Allergia és asztma

Hogyan védekezzünk a levegőszennyezés ellen? Kerüljünk el az allergiás reakciót!

A légszennyezés sokféle szerepet játszik az allergiás reakciókban. Egyes szennyező anyagok az orrot és a légutakat (olykor a bőrt is) irritálják, érzékenyebbé téve őket az allergének iránt. Ezek az anyagok súlyosbíthatják a meglévő allergiás tüneteket, és allergiák kifejlődését idézhetik elő gyermekeknél azáltal, hogy a légutak nyálkahártyáit átjárhatóbbá teszik az allergének számára. Más szennyező anyagok közvetlenül az immunrendszerre hatnak, és fokozzák az esetleg meglévő allergiás hajlamot.

A beltéri légszennyezés

Nem ritka, hogy lakásunk levegője sokkal szennyezettebb, mint a kinti levegő. Számos beltéri szennyező anyag irritálja az orrüreg és a légutak nyálkahártyáját, s némelyik asztmás ro­hamot is előidézhet; mások pedig hozzájárulhatnak kisgyer­mekkorban az allergiás betegségek és az asztma kialakulásához.

A háttérszennyezés

A beltéri levegőt szennyező anyagok közül a dohányfüst a legkárosabb. Mások cigaretta- vagy pipafüstje röviddel a belégzést követően asztmás rohamot válthat ki, hosszabb távon pedig az asztmások állapotának romlásához vezethet. A passzív dohányzás az immunrendszert is érintheti, fokozva az allergiák kialakulásának valószínűségét, bár ez még nem bizonyított.

Ha magunk is dohányzunk, több nyomós érv szól amellett, hogy e káros szenvedélyünkkel felhagyjunk. Ha az atópiás családból származó ember dohány­zik, sokkal nagyobb valószínűséggel lesz allergiás, ill. aszt­más a levegőben lévő allergénektől.

Minden ember más

Itt a légszennyezést azok szempontjából tárgyaljuk, akiknek klasszikus allergiájuk van (pl. szénanátha, asztma). A vegyszerérzékenységben szenvedőkre a légszennyező anyagok általában súlyosabb hatással vannak.

  • Ha valaki gyermekkorában asztmás volt, de kinőtte, a cigarettázással megkétszerezi annak valószínűségét, hogy a betegsége visszatér.
  • Ha egy asztmás gyermek szülei odahaza dohányoznak, azzal sokat rontanak gyermekük állapotán. A tizenévesek szervezete számára legalább annyira káros a passzív do­hányzás, mint a kicsik számára.
  • A terhesség alatti dohányzás jelentősen növeli annak kockázatát, hogy a baba allergiás, ill. asztmás lesz. (A do­hányzó anyák gyermekeinél nagyobb a koraszülés és a csecsemőkori halálozás veszélye is!)

Ha lehetséges, ne gáztűzhelyet, inkább villanytűzhelyet használjunk, vagy pedig szereltessünk fel nagy teljesítményű elszívóberendezést! A gáztűzhelyek nagyon sok nitrogén-dioxidot (N02) termelnek – ennek a gáznak nincs szaga, de a légutakat irritálja.

Kutatási eredmények! Ugyanezt a gázt bocsátják ki a gépjárművek is, ám az olyan konyhákban, ahol gáztűzhely üzemel, a N02 koncentrációja gyakran tízszerese a városi utcákon mért átlagértéknek, és ily módon meghaladhatja az Egészségügyi Világszervezet által a szabad levegőre megállapított határértéket. N02 forrása lehet még a cigarettafüst, valamint a gázkonvektorok, gázkandallók, petróleumkályhák.

Az allergiások egy részénél a N02 hatására a szervezet hevesebben reagál az allergénre. Ezért, ha poratka-allergént gázzal együtt lélegzünk be, a hatás erősebb, mint ha csak az allergén váltaná ki. Kén-dioxid (S02) és N02 egyide­jű belégzése az aller­gén előidézte reakciót sokkal hevesebbé teszi, mint a két gáz külön-külön.

Jótékony füst?

A szén, ill. fa égése során keletkező füstrészecskék a jelek szerint nem hajlamosítanak allergiára, sőt ennek inkább az ellen­kezője tűnik igaznak.

Kutatási eredmények! Német kutatók vidéki vizsgálataik során kimutatták, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek otthonában szén- vagy fatüzelésű kályhával fűtenek, ritkábban alakul ki asztma, ill. allergia. Hasonló eredményekre jutott egy ausztráliai vizsgálat is.

Az ilyen lakásokban élő gyerekek között viszont gyakoribb a hörghurut és a tüdőgyulladás – ezek a fertőzések immunrendszerüket “edzhetik”, és ennek köszönhetően a későbbi allergiás betegségek ritkábban lépnek fel náluk, is kiválthat, bár az erre vonatkozó adatok el­lentmondásosak.

