• szív
• szívinfarktus

A szív 6 legfőbb halálos ellensége!

Az orvosi szaklapokban a szívvel kapcsolatban havonta több száz cikk jelenik meg, amelyek A-tól (mint artériatisztító angioplasztika) egészen X-ig (mint xanthóma, azaz bőr alatti koleszterinlerakó­dás) minden elképzelhető témával foglalkoznak. Az USA Országos Orvostudományi Könyvtárában, amely az orvostudományi kutatások legteljesebb adatbázisa, a szívbetegségekkel kapcsolatosan több mint 500 000 szakcikket tartanak nyilván. Ám e hatalmas tudásanyag ellenére évente több száz­ezren halnak meg szívkoszorúér-betegség miatt.

Számos bírálat érte az orvostudományi kutatá­sokat amiatt, hogy azok rendkívül leszűkített té­mákkal foglalkoznak, például azzal, hogy egy bi­zonyos tápanyag bevitelének növelése okoz-e vál­tozást a szervezet valamely vegyi anyagának kon­centrációjában. Azt mondják, a sok apró részletre összpontosítva nem látjuk a fától az erdőt: ha a szólásbeli erdő az emberi szív, s a szívre ható tényezőket (pl. koleszterint, vitaminokat, testmoz­gást stb.) egy-egy fa jelképezi, akkor talán túl sok kutatás foglalkozik egyetlen fa egyetlen ágával

Ugrásra kész ellenségek

Azt is gondolhatnánk, hogy ha egyetlen program­mal a szívet fenyegető valamennyi veszély vissza­szorítható, akkor ugyan miért kellene fáradni a részletesebb megismerésükkel. Nos, erre több válasz is van. Először is az írott és az elektronikus sajtó rengeteget foglalkozik e tényezőkkel – és számos esetben téves dolgokat állít.

Az alapokat megértve megfelelő rálátással tekinthetünk majd a „hírekre”, és képesek leszünk a valóban fontos dolgokra összpontosítani. Ha megtudjuk, hogyan kapcsolódnak össze a szív ellenségei, és hogyan hathatnak bizonyos életmódbeli változtatások egy­szerre többre is közülük, sokkal jobban fogunk bízni a Napi 30 perc program hatásosságában.

A szív legnagyobb ellenségei

Lássuk tehát először az alapokat: rövid áttekintés következik szívünk 6 legfőbb ellenségéről, és szó lesz a szívvel kapcsolatos valamennyi fontosabb kérdésről és témáról is. Látni fogjuk, hogyan változtak a szívbetegsé­gekkel kapcsolatos álláspontok az elmúlt 50 évben. Kiderül, hogyan kerülnek be szervezetünkbe és ott hogyan viselkednek a szív ellenségei, miként segíti elő támadásaikat a 21. századi életmód, s azt is megtudjuk, hogyan mérhetjük fel a kockázatokat.

Kiderül, milyen szoros összefüggés van a szív hat fő ellensége között – például miként táplál a hasi zsír legalább három másik rizikótényezőt -, mennyire veszélyes a dohányzás, és miként idézi elő az „ülőkór” – azaz a mozgásszegény életmód -a magas vérnyomás, az oxidáló hatású stressz és más kockázati tényezők kialakulását.

1. Elhízás (szív legnagyobb ellenségei)

Hajdanában, nagyon régen a kövérség igazi státusz­szimbólum volt – az egészség, a gazdagság, a vonz­erő és a termékenység jól megfogható, biztos jele.

A 20. század előtt a soványság egyet jelentett a betegességgel, az éhezéssel és a pénztelenséggel. A kövérséget még az életbiztosítók is a betegséggel szembeni védettség jelé­nek tekintették.

Ez azonban régen volt, ma egészen más a helyzet

A modern kor jellemzői a chipsszel teli zacskók, a mélyhűtőben sorakozó jégkrémes dobo­zok, az agyoncukrozott italok, az íróasztal mellett töltött nappalok, s a tévé vagy a számítógép kép­ernyője előtt töltött éjszakák. Ma már a kövérség az elterjedt: a férfiak 43, a nők 34 százaléka túl­súlyos. A férfiak körében ezen felül 22%, a nőknél pedig 23% a kórosan elhízottak aránya, vagyis csaknem minden negyedik ember egyszerűen kövér. A felmérések szerint a túlsúlyos és elhízott emberek arányát tekintve az Egyesült Királyság a világelsők közé tartozik (hazánk is – a szerk.).

