• cukor
• fehérje
• Húsok
• rák
• sejt

Az egészséges sejtek építőanyaga

A történelmi idők előtti étlapot erősen befolyásolta a vadászszerencse és a gyűjtögető utak sikeressége, az évszakok válta­kozása, valamint a területre jellemző növény­es állatvilág. Mivel azonban őseink vadásztudománya egyre magasabb szintre fejlődött, anyagcseréjük is egyre inkább alkalmazkodott a viszonylag sok hús és hal fogyasztásához.

Ez persze az evolúciót is befolyásolta:

Az elő­ember olyan területeket is meghódított, ahol pusztán növényi forrásból élő gyűjtögetőként sosem talált volna elegendő élelmet. Mivel azonban olyan legelő állatokat zsákmányolt, amelyek beérték a sovány fűvel is, meghódítot­ták Afrika sztyeppéit és ezzel egyúttal új élet­teret is szereztek. Míg tehát az eredeti emberi táplálékban a fehérjehányad viszonylag magas volt, manapság mindenekelőtt a magas szén­hidráthányad határozza meg a táplálkozási szo­kásokat.

Egy átlagos reggeli ma

Reggelire zsemle és müzli, tízóraira, uzsonnára egy kis édes gyümölcs, ebédre tész­ta, vacsorára néhány szendvics: így fest az átla­gos napi étrend számos nyugati országban. Nem csoda, hogy a fehérjehányad a nullához közelít. Pedig közben a testünknek éppen annyira szüksége van bizonyos tápanyagokra, mint mondjuk alvásra vagy közelségre.

Fehérje hiány a bőség korában?

A zsírokhoz hasonlóan a fehérjék (proteinek) is meghatározó szerepet játszanak az anyagcse­rénkben, mert létfontosságú fehérje-építőelemekkel, aminosavakkal látják el szervezetünket. Ezek nélkülözhetetlenek a testi sejtek keletke­zési és helyreállítási folyamataiban, valamint különböző úton-módon számos anyagcsere folyamatban részt vesznek.

Az aminosavak pél­dául meghatározóak a hormonok, az immun­sejtek, az izomzat és a kötőszövet képződésében. Fenntartják a megfelelő vérnyomást és szabályozzák a vér „szállítórendszerét”. A fehér­jék nem utolsósorban a hormonok és neurotranszmitterek (ingerületátvivő anyagok) előanyagai, és mint ilyenek jelentős szerepet játszanak a lelkiállapotunkban is. Összesen húszféle aminosav létezik. Ezeknek körülbelül a felét képes a szervezetünk előállí­tani. A többit – az úgynevezett esszenciális aminosavakat – a táplálékkal kell bejuttatnunk szervezetünkbe.

Az esszenciális aminosavak a következők:

• izoleucin, leucin, lizin, metionin, fenil-alanin, treonin, triptofán, valin
• csecsemőknél ezeken kívül az arginin és a hisztidin, amelyek szemi-esszenciálisnak számítanak, mivel csak bizonyos szituációkban létfontosságúak.
  

Ezek mindegyike éppen olyan fontos, mint az egyes vitaminok. A vitaminokkal ellentét­ben azonban az esszenciális aminosavakra lé­nyegesen nagyobb mennyiségben van szükség.

Ha a táplálék össz-fehérjetartalma megfelelő, akkor is előfordulhat az egyes fehér­je-építőelemek eltérő előfordulása miatt, hogy egy vagy több esszenciális aminosavból hiány alakul ki. Ez sem marad következmények nél­kül. Mert a lánchoz hasonlóan, amelynek sza­kítószilárdsága a leggyengébb láncszemtől függ, a legkisebb arányban jelenlevő esszenciá­lis aminosav határozza meg, hogy mennyi fe­hérje állítható elő, illetve helyettesíthető a szer­vezetünkben.

Ha akár csak egyetlenegy ami­nosavból is hiányzik a szükséges mennyiség, az ember nem képes bizonyos felépítő fehérjéket vagy enzimeket előállítani. Ráadásul ebben az esetben az akár feleslegben is rendelkezésre álló más esszenciális aminosavak sem szolgálhat­nak építőkőként, csupán energiaforrásként. A kezdődő fehérjehiány megváltoztatja a test­összetételt (például fehérjevesztést okoz az iz­mokban és a szervekben), az anyagcserét, és az olyan testi funkciókat, mint például a légzés. A következmények közé tartozik az immunrendszer gyengülése is.