Kutatási eredmények! Kisgyerekeknél allergiás reakciókat idézhet elő, ha a N02 szintje a beltéri levegőben magas. Egy újabb kanadai vizsgálat kimutatta, hogy a magas beltéri N02-koncentrációnak kitett gyerekeknél az asztma kialakulása tízszer gyakoribb, mint azok­nál, akiknek a gázból kevés kerül a szervezetükbe.

Mi növelheti a kockázatot?

Ha a magas N02-szint mellett kutyát, macskát vagy más szőrös állatot is tartottak a lakásban, a kockázat 25-szőrösére nőtt azokhoz a gyerekekhez képest, akiknél otthon a N02-szint alacsony volt, és nem tartottak házikedvencet. (Más hasonló vizsgálatok nem hoztak ilyen látványos eredményt, ám a N02-mérésre használt módszerek ezeknél kevésbé voltak pontosak.)

Próbáljuk meg kiiktatni lakásunkból az olyan tárgyakat, amelyekből formaldehidgőzök jutnak a környezetbe, vagy pedig vonjuk be őket jó minőségű festékréteggel. Formal­dehidet áraszt a pozdorja (faforgácslemez) és kisebb mértékben a közepes sűrűségű farostlemez (préselt rostlemez). Az üre­ges falak injektált szigetelése ugyancsak formaldehidforrás, ráadásul itt a káros gőzök felszabadulása folyamatos, s igen nehéz semlegesíteni – többnyire az elköltözés az egyetlen megoldás.

Egy kanadai tanulmány szerint azoknál a gyerekeknél, akik 20-30 évesnél újabb építésű házban laknak, sokkal gyakrab­ban alakul ki asztma, mint azoknál, akik régebbi házakban él­nek.

Ennek hátterében nagy valószínűséggel az újfajta építő­anyagok, különösen a műanyagok, fakonzerváló szerek és szigetelőanyagok állnak, amelyek még évekkel később is áraszthatják magukból az oldószerek, hígítók maradékait és az olyan vegyületeket, mint a formaldehid.

Jegyezzük meg! A légfrissítők egyeseknél asztmás tüneteket válthatnak ki. Némelyeknél általános gyengeség tüneteit idézhetik elő, hasonlóan a vegyszerérzékenység enyhe formáját kísérő tünetekhez. Az érintettek általában nem ismerik fel, hogy bajukat a légfrissítő okozta.

Légfrissítők használata!

Ez a káros hatás nem meg­lepő, hiszen a légfrissítők olyan vegyületet bocsátanak ki, amelyik az agy bizonyos részére hat – arra, amely az orrból ér­kező szagingereket dolgozza fel. A vegyület azáltal „frissíti a levegőt”, hogy részlegesen megbénítja a szaglóérzékünket.

Jobban tesszük tehát, ha nem ezeket használjuk, inkább abla­kot nyitunk.

A tisztítószereket, bútorfényezőket, dezodorokat egyáltalán nem arra szánták, hogy az orrba és a légutakba kerüljenek. Mégis ez történik, amikor aeroszolból kipermetezve a levegő­be jutnak, és belélegezve asztmás rohamot idézhetnek elő. Az aeroszolokat lehetőség szerint kerüljük el – általában van­nak helyettük egyéb lehetőségek.

Az egyéb veszélyforrások

Minden terméken gondosan olvassuk el a használati utasítást és az összetevőket! Nem csupán azt kell megtudnunk, mi van bennük, hanem azt is, hogy felhasználásuk során milyen gőzö­ket fejlesztenek. Egy asztmában szenvedő nő néhány perccel azután meghalt, hogy mosogatógépét olyan rozsdátlanító szer­rel kezelte, amely tömény kén-dioxidot (S02) fejlesztett: hör­gőgörcse annyira hirtelen lépett fel, hogy már arra se maradt ideje, hogy inhalátorával segítsen magán.

Ha asztmánk van, és egy kiszemelt termék összetevői között,,kén(-)”, „-szulfát” vagy ,,-szulfit” szerepel, az igen nyomós indok arra, hogy ne vegyük meg, mert az ilyen termék S02-gázt bocsáthat ki magából.

Tisztítószerek

A fehérítőkkel és más klór alapú tisztítószerekkel – pl. WC-tisztítóval, súrolóporokkal – is csínján kell bánni, biztosítva a megfelelő szellőzést. E termékek alkalmazásakor klórgáz kép­ződhet, ami nagy mennyiségben irritálhatja az asztmások légutait. Fehérítőt és WC-tisztítót soha ne keverjünk más sze­rekkel! Óvatosan bánjunk a hipokloritot, klór-amint, ammóni­át, savakat, morfolint tartalmazó termékekkel, valamint az úszómedencék vizéhez használt vegyületekkel – ezek mind­egyike asztmás rohamot válthat ki.