Ráadásul az elhízott felnőttek száma nem egé­szen tíz év alatt nőtt a kétszeresére. Ez az elhízási járvány halálosan komoly dolog: az ezzel az álla­pottal összefüggő betegségek csak Angliában éven te 30 000 ember halálát okozzák. A brit Állami Számvevőszék egyik 2002-es jelentésében meg­jelent becslés szerint az elhízás miatt csak az Álla­mi Egészségbiztosítónál évi 500 millió font kiadás merül fel, s a túl sok háj az országnak évi 7,4 mil­liárd fontjába kerül.

De mitől olyan veszélyes az „úszóöv” és a pocak?

Számos és egyre növekvő mennyiségű tudományos kutatás igazolja, hogy az igazán veszélyes zsír az, amely a hasi tájékon, a belső szervek között, sőt olykor azokon belül rakódik le. Míg a csípőre, a combra és a farra rakódó zsírrétegek viszonylag ártalmatlanok, a hasi háj jelentősen növeli a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a vérrög­képződés kockázatát.

A hasra rakódó zsír emellett több biokémiai változást is elindít, amelyek azután inzulinrezisz­tenciához – a 2-es típusú cukorbetegség előállapotához -, szívbetegséghez, szélütéshez, emlő- és prosztatarákhoz, sőt akár veseelégtelenséghez és Alzheimer-kórhoz vezethetnek.

Pocakzsír

A pocakzsír azért olyan veszélyes, mert nem marad tartalékban mindaddig, amíg a szervezetnek szüksége lesz rá, hanem az artériákat szűkítő zsír­savak formájában folyamatosan visszakerül a vér­be, ráadásul e zsírsavakat a máj ártalmas LDL-koleszterinné alakítja át.

A hasi zsírkészletekből egyéb anyagok is fel­szabadulnak – például étvágyat szabályozó hormo­nok és az immunrendszerre ható vegyületek -, amelyek három további, a szívet érintő veszedel­mes rizikótényező kialakulásában játszanak szere­pet: az érelmeszesedés, a metabolikus szindrómaés a gyulladások kockázatában. Az úgynevezett „alma típusú” emberek csípő- és derékbősége sok esetben szinte teljesen azonos – ők nagy mennyi­ségű hasi zsírt hordoznak, miközben testük egyéb részei karcsúak is lehetnek. A „körte típusú” személyek esetében viszont, akiknél a zsír főként a csípőn és a combokon rakódik le, határozott különbség van a csípő- és a derékbőség között -ez a forma sokkal egészségesebb.

Ha úgy véljük, hogy derekunk veszélyt jelez­het…

Mérjük meg (hasunkat nem behúzva!) ruhátlan derekunk legkeskenyebb részét! Általában a 100 cm feletti derékbőségű férfiak és a 90 cm feletti derékbőségű nők vannak a legnagyobb ve­szélyben. A hasi zsírt annyira súlyos problémának tekintik, hogy a derékbőséget az egészség állapotát jelző hat legfontosabb szám közé is bevették. De hogyan szabadulhatunk meg ettől a zsírtól? Ne abban reménykedjünk, hogy a következő évek­ben a sebészek megoldást találnak a hájréteg gyors és egyszerű eltávolítására! Kísérleti jelleggel végeztek már zsírcsökkentő műtéteket, az utóbbi időben azonban meggyőző bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy az úgynevezett zsírleszívás nem változtatja meg a test kémiai folyamatait.

Több rostot fogunk fogyasztani – ez ugyanis bizonyítottan csökkenti a hasi zsírlerakódást. Ellazulunk, és jobban fogjuk élvezni az életet, mivel a stressz és a kortizol nevű stresszhormon magas szintje szorosan összefügg a deréktáji zsírraktározással. Ráadásul fizikailag aktívabbá vá­lunk, és ebből fakadóan közérzetünk is jobb lesz.

Túl sok testzsír

Testünk elérte a veszélyzónát⁷ Ennek megállapítására napjainkban a testtömegindex (TTI, vagy a nálunk is használt eredeti angol rövidí­téssel: BMI) az egyik leghasználhatóbb mutató, mivel a testmagasságot és a testsúlyt is figye­lembe veszi. Hasznos, ha tudjuk ezt a számot, mivel az orvosok és más egészségügyi szakem­berek, sőt biztosítók is felhasználhatják egészsé­gi állapotunk jellemzésére.

