• gyógymódok
• gyógynövények
• hörgő
• természetgyógyászat

Kerti kakukkfű – természetes hörgőtágító

Az ajakosvirágúak (Lamiaceae) család­jába tartozik. Illatosabb, mint a vadon élő kakukkfüvek, mivel illóolaj-tartalma magasabb. Évelő, fásodó szárú félcserje. Őshazája a Földközi-tenger vidéke, a mediterrán táj jellegzetes növénye. Hazánkban nem honos, növénykultúrákban termesztik. Magasabbra nő mezei rokonainál. A termékeny, jó vízáteresztő képességű talajt szereti, melegkedvelő és fényigényes. Fagyzugos területre ne ültessük, mert könnyen kifagyhat.

Az egyiptomiak balzsamozásra használták a kakukkfüvet, és a görögök megtisztuláshoz és szenteléshez használták, füstölőként égetve templo­maikban. A rómaiak és a görögök is készítettek belőle olajat, hogy a gyó­gyászatban, illetve aromaterápiás masszázsra és fürdésre használják. A rómaiak termesztették, és nyugat felé terjesztették egész Európán át a Brit szigetekig.

A kakukkfüvet már rég az erővel és a bátorsággal azonosítják. A ke­resztes hadjáratok idején a hölgyek kakukkfű ágakat és méheket hímeztek a lovagjaik ruhájára és zászlóikra, hogy a csatában bátrabbak legyenek.

A nagy pestisjárvány idején, a patkányokon élősködő Yersinia nevű pes­tisbaktériummal fertőzött bolhák terjesztették a bubópestist. A kakukk­fű rovarirtó hatású, és ezzel illatosítottak, hogy távol tartsák a bolhákat az otthonaiktól; az emberek a ruháikban is hordtak kakukkfüvet, személyes védelemként.

Gyökere fás, karószerű, többfejű tővel. Szára elérheti az 50 cm-es magasságot, elágazó alsó része elfásodó. A szárrészek négyszögletesek, szürkészöld színűek, szőrösek. Gömbölyű vagy megnyúlt törpe bokor megjelenésű. Fűszeres illatú, íze aromás. Levele szőrös, begöngyölődött szélű, lándzsa vagy tojásdad alakú, ép szélű, illóolajmirigyektől pontozott. Virágzata szaggatott füzér, lila vagy bíborvörös, kisebb termős és nagyobb kétivarú virágokkal. Májustól júliusig nyílik. Termése makkocska.

A drogot a növény virágzó, még el nem fásodott ágvége adja. A kerti kakukkfű illóolajával együtt szerepel a magyar gyógyszerkönyvben. Májustól augusztusig gyűjthető.

Már 4000 éve használja az ember a kakukkfüvet. A görögök az elegancia és a kecsesség jelképét látták benne, a római katonák kakukkfüves fürdőt vettek csata előtt a bátorságuk növelésére, az egyiptomiak a balzsamozás során alkalmazták. Nem csupán sokoldalú gyógynövény, jellegzetes íze miatt kedvelt fűszer is.

 (Thymus sp.) Története, alkalmazott drogjai

A különböző kakukkfű fajokat már az ókorban is ismerték, erős fertőtlenítő hatásuk miatt holttestek balzsamozására, harctéri sérülések kezelésére alkalmazták. Járványok ide­jén nagy mennyiségű kakukkfüvet fogyasztottak, de bedörzsölőként, füstölőként is hasz­nálták a Thymus fajokat. A kakukkfű sokoldalúan alkalmazható, kedvelt fűszernövény.

A növények fő antibakteriális hatóanyagát, a timolt a 18. században Caspar Neumann fe­dezte fel. A vegyület azóta is az egyik leghatékonyabb növényi eredetű, a gyakorlatban is alkalmazott antiszeptikum.

A Thymi herba régóta része a hivatalos gyógyászatnak is, már a IV. Magyar Gyógyszer­könyvben is megtalálható volt. Az illóolaj tiszta formában történő speciális alkalmazását jelentette a szintetikus anthelmintikumok megjelenéséig a zselatinkapszulázott adagolás bányaféreg (Ancylostoma duódénak) ellen. A kakukkfű nem csak gyógynövényként, hanem fűszernövényként is jelentős, a mediterrán konyha alapvető fűszerei közé tartozik. Az illóolajat a kozmetikai- és az illatszeripar is felhasználja.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv három faj, a Thymus vulgáris L., a T zygis L. és a T ser-pyllum (Lamiaceae, ajakosok) drogjait tartalmazza.

A közönséges vagy orvosi kakukkfű (Thymus vulgáris L.) Dél-Európában és a Földkö­zi-tenger melletti nyugati országokban honos, Magyarországon termesztett, de néha ki­vadulva is előforduló évelő félcserje. Virágai világosvörösek vagy rózsaszínűek

A spanyol kakukkfű (T zygis Loefl. ex L.) Spanyolországban és Portugáliában elterjedt, kistermetű, fehér virágú növény.

