Rákmegelőző életmód

Húgyhólyagrák tünetei és kezelése

Húgyhólyagrákot többnyire idős korban kapnak a betegek – a férfiaknak nagyobb a kockázatuk, mint a nőknek. Itt is érvényes, hogy minél hamarabb fedezik fel a daganatot, annál jobbak a gyógyulás esélyei.

Mi a hólyagrák?

A húgyhólyag a vizeletkiválasztó szervrend­szer része, és a kismedencében található. A vizelet a hólyagban gyűlik össze, s ott táro­lódik, mielőtt kiürülne

Húgyhólyag

A hólyagban képződő rákot húgyhólyagkarcinómának nevezzük. A diagnózis felállításakor a rák az esetek 75 százalékában felületes, nem invazív daga­natnak bizonyul. A maradék 25 százalék invazív daganat, amely behatolt az izmos falba vagy már más szervekre is átterjedt.

Gyakoriság

A rosszindulatú daganatok kb. 3 százaléka húgyhólyagrák – a betegségnek ez a típusa a kevésbé gyakori rosszindulatú rákok közé tartozik. A Róbert Koch Intézet adatai szerint Németországban évente kb. 28 000-en beteg­szenek meg hólyagrákban, férfiak kétszer annyian, mint nők. Magyarországon az összes eset 2 százaléka tartozik ide, évente kb. 1400 megbetegedéssel. A diagnózis időpontjában a férfiak átlagos életkora 72, a nőké 74 év.

Kockázati tényezők

A kockázat az életkor előrehaladtával nő. Mint sok más betegség esetében, itt is a dohányzás áll az első helyen a kockázati tényezők rang­sorában: a dohányosok kétszer-háromszor akkora valószínűséggel betegszenek meg, mint a nem dohányosok.

Ismeretes, hogy egyes vegyületek (például az aminők) húgyhólyagrákot okozhatnak, ezért bizonyos foglalkozásokban nagyobb a betegség rizikója. Idetartoznak a gumi-, a vegy- és a bőriparban dolgozók, a fodrászok, a fémmunkások, a nyomdászok, a festők, a textilmunkások és a teherautó-sofőrök – körükben a hólyagrák foglalkozási betegség­nek számít. Általánosan érvényes, hogy a biz­tonsági előírásokat szigorúan be kell tartani, ha valaki rákkeltő anyaggal kerül kapcsolatba.

Növeli a kockázatot az idült húgyhólyag­gyulladás, továbbá bizonyos gyógyszerek alkalmazása is.

A bilharziázis egy trópusi fertőző betegség. A természetes vizekben élő férgek lárvái okoz­zák, amelyek úszás közben vagy fertőzött víz fogyasztásával jutnak a szervezetbe, és meg­támadnak különböző szerveket, például a húgyhólyagot. Ha nem kezelik, a betegség húgyhólyagrákhoz vezethet. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a trópusi orszá­gokban kb. 200-300 millió ember érintett, s ezáltal veszélyeztetett.

Tünetek

Sok más betegséghez hasonlóan sokáig a húgyhólyagráknak sincsenek egyértelmű tünetei. Elsőként véres vizelet (hematuria) jelentkezhet, amely egyébként számos uroló­giai betegség tünete lehet – ha azonban nem járul hozzá láz vagy egyértelmű húgyúti fertőzés, érdemes rák irányában kivizsgálni a beteget.

Különösen előrehaladott stádiumban jellemző a gyakori és fájdalmas vizeletürítés. Ennek oka, hogy a daganat nyomja a hólyagot vagy akadályozza a vizelet távozását.

Az alábbi tünetek észlelésekor forduljunk orvoshoz:

  • a vizeletürítés jellegének megváltozása;
  • véres vizelet, különösen, ha a vizeletürítés nem fájdalmas;
  • a vizelet színe a belé keveredő vér mennyi­ségétől függően rozsdabarna, sötétvörös;
  • gyakori és hirtelen fellépő vizelési inger;
  • ún. hólyagérzés (az ember érzi a hólyagját).

Korai felismerés és diagnózis

A húgyhólyagrák kimutatására nincs speciális szűrővizsgálat. Ha a tünetek alapján vagy orvosi vizsgálat alkalmával felmerül a húgy-hólyagkarcinóma gyanúja, célzott vizsgála­tokra van szükség. A fizikális vizsgálat során megtapintják a hasat, a medencét, a vesetájat és a nemi szerveket, majd tesztcsíkokkal vizs­gálják a vizeletben lévő vért. Egyes esetekben a vérvizsgálat is hasznos információval szol­gálhat. Nem árt minden esetben ultrahang vizsgálatot is végezni.

