• máj
• májrák
• rák

A májrák milyen tünetekkel jelentkezik? Hogyan gyógyítható?

A máj az ember anyagcseréjének központi szerve. A szervezet legnagyobb mirigyeként igen sokoldalú feladatot lát el. A hasüreg jobb oldalán található, közvetlenül a rekeszizom alatt.

Mi a májrák?

Megkülönböztetünk primer (elsődleges) és szekunder (másodlagos) rosszindulatú máj-daganatokat. A primer rák kiindulhat a máj-sejtekből (májsejtrák, hepatóma, hepato-celluláris karcinóma) vagy az epevezeték sejtjeiből (cholangiokarcinóma). A másodla­gos májrák során más szervek rosszindulatú rákja ad áttétet a májba. Az alábbiakban a pri­mer májrákról lesz szó.

A májsejtrák gyakran még előrehaladott állapotban is csak a májra korlátozódik, ám a daganat következtében egyre nagyobb terüle­ten pusztul el a máj funkcióképes szövete, ami súlyos következményekkel jár. Elhelyezkedésé­től függően a tumor megtámadhatja a szomszédos szöveteket, de a nyirok- és vérereken keresztül a ráksejtek távoli szervekbe is elván­dorolhatnak (például a környéki nyirokcso­mókba, a tüdőbe, a mellékvesébe, a csontokba és az agyba), ahol áttéteket képeznek.

Gyakoriság

Németországban évente mintegy 6000, míg Magyarországon kb. 1600 új esetet regisztrál­nak. Világszerte évente 500 000-1 000 000 ember betegszik meg májrákban – ezzel a májrák a hatodik leggyakoribb rosszindulatú daganat és a harmadik a halált okozó rákbe­tegségek sorában a világon. Délkelet-Ázsia és Afrika egyes országaiban a májrák a leggyako­ribb rosszindulatú daganat.

Európában és az Egyesült Államokban az elmúlt időszakban mindkét nem vonatkozásá­ban nőtt a májrák gyakorisága. Az esetek szá­ma az utóbbi 20 évben megduplázódott. A májrák kockázata a férfiak körében kétszer-háromszor magasabb, mint a nők esetében.

Kockázati tényezők

Magyarországon a májsejtrák az esetek több­ségében (több mint 80 százalékban) a májzsugorodással függ össze.

A kockázati tényezők közé tartoznak az alábbiak:

• krónikus alkoholizmus,
• vírusfertőzések (hepatitis B és C),
• gyógyszerek (főleg anabolikus szerek szedése),
• genetikai tényező (hemokromatózis, azaz egy vastárolási betegség).

Kisebb a jelentősége a fejlett országokban a táplálkozási tényezőknek (egy speciális penészgomba méreganyaga, az aflatoxin okozhat ilyen problémát) és a foglalkozási ártalmaknak, például az oldószerekkel, növényvédő szerekkel és rovarirtókkal való érintkezés.

Tünetek

Korai szakaszában a betegségnek nincsenek tünetei, vagy csak kevéssé jellegzetes panaszok fordulnak elő.

Ha az alábbi szimptómák közül egyet vagy többet észlelünk, forduljunk orvoshoz:

• fájdalom a has felső részében,
• duzzanat a jobb bordaív alatt,
• étvágytalanság, émelygés,
• hőemelkedés vagy láz,
• csökkent teljesítőképesség,
• indokolatlan fogyás,
• a bőr fokozódó sárgás elszíneződése (sárgaság) és viszketése.

Korai felismerés és diagnózis

Minél hamarabb felfedezik a daganatot, annál nagyobb az esély a gyógyulásra. Sajnos gyak­ran olyan későn derül fény a betegségre, hogy már nem lehet meggyógyítani – ezért a rizi­kócsoportokhoz tartozó egyéneknek rendsze­resen orvosi vizsgálatra kell menniük, lehető­leg félévenként.

Májrák gyanúja esetén alapos, sokrétű kivizsgálásra van szükség. Először részletekbe menően kikérdezik a beteget a panaszairól és a kórtörténetéről, majd alapos fizikális vizsgá­lat következik.

