• láb-reflexológia
• reflexzóna-masszázs

Diagnosztizálás talpmasszás/reflexológia előtt

A páciens két lábát úgy kell elhelyezni, hogy az egyenesen és lazán ülő reflexológus könnyen hozzáférjen. A páciens láb­feje és a reflexológus közötti távolságot az alkar hossza hatá­rozza meg. Ez egészséges távolságot biztosít. A páciens lábfeje a masszázspadon, és ne a reflexológus combján legyen.

A lábat olyan lazán kell tartani, hogy a páciens visszahúzhassa, ha akarja, és ne legyen az az érzése, hogy tehetetlenül ki van szol­gáltatva a fájdalomnak, amelyet az egyes zónák okozhatnak.

A pácienst a fájdalom kevésbé zavarja, ha nyugodtan léleg­zik és ha minél nyitottabb a terápiára. Ebben az esetben a keze­lést figyelmesen és érdeklődve követi, és nem érzi úgy, hogy sok beszéddel, külön lazító gyakorlatokkal vagy háttérzenével el kell „terelni” a figyelmét. A páciensnek arra kell törekednie, hogy a terápia során bensőleg jelen legyen, és figyelmét telje­sen a lábfejének szentelje.

Diagnózis felállítása szemrevételezéssel

Megelőzi a tapintással történő diagnosztizálást, amelynek kiegészítéseként tekinthetjük; önmagában nem lehet belőle objektíven értékelhető következtetéseket levonni a páciens panaszairól. Megfigyeléseinket az első kezelés végén ceruzá­val fel kell vezetni a kezelőlapra.

A kezdőknek eleinte gondot okozhat a kis felületek meg­figyelése és megkülönböztetése. Ez gyakorlás és tapasztalat kérdése. Hamar rájön az ember, hogy bár felépítését tekintve alapjában mindenkinek egyforma a lábfeje, mégis minden lábon találhatók személyes ismertetőjegyek. A lábfejen a normálistól színben, alakban, szövettónus­ban és hőmérsékletben eltérő összes jelenség jelezhet zavart a reflexzónában, ha néhány hétnél tovább észlelhető.

Szemre­vételezéssel vizsgálható

• a csontozat,
• a szövetek állapota;
• a bőr és a körmök.

A csontozat szemrevételezéssel történő vizsgálata

A lábfej egész testet tartó boltozatként betöltött szerepe és jelentősége mindenki számára ismert és – a fizikális terápiák sok fajtájában, az ortopédiában és a kiropraktikában – elis­mert tény. A különféle gyógyászati ágak a lábfejet elsősorban statikai összefüggések szempontjából vizsgálják.

Ez a szem­léletmód kiegészíti az egyébként más szemszögből közelítő reflexzóna-terápia ismereteit. Ugyanis a láb csontozatának elváltozásai egyúttal a reflexzónák energetikai ellátásának zavarait is jelentik. Ebből adódik, hogy a lábfej csontoza­tának helytelen tartása és a reflexzónák szervi terheltsége között gyakori a kölcsönhatáson alapuló összefüggés.

Példák:

• Egy széttaposott, megerőltetett harántszövet hatással lehet a vállöv és a légzőszervek zónáira; a jobb lábfejen, szegmentális összefüggésekből adódóan, ezen felül a máj­ra és az epehólyagra, a balon pedig a szívre is.
• A bokasüllyedés vagy lúdtalp zavarhatja a gerinc összes zónáját.
• A bütyök következményekkel jár a nyakcsigolyák, a nyak­szirt, a pajzsmirigy és a szív zónájában.
• A kalapácsujj és más lábujj-deformációk megterhelik a fejen található összes szerv zónáját, beleértve a fogakét, valamint a homlok- és arcüregekét is.
• A gombás vagy az alakjukban és állapotukban a normális­tól eltérő (megvastagodott) lábujjkörmök szintén utalhat­nak fejproblémákra, de akupunktúrás szempontok szerint is vizsgálni kell őket.
• A belső és külső bokacsonton és a sarkon található sérülé­sek vagy pangások a reflexzónákon keresztül kapcsolatban állnak a kismedence és a csípőízületek teljes energiaellá­tásával.
• A széttaposott ékcsontterhelést okozhat a bélzónában.