A fehérjehiány leggya­koribb testi és szellemi tünetei:

• kimerültség
• összpontosítási és emlékezési nehézségek
• gyógyulási zavarok
• izomszövetvesztés és akaratlan fogyás (ele-gendő táplálékbevitel ellenére)
• sejtregenerálódási zavarok
• az immunrendszer gyengülése következtében gyakori fertőzések, krónikus betegségek
• csökkent anyagcsere-működés
• idő előtti öregedés
• a máj működés lelassulása, csökkenő méregtelenítő képesség
• ínysorvadás és ínygyulladás
• hajhullás, korai őszülés
• menstruációs zavarok, menstruáció elmaradása (amenorrhea), meddőség
• fehérvérsejthiány, amely kötőszöveti ödémát (vízfelhalmozódást) okoz
• emésztőenzim-hiány (az enzimek elsősorban fehérjékből épülnek fel), amely emésztési zavarokat, például puffadást, túlzottan lágy székletet vagy hasmenést, székrekedést és bélflóra-zavarokat okoz.

Az ölősejteknek szükségük van fehérjére

Rákos betegeknél még nagyobb az esszenciális aminosavak jelentősége, mint az egészségesek­nél, hiszen a szervezetnek bizonyos anyagcsere­ folyamatokat és a rákos sejtek elleni védekezést lehetővé tevő enzimek előanyagaként is szük­sége van aminosavakra. Az immunrendszer fontos részeiként szolgáló fehérjék képzéséhez is elengedhetetlenül fontosak az esszenciális aminosavak. Az antitestek az immunrendszer leghatékonyabb fegyverei közé tartoznak, fel­adatuk az idegen, nemkívánatos sejtek felisme­rése, elpusztítása és a testből történő eltávolítá­sa.

A természetes ölősejtek például felismerik a daganatos sejteket, és bizonyos fehérjék, az úgynevezett perforinok segítségével lyukakat hoznak létre azok sejtmembránján. Az így ke­letkező réseken azután további fehérjéket „lő­nek be”, amelyek végül elpusztítják a mutáns sejtet. Ha a szervezet esszenciális aminosav­hiány miatt nem képes elegendő természetes ölősejtet termelni, és ezeket a felsorolt, különö­sen hatékony „fehérjefegyverekkel” ellátni, ak­kor eredménytelenek maradnak a próbálkozá­sai az újabb és újabb daganatos sejtek elpusztí­tására.

Cukor-előallitas fehérjéből

A következő pont éppen a rák megelőzése és kezelése szempontjából különösen fontos. Testünk képes arra, hogy a fehérjebontás folya­mán felszabaduló glükogén aminosavakból glükózt állítson elő, és ezáltal biztosítsa a fon­tos sejtekben és szövetekben a glükózellátást. Ezt a cukor-előállítási fo­lyamatot a tudósok glükogenezisnek nevezik.

Mivel a máj csak lassan, folyamatosan képes előállítani a fehérjékből származó glükogén aminosavakból a cukrot, a vércukorszint egyenletes marad, ellentétben azzal, amikor kenyér, tészta vagy édességek fogyasztása után hirtelen ugrik meg a vércukorszint. Ennek kö­szönhetően a hipoglikémia is elmarad, amely amúgy a magas vércukorszintet és az emiatti erőteljes inzulinkibocsátást követné. A hipo­glikémia miatt ön fáradtnak és erőtlennek érezné magát, és nem sokkal később farkaséh­ség jelentkezne. A fehérjékből nyert cukor ezzel szemben hosszú időre jóllakottá tesz, és ön megőrzi a teljesítőképességét.

A legfontosabb azonban az, hogy ha vércukorszint nem szökik magasra, akkor a működő mitokondriumokkal még rendelkező (égés útján energiát termelő) daganatos sejt nehezebben alakul át szőlőcuk­rot erjesztő rákos sejtté. Végül, de nem utolsósorban a fehérjehiány, illetve a telítetlen esszenciális zsírsavak terén mutatkozó hiány vagy összetételbeli arányta­lanság az alultápláltságnak is fontos tényezője.

A ketontestek képződése előnyös az egészségünkre

A szénhidrátbevitel csökkentése és a fehérje, valamint a zsírok, olajok részarányának növe­lése a táplálékban azt eredményezi, hogy a szervezet gyakrabban és több ketontestet ter­mel. Ez a gyorsan rendelkezésre álló energia­forma, amelyet a szervezetünk glükózhiány esetén, a zsíranyagcsere keretében hoz létre, képes a cukorfüggő testrészek, például az agy és az idegrendszer energiaellátására. A folya­mat ráadásul az agy egyes receptorainak befo­lyásolása révén extrém módon hat az érzésekre és a lélekre, mert a ketontesteknek hangulatja­vító, félelemoldó hatásuk van. Ez különösen rákos betegek számára rendkívü­li jelentőségű.