Jegyezzük meg! A ház körüli javítgatásoknál, barkácsolásnál legyünk külö­nösen elővigyázatosak. Minden esetben gondoskodjunk a megfelelő szellőzésről, fűrészelésnél, fúrásnál viseljünk védőmaszkot.

Hogyan távolítsuk el a festékszagot?

A festékek szagát az oldószerek okozzák, amelyek irritál­hatják az orr és a légutak nyálkahártyáját. Festésnél, mázolás­nál gondoskodjunk a kielégítő szellőzésről, és használjunk víz bázisú festéket, amelynek nincs olyan erős szaga. Az ilyen fes­tékekről kimutatták, hogy asztmások számára is biztonságosak.

Az utólagos szigeteléshez való poliuretánhabok hörgő­görcsöt válthatnak ki olyanoknál is, akiknek korábban nem volt ilyen problémája. A habot két külön komponensből kell kikeverni, miközben izocianát szabadul fel – ez az egyik legerősebb ismert asztmogén. Az izocianát-koncentráció ilyenkor meghaladhatja az ipari egészségügyi határértéket.

Kerüljük a rovarirtó szerek, főleg a sprayk használatát – keressük a rovarok távol tartásának egyéb módszereit! Egy eti­ópiai vizsgálat kimutatta, hogy azoknál, akik otthonukban ro­varirtó szereket használnak, megkétszereződik az allergiás be­tegségek kialakulásának kockázata. Kanadában egy farmerek körében végzett vizsgálat szerint a karbamátot tartalmazó ro­varirtó szerek (pl. carbofuran) asztmát idézhetnek elő. A csótá­nyok elleni sprayk irritáló hatásúak lehetnek az allergiás rhinitisben vagy krónikus melléküreg-gyulladásban szenvedő betegeknek.

Fontos tudni

Ha házunkban a farontó kártevők ellen spray-vel történő ro­varirtást tanácsolnak, a munkálat megkezdése előtt minden­képpen próbáljunk választ kapni az alábbi kérdésekre: valóban feltétlenül szükséges sprayt használni? Mi történik, ha mégsem tesszük? Az esetleges allergiás reakció milyen gyorsan követ­kezik be? Van bármi más mód arra, hogy a kártevőktől meg­szabaduljunk?

A sprayk használata többnyire fölösleges – a fá­ból készült házak még akkor sem dőlnek össze, ha tele vannak a farontó rovarok járataival. Hacsak valóban nem olyan mérté­kű az okozott kár, hogy az a ház statikáját fenyegeti, jobb, ha tartózkodunk a sprayktől. Nagymértékű és folyamatos expozí­ció a permet formájában kiszórt rovarirtóknak – amivel egy ház spray-vel történő rovarmentesítése jár – olyasmi, amit aján­latos elkerülni, nemcsak annak, aki allergiás vagy asztmás, ha­nem a család minden egyes tagjának, ugyanis minden ilyen szer mérgező az emberre – az ellenkező állításoknak ne higgyünk! A rovarirtók hatásának való tartós kitettség súlyosbítja az allergiás tüneteket, ill. vegyszerérzékenységet válthat ki.

És az ózonréteg…?

Hasznos-e vagy káros az ózon? Az emberek többsége nincs tisztában ezzel a kérdéssel, mert az ózonréteg fogyásáról érkező hírek megzavarják őket. Ez az ózonréteg a földi légkör nagy magasságában – a mi tüdőnktől biztos távolságban – elhelyezkedő, természetes része, mely a káros ibolyántúli sugaraktól véd bennünket. Ám a földfelszín közelében, a légkörnek az általunk belélegzett tartományában az ózon jelenléte nem természetes, és káros az egészségre.

Ezeket az anyagokat mindig légmentesen záródó tartályokban, kannákban tároljuk! Sok autófesték izocianátokat tartalmaz, és e vegyületek a munka­helyi (foglalkozási) asztma leggyakoribb kiváltó okai. Ha ilyen festékkel dolgozunk, viseljünk ak­tívszenes védőmaszkot, és gondoskodjunk a helyiség minél jobb szellőzéséről. Ne tegyük ki szervezetünket tartósan vagy ismételten izocianát-hatásnak!

A környezeti légszennyezés

A levegőben lévő allergének egy része súlyosbíthatja az allergi­ás reakciókat, és asztmás rohamot válthat ki az eleve asztmá­ban szenvedőknél. Londoni, párizsi, barcelonai és helsinki kór­házak betegfelvételi adatainak elemzéséből kiderült, hogy amikor a légszennyezettség mértéke magas volt, kb. 3 száza­lékkal több asztmás beteg jelentkezett felvételre.