A szövetek állapotának szemrevételezéssel történő vizs­gálata

A lábfejen elsősorban nyirokrendszeri és vénás pangások, valamint ödémás duzzadások mutatkoznak meg a boka, az Achilles-inak és a rüszt területén, a lábujjak alapízületének közelében. Ezek egyrészt a medencei, másrészt a felső mell­kasi szervek zónái.

A szív- és érrendszeri megbetegedések „párnácskák” alakjá­ban a bal lábujjak alapízületének hátulsó, valamint a lábkö­zépcsontoknak a test középvonalától távolabbra eső részének környékén is megjelenhetnek.

A bőr szemrevételezéssel történő vizsgálata

A lábfej bőre sokszor megviselt és gyakran elhanyagolt. Szem­revételezéssel történő vizsgálata ezért igen kifizetődő.

A lábfej bőrét az alábbi elváltozások tekintetében vizs­gáljuk: repedések, szemölcsök, a lábujjak közötti hártya berepedése, sugárzó vagy tompa hidegség, lábgombásodás, sebek, tyúkszemek, hólyagok, forróság, visszértágulatok, szag, pigmentzavarok, bőrpír, pikkelyesedés, lábizzadás, sápadtság, fekélyek (ulcus cruris), elszarusodás, bevágások, duzzadtság, hegek; továbbá vizsgáljuk az egyes lábujjak alakját, állapotát és színét is.

A bőrelváltozásoknak nem a fajtájuk a mérvadó, hanem az elhelyezkedésük.

Példák

• A bal kislábujj tőízületén található tyúkszem a bal váll terheltségét jelzi. A jobb láb második és harmadik lábujja közötti tyúkszem a jobb oldali szemzónára utal. Az, hogy a váll-, illetve szemzónában tyúkszem, gombás fertőzés (mikózis) vagy a gyakran nagyon száraz bőrön berepedés található-e, másodrangú; a látható elváltozások minden esetben csak arra utalnak, hogy a váll-, illetve szemzóna elsődleges vagy másodlagos zavart szenved.
• Noha különféle külső behatások (szorító cipő, lábgomba-fertő­zés, különböző egészségtelen divathóbortok, nem megfelelő textíliák vagy szakszerűtlen lábápolás) lábpanaszokat okoz­hatnak, ezek rendszerint mégsem okai a problémának, hanem csak hozzáadódnak a lábfej bizonyos zónáinak már fennálló gyengeségéhez (diszpozíciójához). Ez azt jelenti, hogy sokszor már adott volt a belső hajlam a külső zavarhoz.
• Habár a fertőző góccal (uszoda, szauna) mindkét láb érint­kezik, a lábgombásodás mégis igen ritkán terjed ki az egész lábfejre, sokszor még a lábujjak közötti összes bőr-hártyára sem. Jellegzetes helyeken figyelhető meg, szinte minden esetben a megfelelő szerv terheltségére utalva. Az sem mond ellent ennek, ha a páciens nincsen tudatában a bajnak, mivel tévesen úgy véli, hogy a tünet- és fájda­lommentesség egészséget jelent. A lábgomba gyakran igen makacsnak bizonyul, ha csupán külsőleg kezelik, és csak akkor gyógyul meg egészen, ha a lokális bőrkezeléshez megváltoztatják a belső miliőt. Erre rendszerint alkalmas módszer a kiválasztó szervek zónáinak lábon végzett ref­lexzóna-kezelése.

Az ismételt kezelések hatására a periféria felől javulásnak indul az érintett bőrterületek vérellátása, így megfosztjuk táp­talajuktól a mikroorganizmusokat. Egy tökéletesen egészséges lábfej külső gombaölő szer hatására vagy fokozottan gondos ápolással hamar és végleg megszabadulna a fertőzéstől, ha az egyáltalán kialakulna. Gombaölő szerként lehetőleg növényi eredetű szert, például teafaolajat használjunk.

A lábápoló (podológus), aki Európa bizonyos országaiban többéves intenzív képzést kap, a reflexológus nélkülözhetet­len munkatársa, különösen akkor, ha ismeri a lábreflexzóna­kezelés alapjait. Célzott kezeléssel saját szemszögéből a lehető legjobb állapotba hozza a lábat: eltávolítja a bőrkeményedéseket és tyúkszemeket, a körömágybarázda kimaródásait stb.

