Sav-bázis egyensúly

Ép testben ép lélek! Életmódváltás és mozgás kipipálva

Táplálkozásunkat bázikus irányba toltuk el, és most már rendszeresen mozgunk. Ezzel nemcsak a testünkért tettünk sokat, hanem a lelkünkért és a szellemünkért is.

A sav-bázis egyensúly harmonizálóan hat a szellemünkre. A higgadt szellem és a kiegyensúlyozott érzelmi élet a sav-bázis egyensúly előfeltétele. A feszültség, a stressz és az elégedetlenség azonban negatívan befolyásolja a sav-bázis háztartást.

Stressz, félelem és bosszúság -„savas” problémák

Hétköznapjainkat a stressz és a rohanás jellemzi. A legtöbb ember végigrohanja az életét, mert attól fél, hogy különben nem tud eleget tenni számtalan napi kötelezettségének. Egyesek azért idegesek, mert túl sok a munkájuk, mások azért, mert túl kevés vagy egyáltalán nincs munkájuk – egyvalami közös mindannyiukban: soha nem elégedettek. Ez az elégedetlenség vörös fonalként húzódik végig az egész társadalmon. Mindez félelmeket és bosszúságot szül – ezek savasító lelkiállapotok.

A stressz azonban nem mindig rossz: különbséget kell tenni a jó stressz, az úgynevezett eustressz és a rossz stressz, a distressz között: az eustressz inspiráló is lehet, mert a hatására nekilendülünk és cselekedni kezdünk, a distressz viszont megbénít, elsavasít, elgyötörtté és beteggé tesz minket. Ha ezt mindig szem előtt tartjuk, a stresszérzet segít majd abban, hogy a kezünkbe vegyük az életünket és aktivizáljuk magunkat a saját ügyeinkben, ahelyett hogy hajszoltnak, űzöttnek és lehangoltnak éreznénk másunkat.

stressz
Kerüljük a stressz helyzeteket, mert szervezetünk sínyli meg.

Hangulatteszt

Az alábbi fogalompárokkal tesztelhetjük hangulatunkat, és megállapíthatjuk, hogy ezek a tényezők inkább előnyösek vagy előnytelenek a sav-bázis egyensúlya szempontjából. Jelöljünk x-szel tíz állapotot: döntsük el spontán, hosszas gondolkodás nélkül, hogy melyik hangulat játszik jelenleg fontos szerepet az életünkben. Kitöltés közben biztosan észrevettük: a jobb oldalon állnak a savas kedélyállapotok, bal oldalon a bázikusak.

Ha az x-eink (szinte) kivétel nélkül a bázikus oldalon vannak, akkor összhangban élünk önmagunkkal. Minél több x van a jobb oldalon, annál fontosabb, hogy tudatosan szemléljük és aktívan leépítsük a bejelölt állapotokat és stressz tényezőket.

Így építhetjük le a stresszt

XeustresszXdistressz
bátorságfélelem
örömbosszúság
szeretetgyűlölet
elégedettségelégedetlenség
oldottságfeszültség
higgadtságdüh
harmóniadiszharmónia
vonzalomellenszenv
melegséghidegség
lendületsietség
bizakodáscsüggedés
türelemtürelmetlenség
igazságosságigazságtalanság
egyensúlybizonytalanság
békülésvita
békeháború

Minden stresszben élő ember közös vonása, hogy azt hiszik, semmire nincs idejük – elsősorban olyan dolgokra nincs, amelyek leépíthetik a stresszt. Pedig megfelelő időgazdálkodással időt nyerhetnének olyan elfoglaltságokra, amelyek élvezetet okoznak nekik és oldotta teszik őket. Időt nyerhetnének arra, hogy elgondolkozzanak életcéljaikon, és aktívan foglalkozzanak a lazítási technikákkal.

Időgazdálkodás – bánjunk tudatosabban az időnkkel – Döntsük el mi fontos és mi nem!

Igenis vannak rejtett percek, eltékozolt órák. Első lépés: Ne zsúfoljuk tele a szabadidőnket számtalan tevékenységgel. Elengedhetetlen a beteljesült élethez, hogy módunk legyen gondolkodni, hogy szárnyalni engedjük a gondolatainkat, és kiutat találjunk a kínzó problémákból vagy a belénk rögzült magatartássémákból.

Időelemzés és -tervezés

Figyeljük meg több napon át otthon és a munkahelyünkön, hogy mit milyen hosszú ideig végzünk, és közben mit érzünk. Jegyezzük fel az eredményeket hangulatnaplóba. Ha egy héten át „dokumentáltuk” elfoglaltságainkat és hangulatainkat, kezdjük meg az értékelést. Értékeljünk minden tevékenységet színekkel vagy szimbólumokkal:

  • lényeges – lényegtelen
  • gördülékenyen elintézhető – pepecselős
  • kielégítő – nem kielégítő
  • kellemes – kellemetlen

Az elemzés alapján azonosíthatjuk az „időrablókat”, és alternatívákat kereshetünk helyettük. Azután rangsort kell felállítani, vagyis előnyben kell részesíteni a valóban fontos, ugyanakkor kielégülést nyújtó és kellemes dolgokat.

Reális tervezés

Ne tűzzünk ki magunk elé túl sokat! Ezzel csak megint stresszhelyzeteket teremtenénk, és bűntudatunk lenne, ha nem tudnánk elvégezni mindent. Arról se feledkezzünk meg, hogy saját magunkra is időt kell szánnunk, és építsünk be elég „időpuffert” a tervezett tevékenységek közé.

