A test terápiája az elmén keresztül
Egyre több tanulmány utal rá, hogy az agy szerepet játszhat az immunrendszer működésében. A pszichés gyakorlatok sokat segítenek a fájdalomcsillapításban is, mivel a fájdalomingerek az agyban tudatosulnak.
1. Biológiai visszacsatolás: hogyan működik?
A biológiai visszacsatolással (biofeedback) elérhető az egyébként automatikus testműködések – így a szívverés, a vérnyomás, a bőrhőmérséklet – legalább részleges szabályozása. A terápia csendes, félhomályos szobában zajlik, ahol nincs semmi, ami elvonná a beteg figyelmét. A test bizonyos részeihez elektromos érzékelőket erősítenek, amelyek egy monitoron megjelenítik a test akcióit. A monitor ennek hatására kép- vagy hangjelzéseket bocsát ki.
Például: a fájdalmas izomgörcsökben szenvedő beteg azt az utasítást kapja, hogy próbáljon meg a feszült izmaira koncentrálni, és igyekezzen elernyeszteni őket. Ha az izmok elernyednek, a monitor egy bizonyos jelzést ad, amikor viszont megfeszülnek, a jelzés megváltozik.
A beteg igyekszik elérni, hogy a monitor a kívánt jelet bocsássa ki, és eközben megtanulja csillapítani a fájdalmát. A tréning során a kezelt személy monitor nélkül is megtanulja szabályozni teste válaszreakcióit, így, ha a beteg már az izomfeszülés első jeleire alkalmazni kezdi a biológiai visszacsatolás technikáját, meg tudja előzni a fájdalmas izomgörcsök kialakulását.
Visszatekintés
Az első, biológiai visszacsatolással kapcsolatos vizsgálatokat az 1950-es években végezték az agyhullámok alvás közbeni mintáit tanulmányozó kutatók. Felfedezték, hogy az agyhullámokat rögzítő műszer, az elektroencefalográf (EEG) segítségével a vizsgálat résztvevői képesek voltak megtanulni bizonyos agyhullámok szabályozását, és ezáltal ellazult tudatállapotba tudtak kerülni. Nem sokkal később a kansasi Menninger Alapítványnál arra tanítottak meg betegeket, hogy ezzel a technikával saját maguk befolyásolják a fejükben a véráramlást, és így enyhítsék migrénjüket.
- Fájdalom a nyak területén
- A fájdalom megítélése és érzése
- Csonttörések és ellátásuk, fájdalomcsillapítás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mikor alkalmazzák?
A biológiai visszacsatolás módszerét egyre több betegségben lehet alkalmazni. Széles körben használják idült fájdalmak, különösen hátfájás, fejfájás és fibromyalgia kezelésére. Rák, ízületi gyulladás és idegzsába esetén csökkenthető általa a fájdalomcsillapító igény. Bizonyos esetekben a tréninget egyéb terápia, például önhipnózis vagy irányított imagináció mellett alkalmazzák.
A biológiai visszacsatolás leggyakrabban alkalmazott módszerei az alábbiak:
- Az EMG-n (elektromiográf) alapuló biológiai visszacsatolási technika a bőr alatti izmok elektromos aktivitását mérő érzékelőket alkalmaz. Különösen hatékonynak bizonyulhat fájdalmas izomgörcsök, idült nyak-, illetve derékfájás, az állkapocsízület (TM) működési zavara okozta arc- és állkapocsfájdalom, valamint fejfájás esetén.
- A hőmérséklet mérésén alapuló visszacsatolás a bőr hőmérsékletének alig észrevehető változásait követi. Ezt a technikát fájdalmat okozó verőérbetegségek esetén alkalmazzák. Ilyen a Raynaud-kór, amelyre jellemző, hogy a hidegnek kitett kéz vérkeringése csökken.
- Az EEG az agyhullámok mérésén alapuló visszacsatolás, az agyhullámokban bekövetkező változásokat követi. Elsősorban szorongás, álmatlanság gyógyítására használják. Kutatók vizsgálják, hogy a módszer alkalmas-e a Parkinson-kór és egyéb neurológiai problémák gyógyítására.
- A bőr vezetőképességének (angol rövidítése: GSR, Galvanic Skin Response) mérésén alapuló technika a bőrben lévő izzadságmirigyek tevékenységét méri. Ezek működése szorongás esetén változik. Az elektrodermális biológiai visszacsatolásnak is nevezett módszert a szorongás és a stressz okozta panaszok kezelésére használják.
