Hogyan védekezzünk a levegőszennyezés ellen? Kerüljünk el az allergiás reakciót!
A légszennyezés sokféle szerepet játszik az allergiás reakciókban. Egyes szennyező anyagok az orrot és a légutakat (olykor a bőrt is) irritálják, érzékenyebbé téve őket az allergének iránt. Ezek az anyagok súlyosbíthatják a meglévő allergiás tüneteket, és allergiák kifejlődését idézhetik elő gyermekeknél azáltal, hogy a légutak nyálkahártyáit átjárhatóbbá teszik az allergének számára. Más szennyező anyagok közvetlenül az immunrendszerre hatnak, és fokozzák az esetleg meglévő allergiás hajlamot.
A beltéri légszennyezés
Nem ritka, hogy lakásunk levegője sokkal szennyezettebb, mint a kinti levegő. Számos beltéri szennyező anyag irritálja az orrüreg és a légutak nyálkahártyáját, s némelyik asztmás rohamot is előidézhet; mások pedig hozzájárulhatnak kisgyermekkorban az allergiás betegségek és az asztma kialakulásához.
A háttérszennyezés
A beltéri levegőt szennyező anyagok közül a dohányfüst a legkárosabb. Mások cigaretta- vagy pipafüstje röviddel a belégzést követően asztmás rohamot válthat ki, hosszabb távon pedig az asztmások állapotának romlásához vezethet. A passzív dohányzás az immunrendszert is érintheti, fokozva az allergiák kialakulásának valószínűségét, bár ez még nem bizonyított.
Ha magunk is dohányzunk, több nyomós érv szól amellett, hogy e káros szenvedélyünkkel felhagyjunk. Ha az atópiás családból származó ember dohányzik, sokkal nagyobb valószínűséggel lesz allergiás, ill. asztmás a levegőben lévő allergénektől.
Minden ember más
Itt a légszennyezést azok szempontjából tárgyaljuk, akiknek klasszikus allergiájuk van (pl. szénanátha, asztma). A vegyszerérzékenységben szenvedőkre a légszennyező anyagok általában súlyosabb hatással vannak.
- Ha valaki gyermekkorában asztmás volt, de kinőtte, a cigarettázással megkétszerezi annak valószínűségét, hogy a betegsége visszatér.
- Ha egy asztmás gyermek szülei odahaza dohányoznak, azzal sokat rontanak gyermekük állapotán. A tizenévesek szervezete számára legalább annyira káros a passzív dohányzás, mint a kicsik számára.
- A terhesség alatti dohányzás jelentősen növeli annak kockázatát, hogy a baba allergiás, ill. asztmás lesz. (A dohányzó anyák gyermekeinél nagyobb a koraszülés és a csecsemőkori halálozás veszélye is!)
Ha lehetséges, ne gáztűzhelyet, inkább villanytűzhelyet használjunk, vagy pedig szereltessünk fel nagy teljesítményű elszívóberendezést! A gáztűzhelyek nagyon sok nitrogén-dioxidot (N02) termelnek – ennek a gáznak nincs szaga, de a légutakat irritálja.
Az allergiások egy részénél a N02 hatására a szervezet hevesebben reagál az allergénre. Ezért, ha poratka-allergént gázzal együtt lélegzünk be, a hatás erősebb, mint ha csak az allergén váltaná ki. Kén-dioxid (S02) és N02 egyidejű belégzése az allergén előidézte reakciót sokkal hevesebbé teszi, mint a két gáz külön-külön.
Jótékony füst?
A szén, ill. fa égése során keletkező füstrészecskék a jelek szerint nem hajlamosítanak allergiára, sőt ennek inkább az ellenkezője tűnik igaznak.
Az ilyen lakásokban élő gyerekek között viszont gyakoribb a hörghurut és a tüdőgyulladás – ezek a fertőzések immunrendszerüket „edzhetik”, és ennek köszönhetően a későbbi allergiás betegségek ritkábban lépnek fel náluk, is kiválthat, bár az erre vonatkozó adatok ellentmondásosak.
Mi növelheti a kockázatot?