Az allergiások számára elsősorban az alábbi légszennyező anyagok jelenthetnek problémát:

1. Ózon:

Napos időben magas koncentrációt érhet el, külö­nösen nagyvárosok környezetében. A gépkocsik kipufogógá­zaiból ugyanis napfény hatására ózon – az oxigén igen reakció­képes formája – keletkezik. A további reakciók, melyek során a kipufogógázok egy másik összetevője játszik szerepet, az ózont ismét lebontják. E második reakciósornak köszönhetően maga a városi levegő aránylag kevés ózont tartalmaz. Ám a vá­ros körül a szennyező anyagok szintje már csökken, annyira hogy a második reakció nem következik be; így a városi forga­lomból származó ózon szintje az uralkodó szélirányba eső kb. 30 km-es övezetben emelkedik.

A levegőben lévő ózon rend­szerint késő délután, kora este dúsul fel a legjobban – ám az ózonnak a légutakra gyakorolt hatása csak 4-24 óra múlva je­lentkezik. Épületekben a beltéri gázokkal végbemenő reakciók nyomán az ózon igen gyorsan lebomlik.

Az ózon fokozhatja az allergéneknek, pl. a polleneknek az orrnyálkahártyára és a légutakra gyakorolt hatását. Ráadásul az ózon hatására a hörgőfal simaizomzata össze­húzódik még azoknál is, akiknek nincs asztmája. Egészséges ember ezt nemigen veszi észre, ám asztmásoknál tüneteket válthat ki, s ezért nekik több gyógyszerre lehet szükségük olyan napokon, amikor az ózonkoncentráció magas.

2. Dízelszemcsék:

Város­központokban, nagy teherforgalmú főutak mentén okozhat­nak problémát. A benzintől eltérően a dízel-üzemanyagban olaj van, ezért égésekor apró fekete részecskék keletkeznek.

Ezek fő alkotórésze a szén (korom), olyan komplex vegyületek­kel bevonva, amelyek az olaj tökéletlen el­égése során képződ­nek. Valószínűleg nem maguk a koromré­szecskék, hanem a felületükre kötődött anyagok viselik meg annyira az orr és a lég­utak nyálkahártyáját.

Egyes kutatási ada­tok arra utalnak, hogy a dízelrészecskék hozzájárulhatnak bizo­nyos allergiás betegségek, pl. a pollenallergia kifejlődéséhez. Amikor pedig e légszennyező anyagnak magas a koncentráció­ja, az asztmások tünetei általában megszaporodnak. Ha a kon­centráció meghaladja a légköbméterenkénti 50 µg-ot az aszt­más rohamok száma erősen megnő – a nagy forgalmú utak mellett rendszeresen mérhető ilyen érték.

3. Kén-dioxid (S02):

Nehézipari üzemek, különösen szén­erőművek környékén lehet magas a koncentrációja. Irritálja a légutakat, asztmásoknál pedig, akik az egészségeseknél sok­kal érzékenyebbek erre a gázra, ro­hamokat válthat ki. Ám a szokásos koncentrációban – és ebbe még az erősen szennyezett városi levegő is beletartozik – az asztmások többségére a S02 semmiféle hatással nincs.

4. Nitrogén-dioxid (N02):

Gépjárművek, erőművek, bizo­nyos ipari üzemek bocsátják ki. Nagyobb városokban magas le­het a koncentrációja, de a lakásokban is jelen van – sokszor a kinti levegőnél sokkal nagyobb töménységben.

Olajfinomítók és cementművek

Az eddig említett, széles körben elterjedt szennyező anyagok mellett az ipari területek környékén speciális jellegű légszennyezések is fellépnek, melyek gyakran tehetők felelőssé külön­féle egészségi problémákért, pl. az asztmás megbetegedések arányának növekedéséért.

Főleg az alábbi létesítmények kerülnek szóba:

  • a kőolaj finomítók, olajfűtésű erőművek,
  • a cementművek, melyek fűtőanyagként kimosott oldó­szereket használnak,
  • a dokkok, ahol olajat töltenek a tartályhajókba.

Mivel azonban ezeket az állításokat tudományosan még nem vizsgálták, egyelőre lehetetlen megállapítani, hogy való­ban van-e bármi összefüggésük az asztmával.

A részecskék mérete

A légszennyezettségi jelentésekben a levegőben lévő részecskeszámok manapság túlnyomórészt a dízelrészecskékre vonatkoznak (kivéve az erősen iparosodott helyeket). Ezeket PM10-nek nevezik, aminek jelentése: „10 alatti átmérőjű makrorészecskék”. Azért ezt a mérethatárt választották, mert az ennél nagyobbak általában leülepednek az orrüregben vagy a torokban, és a tüdőbe már nem jutnak el. A PM10 helyett olykor a „kis részecske” meghatározást használják.