- A vitális paramétereket követő biológiai visszacsatolás a szívritmus, a vérnyomás és a légzés változásait követi. Megtanítja a betegnek, hogyan csökkentheti magas vérnyomását, hogyan tudja kiküszöbölni szívműködése szabálytalanságait.
Biológiai visszacsatolás: Átállás a jobbra
Egy szívroham-megelőző program részeként a kutatók biológiai visszacsatolás tréninget alkalmaztak a kiemelten veszélyeztetett A személyiségtípusok viselkedésének megváltoztatására. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a biológiai visszacsatolás tréning segít a betegnek az olyan viselkedés megváltoztatásában, amelynek eredménye az állkapocsízület túlerőltetése miatt fellépő fogcsikorgatás és állkapocs összeszorítás.
Mire kell vigyázni?
A biológiai visszacsatolás önmagában veszélytelen. Szükséges azonban az elővigyázatosság, ha otthoni használatra vásárolunk készüléket. A csomagküldő szolgálatok útján rendelhető készülékek minősége megkérdőjelezhető. Szakember segítségével sajátítsuk el a biológiai visszacsatolás technikáját, aki azt is meg tudja mondani, hogy hol kaphatunk megbízható készüléket.
2. Irányított imagináció
Az irányított imagináció azon a feltevésen alapszik, hogy az elménkben megszülető képek, a vizualizáció segít a fájdalom leküzdésében és a test gyógyításában. A terápia során a beteg vizualizálja magában betegségét vagy a tüneteit, majd ezt a képet annak érdekében manipulálja, hogy hatalmat nyerjen felette. Az idült hátfájásban szenvedő beteg például azt az utasítást kapja, hogy képzelje el fájdalmát élénk, vörös fényként. A következő lépésben csökkentheti a fájdalmát azáltal, hogy megtanulja, hogyan lehet elhomályosítani vagy megnyugtató kék fénnyé alakítani a vörös fényt. Számos vizsgálat szerint az irányított imagináció erősíti az immunrendszert, és elősegíti a gyógyulást.
Visszatekintés
Az irányított imagináció alapgondolata ősi: a bennszülött sámánok már régóta segítségül hívják gyógyító szertartásaikhoz a képzeletet. Strukturált gyógyterápiaként azonban az irányított imagináció viszonylag új próbálkozás, s csak a napjainkban folyó kutatások támogatása révén válik egyre elfogadottabbá, amelyek igazolják az elme és a test közötti kapcsolat meglétét a betegség és a gyógyítás tekintetében. Dr. Bernié S. Siegel Love, Medicine and Miracles (Szeretet, gyógyítás és csoda) című könyvében és a többi, az elme és a gyógyítás kapcsolatáról írt munkájában hangsúlyozza, hogy az irányított imagináció képes serkenteni a test immunrendszerét, és ezáltal segíti a rák és más súlyos betegségek elleni küzdelmet.
Mikor alkalmazzák?
Ez a terápia igen hasznos lehet a hagyományos orvosi kezelés kiegészítéseként. Az irányított imaginációt a fájdalomklinikák is alkalmazzák, és az orvosok, a pszichiáterek is használják, hogy segítsék betegeiket. A technika önállóan is elsajátítható a rendelkezésre álló könyvek és videokazetták útmutatásait követve.
Az egészséges emberek közül is sokan használják az irányított imagináció technikáját teljesítményük javítására – például élsportolók, színészek és balett-táncosok. Több olimpiai korcsolyázó számolt be arról, hogyan „gyakorol” képzeletben bizonyos manővereket újra és újra, mire aztán a versenyeken is meg tudja csinálni őket hibátlanul ezeknek a képeknek a felidézésével.
Mire kell vigyázni?
Az irányított imagináció önmagában nem jár kockázattal. Egyetlen veszélye az, ha nem a szükséges orvosi kezelés mellett, hanem helyette próbáljuk alkalmazni.
3. Hipnózis: Hogyan működik?
A hipnózis a tudatállapot olyan megváltozása, amelyben a hipnotizált személy teljes figyelme egyetlen gondolatra vagy képre fókuszálódik. A közhiedelemmel ellentétben a hipnózis alatt álló személy nem alszik, hanem teljesen éber, viszont alig van tudatában annak, ami körülötte történik. A terápiás célú hipnózist rendszerint képzett terapeuta végzi, aki a szuggesztió erejével segít a betegnek az ellazulásban és abban, hogy a közvetlen terápiás célon kívül – ami pl. a fájdalom csökkentése és a fájdalom megszüntetése lehet – minden más gondolatot félre tudjon tenni.