Ha a magas N02-szint mellett kutyát, macskát vagy más szőrös állatot is tartottak a lakásban, a kockázat 25-szőrösére nőtt azokhoz a gyerekekhez képest, akiknél otthon a N02-szint alacsony volt, és nem tartottak házikedvencet. (Más hasonló vizsgálatok nem hoztak ilyen látványos eredményt, ám a N02-mérésre használt módszerek ezeknél kevésbé voltak pontosak.)
Próbáljuk meg kiiktatni lakásunkból az olyan tárgyakat, amelyekből formaldehidgőzök jutnak a környezetbe, vagy pedig vonjuk be őket jó minőségű festékréteggel. Formaldehidet áraszt a pozdorja (faforgácslemez) és kisebb mértékben a közepes sűrűségű farostlemez (préselt rostlemez). Az üreges falak injektált szigetelése ugyancsak formaldehidforrás, ráadásul itt a káros gőzök felszabadulása folyamatos, s igen nehéz semlegesíteni – többnyire az elköltözés az egyetlen megoldás.
Ennek hátterében nagy valószínűséggel az újfajta építőanyagok, különösen a műanyagok, fakonzerváló szerek és szigetelőanyagok állnak, amelyek még évekkel később is áraszthatják magukból az oldószerek, hígítók maradékait és az olyan vegyületeket, mint a formaldehid.
Légfrissítők használata!
Ez a káros hatás nem meglepő, hiszen a légfrissítők olyan vegyületet bocsátanak ki, amelyik az agy bizonyos részére hat – arra, amely az orrból érkező szagingereket dolgozza fel. A vegyület azáltal „frissíti a levegőt”, hogy részlegesen megbénítja a szaglóérzékünket.
Jobban tesszük tehát, ha nem ezeket használjuk, inkább ablakot nyitunk.
A tisztítószereket, bútorfényezőket, dezodorokat egyáltalán nem arra szánták, hogy az orrba és a légutakba kerüljenek. Mégis ez történik, amikor aeroszolból kipermetezve a levegőbe jutnak, és belélegezve asztmás rohamot idézhetnek elő. Az aeroszolokat lehetőség szerint kerüljük el – általában vannak helyettük egyéb lehetőségek.
Az egyéb veszélyforrások
Minden terméken gondosan olvassuk el a használati utasítást és az összetevőket! Nem csupán azt kell megtudnunk, mi van bennük, hanem azt is, hogy felhasználásuk során milyen gőzöket fejlesztenek. Egy asztmában szenvedő nő néhány perccel azután meghalt, hogy mosogatógépét olyan rozsdátlanító szerrel kezelte, amely tömény kén-dioxidot (S02) fejlesztett: hörgőgörcse annyira hirtelen lépett fel, hogy már arra se maradt ideje, hogy inhalátorával segítsen magán.
Ha asztmánk van, és egy kiszemelt termék összetevői között,,kén(-)”, „-szulfát” vagy ,,-szulfit” szerepel, az igen nyomós indok arra, hogy ne vegyük meg, mert az ilyen termék S02-gázt bocsáthat ki magából.
Tisztítószerek
A fehérítőkkel és más klór alapú tisztítószerekkel – pl. WC-tisztítóval, súrolóporokkal – is csínján kell bánni, biztosítva a megfelelő szellőzést. E termékek alkalmazásakor klórgáz képződhet, ami nagy mennyiségben irritálhatja az asztmások légutait. Fehérítőt és WC-tisztítót soha ne keverjünk más szerekkel! Óvatosan bánjunk a hipokloritot, klór-amint, ammóniát, savakat, morfolint tartalmazó termékekkel, valamint az úszómedencék vizéhez használt vegyületekkel – ezek mindegyike asztmás rohamot válthat ki.
Hogyan távolítsuk el a festékszagot?
A festékek szagát az oldószerek okozzák, amelyek irritálhatják az orr és a légutak nyálkahártyáját. Festésnél, mázolásnál gondoskodjunk a kielégítő szellőzésről, és használjunk víz bázisú festéket, amelynek nincs olyan erős szaga. Az ilyen festékekről kimutatták, hogy asztmások számára is biztonságosak.