Tej és tejtermékek

A tej tejfehérjék és vitaminok mellett olyan fontos ásványi anyagokat tartalmaz, mint a kalcium és a foszfor. Esszenciális aminosavai és a bőségesen előforduló A-, D-, E- és K-vitamin, valamint a B-vitaminok sora is értékessé teszi, így tehát valóban sok olyan tápanyagot és vitá­lis anyagot biztosít, amelyre az embernek szük­sége van a túléléshez, mégis jobb, ha a tej nem tartozik a fő táplálékforrások közé. Ugyanis nem csak a benne levő tejcukor hat a vércu­korszintre.

A tejfehérjéknek, különösen az alfa-laktalbuminnak endokrin (hormonokhoz ha­sonló) hatásuk is van, gondoskodnak róla, hogy a hasnyálmirigy tejfogyasztás után nem sokkal inzulint bocsásson ki. Mivel a máj rend­szeres tejfogyasztás esetén egyidejűleg egy in­zulinhoz hasonló hormont, IGF-1-et is előállít, az inzulinszint a tej cukortartalmához képest erősen megemelkedik, mégpedig attól függetlenül, hogy ön teljes tejet vagy annak zsírsze­gény változatát issza.

Ha mindehhez még erő­sen szénhidrátközpontú táplálkozás is kapcso­lódik, drasztikusan nő az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázata. Ugyanez vonatkozik a cukrozott tejtermékekre, például a gyümölcs­joghurtokra, kakaós italokra vagy a tejberizsre. A sajt koncentrált formában tartalmazza a tej tápanyagait, ám az inzulinszintre gyakorolt hatása mindössze harmadannyi. Ezért a sajto­kat a növényi fehérjék ízletes és jó kiegészítésé­nek tekinthetjük. A legtöbb fajta zsírban gaz­dag, ezért fogyasztásuk különösen hatásosan ösztönzi a ketontesttermelést.

Tejfehérje-allergia

Az evolúciós folyamat eddigi hosszát figyelem­be véve nem is olyan régen a felnőtt ember már nem volt képes lebontani a tejcukrot (laktózt). Csak az állattenyésztés elterjedése, és az ehhez kapcsolódó tejtermelés és -feldolgozás vezetett az emberek egy részénél ahhoz, hogy elterjedt az a DNS-mutáció, amely lehetővé tette, hogy ne csak csecsemőkorunkban, ha­nem felnőttként is képesek legyünk a tejcukor emésztéséhez szükséges laktáz enzim kibocsá­tására.

Mivel így egy addig nem létező táplá­lékforrás lépett színre, bizonyos tájakon, főként Észak-Európában, extrém gyorsan elterjedt ez a mutáció. Afrikában azonban, ahol alig-alig létezett tejtermelés és -feldolgozás, nem követ­kezett be a gyors alkalmazkodás a tejhez mint élelmiszerhez. így azokon a vidékeken a mai napig az eredeti laktázgént hordozzák az em­berek, amely az első életév után inaktívvá válik.

Az érintett felnőttek nem bírják a tejet. A genetikai alkalmazkodás ellenére Európában is allergiával reagálnak egyesek a tehéntejfehérjére. Ezért egy vagy több fehérje-építőelem felelős, elsősorban a kazein és a béta-lakto-globulin, melyek az allergia leggyakoribb oko­zói. A tehéntej-allergiások olykor jobban bírják a savanyított tejtermékeket, mert a tejsav meg­változtatja a fehérjék felépítését.

Savanyított tejtermékek

A nyers tej szobahőmérsékleten 24 órán belül megsavanyodik. A tejsavbaktériumok tejsavvá bontják a tejcukrot, a fehérje pedig kicsapódik. Könnyen emészthető savanyú tej, aludttej keletkezik, amelyből a későbbiek során írót, joghurtot, kefirt lehet előállítani. A tejsavbaktériumok az egészséges bélbaktéri­umok közé tartoznak, mert pozitívan befolyá­solják a bél uralkodó pH-értékét, amelynek a test többi részéhez képest savasnak kell lennie.