A mezei vagy keskenylevelű kakukkfű (T serpyllum L. s.L) hazánkban vadon is előfordul, a kerti kakukkfűhöz viszonyítva kisebb termetű, virágzata bíbor színű.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv definíciója szerint a Thymi herba (kerti és spanyol ka­kukkfű levél és virág) a Thymus vulgáris vagy a T zygis, vagy a két faj keverékének előzetesen megszárított hajtásáról leválasztott levele és virága. A drog erősen aromás, timolra em­lékeztető szagú. A drogra vonatkozó minőségi előírások tekintetében a Gyógyszerkönyv legalább 12 ml/kg illóolajtartalmat ír elő, aminek legalább 40%-a timol és karvakrol kell legyen.

A Thymi aetheroleum (kakukkfűolaj) Ph. Hg. VIII. a Thymus vulgáris vagy a T zygis, vagy a két faj keverékének friss, virágzó, föld feletti részeiből vízgőz-desztillációval előállított illóolaj. Küllemét tekintve az illóolaj tiszta, sárga vagy nagyon sötét vörösesbarna, könnyen mozgó folyadék, amelynek szaga jellegzetes, aromás, fűszeres, timolra emlékeztető.

A Serpylli herba (mezei kakukkfű virágos hajtás) a Ph. Hg. VIIL szerint a T. serpyllum egész vagy aprított, szárított virágos hajtása. A Gyógyszerkönyv a drog minőségi követel­ményei tekintetében illóolaj-tartalmát legalább 3 ml/kg-ban határozza meg.

Társnövény

A padlizsán és a káposzta kö­zelébe ültetett kakukkfű elri­asztja a kártevőket. A növény vonzza a méheket, és ízletes, kömény, citrom, narancs és fe­nyőillatú méz lesz belőle.

Háztartás

A kakukkfű fertőtlenítő hatású, és fertőtlenítő oldatként hasz­nálják felületek tisztítására. Kis tasakokban ruhák közé rakva távol tartja a molyt.

Csillagászat és vallás

A néphit szerint a vad kakukkfű a tündérek áldása alatt van. Aki tündért akart látni „a parton, ahol kakukkfű nő”, csak innia kellett a növény forrázatából.

Konyha

A kakukkfű segíti az emésztést a zsíros ételek bon­tásával. Levesekbe, ragukba és egytálételekbe való fűszerkeverékekbe is teszik (bouquet garni). Csir­kével, hallal, sertéshússal, báránnyal és pörkölt gyökérzöldséggel is együtt főzik, sós gombócokba, muffinokba és zselékbe is teszik. Jól kiegészíti a pa­radicsomételeket, tésztákat és pizzákat.

Gyógyászat

Szirupként jótékony hatással van a légzőszervrend­szeri betegségekre (mellkasi fertőzések, hurutok, kö­högés, meghűlés, influenza, szamárköhögés, asztma). Kakukkfüves borogatást használnak reumára, ízületi gyulladásra és köszvényre. Kakukkfű kenőcsöt kennek vágásokra, horzsolásokra, és gombás lábra, körömre. Szájüregi problémákra is jó vele gargalizálni.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A Thymi herba 1-2,5% illóolajat tartalmaz. A kakukkfűolaj fő komponense a monoterpén szerkezetű timol (3 6-55%), és a p-cimol (15-28%), kisebb mennyiségben előforduló összetevői a (3-mircén, a y-terpinén, a linalool, a terpinén-4-ol és a karvakrol.

A hatásért felelős fő anyagok a timol és ennek izomerje, a karvakrol. A jelentős antimik-róbás hatású timolt az ipar tisztán is előállítja és tiszta formában is felhasználásra kerül.Az illóolajon kívül a Thymi herba még kb. 10% cserzőanyagot, gyantát, szaponinokat, flavonoidokat is tartalmaz.

A mezei kakukkfű illóolajának összetétele a növény előfordulási helyétől jelentős mér­tékben függ, ezért az illóolaj és a drog minősége is jelentős variabilitást mutathat. Mivel a fajban általában alacsonyabb az illóolaj mennyisége (0,2-0,6%) és a timol aránya (1-5%), ezt a drogot a T. vulgáris drogjával szemben gyengébb hatásúnak és értéktelenebbnek tart­ják.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A kakukkfüveket, amellett, hogy fűszernövényként széles körben elterjedtek, a népi gyó­gyászat is régóta ismeri. A légúti megbetegedésekben történő felhasználáson kívül görcs­oldóként, szélhajtásra, az emésztés elősegítésére, általános erősítőszerként, sőt, külsőleg reumaellenes fürdőkben is ismeretes a felhasználásuk. A kakukkfű-illóolajat és a herba forrázatát köpetürítéssel járó megfázásban a váladék felszakadásának elősegítésére inhalálva alkalmazzák.