Az utólagos szigeteléshez való poliuretánhabok hörgőgörcsöt válthatnak ki olyanoknál is, akiknek korábban nem volt ilyen problémája. A habot két külön komponensből kell kikeverni, miközben izocianát szabadul fel – ez az egyik legerősebb ismert asztmogén. Az izocianát-koncentráció ilyenkor meghaladhatja az ipari egészségügyi határértéket.
Kerüljük a rovarirtó szerek, főleg a sprayk használatát – keressük a rovarok távol tartásának egyéb módszereit! Egy etiópiai vizsgálat kimutatta, hogy azoknál, akik otthonukban rovarirtó szereket használnak, megkétszereződik az allergiás betegségek kialakulásának kockázata. Kanadában egy farmerek körében végzett vizsgálat szerint a karbamátot tartalmazó rovarirtó szerek (pl. carbofuran) asztmát idézhetnek elő. A csótányok elleni sprayk irritáló hatásúak lehetnek az allergiás rhinitisben vagy krónikus melléküreg-gyulladásban szenvedő betegeknek.
Fontos tudni
A sprayk használata többnyire fölösleges – a fából készült házak még akkor sem dőlnek össze, ha tele vannak a farontó rovarok járataival. Hacsak valóban nem olyan mértékű az okozott kár, hogy az a ház statikáját fenyegeti, jobb, ha tartózkodunk a sprayktől. Nagymértékű és folyamatos expozíció a permet formájában kiszórt rovarirtóknak – amivel egy ház spray-vel történő rovarmentesítése jár – olyasmi, amit ajánlatos elkerülni, nemcsak annak, aki allergiás vagy asztmás, hanem a család minden egyes tagjának, ugyanis minden ilyen szer mérgező az emberre – az ellenkező állításoknak ne higgyünk! A rovarirtók hatásának való tartós kitettség súlyosbítja az allergiás tüneteket, ill. vegyszerérzékenységet válthat ki.
És az ózonréteg…?
Hasznos-e vagy káros az ózon? Az emberek többsége nincs tisztában ezzel a kérdéssel, mert az ózonréteg fogyásáról érkező hírek megzavarják őket. Ez az ózonréteg a földi légkör nagy magasságában – a mi tüdőnktől biztos távolságban – elhelyezkedő, természetes része, mely a káros ibolyántúli sugaraktól véd bennünket. Ám a földfelszín közelében, a légkörnek az általunk belélegzett tartományában az ózon jelenléte nem természetes, és káros az egészségre.
Ezeket az anyagokat mindig légmentesen záródó tartályokban, kannákban tároljuk! Sok autófesték izocianátokat tartalmaz, és e vegyületek a munkahelyi (foglalkozási) asztma leggyakoribb kiváltó okai. Ha ilyen festékkel dolgozunk, viseljünk aktívszenes védőmaszkot, és gondoskodjunk a helyiség minél jobb szellőzéséről. Ne tegyük ki szervezetünket tartósan vagy ismételten izocianát-hatásnak!
A környezeti légszennyezés
A levegőben lévő allergének egy része súlyosbíthatja az allergiás reakciókat, és asztmás rohamot válthat ki az eleve asztmában szenvedőknél. Londoni, párizsi, barcelonai és helsinki kórházak betegfelvételi adatainak elemzéséből kiderült, hogy amikor a légszennyezettség mértéke magas volt, kb. 3 százalékkal több asztmás beteg jelentkezett felvételre.
Az allergiások számára elsősorban az alábbi légszennyező anyagok jelenthetnek problémát:
1. Ózon:
Napos időben magas koncentrációt érhet el, különösen nagyvárosok környezetében. A gépkocsik kipufogógázaiból ugyanis napfény hatására ózon – az oxigén igen reakcióképes formája – keletkezik. A további reakciók, melyek során a kipufogógázok egy másik összetevője játszik szerepet, az ózont ismét lebontják. E második reakciósornak köszönhetően maga a városi levegő aránylag kevés ózont tartalmaz. Ám a város körül a szennyező anyagok szintje már csökken, annyira hogy a második reakció nem következik be; így a városi forgalomból származó ózon szintje az uralkodó szélirányba eső kb. 30 km-es övezetben emelkedik.A levegőben lévő ózon rendszerint késő délután, kora este dúsul fel a legjobban – ám az ózonnak a légutakra gyakorolt hatása csak 4-24 óra múlva jelentkezik. Épületekben a beltéri gázokkal végbemenő reakciók nyomán az ózon igen gyorsan lebomlik.
