• dohányzás

Passzív dohányzás mennyire káros?

A passzív dohányzás veszélyeiről nincs mit vitatkozni: minden egyes vizsgálat azt bizonyítja, hogy nagyon is valósak. A vita egyébként inkább akörül folyik, hogy milyen jellegű és mértékű károsodást szenvednek a nemdohányzók a dohányosok füstjétől. A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a nemdohányzóknak még több okuk van a dohányfüst elkerülésére.

A másodlagos dohányfüst talán még ve­szélyesebb, mint az, amelyet a dohányos szív be. A filteres cigaretták füstje egy szűrő- és hűtőmechanizmuson át jut el a tüdőbe. Ám a cigaretta füstjének kétharmada a levegőbe kerül, s onnan a nemdo­hányzók tüdejébe. A szü­retien füst pedig akár ötvenszer annyi rákkeltő hatású vegyi anyagot tar­talmazhat, mint az, ame­lyik áthalad a füstszűrőn.

A kutatók egyértelmű összefüggést mutattak ki a passzív dohányzás és a tüdőrák kialakulása között. Ráadásul ez a füst nemcsak a tüdőnek árt, hanem a szívet és az arté­riákat is károsíthatja.

A másodlagos do­hányfüstöt beszívó pasz-szív dohányosokra nézve a szív- és érrendszeri be­tegségek talán még a tü­dőráknál is komolyabb veszélyt jelentenek. Az USA-ban egy tudóscso­port 10 éven át kísérte figyelemmel 32 000 ápolónő egészségét, akik ezen időszak alatt egyáltalán nem dohányoz­tak. Kiderült, hogy ha otthon vagy a munka­helyükön másodlagos dohányfüsttel kerültek érintkezésbe, ez kétszeresére növelte a szív­es érrendszeri betegségek kockázatát. Egy másik amerikai vizsgálat szerint azoknál a nemdohányzóknál, akik hetente 20 órán át voltak kitéve a másodlagos dohányfüstnek, 20%-kal nagyobb mértékű volt az erek elme­szesedése, mint a dohányfüstmentesen élő kontrollcsoportnál.

Más kutatások azt jelzik, hogy a tüdőrák és a szívbetegség mellett a másodlagos do­hányfüst súlyosbíthatja az asztma, a hörg­hurut és a középfülgyulladás tüneteit. Össze­függés mutatható ki e füst és az agy, az emlő, a méh, az orrmelléküregek és a méhnyak rá­kos daganatai, továbbá a fehérvérűség között.

A másodlagos füst különösen veszélyes a gyerekekre, hiszen az ő szervezetük még fejlődőben van. A dohányzó szülők, hangzik a figyelmeztetés, „halálos örökséget” hagynak a gyermekeikre. Az odahaza dohányfüstnek kitett gyermekek sokkal könnyebben kapnak asztmát, hörghurutot, ill. válnak szívbeteggé.

No és mi a helyzet a szivar másodlagos füstjével? Az is ugyanolyan káros? Egyes szi­varrajongók abban a tévhitben élnek, hogy szenvedélyük kevésbé ártalmas, mint a ciga-rettázás, mivel a szivarfüstöt nem szívják le. Bebizonyosodott azonban, hogy a szivarban több rákkeltő anyag van, és sokkal több szén­monoxid szabadul fel belőle, mint a cigaret­tából – amit aztán a másodlagos füsttel együtt a dohányos, és a vele együtt a helyiség­ben tartózkodó többi személy szív be.

Tisztább tüdőt!

Mivel ennyire sok érv szól a másodlagos do­hányzás ellen, a legjobb megoldás az lenne, ha le tudnánk beszélni családtagjainkat, bará­tainkat és munkatársainkat a dohányzásról. Ha ez nem sikerül, akkor tartsuk magunkat minél távolabb a füstös helyiségektől.

De mi a helyzet akkor, ha a füstös helyiség nem egy bár vagy étterem, ahová legfeljebb nem megyünk be, hanem az otthonunk? Elő­ször is, ne bízzunk meg a légszűrőkben: ezek nem képesek kiszűrni a füstben lévő méreg­anyagokat. Inkább jelöljünk ki egy füstmen­tes övezetet, lehetőleg egy jól szellőző szobát, amelynek ablakai is vannak, és győzzük meg az otthonunkban dohányzókat, hogy ott soha ne gyújtsanak rá. Azt is megtehetjük, hogy a dohányozni vágyókat a házon kívülre küldjük, ahol anélkül „füstölhetnek”, hogy másoknak ártanának vele.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.