• Adjuk meg testsúlyunkat kilogrammban.
• Adjuk meg testmagasságunkat méterben, és emeljük négyzetre.

Osszuk el testsúlyunkat a magasságunk négyzetével.

• PÉLDÁUL, ha a súlyunk 70 kg, és 1,71 m maga­sak vagyunk, akkor a testtömegindexünk 24.
• 70 kg
• 1,71 x 1,71 = 2,92
• 70 : 2,92 = 23,97 (kerekítve 24)
• A 20 évesnél idősebb felnőttek esetében a TTI-értékek az alábbi kategóriákba sorolhatók:

2. Koleszterin (szív legnagyobb ellenségei)

A koleszterinről az 1950-es években kezdtek el írni az amerikai sajtóban, s 20 év telt el, mire világszerte közismertté vált mint a szívroham rizikótényezője.

Ha a táplálékban túl sok a telített zsír, akkor túl sok koleszterin lesz a vérben, s ez az artériák elzáródásá­hoz és szívrohamhoz vezethet. S bár az USA-ban már az 1920-as évek óta a szívbetegség volt a fő halálok, senki sem örült, amikor arra hívták fel a figyelmét, hogy az olyan finomságok, mint a vaj, a sajt, a torta és a fagylalt akár halált is okozhatnak.

Ma már tudjuk, hogy a koleszterin nem okvetlenül ártalmas

A puha, viaszos anyagot a máj (valamint a bélrendszer és a bőr) folyamatosan termeli, mert szerepe van a sejthártyák felépítésében, a nemi hormonok, a D-vitamin és a zsíremésztéshez szük­séges epesavak előállításában. A koleszterin alap­anyaga a táplálékkal bevitt zsír.

A szívbarát koleszterinszint kulcsa a megfelelő egyensúly a vegyület két fő típusa – az alacsony sűrűségű, „ártalmas” lipoproteinek (LDL) és a ma­gas sűrűségű, „hasznos” lipoproteinek (HDL) – kö­zött. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy mi­nél magasabb a HDL-szint, és minél alacsonyabb az LDL-szint – azaz minél inkább megközelítik a vadászó-gyűjtögető társadalmakban megfigyelhető természetes koleszterin-egyensúlyt – annál kisebb a koszorúér-elzáródás és a szívroham kockázata.

LDL: minél kevesebb, annál jobb

Az LDL-ek mint zsírcseppecskékkel megrakott teherautók közlekednek a véráramban, és egyene­sen a sejtekhez szállítják a koleszterint. Bajt akkor okoznak, ha túl sok LDL gyűlik össze a vérben, majd lerakódnak az artériák falában, és felhalmo­zódnak a szívkoszorúerek hártyavékony bélését alkotó sejtekben, létrehozva a szívre rendkívül ve­szélyes plakkok alapját. A zsír, koleszterin, kalcium és más anyagok keverékéből álló plakkok idővel beszűkíthetik a koszorúereket, s emiatt kevesebb vér jut a szívizomhoz.

A legújabb kutatások szerint az LDL-ek egyik típusa – a parányi, sűrű LDL – különösen veszedel­mes. A szorosan összetömörülő részecskékben na­gyon könnyen kárt tesznek a vérben előforduló sza­bad gyökök (ezek igen aktív molekulák, amelyek felszaporodhatnak, és súlyos károkat okozhatnak). A sérült, parányi LDL-részecskék könnyen behatol­nak az artériák falába, elindítva ezzel az érelmesze­sedéshez vezető plakk-képződést.

Növeli tehát az érelmeszesedés kockázatát, ha sok LDL van a vérben, csökkenti viszont, ha kevés. Simon Capewell professzor, a liverpooli egyetem munkatársa legújabb kutatásai alapján úgy véli, hogy az összkoleszterinszintnek az átlagos jelenlegi 5,8 mmol/1 értékről 5,2 mmol/l-re való csökkenésé­vel évi 25 000 életet lehetne megmenteni!

És hol van a biztonságos zóna?

Valamennyi ku­tató egybehangzóan állítja, hogy minél alacsonyabb az LDL-szint, annál kisebb a szívbetegség kocká­zata.

Ám minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, s ezek következményei olykor súlyosabban esnek latba, mint az intenzív sztatinkezelés előnyei.

A túl nagy mennyiségben jelen levő LDL felszí­vódik az artériák falába, s ezzel megteremti az – erek beszűkülését, majd idővel teljes elzáródását okozó – plakkok alapjait.