Az ózon fokozhatja az allergéneknek, pl. a polleneknek az orrnyálkahártyára és a légutakra gyakorolt hatását. Ráadásul az ózon hatására a hörgőfal simaizomzata összehúzódik még azoknál is, akiknek nincs asztmája. Egészséges ember ezt nemigen veszi észre, ám asztmásoknál tüneteket válthat ki, s ezért nekik több gyógyszerre lehet szükségük olyan napokon, amikor az ózonkoncentráció magas.
2. Dízelszemcsék:
Városközpontokban, nagy teherforgalmú főutak mentén okozhatnak problémát. A benzintől eltérően a dízel-üzemanyagban olaj van, ezért égésekor apró fekete részecskék keletkeznek.Ezek fő alkotórésze a szén (korom), olyan komplex vegyületekkel bevonva, amelyek az olaj tökéletlen elégése során képződnek. Valószínűleg nem maguk a koromrészecskék, hanem a felületükre kötődött anyagok viselik meg annyira az orr és a légutak nyálkahártyáját.
Egyes kutatási adatok arra utalnak, hogy a dízelrészecskék hozzájárulhatnak bizonyos allergiás betegségek, pl. a pollenallergia kifejlődéséhez. Amikor pedig e légszennyező anyagnak magas a koncentrációja, az asztmások tünetei általában megszaporodnak. Ha a koncentráció meghaladja a légköbméterenkénti 50 µg-ot az asztmás rohamok száma erősen megnő – a nagy forgalmú utak mellett rendszeresen mérhető ilyen érték.
3. Kén-dioxid (S02):
Nehézipari üzemek, különösen szénerőművek környékén lehet magas a koncentrációja. Irritálja a légutakat, asztmásoknál pedig, akik az egészségeseknél sokkal érzékenyebbek erre a gázra, rohamokat válthat ki. Ám a szokásos koncentrációban – és ebbe még az erősen szennyezett városi levegő is beletartozik – az asztmások többségére a S02 semmiféle hatással nincs.4. Nitrogén-dioxid (N02):
Gépjárművek, erőművek, bizonyos ipari üzemek bocsátják ki. Nagyobb városokban magas lehet a koncentrációja, de a lakásokban is jelen van – sokszor a kinti levegőnél sokkal nagyobb töménységben.Olajfinomítók és cementművek
Az eddig említett, széles körben elterjedt szennyező anyagok mellett az ipari területek környékén speciális jellegű légszennyezések is fellépnek, melyek gyakran tehetők felelőssé különféle egészségi problémákért, pl. az asztmás megbetegedések arányának növekedéséért.
Főleg az alábbi létesítmények kerülnek szóba:
- a kőolaj finomítók, olajfűtésű erőművek,
- a cementművek, melyek fűtőanyagként kimosott oldószereket használnak,
- a dokkok, ahol olajat töltenek a tartályhajókba.
Mivel azonban ezeket az állításokat tudományosan még nem vizsgálták, egyelőre lehetetlen megállapítani, hogy valóban van-e bármi összefüggésük az asztmával.
A részecskék mérete
A légszennyezettségi jelentésekben a levegőben lévő részecskeszámok manapság túlnyomórészt a dízelrészecskékre vonatkoznak (kivéve az erősen iparosodott helyeket). Ezeket PM10-nek nevezik, aminek jelentése: „10 alatti átmérőjű makrorészecskék”. Azért ezt a mérethatárt választották, mert az ennél nagyobbak általában leülepednek az orrüregben vagy a torokban, és a tüdőbe már nem jutnak el. A PM10 helyett olykor a „kis részecske” meghatározást használják.
A légszennyezettség elleni hatékony védekezéshez elengedhetetlen egy kiváló minőségű maszk kétféle szűrővel: egy porszűrővel, amelynek segítségével a nagyon parányi részecskék is távol tarthatók, valamint egy aktívszenes szűrővel, mely megköti az irritáló égéstermékeket, gázokat. Figyelem: az aktívszenes szűrőkkel a legtöbb légszennyező anyag kivédhető, kivéve a nitrogén-dioxidot – ezt csak speciálisan kezelt szűrők tudják semlegesíteni.