Visszatekintés
Az ősi népi gyógyítók felismerték, hogy bizonyos betegeknél transzszerű állapotot lehet létrehozni. A mezmerizál (megigéz) szó Franz Mesmer XVIII. századi bécsi orvos nevéből származik, aki „az animális magnetizmust”, a hipnózis saját maga által elnevezett formáját gyakorolta. „Csodával határos gyógyításait” a mágneses erőknek tulajdonította, amelyeket fémrudak és nyugtató szavak segítségével át tudott rendezni a beteg hipnotikus állapota alatt.
Az 1950-es évekig az orvosok a hipnózist éjszakai klubba való szórakoztató műsorszámnak, nem pedig reális terápiás lehetőségnek tartották. Később felismerték, hogy a hipnoterápiának létjogosultsága akalmazni kezdték a hipnózist a krónikus fájdalmak kezelésére. Ma széles körben, sokféle betegség kezelésére használják.
Mikor végzik?
A hipnózis önállóan vagy irányított imaginációval, biológiai visszacsatolással és más relaxációs technikákkal együtt is alkalmazható a krónikus fájdalmak csillapítására. Hipnotikus állapotban a beteggel élesen tudatosítanak különféle érzeteket, köztük a fájdalmat, valamint azokat a megoldási lehetőségeket, amelyekkel ezek az érzetek csillapíthatok vagy leküzdhetők. A hipnotikus állapotot kezdetben képzett hipnotizőr hozza létre. A későbbiekben a betegnek megtanítják az önhipnózist. Dr. Dávid Segal, a Stanford Egyetem kutatója társaival együtt kimutatta, hogy az előrehaladott emlőrákban szenvedő nők közül azok, akik gyakorolják az önhipnózist, kevesebb fájdalomcsillapítót igényelnek, és hosszabb ideig élnek, mint akik nem használják ezt a technikát.
Számos fogorvos alkalmaz hipnózist az érzéstelenítést nem toleráló vagy a fogászati beavatkozástól rettegő betegek kezelésekor. Pszichiáterek, törvényszéki orvosok gyakran használják a hipnózist elfelejtett emlékek felidézésére. Segíthet azoknak is, akik le akarnak szokni a dohányzásról, vagy valamilyen táplálkozási zavart (pl. kóros falánkságot) szeretnének legyőzni.
Hogyan hipnotizáljuk magunkat?
Bármi legyen is az alkalmazott eszköz, minden esetben kényelmesen kell ülnünk, és mélyen, egyenletesen kell lélegeznünk. Először minden egyes izomcsoportot tudatosan meg kell feszítenünk, majd elernyesztenünk. A gyakorlatsort a kézen és a karon kezdjük, majd az arcon és a nyakon folytatjuk a testen lefelé haladva. A lábujjakhoz érve már nyugodtnak, teljesen ellazultnak érezzük magunkat. Hogy megbizonyosodjunk róla, hipnotikus állapotban vagyunk-e, mondjuk magunknak, hogy amikor megcsípjük a kezünket, nem érzünk fájdalmat.
Ha hipnózis alatt állunk, fájdalom helyett mindössze enyhe nyomást érzünk. Ekkor készen állunk arra, hogy elkezdjük a hipnotikus szuggesztiót, például így: „A hátamban érzett fájdalom lefelé mozog, lefelé, lefelé. Most elhagyja a lábfejemet, nem érzek többé fájdalmat.” Ha ki akarunk jönni a hipnotikus állapotból, mondjuk magunknak, hogy számoljunk egytől ötig: „Minden egyes számmal egyre éberebb vagyok.” Végül ötre a hipnózis megszűnik, nyugodtnak, kipihentnek érezzük magunkat, teljesen tudatában vagyunk a környezetünknek.
Gyakorlással a legtöbb ember megtanulhatja a hipnózis előidézését bizonyos szavak ismételgetésével vagy valamilyen kép felidézésével.
Mire kell vigyázni?
Mivel a hipnózis mechanizmusát nem nagyon ismerjük, nem lehet megjósolni, hogy adott esetben hatékony lesz-e vagy sem. Nem mindenki hipnotizálható, sőt a hipnotizálható emberek közül sem mindenki reagál a hipnotikus szuggesztiókra.
4. Relaxációs terápiák: hogyan működnek?
A relaxációs technikák segítenek megküzdeni azzal a sok, stresszt kiváltó tényezővel, amellyel naponta szembe találjuk magunkat. A múltban az evolúció során kifejlődött bennünk a védő funkciójú, automatikus „harcolj vagy menekülj” reakció. Ennek lényege, hogy stressz hatására a mellékvese stresszhormonokkal árasztja el a szervezetet, hogy az így a teljes éberség állapotába kerüljön.