A légszennyezettség elleni hatékony védekezéshez elengedhetetlen egy kiváló minőségű maszk kétféle szűrővel: egy porszűrővel, amelynek segítségével a nagyon parányi részecskék is távol tarthatók, valamint egy aktívszenes szűrővel, mely megköti az irritáló égéstermékeket, gázokat. Figyelem: az aktívszenes szűrőkkel a legtöbb légszennyező anyag kivédhető, kivéve a nitrogén-dioxidot – ezt csak speciálisan kezelt szűrők tudják semlegesíteni.

A környezeti levegőszennyezés elkerülése

Ha olyan helyen lakunk, ahol magas az ózonkoncentráció, szabadban végzett tevékenységeinket (különösen a sportolást, kocogást) nyáron úgy időzítsük, hogy ne késő dél­után vagy kora este kerüljön rájuk sor. Akik nagy teherforgalmú főút mentén laknak, azoknak egészségük megőrzése és az allergia vagy asztma megelőzése érdekében célszerű légkondi­cionálót felszereltetniük. Emellett azonban egyéb megelőző in­tézkedéseket is kell tenni.

Vezetés közben, ha tehergépkocsi vagy autóbusz kerül elénk (főleg a lassú városi forgalomban, piros lámpánál), nö­veljük a követési távolságot, tekerjük föl az ablakot, és kapcsol­juk ki a ventilátort (vagy kapcsoljuk a levegőztető rendszert beltéri keringetésre, ha van a kocsiban ilyen lehetőség). A dí­zelüzemű nehézgépjárművek sűrű felhőben bocsátják ki ma­gukból a dízelrészecskéket, ami könnyen bekerülhet az autó utasterébe, és az asztmások egy részénél súlyos rohamot vált­hat ki.

Hasznos a légkondicionáló, mert ez menet közben ki­szűri az autóba kerülő levegőből a dízelrészecskéket. Ha autót vásárolunk, a levegő minőségének védelme érdekében te­gyünk meg annyit, hogy nem dízelmotoros modellt válasz­tunk. Ha mindenképp dízelautó mellett döntünk, a kipufogó­ján legyen részecskeszűrő (Németországban ma már szériafelszerelés).

Jegyezzük meg! Asztmásoknak különösképpen tanácsos az orrukon át léle­gezniük, mert a káros légszennyező anyagok egy részét az orr­nyálkahártya kiszűri, s így nem kerülnek a tüdőbe. Amikor magas a levegőben az ózon és a S02 koncentrációja, légutaink védelmében szedjünk C-vitamint és együnk minél több E-vitamin- és béta-karotin-tartalmú élelmiszert.

Munkahelyi allergének és irritáló anyagok

Bizonyos munkahelyek levegőjében nagyon magas az allergének koncentrációja, különösen ha nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. A foglalkozási allergiák általában orrtünetekkel kezdődnek, pl. tüsszögéssel, orrdugulással, állandó orrfolyással (allergiás rhinitis), de felléphet szemviszketés, állandó könnyezés (kötőhártya-gyulladás), köhögés, izzadás, lázas érzet is. Közvetlen érintkezés allergénnel bőrkiütést (dermatitis) vagy viszketést és duzzadást (kontakt csalánkiütést, ül. angioödémát) okozhat.

Ha olyan munkahelyen dolgozunk, ahol sok allergénnek vagyunk kitéve, figyeljük az ilyen tünetek jelentkezését, s ha bármelyik fellép, azonnal forduljunk orvoshoz. Ezek a tünetek ugyanis az ún. foglalkozási asztma előjelei lehetnek, amely súlyos és esetleg vissza-fordíthatatlan probléma. Bizonyos allergének anafilaxiás sokkot is előidézhetnek.

Jegyezzük meg! Bőrpróbákkal kimutatható, hogy egy-egy munkahelyi anyaggal szemben kialakult-e túlérzékenységünk vagy sem.

Felépülésünket legjobban gyors intézkedéssel segíthetjük elő, ami, ha foglalkozási asztmában szenvedünk, egyenesen létfontosságú. Arra, hogy az asztmát kivédjük, csak akkor van esély, ha az allergén-expozíciót késlekedés nélkül megszüntetjük. Keressük fel az üzemorvost minél előbb, s kérjünk tőle szakrendelésre szóló beutalót, hogy pontos diagnózist kaphassunk! Sajnos a foglalkozási asztmában szenvedők közül sokan csak hörgtágító gyógyszert kapnak, amikor először orvoshoz fordulnak, és nem vizsgálják ki őket.