A környezeti levegőszennyezés elkerülése
Ha olyan helyen lakunk, ahol magas az ózonkoncentráció, szabadban végzett tevékenységeinket (különösen a sportolást, kocogást) nyáron úgy időzítsük, hogy ne késő délután vagy kora este kerüljön rájuk sor. Akik nagy teherforgalmú főút mentén laknak, azoknak egészségük megőrzése és az allergia vagy asztma megelőzése érdekében célszerű légkondicionálót felszereltetniük. Emellett azonban egyéb megelőző intézkedéseket is kell tenni.
Vezetés közben, ha tehergépkocsi vagy autóbusz kerül elénk (főleg a lassú városi forgalomban, piros lámpánál), növeljük a követési távolságot, tekerjük föl az ablakot, és kapcsoljuk ki a ventilátort (vagy kapcsoljuk a levegőztető rendszert beltéri keringetésre, ha van a kocsiban ilyen lehetőség). A dízelüzemű nehézgépjárművek sűrű felhőben bocsátják ki magukból a dízelrészecskéket, ami könnyen bekerülhet az autó utasterébe, és az asztmások egy részénél súlyos rohamot válthat ki.
Hasznos a légkondicionáló, mert ez menet közben kiszűri az autóba kerülő levegőből a dízelrészecskéket. Ha autót vásárolunk, a levegő minőségének védelme érdekében tegyünk meg annyit, hogy nem dízelmotoros modellt választunk. Ha mindenképp dízelautó mellett döntünk, a kipufogóján legyen részecskeszűrő (Németországban ma már szériafelszerelés).
Munkahelyi allergének és irritáló anyagok
Bizonyos munkahelyek levegőjében nagyon magas az allergének koncentrációja, különösen ha nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. A foglalkozási allergiák általában orrtünetekkel kezdődnek, pl. tüsszögéssel, orrdugulással, állandó orrfolyással (allergiás rhinitis), de felléphet szemviszketés, állandó könnyezés (kötőhártya-gyulladás), köhögés, izzadás, lázas érzet is. Közvetlen érintkezés allergénnel bőrkiütést (dermatitis) vagy viszketést és duzzadást (kontakt csalánkiütést, ül. angioödémát) okozhat.
Ha olyan munkahelyen dolgozunk, ahol sok allergénnek vagyunk kitéve, figyeljük az ilyen tünetek jelentkezését, s ha bármelyik fellép, azonnal forduljunk orvoshoz. Ezek a tünetek ugyanis az ún. foglalkozási asztma előjelei lehetnek, amely súlyos és esetleg vissza-fordíthatatlan probléma. Bizonyos allergének anafilaxiás sokkot is előidézhetnek.
Felépülésünket legjobban gyors intézkedéssel segíthetjük elő, ami, ha foglalkozási asztmában szenvedünk, egyenesen létfontosságú. Arra, hogy az asztmát kivédjük, csak akkor van esély, ha az allergén-expozíciót késlekedés nélkül megszüntetjük. Keressük fel az üzemorvost minél előbb, s kérjünk tőle szakrendelésre szóló beutalót, hogy pontos diagnózist kaphassunk! Sajnos a foglalkozási asztmában szenvedők közül sokan csak hörgtágító gyógyszert kapnak, amikor először orvoshoz fordulnak, és nem vizsgálják ki őket.
Az egyéb veszélyek
Itt munkahelyi vonatkozásban elsősorban az allergéneket tárgyaljuk, vagyis azokat az anyagokat, amelyek klasszikus allergiás betegségeket váltanak ki. Ezeken kívül vannak olyan bőrirritánsok és antigének is, melyek kontakt dermatitist vagy csalánkiütést válthatnak ki -pl. a fodrászati kellékek között található számos ilyen anyag. Szükség van védőruházatra, pl. kesztyűre, de gumikesztyűt ne használjunk, főleg ne a porított latexből készült fajtát, amelytől latexallergia alakulhat ki.
A legveszélyesebb munkahelyi anyagok azok a vegyületek, amelyek asztmát váltanak ki, de nem allergének. Ezek a kis molekulasúlyú asztmogének.