Ultrahangvizsgálat

A hasüregben kialakuló daganatokat legin­kább ultrahangvizsgálattal lehet felfedezni, majd az elváltozás helye is meghatározható ilyen módon. Még egészen kis daganatok is kimutathatók ultrahanggal.

Vérvizsgálat

A vérvizsgálat a szervezet általános állapotá­ról, illetve az egyes szervek, mint a vese, a máj, a szív és a tüdő működéséről nyújt felvilágosí­tást. Májsejtrák gyanúja kapcsán azt is meg­nézik, nincs-e jelen hepatitisvírus-fertőzés, illetve nem mutathatók-e ki tumor markerek.

Májsejtrák esetében gyakran emelkedett a vérben az alfa-fetoprotein (AFP) nevű marker szintje. Korai stádiumban azonban még nem mutathatók ki a tumormarkerek, viszont magasabb AFP-szint daganat nélkül is előfor­dulhat (például májzsugorodás vagy krónikus májgyulladás esetén, illetve terhesség alatt). Ezért a tumormarker jelenléte vagy emelke­dett szintje önmagában nem elegendő a diag­nózis felállításához.

Képalkotó eljárások

Ha a májban daganatot találnak, további vizsgálatokra van szükség, hogy kiderüljön, milyen tumorról van szó, és hogy meg lehes­sen határozni annak elhelyezkedését.

Ezek közé tartoznak az alábbiak:

• CT-vizsgálat,
• MR-vizsgálat.

Gyakran már ilyenkor meg lehet állapítani, hogy jó- vagy rosszindulatú daganatról van-e szó, és hogy kialakultak-e áttétek. A felvételek alapján az orvos meg tudja állapítani, hogy műtéti úton el kell-e távolítani a daganatot, illetve hogy mekkora részt kell kimetszeni.

Biopszia

Ha nem egyértelmű a diagnózis, szövettani vizsgálat céljából szövetmintát vesznek az érintett területből. A helyi érzéstelenítésben végzett mintavételhez punkciós tűt használ­nak. A beavatkozást ultrahangos ellenőrzés mellett végzik.

A szövettani vizsgálattal meg lehet külön­böztetni a jó- és rosszindulatú daganatokat, valamint hogy elsődleges vagy másodlagos elváltozásról van-e szó. Nem kell biopsziát végezni, ha a diagnózis az ultrahang vagy a CT-vizsgálat alapján egyértelmű, és a daga­natot műteni lehet. A kezelés egyes lépéseit csak akkor lehet megtervezni, ha valamennyi lelet rendelke­zésre áll.

Terápia

Az, hogy milyen kezelési mód jön szóba, attól függ, hogy a diagnózis időpontjában meny­nyire előrehaladott a betegség. Tekintetbe veszik továbbá a máj állapotát, valamint a beteg korát és általános egészségi állapotát. A tumor típusának és kiterjedésének függvé­nyében különböző kezelési módok kerülnek megfontolásra, amelyek önállóan vagy egy­mással kombinálva is alkalmazhatók.

Műtét

A májat részlegesen vagy teljesen eltávolítják, az utóbbi esetben májátültetést hajtanak végre. A beavatkozás célja a daganat teljes egé­szében való eltávolítása és a beteg meggyógyí­tása. A máj részleges eltávolítása csak akkor jöhet szóba, ha a tumor a májra és annak is csak egy adott részére korlátozódik, és eltávo­lítható úgy, hogy ne maradjon vissza daganat.

Májzsugorodás (cirrózis) esetén, amelynek kb. 50%-át idült alkoholizmus okozza, rosszabbak a műtéti lehetőségek, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a megelőzés fontosságát.

Helyi kezelési módok

Az esetek 75 százalékában a diagnózis felállí­tásakor már túl késő van a sebészi megoldás­hoz – ilyenkor helyi módszerekre kerülhet sor. A kezelés célja a daganat növekedésének meg­állítása vagy lassítása, illetve ha lehetséges, a tumor elpusztítása.