Az egyéb veszélyek

Itt munkahelyi vonatkozásban elsősorban az allergéneket tárgyaljuk, vagyis azokat az anyagokat, amelyek klasszikus allergiás betegségeket váltanak ki. Ezeken kívül vannak olyan bőrirritánsok és antigének is, melyek kontakt dermatitist vagy csalánkiütést válthatnak ki -pl. a fodrászati kellékek között található számos ilyen anyag. Szükség van védőruházatra, pl. kesztyűre, de gumikesztyűt ne használjunk, főleg ne a porított latexből készült fajtát, amelytől latexallergia alakulhat ki.

A legveszélyesebb munkahelyi anyagok azok a vegyületek, amelyek asztmát váltanak ki, de nem allergének. Ezek a kis molekulasúlyú asztmogének.

Közülük is különösen az alábbiakkal kell vigyázni:

  • platinasók,
  • izocianátok (cementgyártásnál, habszivacsok, műanyagok, lakkok előállításánál, járműkarosszériák dukkózásánál használatos),
  • kolofónium (fenyőgyanta) (elektrotechnikai forrasztóanyag),
  • glutaraldehid (kórházakban sterilizáláshoz használják),
  • perszulfát (fodrászati kellék).

Az elhúzódó probléma

Ha a problémára idejekorán felfigyelünk, és sikerül elkerülnünk az allergéneket, tüneteinknek teljesen el kell múlniuk – ám ne feledjük, hogy az allergén iránti nagyfokú érzékenységünk valószínűleg évek múltán is megmarad.

Jegyezzük meg! Kerüljük a kontakt érintkezést az allergénnel, annak legparányibb mennyiségével is! Ha valaki a családból ugyanazon a helyen dolgozik, ruháján, hajában hazaviheti az allergéneket, ezért munkaruháját sohase vigye be a lakásba, és hazaérkezéskor mindig zuhanyozzon le!

Munkahelyi allergia

Élelmiszerek kiváltotta munkahelyi allergia esetén előfordulhat, hogy az érintettnél később reakció lép fel az adott táplálékkal szemben annak elfogyasztásakor. Nagyon óvatosan kísérletezzünk főleg, ha az allergén hal, kagyló vagy rák. A túlérzékenység még jóval azután is fennállhat, hogy már eljöttünk a problematikus munkahelyről. Egy asszony például, akinél „pékasztma” alakult ki, amikor fiatal korában rövid ideig egy sütödében dolgozott, 20 évvel később még mindig allergiás volt a kenyérhez adott enzim-adalékanyagra; valahányszor kenyeret fogyasztott, asztmás roham tört rá.

A gyógyszerek csak arra jók, hogy elősegítsék a gyorsabb gyógyulást akkor, ha az allergén terhelés megszűnt, ám nem teszik lehetővé, hogy tovább dolgozhassunk a bajt okozó allergénnel.

Tipp! Ha úgy tűnik, hogy az allergia vagy asztma összefügg a foglalkozásunkkal, vetessük magun­kat egy időre betegállományba, hogy megállapíthassuk, ezalatt javul-e az állapotunk.

Az üzemorvosok többnyire jobban felkészül­tek a foglalkozási asztma diagnosztizálására, mint a háziorvos, de nem árt az óvatosság, mert a vizs­gálat nem mindenhol marad bizalmas jellegű – voltak esetek, hogy a vezetés tudomást szerzett az allergia, ill. asztma korai tüneteit produkáló dolgozó egészségügyi problémájáról, és mondva­csinált okokkal felmondtak neki, hogy ne kelljen kártérítést fizetni.

A foglalkoztatás-egészségügyi orvosi ellátás ma már a munkáltatóktól független intézmény, azonban mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal elvárásainak meg kell felelnie. Mindenesetre mielőtt bármit lépnénk, tudakoljuk meg kollégáink véleményét, főleg azokét, akik már több éve ott dolgoznak.

A munkahely megválasztása

Ha a legkisebb mértékben is hajlamosak vagyunk allergiára, vagy családi hajlam mutatkozik a betegségre, munkahelyünket nagyon gondosan válasszuk meg. Próbáljuk meg elkerülni azokat a helyeket, ahol nagyon magas az allergén-koncentráció.

