• rák

Agytumorok – milyen tünetei lehetnek? Hogyan kezelhetőek ezek?

Az agy a gerincvelővel együtt alkotja a központi idegrendszert. Idegsejtekből és speciális kötőszöveti sejtekből áll. Az idegsejtek egymással való együttműködésének köszönhető, hogy az agyba érkező információ feldolgozásra kerül, és az ember az adott szituációnak megfelelő döntéseket tud hozni.

Mik az agytumorok?

Primer agy- és gerincvelői tumorok néven foglaljuk össze mindazokat a jó- és rossz­indulatú daganatokat, amelyek a gerinc­velőből és az agyból alakulnak ki a központi idegrendszerben.

Az agyban és a gerincvelőben keletkező rákok tünetei a tumor nagyságától, fajtájától és elhelyezkedésétől függően igen változatosak lehetnek. Mivel az agy a csontos koponyában helyez­kedik el, a koponyán belül növekvő daganatok az agynyomás életveszélyes fokozódásához vezethetnek, függetlenül attól, hogy jó- vagy rosszindulatú daganatról van szó. A meg­növekedett nyomás jele a hányinger, hányás, látászavarok és fejfájás.

Az idegrendszer primer daganatainak másik sajátossága, hogy a legtöbb rosszindu­latú daganattól eltérően csak ritkán adnak áttétet más szervekbe. Még a rosszindulatú agydaganatok sejtjei is csak ritkán jutnak el az agyvízzel az idegrendszer más részeibe.

Gyakoriság

A rosszindulatú agydaganatok a ritkább betegségek közé tartoznak, de előfordulhatnak mind felnőttekben, mind gyermekekben. Az összes rosszindulatú megbetegedésnek kb. az 1,7 százalékát képezik. Németországban évente kb. 7400 ember betegszik meg agy-, illetve gerincvelő-daganatban, míg Magyar­országon 2003-ban 1220 személy esetében diagnosztizáltak rosszindulatú központi ideg­rendszeri daganatot. Az agy primer daganatai gyakoribbak, mint a gerincvelő-daganatok, és a férfiak gyakrabban érintettek, mint a nők.

A gyermekek körében a leukémia után az agydaganat a második leggyakoribb, halálhoz vezető rosszindulatú megbetegedés. Ennek okát még nem sikerült kideríteni.

Kockázati tényezők

Az agytumorok esetében sok más rákkal ellentétben nincsenek ismert kiváltó okok. Egyes véleményekkel szemben környezeti hatások, stressz vagy nagyfokú lelki megterhe­lés nem játszik szerepet a betegség kialakulá­sában, s nem növeli a kockázatot a dohányzás vagy a mértéktelen alkoholfogyasztás sem. Bár összefüggést feltételeznek a koponyasérü­lések és az agydaganatok kialakulása között, ezt még nem sikerült meggyőzően bizonyí­tani. Az öröklődő hajlam igen ritka.

Nem nyertek igazolást azok a feltételezések sem, amelyek szerint bizonyos környezeti ártalmak, mint az elektromos távvezetékek környezetében kialakuló elektromágneses mezők vagy a mobiltelefonok használata agy­daganatot okozna. Ezen a területen azonban még folynak vizsgálatok. A kockázat talán csak az idegrendszert köz­vetlenül érő radioaktív sugárzás esetén nő, ez azonban a központi idegrendszeri tumorok­nak csak a töredékében játszhat szerepet.

Tünetek

Eleinte az agydaganatoknak nincs jellegzetes tünetük, ezért sokáig fölfedezetlenül marad­nak. Jelentkezhetnek nemspecifikus szimptómák, mint a fejfájás, a szédülés, az émelygés és a hányás, de idegrendszeri vagy neuropszichiátriai tünetek – például bénulások, érzékelési, beszéd- és látászavarok, epilepsziás rohamok vagy személyiségzavarok – szintén utalhatnak agydaganatra. Ilyen esetekben mindenképp orvoshoz kell fordulni.

Korai felismerés és diagnózis

Mivel a megjelenési formák igen sokrétűek, nagy jelentősége van a pontos diagnózisnak és a daganat megfelelő besorolásának. Ha fel­merül az agydaganat gyanúja, akkor a pana­szok pontos leírása, valamint a kórtörténet fontos információval szolgál a helyes diagnó­zis felállításához. Az ideggyógyászati vizsgálat során a betegek több mint felénél az idegrend­szer működési zavarára utaló tünetek észlelhetők.

Képalkotó eljárások

A diagnózis pontosításához CT- és MR-vizsgálatra van szükség – ezekkel a módszerekkel ki lehet mutatni a daganatot. Az MR-vizsgálat sokszor még több részletet ábrázol, mint a CT.

Biopszia

A biztos diagnózishoz majdnem mindig szö­vetmintát kell venni, műtét keretében vagy stereotaxiás biopszia segítségével. A képalkotó eljárás eredménye alapján nagy pontossággal megtervezhető és számítógép irányítása mel­lett végrehajtható a kezelés.