Pusztán étrendi változtatásokkal is csökkenthe­tő viszont a koleszterinszint, és bár mindeddig nem sikerült olyan diétát összeállítani, amely kizárólag az LDL-szintre hatna, a Napi 30 perc program segí­teni fog annak leszorításában is. A program kereté­ben kevesebb telített zsiradékot fogunk fogyaszta­ni, többet mozgunk, és fellépünk néhány további, nemrég felfedezett rizikótényező ellen is, így a krónikus gyulladás, az inzulinrezisztencia és az oxidá­ció ellen, amely mind felerősíti az LDL-koleszterin ártalmas hatását.

HDL: a jó koleszterin

A vérben lévő nagy sűrűségű lipoproteinek, azaz a HDL-ek összegyűjtik az LDL-részecskéket, és le­bontásra a májba szállítják őket. A HDL-ek össze­olvadnak az LDL-ekkel, és átveszik azok koleszte­rinrakományát. Egyes új kutatások alapján úgy tűnik, hogy a HDL-ek antioxidánsként is hatnak, és gátolják az LDL-ek plakk-képző folyamatait. (Az antioxidánsok lassítják vagy megakadályozzák a szervezetben az oxidáció miatt bekövetkező károsodásokat. Főként a friss zöldségekben és gyümölcsökben, a halakban és a magvakban talál­hatók ilyen jellegű vegyületek.)

A HDL-ek roppant hatékonyak: a HDL-szint értékének minden egytizednyi javulása 3-4 száza­lékkal csökkenti a szívroham kockázatát. A magas HDL-szint pedig olyan nagyszerű védelmet kínál, hogy még az egyéb kockázati tényezők – például a cukorbetegség vagy a túlsúlyosság – hatását is csökkenteni képes. Az alacsony HDL-szint ezzel szemben veszélyes, mivel védelem nélkül hagyja a szívet az LDL-eknek, valamint a vérzsírok egy másik káros típusának, a triglicerideknek a támadá­saival szemben. (A HDL-szintnek ideális esetben 1,3 mmol/1 felett kell lennie; az 1,1mmol/1 alatti érték már túl alacsonynak számít.)

A HDL-szint megemelése viszonylag egyszerű: egészséges zsiradékokat kell fogyasztani, amilye­nek az olajos húsú halakban, az olajos magvakban és az olívaolajban vannak, és persze sokat kell mozogni.

3. Magas vérnyomás (szív legnagyobb ellenségei)

Képzeljünk el egy folyót, amely békésen kanyarog a rétek között! Az egyik kanyar után azonban várat­lanul szűk, sziklás szurdokban folytatódik az útja, s az addig szelíden áramló vízből dübörgő áradat lesz.

Most pedig képzeljük el, hogy artériáink és a belőlük szerteágazó fi­nom kis hajszálerek beszűkülnek és merevvé válnak – ez lehet a következménye a mozgásszegény, stresszes életmódnak, a túlzott alkohol­fogyasztásnak, a túlsúlyosságnak és az oly sokunk étrendjére jellemző számtalan zsíros és cukros ételnek. Testünkben a vér – nem láthatóan és nem is érezhetően – szűk szurdokba kényszerül, s olyan nagy erővel feszíti az artériák falát, hogy kárt tehet bennük, legalábbis meggyengítheti őket.

Ez a nyomás idővel szétrepesztheti az erek falát az agyban (szélütés) vagy a hasban (aorta aneurizma). A huzamosan magas vérnyomás hatá­sára a szívizmok megnagyobbodhatnak és elgyen­gülhetnek, s a tartós nyomás jelentősen elősegíti a szívrohamhoz vezető szívkoszorúér-elmeszesedés kialakulását is.

Az alapok

A kutatók egyre pontosabban látják, hogyan is idézi elő az örökletes és az életmódbeli tényezők együttese a magas vérnyomást.