Ilyenek többek között az alábbiak:

  • Pékségek, malmok, ahol a problematikus allergének rendszerint a lisztben lévő búza­fehérjék vagy a lisztkeverékhez adott enzi­mek. Az ilyen allergiák kialakulásához oly­kor évek kellenek.
  • Egyéb élelmiszeripari üzemek, különösen ahol teát, szóját és egyéb hüvelyeseket (el­sősorban bagolyborsó lisztjét), valamint kagylókat, rákokat, halakat dolgoznak fel.
  • Gazdaságok, farmok, pamutfeldolgozó üze­mek – és minden egyéb olyan munkahely, ahol növények feldolgozása során por kelet­kezik. Vidéki gazdaságokban elsősorban a szemes terményekből és a szénából szár­mazó por a fő allergén, de penészspórák is okozhatnak problémát. Előfor­dul, hogy valaki a szemes terményekben, szénában, lisztben lévő atkákra túlérzékeny, aminek leggyakoribb tünete az ekcéma.
  • Fűrészmalmok, fafeldolgozó és asztalos­üzemek, fatelepek, ahol a fűrészpor, a fa­liszt okoz gondot, főleg a keményfák pora.
  • Papírfeldolgozó üzemek, ha a levegőjükben nagyon sok a papírpor.
  • Mosószer- és gyógyszergyárak, ahol enzi­mekkel dolgoznak – ezeket a potenciális allergéneket a „biológiai” mosóporokhoz adják hozzá. A kockázat nőhet, ha az enzi­meket nem szemcsés formában, hanem poralakban használják fel.
  • Olyan üzemek, ahol a különféle gyógyászati célú növényeket, pl. a hashajtóként haszná­latos bolhamag-útifüvet dolgozzák fel.

Legyen mindenki számára biztonságos a munkahely

A munkahelyválasztás és az egészségügyi szempontok mérlegelése a munkavállaló egyéni felelőssége – a munkáltató senki felvételét nem utasíthatja el azért, mert túlérzékeny valami miatt, vagy mert atópiás családból jön.

A munkahelynek – a lehetőségekhez mérten – mindenki számára biztonságosnak kell lennie. Mivel az össznépességből minden harmadik embernek lehet valamilyen típusú allergiás betegsége, nyilvánvalóan abszurd és jogellenes lenne őket emiatt kizárni a munkából. A legtöbb országban a jelenlegi felfogás az, hogy a megoldás, amire törekedni kell, a levegő allergén- és asztmogén-mentesítése, nem pedig az allergiások távol tartása bizonyos állásoktól.

  • Kórházak, klinikák, elsősorban a latex mi­att, ami az orvosi gumikesztyűk és egyéb felszerelések alapanyaga. Latexallergiának elsősorban az orvosok és az ápolók vannak kitéve, de az adminisztratív munkaerő is érintett lehet. A vérrel terjedő fertőzésektől (pl. HIV vírustól) való félelem miatt ma­napság nagyon elterjedt a kórházakban és a házi- és fogorvosi rendelőkben a gumi­kesztyűk használata, s ez a latexallergia jár­ványszerű terjedéséhez vezetett. A problé­ma más foglalkozású embereket is érinthet, akik munkájukhoz gumikesztyűt viselnek.
  • Gumigyárak, ill. olyan üzemek dolgozóinál, ahol sok gumit használnak fel, szintén ki­alakulhat latexallergia.
  • Pedikűrösök, ill. lábápolási szakrendelések, ahol a lábgomba miatt nagy az allergiás re­akció veszélye. A beteg lábáról származó gomba a lehámló bőrdarabkák belégzése út­ján jut a kezelő szervezetébe.
  • Laboratóriumok és egyéb olyan munkahe­lyek, ahol állatokat tartanak. A rágcsálóknál (pl. egerek, patkányok) az állatok vizelete tartalmazza az allergént, amely akkor kerül a levegőbe, amikor a vizelet felszárad. A rovarok és pókok (amelyeket pl. biológiai vagy növényvédelmi kutatóintézetekben tudományos célra tenyésztenek) ugyancsak allergizálnak, mégpedig a testükről leváló és a levegőbe kerülő kis részecskék révén.[brbr]Akik méhekkel foglalkoznak (akár házi-, akár poszméhekkel – ez utóbbiakat újabban üvegházi haszonnövények beporzására te­nyésztik), számíthatnak a rovarok gyakori szúrására, ami rovarcsípés-allergiát okozhat.

A kockázatos foglalkozások

Ha a körülmények miatt arra kényszerülünk, hogy allergiaveszélyes munkahelyet válasszunk, tájékozódjunk, hogy minden biztonsági intézke­dést betartanak-e, s ahol van mód elszívó ventilá­tor működtetésére, védőruházat viselésére vagy egyszerűen az ajtók, ablakok kinyitására, ott éljünk a lehetőséggel. Ha a biztonsági intézkedé­seket elégtelennek találjuk, lépjünk érintkezésbe a szakszervezet vagy a helyi munkavédelmi fel­ügyelőség képviselőjével, aki ellenőriztetheti a munkahely biztonságát. Ez rendszerint rutinel­lenőrzés címén történik, így a munkáltató számá­ra nem derül ki, hogy valamelyik alkalmazott kérte az intézkedést.