Közülük is különösen az alábbiakkal kell vigyázni:
- platinasók,
- izocianátok (cementgyártásnál, habszivacsok, műanyagok, lakkok előállításánál, járműkarosszériák dukkózásánál használatos),
- kolofónium (fenyőgyanta) (elektrotechnikai forrasztóanyag),
- glutaraldehid (kórházakban sterilizáláshoz használják),
- perszulfát (fodrászati kellék).
Az elhúzódó probléma
Ha a problémára idejekorán felfigyelünk, és sikerül elkerülnünk az allergéneket, tüneteinknek teljesen el kell múlniuk – ám ne feledjük, hogy az allergén iránti nagyfokú érzékenységünk valószínűleg évek múltán is megmarad.
Munkahelyi allergia
Élelmiszerek kiváltotta munkahelyi allergia esetén előfordulhat, hogy az érintettnél később reakció lép fel az adott táplálékkal szemben annak elfogyasztásakor. Nagyon óvatosan kísérletezzünk főleg, ha az allergén hal, kagyló vagy rák. A túlérzékenység még jóval azután is fennállhat, hogy már eljöttünk a problematikus munkahelyről. Egy asszony például, akinél „pékasztma” alakult ki, amikor fiatal korában rövid ideig egy sütödében dolgozott, 20 évvel később még mindig allergiás volt a kenyérhez adott enzim-adalékanyagra; valahányszor kenyeret fogyasztott, asztmás roham tört rá.
A gyógyszerek csak arra jók, hogy elősegítsék a gyorsabb gyógyulást akkor, ha az allergén terhelés megszűnt, ám nem teszik lehetővé, hogy tovább dolgozhassunk a bajt okozó allergénnel.
Az üzemorvosok többnyire jobban felkészültek a foglalkozási asztma diagnosztizálására, mint a háziorvos, de nem árt az óvatosság, mert a vizsgálat nem mindenhol marad bizalmas jellegű – voltak esetek, hogy a vezetés tudomást szerzett az allergia, ill. asztma korai tüneteit produkáló dolgozó egészségügyi problémájáról, és mondvacsinált okokkal felmondtak neki, hogy ne kelljen kártérítést fizetni.
A foglalkoztatás-egészségügyi orvosi ellátás ma már a munkáltatóktól független intézmény, azonban mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal elvárásainak meg kell felelnie. Mindenesetre mielőtt bármit lépnénk, tudakoljuk meg kollégáink véleményét, főleg azokét, akik már több éve ott dolgoznak.
A munkahely megválasztása
Ha a legkisebb mértékben is hajlamosak vagyunk allergiára, vagy családi hajlam mutatkozik a betegségre, munkahelyünket nagyon gondosan válasszuk meg. Próbáljuk meg elkerülni azokat a helyeket, ahol nagyon magas az allergén-koncentráció.
Ilyenek többek között az alábbiak:
- Pékségek, malmok, ahol a problematikus allergének rendszerint a lisztben lévő búzafehérjék vagy a lisztkeverékhez adott enzimek. Az ilyen allergiák kialakulásához olykor évek kellenek.
- Egyéb élelmiszeripari üzemek, különösen ahol teát, szóját és egyéb hüvelyeseket (elsősorban bagolyborsó lisztjét), valamint kagylókat, rákokat, halakat dolgoznak fel.
- Gazdaságok, farmok, pamutfeldolgozó üzemek – és minden egyéb olyan munkahely, ahol növények feldolgozása során por keletkezik. Vidéki gazdaságokban elsősorban a szemes terményekből és a szénából származó por a fő allergén, de penészspórák is okozhatnak problémát. Előfordul, hogy valaki a szemes terményekben, szénában, lisztben lévő atkákra túlérzékeny, aminek leggyakoribb tünete az ekcéma.
- Fűrészmalmok, fafeldolgozó és asztalosüzemek, fatelepek, ahol a fűrészpor, a faliszt okoz gondot, főleg a keményfák pora.
- Papírfeldolgozó üzemek, ha a levegőjükben nagyon sok a papírpor.
- Mosószer- és gyógyszergyárak, ahol enzimekkel dolgoznak – ezeket a potenciális allergéneket a „biológiai” mosóporokhoz adják hozzá. A kockázat nőhet, ha az enzimeket nem szemcsés formában, hanem poralakban használják fel.