• A szív: Minél keményebben kell dolgoznia a szívünknek (például a kert felásása során), annál jobban érezzük magunkat. A testmozgás közbeni átmeneti vérnyomás-emelkedés normális és egész­séges jelenség – kivéve akkor, ha már magas a vér­nyomásunk, vagy érelmeszesedésben szenvedünk. A szűnni nem akaró túlnyomás azonban – amely éjjel-nappal és napról napra hat – állandó terhelés­nek teszi ki az artériákat, és károsítja őket.
• Az artériák: Az artériákat simaizomszövet bé­leli, amely a benne áramló vér nyomásának meg­felelően kitágulhat, illetve összehúzódhat. Minél rugalmasabbak artériáink, annál kisebb ellenállást jelentenek a véráram számára, s így annál kisebb lesz a falaikra ható erő. Ha azonban az artériákban plakkok alakulnak ki, a vérnek szűkebb csatornán kell áthaladnia, és emiatt megnő a nyomása.
• A vese: Vesénk szabályozza, hogy mennyi nátrium van a szervezetünkben, s ezáltal azt is, mennyi vizet tartalmaz a vérünk (a nátrium víz­visszatartó hatású). Ha több a víz, több folyadék­nak kell átpréselődnie az ereken, s így nagyobb lesz a vérnyomás.
• A hormonok: Az ún. stresszhormonok hatására szívünk gyorsabban ver, artériáink pedig beszűkül­nek, s ez megemeli a vérnyomást. Annak értékére más hormonok is hatnak, s az ACE-gátlóknak nevezett gyógyszerek éppen e hormonok szabályozá­sával fejtik ki vérnyomáscsökkentő hatásukat.

Ne legyintsünk az „alkalmi” magas vérnyomásra!

A parkolóban még felhajtunk egy pohár papírpoharas kávét, aztán átrohanunk a parkolón, és így is éppen hogy megérkezünk az orvoshoz. A rendelőben a nővér megméri a vérnyomásunkat, és azt mondja, hogy egy kicsit magas. Van-e okunk aggodalomra mindazok után, amik az előző órában történtek velünk?

Válasz: Igen. Nekünk – és orvosunknak is – komolyan kell venni még az ilyen „eseti” magas vérnyomást is. Egyes friss amerikai kutatásokból ugyanis az látszik, hogy már az egyetlen alkalommal mért magas vérnyomás – a mérés körülményeitől függetlenül – fokozott szívbetegség-kockázatot jelez, ezért azt sem az orvosnak, sem a páciensnek nem szabad bagatellizálnia.

Cselekedjünk most!

Annak ellenére, hogy a magas vérnyomás közis­mert gyilkos – a szívrohamok és szélütések 75 szá­zalékában játszik szerepet -, a tőle szenvedők egy­harmada nem is tud az állapotáról. Mások tudnak róla, de semmit sem tesznek a csökkentéséért -talán úgy hiszik, hogy ha nem gondolnak rá, akkor nem is létezik.

Az orvosok azonban nagyon is jól ismerik a magas vérnyomás veszélyeit

Minél alacsonyabb, annál jobb, hirdeti a Brit Magas Vérnyomás Társa­ság, mivel véleményük szerint ideje volna komo­lyan venni ezt az állapotot. Ideális esetben a vér­nyomásnak 120/80 alattinak kellene lennie, de 129/85-ig még normálisnak tekintik. (Az első szám a szisztolés nyomást jelzi, azaz azt az erőt, amelyet a vér a szív összehúzódásakor gyakorol az artériák falára; a második szám a diasztolés nyomás értéke, amely a szív elernyedésekor mérhető.)

Az artériák károsodása valójában már olyan nyomáson is megkezdődik, amelyet az orvosok korábban optimálisnak tartottak. A már említett 61 vizsgálat összevetésével gyűjtött adatok azt jelzik, hogy a felnőttek többségének esetében a szívbeteg­ség és szélütés miatti halálozás kockázata már 115/75-ös vérnyomásnál is nőni kezd, bár az orvo­sok többsége ezt túlzott óvatosságnak tartja. Sze­rintük azoknak van szüksége vérnyomáscsökkentő kezelésre, akiknek a szisztolés nyomása tartósan 160 Hgmm, ül. a diasztolés nyomása 100 Hgmm felett van. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a halálozás kockázata a szisztolés nyomás minden 20 Hgmm-es, illetve a diasztolés nyomás minden 10 Hgmm-es növekedésével megduplázódik.

4. Krónikus gyulladás (szív legnagyobb ellenségei)

Ha kenyérszelés közben megvágjuk az ujjunkat, vagy rácsapjuk az ajtót, esetleg megégetjük forró kávéval a szájpadlásunkat, szervezetünk reagál erre.