A médiák célirányos alkalmazása

A televízió, a rádió és az internet fontos információhordozók, de sajnos időrablók is. A könyvtárak érdekes hangoskönyveket kínálnak különféle hanghordozókon. Házimunka vagy vezetés közben szórakoztathatjuk magunkat ilyesmivel is, és máris szabadabban szárnyalnak majd a gondolataink. Esetleg tanuljunk idegen nyelveket CD-n vagy kazettán: csak úgy mellékesen, rendrakás vagy mosogatás közben.

Vegyük figyelembe a bioritmusunkat!

Időbeosztásunkban lehetőleg vegyük figyelembe a test ritmusát, azaz a bioritmusunkat. Az igényes feladatokat tegyük délelőttre, akkor van a legtöbb energiánk. A nehéz feladatokhoz azonban az ebéd utáni időpont a legrosszabb: ha lehet, ilyenkor csak rutintevékenységeket végezzünk, és ne hozzunk fontos döntéseket. Tanulmányokban kimutatták, hogy rövid délutáni alvás után jelentősen javul az agyi teljesítmény, ami egész estig kitart. Tehát egy kis bóbiskolással nem időt veszítünk, hanem épp hogy időt nyerünk!

bioritmus
Vegyük figyelembe a bioritmusunkat!

Rugalmas rutinok

A rutinok elkerülhetetlenek és részben ésszerűek is, mert időt takarítunk meg azzal, ha nem kell újból és újból elgondolkoznunk minden hétköznapi folyamaton. Aki azonban mindig ugyanazt teszi ugyanabban az időpontban, elveszíti az oly fontos rugalmasságot. Ezt úgy kerülhetjük el, ha rászokunk arra, hogy rugalmasan bánjunk rutintevékenységeinkkel, vagyis átallunk egyfajta „aszimmetrikus kerékvágásra”.

Tűzzünk ki célokat magunk elé és sokkal könnyebb lesz!

Ahhoz, hogy célokat érhessünk el, előtte meg kell határoznunk ezeket a célokat: Hová akarok eljutni? Hogyan jutok el oda? Hogyan fogom érezni magam, ha odaértem? Fontos, hogy tudatosan válasszuk meg, és kövessük saját céljainkat, ne vegyünk át egyszerűen mások által kitűzött célokat, időpontokat és feladatokat.

A célok konkretizálása

Minél pontosabban meg tudjuk nevezni a célunkat, annál nagyobb az esély arra, hogy el tudjuk érni. Ezért gondolatban el kell játszanunk a célunkkal, pontosan magunk elé kell képzelnünk, adott esetben meg kell beszélnünk a többi érintettel, és végül lehetőleg pontosan meg kell fogalmaznunk.

A következő példa érzékelteti, milyen hasznos, ha konkretizáljuk a céljainkat: Meg akarunk tanulni egy idegen nyelvet. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mennyire akarunk tudni ezen a nyelven. Hány szót akarunk megtanulni egy nap?

Vajon elég időt és pénzt tudok szánni a különböző lehetőségekre? Hol tartanak ilyen tanfolyamot, hogyan tudom beilleszteni a napirendembe, mennyibe kerül? Stb. Írjunk fel mindent, ami eszünk bejut, azután állítsuk össze jegyzeteinkből egyéni menetrendünket, melyet követve megteremtjük savak és bázisok egyensúlyát a testünkben.

A konfliktusok feloldását szolgáló vizualizációs gyakorlatok

A vizualizáció nagy segítséget jelent a boldogság és az elégedettség keresésében, mert hozzájárul ahhoz, hogy konkretizáljuk a célokat és leépítsük félelmeinket, vagy megakadályozzuk, hogy azok egyáltalán kialakuljanak. Ezzel a pozitív érzéssel könnyebben megbirkózunk majd a tényleges helyzettel.

A forgatókönyv

Képzeljük azt, hogy forgatókönyvírók vagyunk. Egyedül mi döntjük el, hogyan alakul a film cselekménye. Próbáljuk meg átírni a forgatókönyvünket – oldottabbra, vidámabbra. A főhős szellemesen és leleményesen közelíti meg a problémáját, és már a többiek és készek arra, hogy támogassák. Az eredmény happy end, és mindenki megtalálja a számítását.

A videofilm

Képzeljük el, hogy forgatócsoport kísér minket. Az emberek filmre vesznek mindent, amit teszünk! Vannak olyan helyzetek, amelyeket inkább máshogy oldanánk meg? Vagy hogy a békesség kedvéért igent mondtunk, amikor épp az ellenkezőjét gondoltuk? De bármi is történt: a forgatócsoport holnap újra eljön.

A rádióban

Képzeljük el, hogy hangjátékot készítünk, a családunk, a barátaink, a kollégáink is szerepelnek benne. Senki nem lát, viszont mindenki hall minket! Hogyan cseng a hangunk? Jól értünk minden beszélőt? Gyakoroljuk az odafigyelést! Talán egyik-másik ember többet akar elmondani, mint azt hinnénk. Kire akarunk odafigyelni?

A tükör

Foglaljunk helyet! Szellemi gyakorlatunk során nyugodtan szemügyre vehetjük az életünket.

Álljunk tükör elé. Most indítsuk el a „tükörképek hullámvasútját”, vágjunk olyan arcot, hogy jól lehessen látni, milyen figyelmesek, dühösek, kedvesek, fáradtak, fondorlatosak, vidámak, elkeseredettek, döbbentek, unottak tudunk lenni. Itt nem a színészmesterség gyakorlásáról van szó, hanem arról, hogy újra felfedezzük, az emberi kommunikáció fontos tényezőjeként megértsük, és tudatosan megtapasztaljuk saját mimikánkat.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.