figyelmet azokra a hibalehetőségekre, melyek a vérnyomást mérő személy (orvos, nővér, asszisztens, hozzátartozó vagy maga a beteg) részéről előfordulhatnak, vagyis a szubjektív tényezőkre. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a vérnyomásmérés a mérést végző személy részéről is nyugalmat, higgadtságot igényel.
Mérést befolyásoló tényezők
Kapkodva, idegesen mért vérnyomás sok tévedés forrása volt már! A vizsgálandó személy idegessége könnyen átragad a vizsgált személyre, így annak máris magasabb lesz a vérnyomása. A kapkodás, sietés a mérés pontosságát is nagymértékben rontja. Leggyakoribb hiba, hogy a nyomás csökkenésekor túl gyorsan engedjük ki a levegőt a mandzsettából, ennek következtében nem halljuk pontosan az első Korotkov-hangot, a szisztolés vérnyomást jelző kopogás megjelenését.
Ne feledjük el, hogy a kopogó hang a szívműködéssel azonos ritmusban hallható, ha tehát valakinek (pl. sportolónak) alacsony a pulzusszáma, vagyis lassan ver a szíve, a nyomásmérő higanyoszlopának túl gyors leeresztése esetén előfordulhat, hogy két ütés között 10 – 15 Hgmm-t csúszik lefelé a higanyszál, így a tényleges szisztolés vérnyomásnál kevesebbet fogunk mérni.
Alapszabály, hogy másodpercenként kb. 2-3 Hgmm-rel kell csökkenteni a szelep segítségével a mandzsettában a nyomást, így tudjuk pontosan megfigyelni az első hang megjelenését, és a szisztolés vérnyomást 2 Hgmm pontossággal meghatározni.
A higanyos vérnyomásmérők skálabeosztása ugyanis 2 Hgmm-enként teszi lehetővé a nyomás leolvasását, és ezt ki is kell használnunk. El kell ítélni azt a gyakorlatot, hogy „nagyvonalúan” kerekített számokban adjuk meg a vérnyomást, pl. 150/90 Hgmm, ma már minden orvostól és asszisztenstől el lehet várni, hogy 2 Hgmm pontossággal adja meg a vérnyomást, mert fontos különbséget jelenthet, hogy valakinek 88 vagy 92 Hgmm a diasztolés vérnyomása.
Többszöri vérnyomásmérés a valódi vérnyomásért
Mivel mindig ismételt mérésekkel szükséges meggyőződni a helyes, valódi vérnyomásról, hiszen láttuk, hogy a stressz miatt az első mérés mindig magasabb – a leghelyesebb átlagot számolni több mérés eredményéből, nyilván ilyenkor sem kerek számok jönnek ki a számolásnál. A digitális vérnyomásmérők elterjedésével pedig már 1 Hgmm pontossággal is meg lehet határozni a vérnyomást.
A nyomásértékek kerekítése azzal a veszéllyel is jár, hogy további szubjektív tényezőt viszünk be a mérésbe: még a legpontosabb orvos is hajlamos lehet, hogy a mások által kezelt beteg vérnyomását felfelé kerekítse, saját kezelési eredményeit pedig lefelé kerekítéssel „javítsa”. Mondani sem kell, hogy mindebből kizárólag a betegnek származik kára.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.