A sérülésre adott reakció melegség, vörösség és érzékenység – azaz gyulladás. Ez nem a gyengeség jele: a gyulladás igen hatékony védelmi mechanizmus, amelyet az immunrendszer hoz működésbe, hogy mihamarabb kijavítsa a sérüléseket, és kitakarítsa a szervezetből az idegen anyagokat – kórokozókat, piszkot vagy mérgeket -, még mielőtt veszélyessé válnának.

A szervezetet érő minden „támadás” – akár egyszerű horzsolás vagy zúzódás, akár baktérium­ vagy vírusfertőzés – kiváltja ezt a reakciót, amely hosszú évmilliók alatt fejlődött ki. Testünk véde­kező rendszerei már javában dolgoznak, mire ész­revesszük a gyulladás jeleit: egy meleg, kipiroso­dott, érzékeny területet. Nem látjuk azonban, mi zajlik odabent: a fertőzés ellen egész hadseregnyi makrofág, T-sejt és ölősejt (a fehérvérsejtek több különböző típusa) kebelezi be és pusztítja el a kór­okozókat és az idegen anyagokat, miközben mole­kuláris „közlekedési rendőrök” osztagai irányítják az immunrendszer működését.

Gyulladáskeltők

Mi késztetheti immunrendszerünket arra, hogy sa­ját szervezetünk ellen forduljon? Nos, mint ahogy a füstriasztó is bekapcsolhat az olajban sülő hagy­ma füstjétől vagy a zuhanyozóból felszálló párától, a gyulladást is előidézhetik olyan tényezők, mint a dohányzás, a deréktáji zsír, a túlzott kalóriabevitel, a nem megfelelő étrend, a testmozgás hiánya, sőt talán még a zsúfolt metrón való ingázás stresszé is.

A Brit Szívalapítvány szerint a gyulladásos folyamatokban közrejátszhatnak – vagy akár ki is válthatják azokat – a Chlamydia pneumoniaeés a Helicobacter pylori fertőzései. Az egyéb lehetséges okok között sorolják fel a dohányzást, a kezeletlen cukorbetegséget, a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet. A gyulladásos reakciót látszólag jelentéktelen fertőzések is előidézhetik, mint az ínybetegség vagy a hólyaghurut. Emellett az is szá­mít, hogy mivel minden eddiginél hosszabb ideig élünk, szervezetünk szövetei egyszerűen több károsodásnak vannak kitéve. Lássuk tehát, melyek a krónikus gyulladások fő okai napjainkban!

Gyorséttermi ételek

A zsírban és kalóriában gazdag étkezésnek ártalmas, gyulladáskeltő hatása van a keringési rendszerre, mert a vérben keringő ártalmas zsírok mennyisége az étkezés után legalább 3 órán át jóval magasabb a normálisnál. Az állapot neve étkezés utáni magas vérzsírszint. Ha tehát valaki rendszeresen gyorséttermi ételeket fogyaszt, azzal a végtelenségig „bekapcsolva” hagyhatja a gyulladást.

Hasi zsír

Egyes kutatók csak „hormonpumpa” gyanánt emlegetik a zsírsejteket. Sokféle vegyület jut belőlük a vérbe, köztük a gyulladási folyamat szabályozásában részt vevő, citokineknek nevezett fehérjék is.

Ha az immunrendszer állandóan „támadó” üzemmódban van, célpontjainak egyike az artériák falában lerakódott koleszterin. Így aztán nagyobb és instabilabb plakkok alakulnak ki.