Alkalmazott módszerek:

• bőrön át célzottan a daganatba adott injek­ciós készítmény,
• rádiófrekvenciás és lézeres abláció,
• transzarteriális kemoembolizáció.

A perkután (bőrön át adott) etanolinjekció célja a tumor sejtjeinek roncsolása. Vékony tűvel 95 százalékos tiszta alkoholt fecskendez­nek közvetlenül a daganatba annak elpusztí­tása céljából – az eljárást ultrahang- vagy CT-vezérléssel végzik helyi érzéstelenítésben. A daganat körüli ép szövetet ilyenkor alig éri károsodás.

A rádiofrekrenciás ablációhoz szondát vezetnek a májba. A szondát rádiófrekvenciás hullámokkal felhevítik, és a daganatot a kelet­kezett hővel roncsolják („megfőzik”). A keze­lés ez esetben is ultrahang- vagy CT-vezérlés­sel zajlik. Hasonló eljárás a lézeres abláció, amelyet azonban eddig ritkábban alkalmaztak. A hőt lézersugarakkal generálják, és a kezelés MR-vezérelt.

A fent ismertetett kezelések több vizsgálat szerint főleg akkor hatékonyak, ha a daganat nagysága nem haladja meg a 3-5 centimétert. A transzarteriális kemoembolizáció az embolizációt ötvözi a kemoterápiával. Az embolizáció során katéteren keresztül apró műanyag részecskéket juttatnak a daganatot ellátó verőérbe, amelyek elzárják az eret – így megszűnik a daganat vérellátása, ezért elhal. Ugyanakkor kemoterápiás szert is befecsken­deznek, hogy elpusztítsák a tumorsejteket.

Sugárterápia

Külső sugárterápiát olyan lokalizált daganat esetén alkalmaznak, amelyet nem lehet operá­cióval eltávolítani vagy más módon kezelni. A sugárkezelést napjainkban gyakran kombi­nálják gyógyszeres kezeléssel.

Gyógyszeres kezelés

A májsejtrák a felfedezése időpontjában sok­szor már annyira előrehaladt, hogy nem lehet operálni. A kemoterápiát azért alkalmazzák csak kivételes alkalmakkor, mert a májrák gyakran nem reagál rá.

Ilyen esetekben célzottan ható gyógyszere­ket vetnek be: ezek az új fejlesztésű szerek molekuláris szinten hatnak, és a daganat anyagcseréjének jelátviteli rendszerét támad­ják meg. Blokkolják a sejtosztódást serkentő jeleket és gátolják a daganat növekedését.

A tirozinkinázgátló szorafenib, amelynek a májrákkezelésben való használatát 2007-ben engedélyezték, nem gyógyítja meg az előre­haladott májsejtrákot, arra viszont alkalmas, hogy bizonyos időre leállítsa a tumor növeke­dését, enyhítse a daganat okozta panaszokat és meghosszabbítsa a beteg életét. Más célzott gyógyszerek (például bevacizumab, erlotinib, lapatinib) lehetséges májrákellenes hatását szintén vizsgálják.

A máj sejtrák sikeres gyógyításához igen fontos a korai diagnózis. A veszélyeztetett cso­portba tartozókat, különösen akiknek máj-zsugorodásuk van, rendszeres időközönként ultrahanggal megvizsgálják. Így idejében föl lehet ismerni a betegséget.

Gondozás és kilátások

A terápiát követően szükség van rendszeres ellenőrző vizsgálatokra, hogy idejében fel­ismerhessék a daganat kiújulását és megkezd­hessék a kezelést.

A helyzettől és a betegség lefolyásától függően hosszabb vagy rövidebb időközön­ként visszahívják a beteget kontrollvizsgála-tokra. A gondozás keretében alaposan kikér­dezik és fizikálisan megvizsgálják a pácienst, s végezhetnek ultrahangvizsgálatot is, vagy vérvizsgálatot a szervezet általános állapotá­nak felmérésére és az esetleges tumormarke­rek kimutatására.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.