- Olyan üzemek, ahol a különféle gyógyászati célú növényeket, pl. a hashajtóként használatos bolhamag-útifüvet dolgozzák fel.
Legyen mindenki számára biztonságos a munkahely
A munkahelyválasztás és az egészségügyi szempontok mérlegelése a munkavállaló egyéni felelőssége – a munkáltató senki felvételét nem utasíthatja el azért, mert túlérzékeny valami miatt, vagy mert atópiás családból jön.
A munkahelynek – a lehetőségekhez mérten – mindenki számára biztonságosnak kell lennie. Mivel az össznépességből minden harmadik embernek lehet valamilyen típusú allergiás betegsége, nyilvánvalóan abszurd és jogellenes lenne őket emiatt kizárni a munkából. A legtöbb országban a jelenlegi felfogás az, hogy a megoldás, amire törekedni kell, a levegő allergén- és asztmogén-mentesítése, nem pedig az allergiások távol tartása bizonyos állásoktól.
- Kórházak, klinikák, elsősorban a latex miatt, ami az orvosi gumikesztyűk és egyéb felszerelések alapanyaga. Latexallergiának elsősorban az orvosok és az ápolók vannak kitéve, de az adminisztratív munkaerő is érintett lehet. A vérrel terjedő fertőzésektől (pl. HIV vírustól) való félelem miatt manapság nagyon elterjedt a kórházakban és a házi- és fogorvosi rendelőkben a gumikesztyűk használata, s ez a latexallergia járványszerű terjedéséhez vezetett. A probléma más foglalkozású embereket is érinthet, akik munkájukhoz gumikesztyűt viselnek.
- Gumigyárak, ill. olyan üzemek dolgozóinál, ahol sok gumit használnak fel, szintén kialakulhat latexallergia.
- Pedikűrösök, ill. lábápolási szakrendelések, ahol a lábgomba miatt nagy az allergiás reakció veszélye. A beteg lábáról származó gomba a lehámló bőrdarabkák belégzése útján jut a kezelő szervezetébe.
- Laboratóriumok és egyéb olyan munkahelyek, ahol állatokat tartanak. A rágcsálóknál (pl. egerek, patkányok) az állatok vizelete tartalmazza az allergént, amely akkor kerül a levegőbe, amikor a vizelet felszárad. A rovarok és pókok (amelyeket pl. biológiai vagy növényvédelmi kutatóintézetekben tudományos célra tenyésztenek) ugyancsak allergizálnak, mégpedig a testükről leváló és a levegőbe kerülő kis részecskék révén.[brbr]Akik méhekkel foglalkoznak (akár házi-, akár poszméhekkel – ez utóbbiakat újabban üvegházi haszonnövények beporzására tenyésztik), számíthatnak a rovarok gyakori szúrására, ami rovarcsípés-allergiát okozhat.
A kockázatos foglalkozások
Ha a körülmények miatt arra kényszerülünk, hogy allergiaveszélyes munkahelyet válasszunk, tájékozódjunk, hogy minden biztonsági intézkedést betartanak-e, s ahol van mód elszívó ventilátor működtetésére, védőruházat viselésére vagy egyszerűen az ajtók, ablakok kinyitására, ott éljünk a lehetőséggel. Ha a biztonsági intézkedéseket elégtelennek találjuk, lépjünk érintkezésbe a szakszervezet vagy a helyi munkavédelmi felügyelőség képviselőjével, aki ellenőriztetheti a munkahely biztonságát. Ez rendszerint rutinellenőrzés címén történik, így a munkáltató számára nem derül ki, hogy valamelyik alkalmazott kérte az intézkedést.
Bármit teszünk is, egy biztos: ha veszélyes munkahelyen dolgozunk, ne dohányozzunk. Egy skóciai lazacfeldolgozó üzemben a dohányosok 40 százalékánál alakult ki allergia (és később asztma) azokra a hal-allergénekre, amelyek a halbontó gépsorból származó permettel jutottak a levegőbe. A nem dohányzókat – akik a munkaerő túlnyomó többségét alkották – a probléma egyáltalán nem érintette. Az USA pamutfonodáiban a cigarettázó dolgozók számára a levegőben lévő pamutpor hivatalosan „egészségre ártalmatlan”-nak minősített töménysége is problémát okoz, míg a nem dohányzókra valóban veszélytelen.