• Oxidált LDL-el: Amikor az LDL-koleszterin részecskéi a szabad gyököknek nevezett (például a dohányzás következtében létrejövő) ártalmas molekulákkal találkoznak a vérben, kémiai reakció megy végbe közöttük, amelynek eredményeként az LDL-ek könnyebben szívódnak fel az artériák falá­ba. Ott azután gyulladásos reakciót indítanak el, amelynek következménye a koleszterinnel, immun­rendszeri sejtekkel és egyéb anyagokkal teli plakk kialakulása. A gyulladás ezután meggyengíti a plakkot egyébként egyben tartó rostos burkot, így óriásira nő annak a veszélye, hogy a képződmény felreped, s a belőle kiszabaduló anyagok rövid idő alatt vérrögképződést, majd pedig szívrohamot vagy szélütést idéznek elő.
• Enyhe fokú krónikus gyulladás: A hörghurut, az ajakherpesz, az ínybetegség, a hólyaghurut, a Chlamydia pneumoniae- és a (gyomorfekélyek többségét előidéző) Helicobacter pylori-fertőzés mind gyulladást vált ki a szervezetben, és gyul­ladáskeltő kémiai anyagokat juttat a vérbe. Ugyan nem is tudunk róla, de sokan állandóan kisebb gyulladásokkal élünk, s mivel alig vannak tüneteik, nem is kezeljük őket. A kutatók most azt vizsgálják, hogy csökkenthető-e a szívbetegség kockázata kis adagban szedett antibiotikumokkal.
• Stressz és szorongás: Gyulladást idézhet elő az adrenalin, a kortizol és a többi stresszhormon is. A krónikus stressz emellett ronthatja a szervezet gyulladás elleni védekezési képességét.
• Mozgáshiány: A rendszeresen mozgó szemé­lyek vérében alacsonyabb a CRP-szint.
• Az egészséges zsírok hiánya: A „jó” zsírok, amilyenek az olajos magvakban, a lenmagolajban és az olajos húsú halakban, például a lazacban (vagy a halolajkapszulákban) találhatók, ómega-3 zsírsavakat tartalmaznak, amelyek a gyulladás­csökkentő hatású eikozanoidoképítőanyagai.Az emberek többségének nagyobb mennyiségű ómega-3 zsírsavat kellene fogyasztania.
• Túl sok transzzsír: Ezek a hidrogénezett, ipa­ri eljárások során keletkező s az előre csomagolt kekszek és sütemények java részében jelen lévő zsírok csökkentik a szervezet képességét az egész­séges zsírok előállítására és hasznosítására.
• Túl kevés zöldség és gyümölcs: Ha nem fogyasztunk eleget belőlük, megfosztjuk szerveze­tünket az antioxidánsoktól (C-vitamin, flavonoidok, karotinoidok), amelyek pedig semlegesíthetik az instabil szabad gyökök gyulladáskeltő hatását.

Azoknak a vérében, akik rendszeresen mozognak, alacsonyabb a CRP-szint.

5. Metabolikus szindróma (szívroham okai)

A nem látható és nem is érezhető, ám a szervezet kémiai egyensúlyának megbomlására utaló rizikó­tényezők együttese egyre gyakoribb probléma.

A Brit Táplálkozástudományi Alapít­vány a metabolikus szindrómát csak „közegészségügyi időzített bombaként” emlegeti, mivel az ál­lapotot talán sem a páciens, sem az orvosa nem észleli – csak amikor már túl késő. A metabolikus szindróma nem újonnan felfedezett betegség – valójában több állapot együttese. Idetartozik az elhízás, az inzulin­rezisztencia, vagyis a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas trigliceridszint és az alacsony HDL-szint, amelyek együttesen meg­növelik a keringési betegségek és a cukorbetegség kockázatát. Az állapotot összefüggésbe hozzák még a terméketlenséggel, valamint az emlő-, a prosztata- és a vastagbélrákkal is.

Jelenlegi elterjedtségének okai igen egysze­rűek: a pocak és a mozgáshiány. Az érintettek száma az immár járványosnak tekinthető elhízással és mozgásszegénységgel egyenes arányban növek­szik. A kutatók azt is felfedezték, hogy az inzulin­rezisztencia érdekes módon összefüggésbe hozható a rossz magzati tápanyagellátással, különösen ha azt gyermekkorban gyors növekedés kísérte.

Az állapot kimutatására nincsenek egyszerű tesztek, bár orvosunk tájékozódás céljából elvégez­het egy kétórás glükóztolerancia-tesztet. A meta­bolikus szindrómának van ugyan néhány enyhe tünete, ám ezek gyakran nem elég súlyosak ahhoz, hogy miattuk orvoshoz forduljunk.

6. Oxidáló hatású stressz (szívroham okai)

A tudósok egyre több jelét fedezik fel egy olyan me­chanizmusnak, amely megmagyarázhatja az érelme­szesedést megelőző kémiai folyamatokat; ez lehet a szívbetegségek kialakulásának eddig rejtett útja.

A kutatások során azt vizsgálják, van-e összefüggés a szervezetet érő káros környezeti hatások kö­zött, akár az ember által befolyásol­ható tényezőkről van szó, például az ét­rendről, a dohányzásról vagy a különféle gyógyszerekről, akár általunk nem befolyásolhatókról, mint amilyen a környezetszennyezés vagy az elektromágneses sugárzás. A tudósok egy­re nagyobb érdeklődéssel fordulnak az ún. oxidáló hatású stressz felé – a kifejezés olyan sejtkároso­dást takar, amelyet a szervezetben előforduló ártal­mas molekulák, a szabad gyökök okoznak. Testünk nagy mennyiségben termel potenciálisan ártalmas szabad gyökös oxigénmolekulákat az olyan, szünet nélkül zajló folyamatok során, mint amilyen a lég­zés és az emésztés.