A stereotaxiás biopsziához átmenetileg keretet helyeznek a fejre, hogy a CT-, illetve MR-vizsgálattal kimutatott daganatot ponto­san célba lehessen venni. A koponyába fúrt kis lyukon keresztül vékony tűt vezetnek az agyba, s azt a daganatba irányítják, hogy min­tát vegyenek belőle. A módszer jól alkalmaz­ható kisméretű, kedvezőtlen elhelyezkedésű, illetve diffúzán növekvő tumorok esetén.

A keret nélküli mintavétel ún. neuronavigációval történik. A hagyományos stereo­taxiás módszer és a neuronavigáció között az a különbség, hogy az utóbbi során a sebész képalkotó eljárást (CT- vagy MR-vizsgálatot) alkalmazva képernyőn követi a mintavételt. A neuronavigáció segítségével kiszámítható a célpont távolsága, valamint az eltávolítandó daganat tömege. Főként kisméretű, illetve mélyen vagy a koponyaalapon elhelyezkedő tumorok esetében alkalmazzák.

Terápia

A kezelés elsősorban a daganat fajtájától függ. Az Egészségügyi Világszervezet 130 külön­böző agydaganatot különböztet meg eredetük, sejtösszetételük és növekedési tulajdonságaik alapján, ezért nehéz általános érvényű infor­mációt adni a terápiával kapcsolatban.

A daganat helye és nagysága, valamint a beteg állapota és a tünetek is befolyásolják az alkalmazott technikát – ezért az alábbiak­ban csak röviden ismertetjük az alapvető kezelési módokat.

Műtét

A daganatot akkor lehet (és szükséges) ope­rálni, ha:

• könnyen hozzáférhető és eltávolítható,
• gyorsan nő, és/vagy agresszíven kiszorítja a körülötte lévő egészséges szöveteket,
• a beteg általános állapota megengedi a műtétet.

A műtét célja az életminőség javítása, az állapotromlás késleltetése és az esetleges kemo – vagy sugárterápia előfeltételeinek javítása. A műtéti beavatkozás megválasztása – min­tavétel, részleges vagy teljes daganateltávolítás – a tumor fajtájától, jellegétől és elhelyezkedé­sétől függ.

Az operáció során leginkább a tumor minél teljesebb eltávolítására kell törekedni, a kör­nyező agyterületek károsítása nélkül. Olykor azonban nem lehet maradéktalanul eltávolí­tani a daganatot, ha például nem válik el éle­sen a környezetétől, és már behatolt az agy egészséges szöveteibe. Ilyenkor a műtétet követően visszamaradnak életképes daganat­sejtek, amelyeket más eljárással, például sugár- vagy kemoterápiával pusztítanak el.

Sugárkezelés

A radioterápia ionizáló sugarakkal pusztítja el a gyorsan növekvő tumorsejteket, miközben megkíméli a környező ép szöveteket.

Más daganatokkal ellentétben az agy tumo­rokat nem lehet „radikálisan”, azaz nagyobb mennyiségű ép szövettel együtt eltávolítani, mert ezzel az agy fontos struktúrái károsod­hatnak. Ezért elkerülhetetlen a műtét utáni sugárkezelés.

Ha a daganatot nem lehet műteni, mert az agy valamelyik különösen kritikus vagy nehezen műthető területén van, a sugárkeze­lést önállóan alkalmazzák, a tumor fajtájára alapozva.A besugárzott terület a daganattípustól függően nem korlátozódik a daganatra, hanem egy biztonsági sávot is magában foglal, hogy a nem látható daganatnyúlványokat is elérje.

Kemoterápia

A műtéthez és a sugárkezeléshez képest az agydaganatok kemoterápiája alárendelt, bár egyre növekvő jelentőségű szerepet játszik. Az alkalmazott kezelés függ a daganat fajtájá­tól, a malignitás fokától, a tumor növekedési viselkedésétől és elhelyezkedésétől. A gyógy­szereket a beteg intravénásán kapja vagy szá­jon át szedi.

Minden a tumor fajtájától és elhelyezkedésé­től, valamint a betegség lefolyásától függ. A gondozás és a szükséges kontrollvizsgálatok a beteg egyéni szükségletei szerint változnak, s a kilátások szintén sokfélék.

Harminc éve a glioblastoma (ejtsd: glioblasztóma) multiforme (GBM; agresszív agy­daganat) diagnózisa után hat hónappal a bete­gek kevesebb, mint tizede élt még. Egy brit elemzés szerint azóta a túlélési idő a kétszere­sére nőtt, ami egyértelműen a pontosabb diagnózisnak és a hatékonyabb kezelésnek köszönhető. Magyarországon a jó állapotú, műthető GBM-betegek 4 éves várható túlélése műtét és sugárkezelés után 6,8%; ha emellett temozolomidot is kapnak, akkor már 28,4%. Rossz állapotú betegek esetében ezek az ará­nyok 3,3%-nak, illetve 11,3%-nak felelnek meg.

Az Egyesült Államokban a rosszindulatú központi idegrendszeri daganatok esetében a lakosság egészére számított ötéves túlélési arány 34-38 százalék, de az idősebb korosz­tályban sokkal kedvezőtlenebb: a 65 éven felü­liek esetében ez az érték csupán 5-7 százalék.

Gondozás és kilátások

Ezen a területen is nehéz minden esetre érvé­nyes állításokat megfogalmazni, mert az agy­daganatoknak sok különböző típusa létezik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.