A légzőkészülék
Ha légzőkészülékre van szükségünk, a munkáltatónak kötelessége azt biztosítani, mégpedig olyat, amely az adott munkához a legmegfelelőbb. A gépet minden használat után ellenőriztetni kell, ki kell tisztítani, szükség esetén megjavíttatni, és a benne lévő szűrőt pedig rendszeresen cserélni kell. Mindezek elvégzése a munkáltató felelőssége, de ellenőrizzük, hogy valóban megtörtént-e, a védőmaszkot pedig mindig vizsgáljuk végig, mielőtt feltennénk.
Jelenleg a légzőkészülékek két típusa használatos:
- Amelyik a munkahelyen kívüli külső térből biztosítja a friss levegőt, vagy egy kompresszor és a hozzá tartozó sűrített levegős tartály közbeiktatásával vagy egy légtömlőn keresztül.
- Amelyik a beltéri levegőt használja fel, az allergének és asztmagének kiszűrésével. A közönséges légzőkészülékek némely asztmás betegnek okozhatnak problémát, mert ők nem tudnak elég erőteljesen belélegezni ahhoz, hogy kellő mennyiségű levegőt szívjanak a szűrőn keresztül. Nekik a motoros légzőkészülékek ajánlhatók: ezek akkumulátoros egysége könnyíti a levegő beszívását.
- A munkavédelmi előírás külön meghatározza, hogy az egyes allergének és asztmagének kiszűréséhez melyik típus szükséges. A nagy cégek általában tartják magukat ezekhez az előírásokhoz, de a kisebbek – pl. helyi fűrésztelepek, asztalos-üzemek, autófényező műhelyek – gyakran még csak nem is tudnak róluk.
Hogyan használjuk a védőmaszkot?
Az arcformája mindenkinek más, ezért, ha az egyik védőmaszk nem passzol, kérjünk másik fajtát vagy egy más típusú légzőkészüléket! Ne adjuk fel – addig próbálgassuk a maszkokat, amíg olyat nem találunk, amelyik pontosan illeszkedik az arcunkra.
Mindig végezzünk illeszkedési próbát, mielőtt a maszkot viselnénk!
A belső levegőt felhasználó légzőkészülékek esetén kezünkkel teljesen fedjük le a beszívónyílást, majd erősen lélegezzünk be, ha a maszk pontosan illeszkedik, a keletkező vákuum miatt rá kell szorulnia az arcunkra, s jó néhány másodpercig úgy kell maradnia. Olvassuk el a maszk használati utasítását, mert a típustól függően lehet, hogy speciális illeszkedési próba elvégzése szükséges.
Ha bármilyen légzési nehézség lép fel a légzőkészülék használata során, ki kell cserélni a szűrőt vagy az egész készüléket. Az is azonnali intézkedést kíván, ha megérezzük annak az anyagnak a szagát, amellyel dolgozunk – ám sohase hagyatkozzunk csupán erre, mint vészjelre, mert az anyagnak szinte mérhetetlenül parányi (messze az orr érzékelési küszöbe alatti) mennyisége is kárt tehet az egészségünkben. A maszk a munkavégzés során végig legyen rajtunk. Ha ez lehetetlennek tűnik, beszéljünk a munkáltatóval vagy a csoportvezetővel, hogy szerezzenek be másfajta légzőkészüléket – pl. motorosat, amely segíti a belégzési.
Mikor nem szabad használni?
Ezért nem szabad ilyen készüléket használnia azoknak, akiknél már kialakult a foglalkozási asztma – ők lehetőleg válasszanak más munkakört. Akik tényleg nem tudnak másutt dolgozni (pl. gazdálkodók), azoknak speciális eszközökre van szükségük, amelyek lehetővé teszik, hogy az allergén jelenléte ellenére tovább dolgozhassanak. Ám ez egészségügyi okokból nem a legideálisabb megoldás. Amennyiben az allergén forrásai penészgombák, már az is segíthet, ha az összes betakarított terményt száraz, jól szellőző helyen tárolják.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.