Bármelyik pillanatban vizsgáljuk is, vérünk tele van szabad gyökökkel, amelyek pusztító erejü­ket annak köszönhetik, hogy van egy páratlan elektronjuk. így önmaguk stabilizálásához még egy elektronra van szükségük, ezért ezek az instabil részecskék elektronokat „lopnak” a szervezet más molekuláitól. Ezzel kárt tesznek a génekben, a fehérjékben, valamint a lipoproteinekben, és növelik a szívbetegség, a rák és egyéb betegségek kockázatát.

Normális körülmények között a szervezet saját védekező rendsze­rei, köztük a táplálékkal bevitt antioxidánsok gyorsan ártalmatlanít­ják a rakoncátlan szabad gyököket. Ha azonban dohányzunk, túlsúlyosak va­gyunk, nem mozgunk eleget, túl sokat ideges­kedünk, metabolikus szindrómában szenvedünk vagy gyakran fogyasztunk olyan gyorsételeket, mint a sült krumpli és a kóla, ez a semlegesítő folyamat nem történik meg. És akkor sem elég hatásos, ha sejtjeink folyamatosan túl sok szabad gyököt termelnek, miközben semlegesíteniük kell az ibolyántúli sugárzás, a szennyező anyagok, a dohányfüst, a túl sok alkohol vagy a túl sok gyógyszer, illetve a kábítószer káros hatásait. Ha szervezetünk természetes antioxidáns rendsze­rei nem győzik a munkát, akkor beszélünk oxidáló hatású stresszről.

A kutatók ma úgy vélik, hogy az oxidáló hatá­sú stressz jelentős fordulópont a szív egészségé­ben: szerintük ez az állapot „kapcsolja be” az érel­meszesedés folyamatát. A döntő pillanat az LDL-részecskék oxidálódása lehet. Koleszterin­rakományuk ekkor válik valóban életveszélyessé, mivel jelentősen megnő a kockázata annak, hogy bejutnak az artériák falába.

Az immunrendszer számára az oxidált LDL-ek (amelyek orvosi elnevezése LDL-ox) furcsa beto­lakodóknak tűnnek. A makrofágoknak nevezett védekező sejtek bekebelezik őket, s eközben zsírral teli habos sejtekké alakulnak át, amelyek aztán a plakkok alapjául szolgálnak. Az eredmények emel­lett arra is utalnak, hogy az LDL-ox hatására a plakkok nagyobbra nőnek és könnyebben felreped­nek, ami pedig a szív leállását okozó vérrögök képződéséhez is vezethet. A magas LDL-ox-szint a kétszeresére növelheti a szívroham kockázatát.

A HDL megvédi az LDL-t az oxidációs ká­rosodástól A „jó” koleszterin nem csupán a máj­ba fuvarozza az LDL-t, hogy a szervezet ott meg­szabaduljon tőle, hanem meg is védi, illetve ki is javítja a részecskéket azzal, hogy biztonságosan el­távolítja az oxidálódott zsírokat. Ez tehát újabb jó ok arra, hogy olyan ételeket fogyasszunk, amelyek növelik szervezetünk HDL-szintjét.

Ha metabolikus szindrómában szenve­dünk, LDL-jeink az átlagosnál könnyebben oxidá­lódnak, s emiatt fogékonyabbak leszünk a szív­betegségekre. Még ha LDL-szintünk normális is, a metabolikus szindróma megnöveli annak való­színűségét, hogy LDL-jeink a szabad gyökök által különösen könnyen károsítható kisméretű és nagy sűrűségű LDL-ek közé tartoznak.

Sokféle színes, antioxidánsokban gazdag zöld­séget, gyümölcsöt és belőlük facsart levet fogunk fogyasztani, megismerünk egy időtakarékos fogást, amely duplájára növeli a zöldségfélék antioxidáns-értékét, megtanulunk egy finom salátaöntetet, amely erősíti szervezetünk oxidáció elleni védeke­ző rendszerét, és szakértőjévé válunk a szívbarát zöldségeknek és gyümölcsöknek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.