Cisztoszkópia

A diagnózis megerősítésére szolgáló legfonto­sabb vizsgálat a húgyhólyagtükrözés (cisztoszkópia). A – helyi érzéstelenítésben vagy altatásban – a húgycsövön át bevezetett cisztoszkóppal az orvos belülről alaposan végignézi a hólyag falát, s a növedékekből szövetmintát vesz, amelyet azután a patológus mikroszkóp alatt elemez. A tükrözéses vizsgálattal megállapítható a tumor típusa és kiterjedése: mindkettő információ döntő jelentőséggel bír a kezelés módjának meg­határozása során.

További vizsgálatok

Az urográfia (kontrasztanyagos röntgenvizs­gálat) a vese, a húgyutak és a húgyhólyag vizs­gálatára szolgál, CT- és MR-vizsgálattal pedig el lehet dönteni, hogy a daganat ráterjedt-e a környező szövetekre vagy szervekre. Megvizsgálják a tüdőt, a májat és a csonto­kat is, mivel az előrehaladott húgyhólyagrák leginkább ezekbe a szervekbe ad áttétet.

Terápia

A kezelés módja a daganat típusától, helyétől és kiterjedtségétől függ. Más-más kezelést alkalmaznak felületes, illetve invazív karcinóma esetén.

Műtét

A nem invazív, felületes daganatokat el lehet távolítani a húgyutakon keresztül végzett, kíméletes műtéti eljárás során. A kiújulás koc­kázatának csökkentésére az első műtét után 2-6 héttel sokszor elvégeznek még egy beavat­kozást. Ezután helyi kemoterápiára kerülhet sor, amely csökkenti a kiújulás veszélyét – erre azonban nem minden stádiumú daganat ese­tén nyílik lehetőség.

Ha a tumor invazív, el kell távolítani az egész húgyhólyagot és a kismedencei nyirok­csomókat. Férfiak esetében eltávolítják a prosztatát, az ondóhólyagot és mindkét ondó-vezetéket is, nőknél pedig a méhet, a petefész­keket, a petevezetéket és a hüvely falának egy részét.

További terápiás lehetőségek

Ha a hólyag nem távolítható el, lehetőség van a daganat felszínes eltávolítására, amelyet radio- és kemoterápiával kombinálnak. Ez a kezelés azonban csak csekély mértékben javítja a kilátásokat.

Egyedül kemoterápiával a húgyhólyagrák nem gyógyítható, előrehaladott daganat ese­tén azonban segítségével lassítható a tumor­nak és az esetleges áttéteknek a növekedése. A kezelés enyhíti a fájdalmat és az egyéb pana­szokat, s egyes esetekben a daganat mérete is csökkenhet.

A radioterápia során gondosan megtervezik a beavatkozást, azaz hogy milyen területet kell besugározni, és milyen módon. A kezelés álta­lában ambulánsán történik, tehát nem jár kórházi bentfekvéssel. A mellékhatásokat, pél­dául a hányást vagy az émelygést, gyógysze­rekkel csökkentik.

A betegek háromnegyedénél korai stádium­ban felismerik a hólyagrákot, ezért jók a kilá­tások

A daganat az esetek 50-70 százalékában újul ki öt éven belül, ám lokális immun- vagy kemoterápiával ez az arány mintegy 20 száza­lékkal csökkenthető. A kiújuló felületi húgy­hólyagrákot rendszeres vizsgálattal ki lehet mutatni és újabb műtéttel el lehet távolítani. A szakemberek adatai szerint a kilátások nagyon változók attól függően, hogy a daga­natot milyen stádiumban fedezték fel. A teljes hólyageltávolítás utáni ötéves túlélés 20 és 80 százalék között van.

Fontos! Ha már kialakultak tüdő-, máj- vagy csont­áttétek, rosszabbak a kilátások. Kemoterápia után az átlagos túlélés valamivel több mint egy év.

Gondozás és kilátások

Igen fontos az élet végéig tartó gondozás, különös tekintettel a daganat kiújulására vagy a lehetséges szövődményekre (például ha nem működik a bélből képzett vizeletelvezetés). A műtét utáni első két évben negyedévenkénti felülvizsgálatra van szükség, később elég a félévenkénti kontroll.

Hólyag nélküli élet

A legfontosabb: a húgyhólyag eltávolítása után is lehet teljes értékű életet élni.

A hólyag eltávolítása után a vizeletürítés a testfelületen képzett mesterséges nyíláson (sztómán) át történik, és a vizelet egy zsákban gyűlik. A sztóma helyett arra is sor kerülhet, hogy a vékonybél egy szakaszából új hólyagot készítenek, amely majdnem normális vizeletürítést tesz lehetővé. Ez az érintettek 70 százalékának nem okoz problémát, míg 15 százalékuk panaszkodik állandó, másik 15 százalékuk éjszakai inkontinenciára. Az új hólyagot rendszeres időközönként nyomással kell kiüríteni.

Az új hólyag egyik variánsa az ún. tasak (pouch), azaz a bélből többnyire a köldök alatt billentyűs nyílással kialakított gyűjtőzsák. A tasak szorosan záródik, s a vizeletet a beteg naponta többször egy kis csövön át üríti.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.