Preklinikai vizsgálatok

A legtöbb vizsgálatot a T. vulgáris illóolajával vagy kivonatával végezték, de az illóolajok hasonló összetétele miatt az eredmények a másik két fajra is vonatkoztathatóak. A ka­kukkfű illóolaja, a timol és a karvakrol is erős antimikróbás hatással bír számos gomba és baktériumfajjal szemben. A timol a fenolnál kb. huszonötször hatékonyabb antibakteriá­lis hatású, de kevésbé toxikus.

A szekretomotoros hatásért az inhalált, vagy a bélből felszívódott és a tüdőben ki­választódott illóolaj-komponensek felelősek. A bronchusok nyákszekréciójának kakukk­fűkivonat hatására történő fokozódásáról éppúgy beszámol az irodalom, mint a pharynx ciliáinak mozgásfokozódásáról.

A kakukkfűben található timol és karvakol tengerimalac ileumon és tracheán gátolta az acetil-kolin, a hisztamin és egyéb hasonló anyagok által kiváltott kontrakciókat. A kakukk-fűkivonatot tartalmazó készítmények in vitro spazmolitikus hatásában a növény flavonoid-jainak is szerepe van.

Kémiai alkotórészek:

illóolaj (timol, karvakrol, cineol, geraniol, borneol, linalool], flavonoidok, triterpének, klorogénsav, kávé­sav, rozmaringsav.

Hatás:

enyhe fertőtlenítő a timoltartalom miatt, nyákoldó, görcsoldó (oldja a légzőszervi és menstruációs görcsöket), hörgőtágító, köptető, idegerősítő, szélhajtó.

Alkalmazás:

Teáját szabály szerint készítik, adagja naponta 2-3 csésze a panaszok meg­szűnéséig. Kitűnő váladékoldó szer légúti hu­rutok – légcsőhurut, hörghurut -, légzőszer­vek gennyes megbetegedései esetén. Hörgőtá­gító hatásánál fogva enyhíti az asztma tüne­teit. Gyomorhurut, puffadás, nehéz emésztés, étvágytalanság alkalmával is fogyaszthatjuk.

Külsőleg:

A bőr gombás megbetegedése­ire ecsetelőként kakukkfűtinktúrát készít­hetünk. 2 evőkanál drogot leöntünk 100 ml egészségügyi szesszel, jól záródó, sötét üveg­ben állni hagyjuk egy napig, majd leszűrjük. Naponta kétszer ecseteljük a beteg bőrt. Viszketést csillapító kenőcsök alapanyaga. Szájvi­zek, szappanok, fürdőolajok alkotórésze.
Otthon is készíthetünk lazító, nyugtató ha­tású kakukkfüves fürdőt. Egy kád vízhez ad­juk 100 g drog forrázatát vagy 10 csepp illó­olajat.

Humán bizonyítékok

A kakukkfűvel vagy annak illóolajával elvégzett vizsgálatok zöme meglehetősen régi, nem felelnek meg a jelenlegi elvárásoknak. Egy nemrég publikált humán vizsgálatban egy ka-kukkfűkivonatot tartalmazó készítmény a pozitív kontrollhoz (brómhexin) hasonló mér­tékű köptető hatást eredményezett.

A kakukkfű gyógyászati felhasználása főleg a bőséges preklinikai vizsgálatokon és a tradicionális alkalmazás során nyert tapasztalatokon alapul. A kakukkfű és a kankalin kivonatát tartalmazó kombinációs készítmények hatásossága kö­högéssel járó felső légúti megbetegedésekben azonban meggyőzően bizonyított.

Indikációk, adagolás

A kakukkfű felső légúti és bronchiális hurut, szamárköhögés tüneteinek enyhítésére alkal­mazható. Felhasználható ezen kívül étvágy javítására is. A szárított herba 1-2 grammjából készített forrázat naponta többször fogyasztható. Folyékony kivonata gyári készítmé­nyekben is megtalálható.

Az illóolajat megfázásos megbetegedések esetén elsősorban külsőleg, inhalációval alkal­mazzák expektoránsként a besűrűsödött légúti váladék felhígítására és így felköhögésének elősegítésére.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A kakukkfű esetén nem ismertek specifikus nemkívánatos hatások vagy interakciók. Ka­kukkfű által kiváltott kontakt dermatitisről beszámol a szakirodalom. A nyírfapollenre vagy a zellerre allergiásaknál nagyobb eséllyel alakul ki keresztallergiás reakció. Terhesség alatti alkalmazása nem javasolt.

Az inhalációval alkalmazott illóolaj esetén nem írtak le nemkívánatos hatásokat.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.