Mivel a szemrevételezéssel történő vizsgálat is fontos meg­figyelésekre ad alkalmat jobb, ha a páciens nem az első keze­lés előtt, hanem utána megy lábápolóhoz.

Diagnózis felállítása tapintással

A reflexológus a lábbal való érintkezést néhány simító mozdu­lattal kezdi. Ez megadja neki az első semleges benyomásokat a páciens állapotáról és a láb hőmérsékletéről.

Masszázs közben mindig mind a két kéz érintkezik a láb­bal. Az egyik kéz a munkát végzi, a másik támaszkodik és érintkezést biztosít. Kellő tapasztalattal és gyakorlattal a fogá­sok két kézzel és több ujjal is végezhetők. A fogások kivitele­zéséhez szükséges precíz utasításokat csak a tanfolyamokon lehet megszerezni, mert a testszövetekkel kapcsolatos tapin­tási tapasztalatokat nem lehet elméletben átadni.

Annak érdekében, hogy meghatározzuk a nyomás kellő mértékét, figyeljük meg a páciens reagálását az első impulzu­sokra. Ha hirtelen visszahúzza a lábát, sőt esetleg fel is kiált, az intenzitást azonnal csökkenteni kell. Ha viszont meg sem mozdul, vagy csupán csiklandozást érez, a nyomás ereje még nem érte el az egyéni fájdalomküszöböt.

Amikor sikerült megtalálni a nyomás kellő mértékét, ame­lyet a beteg még éppen el tud viselni, akkor azt az első kezelés során mindvégig meg kell tartani.

Terhelt pontok

Kezelésre legjobban azok a pontok felelnek meg a lábfejen, amelyekről feltételezhető, hogy sokak esetében terheltek. Ezek a nyakszirt, a bél, vala­mint a gerincoszlop alsó részének zónái. Minthogy az azonos intenzitás a láb, különböző helyein eltérő érzeteket vált ki, ez lehetőséget ad arra, hogy különbséget tegyünk az egészséges szövetek és a kezelésre szoruló reflexzónák között.

A zónákat egy bizonyos sorrendben vizsgáljuk terheltségü­ket illetően (fájdalom, a vegetatívum jelzései). Az eredményt (vagyis a terhelt zónákat) rövid anamnézis kíséretében a keze­lőlapon színessel jelöljük, így nemcsak a tüneti zónák idézhetők fel gyorsan és áttekinthetően min­den új kezeléskor, hanem a beteg kórképéhez tartozó egyéni háttérzónák is.

Zónák vizsgálata

A zónák alapos objektív vizsgálata révén meg­szabadulhatunk a tüneteket túlhangsúlyozó gondolkodásmód­tól, és az embert a maga egészében láthatjuk. Az első kezelés az alapos vizsgálat miatt mintegy 50-60 percet vesz igénybe. A további kezelések rendszerint rövideb­bek, legfeljebb 20-25 percig tartanak, mivel ilyenkor már csak azokat a zónákat kezelik, amelyek terheltnek bizonyulnak.

Habár a zónák első vizsgálata is válthat ki reakciókat, még­sem része a tulajdonképpeni terápiának. A terápiás hatás csak a későbbi kezelések során stabilizálódik. A szövetre gyakorolt ingert ugyanazon a helyen többször ismételjük meg, de ne közvetlenül egymás után. Eközben a zóna egyre kevésbé lesz fájdalmas, mert egyre javul a vérkeringése.

Amikor a szövetek fájdalma elviselhető mértékűre csök­ken, elérte célját az aktuális kezelés. Az esetek többségében ez 20-30 perc elteltével következik be. Mindig akadnak azon­ban kivételek, akiknél a fájdalom már 15 vagy csak 50 perc után szűnik meg, ennyi idő alatt válik normálissá lábszöveteik tónusa.

Az elmúlt évtizedek során pontosan ebből a szempontból történt jelentős változás. A korábban olykor hosszú perceken át alkalmazott szövetingerlést mai betegeink többsége már képtelen lenne feldolgozni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.