A vérnyomás nő, a szívverés gyorsul, az izmok megfeszülnek, felkészítve bennünket arra, hogy elmeneküljünk a veszély elől. Bár nekünk ma már nem kell szembenéznünk azokkal a veszélyekkel, amelyekkel barlanglakó elődeinknek meg kellett küzdeniük, mi is mindannyian naponta ki vagyunk téve sokféle olyan – külső és belső, testi és lelki – stresszt okozó tényezőnek, amely kiváltja belőlünk a harcot vagy a menekülést.
Ez a sok stressz együttesen mély hatást gyakorol testi és szellemi állapotunkra: kimerültséget, izomfeszülést, fejfájást, hát-és nyakfájást, emésztési zavart okozhat, fokozhatja a súlyos belszervi betegségek, például a szívbetegség és a rák kockázatát. Az ugyan elképzelhetetlen, hogy az összes stresszt okozó tényezőt teljesen kiiktassuk az életünkből, kifejleszthetünk viszont jobb stresszoldó stratégiákat.
Visszatekintés
Egyes relaxációs technikákat, mint például a meditációt, a keleti gyógyítók és gyógymódok évezredek óta gyakorolják. Nyugaton az orvosok csak mostanában ismerték fel, hogy milyen nagy szerepe van a stressznek az ember egészségében. Az 1960-as években dr. Thomas H. Holmes és dr. Richárd H. Rahe, a Washington Egyetem két kutatója bevezetett egy skálát, amely száz különböző stresszokozó tényező egészségre gyakorolt hatását állítja sorrendbe.
Kimutatták, hogy minél megterhelőbbek az események, annál valószínűbb valamilyen súlyosabb betegség kialakulása. Az 1970-es évek közepén dr. Herbert Bensőn, a Harvard Egyetem kardiológusa megalkotta a „relaxációs válasz” kifejezést, a meditáció segítségével elért relaxáció egészségre gyakorolt jótékony hatásának a leírására. Ma a relaxációs terápiák számos stresszhez kapcsolódó rendellenesség – pl. magas vérnyomás, fejfájás és krónikus fájdalomszindrómák -terápiájának alapvető részét képezik.
Mikor alkalmazzák?
A meditációt és a többi relaxációs technikát széles körben alkalmazzák a stresszkezelő programok, a fájdalomklinikák és a kardiológiai rehabilitációs programok. A fájdalomkezelés során a relaxációt gyakran más terápiákkal – pl. hidroterápiával, biológiai visszacsatolással és hipnózissal – kapcsolják össze. Kiegészítő kezelésként alkalmazzák a szorongás, az asztma, a magas vérnyomás és az angina esetében. A dohányzásról és a kábítószerezésről leszokók számára is hasznos.
Mire kell vigyázni?
Bár a meditáció és a többi relaxációs technika sok betegség kezelésében jelentős szerepet játszik, mégis fontos, hogy például a vérnyomás csökkentésére vagy az asztmás roham elmulasztására a gyógyszeres kezelés mellett, ne pedig helyette alkalmazzák őket. A gyógyszereken csak az orvos engedélyével szabad változtatni!
Lélegezz mélyeket, és…
Gyermekszülés alatt: a fájások között lassan, mélyeket lélegezzünk, a levegőt orron át vegyük, majd lassan engedjük ki kissé összehúzott szánkon keresztül. A fájás első nyilallására váltsunk át szapora, felületes légzésre. A fájások elmaradásával térjünk vissza a lassú, mély légzéshez.
Heveny kólikás fájdalom vagy izomgörcsök esetén: a vesekőre, epekőre, vakbélgyulladásra, hasnyálmirigy-gyulladásra és más heveny betegségre jellemző intenzív fájdalom-hullámok mély légzéssel némileg enyhíthetők. Ha feszült szorongással várunk a következő fájdalomhullámra, súlyosbodhat a fájdalom. A mély légzés elősegíti az ellazulást, és enyhíti a szorongást. Ha a légzésre koncentrálunk, és nem arra, mikor lép fel a következő fájdalomhullám, gyengül a fájdalom erőssége.
Idült fájdalom esetén: a derékfájás és az egyéb krónikus fájdalmak ellen próbáljuk meg a mély légzés és a meditáció együttes alkalmazását. A mély légzés elősegíti az ellazulást, segít elűzni a kínzó gondolatokat, s ezáltal növeli a meditáció fájdalomcsillapító hatásának hatékonyságát.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.