Ezért fogyasszon gyakran sava­nyított tejtermékeket és más, tejsavas erjesztés­sel készült élelmiszereket, például savanyú ká­posztát. Ez aktív immunológiai védelemnek is minősül egyúttal, hiszen az aktív, antitesteket termelő védősejtek 70 százaléka a bélben talál­ható. Rákos betegek számára az ilyen termékek további előnyöket biztosítanak, mivel a ben­nük levő cukor javarészt tejsavvá alakult már, így a rákos sejtek nem tudják az erjedéses fo­lyamatokhoz felhasználni.

Fehérje a gabonafélékben

Ma már azonban kaphatók gluténmentes kenyerek, amelyek egyúttal szénhidrátszegények is (akár 20 százalék alatti szénhidráttartalommal), olajban (főként omega-3 zsírsavakban) gazdagok, és fehérjetartalmuk is magas (legalább 12 százalék). Ezek a kenyerek például hajdinát, kanihuát, vagy más gluténmentes liszteket tartalmaznak. Ilyen kenyeret továbbra is szabad fogyasztani. Legyen azonban óvatos az úgynevezett proteinkenyerekkel, amelyek fehérjeforrásként és a sütési tulajdonságok javítása érdekében nagyon magas búzaglutén-tartalmúak.

A fehérje értékes tápanyag

Az állati és növényi fehérje ősidők óta meghatározza az emberi anyagcserét. Míg azonban az ember eredeti táplálékában viszonylag magas, 30 százalék körüli volt a fehérje aránya, manapság inkább szénhidráttartalmú ételeket eszünk, amire nincs felkészülve az anyagcserénk.

A fehérje életfontosságú aminosavakat biztosít, amelyekre a szervezetünknek építő és javító anyagként feltétlenül szüksége van. Az összesen húsz aminosavból a felnőtt számára nyolc esszenciális (létfontosságú). Mivel szervezetünk nem képes ezek előállítására, rendszeresen a táplálékkal kell felvennünk az utánpótlást.

A fehérjék bontásához fontos, hogy a bél kémhatása savas, a szénhidrátfogyasztás pedig mérsékelt legyen. Ellenkező esetben a melléktermékként keletkező ammóniától körülményes méregtelenítés útján kell megszabadulnunk.

Az ajánlott napi fehérjebevitel 1,5-2 gramm testsúlykilogrammonként!

A fehérjehiány jellegzetes tünete a kimerültség, az összpontosítási és memória­problémák, az izomszövet leépülése, az akaratlan súlyvesztés (elegendő táplálék­bevitel mellett), a legyengült immunrendszer, a fertőzések és krónikus betegségek iránti fogékonyság, az ínysorvadás, az ínygyulladás, a vízpangás (ödéma) a kötőszövetekben és az emésztési panaszok.

A legjobb fehérjeforrások

Hús és hal a fajnak megfelelő tartási körülmények közül, valamint vadhús, tojás,  tej és tejtermékek. Savanyított tejtermékek (néha még tehéntej-allergiások is tolerálják)

Növényi fehérjeforrás az ősgabona, például egyes hüvelyesek (csicseriborsó, szója, édes csillagfürt) és magok (például kender és diófélék)

Aktívan a rákos sejtek ellen

• A szervezetnek esszenciális aminosavakra van szüksége ahhoz, hogy fontos enzimeket állíthasson elő, amelyek lehetővé teszik, hogy anyagcsere- és védekező folyamatokban a rákos sejtek ellen forduljon.
• Az esszenciális aminosavakból szervezetünk fehérjéket állít elő, amelyek az immunrendszer fontos részeként szolgálnak.
• A glükoneogenezis segítségével szervezetünk is képes glükóz elő­állításra fehérjéből, hogy elláthassa a fontos sejteket energiával. Mivel az átalakítás időigényes, elmaradnak a rákos sejtek számára kedvező vércukorcsúcsok.
• Az elegendő fehérje fogyasztása megelőzi az alultápláltságot és daganatos kachexiát rákos betegeknél, és ezáltal számottevően javítja az életminőséget.
• A magasabb fehérje- és zsírhányad a táplálékban – és ezzel egyidejű­leg a szénhidrátmennyiség csökkentése – fokozza a szervezet keton­testtermelését, ami egyben hangulatjavító és szorongásoldó hatású is.
• Az L-karnitin, ez az aminosavakhoz hasonló anyag fokozza a zsír­savégetést a mitokondriumokban, így érzékenyebbé teszi a rákos sejteket a kemoterápiára és a sugárkezelésre.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.