Bármit teszünk is, egy biztos: ha veszélyes munkahelyen dolgozunk, ne dohányozzunk. Egy skóciai lazacfeldolgozó üzemben a dohányosok 40 százalékánál alakult ki allergia (és később aszt­ma) azokra a hal-allergénekre, amelyek a hal­bontó gépsorból származó permettel jutottak a levegőbe. A nem dohányzókat – akik a munka­erő túlnyomó többségét alkották – a probléma egyáltalán nem érintette. Az USA pamutfonodái­ban a cigarettázó dolgozók számára a levegőben lévő pamutpor hivatalosan „egészségre ártalmat­lan”-nak minősített töménysége is problémát okoz, míg a nem dohányzókra valóban veszély­telen.

Jegyezzük meg! A munkahelyi passzív dohányzás ugyancsak fontos körülmény. Egy újabb amerikai kutatás szerint a nem dohányzóknál is könnyebben ala­kul ki allergia, ha dohányosok környezetében dolgoznak. A munkáltatónak kötelessége tiszta levegőt biztosítania dolgozói számára – aminek természetesen része az is, hogy a nem dohány­zóknak ne kelljen mások cigarettafüstjét szívnia.

A légzőkészülék

Ha légzőkészülékre van szükségünk, a munkálta­tónak kötelessége azt biztosítani, mégpedig olyat, amely az adott munkához a legmegfelelőbb. A gépet minden használat után ellenőriztetni kell, ki kell tisztítani, szükség esetén megjavíttat­ni, és a benne lévő szűrőt pedig rendszeresen cserélni kell. Mindezek elvégzése a munkáltató felelőssége, de ellenőrizzük, hogy valóban meg­történt-e, a védőmaszkot pedig mindig vizsgáljuk végig, mielőtt feltennénk.

Jelenleg a légzőkészülékek két típusa haszná­latos:

  • Amelyik a munkahelyen kívüli külső térből biztosítja a friss levegőt, vagy egy komp­resszor és a hozzá tartozó sűrített levegős tartály közbeiktatásával vagy egy légtömlőn keresztül.
  • Amelyik a beltéri levegőt használja fel, az allergének és asztmagének kiszűrésével. A közönséges légzőkészülékek némely aszt­más betegnek okozhatnak problémát, mert ők nem tudnak elég erőteljesen belélegezni ahhoz, hogy kellő mennyiségű levegőt szív­janak a szűrőn keresztül. Nekik a motoros légzőkészülékek ajánlhatók: ezek akkumu­látoros egysége könnyíti a levegő beszívását.
  • A munkavédelmi előírás külön meghatározza, hogy az egyes allergének és asztmagének kiszű­réséhez melyik típus szükséges. A nagy cégek ál­talában tartják magukat ezekhez az előírásokhoz, de a kisebbek – pl. helyi fűrésztelepek, asztalos-üzemek, autófényező műhelyek – gyakran még csak nem is tudnak róluk.
Jegyezzük meg! A légzőkészülékhez tartozó védőmaszk szélei­nek szorosan az arcra kell illeszkednie! Ezt az arcszőrzet – a borosta is – akadályozza, ezért szorgalmasan borotválkozzunk!

Hogyan használjuk a védőmaszkot?

Az arcformája mindenkinek más, ezért, ha az egyik védőmaszk nem passzol, kérjünk másik fajtát vagy egy más típusú légzőkészüléket! Ne adjuk fel – addig próbálgassuk a maszkokat, amíg olyat nem találunk, amelyik pontosan illeszkedik az arcunkra.

Mindig végezzünk illeszkedési próbát, mielőtt a maszkot viselnénk!

A belső levegőt felhasználó légzőkészülékek esetén kezünkkel teljesen fedjük le a beszívónyílást, majd erősen lélegezzünk be, ha a maszk pontosan illeszkedik, a keletkező vákuum miatt rá kell szorulnia az arcunkra, s jó néhány másodpercig úgy kell maradnia. Olvassuk el a maszk használati utasítását, mert a típustól függően lehet, hogy speciális illeszkedési próba elvégzése szükséges.

Ha bármilyen légzési nehézség lép fel a légzőkészülék használata során, ki kell cserélni a szűrőt vagy az egész készüléket. Az is azonnali intézkedést kíván, ha megérezzük annak az anyagnak a szagát, amellyel dolgozunk – ám sohase hagyatkozzunk csupán erre, mint vészjelre, mert az anyagnak szinte mérhetetlenül parányi (messze az orr érzékelési küszöbe alatti) mennyisége is kárt tehet az egészségünkben. A maszk a munkavégzés során végig legyen rajtunk. Ha ez lehetetlennek tűnik, beszéljünk a munkáltatóval vagy a csoportvezetővel, hogy szerezzenek be másfajta légzőkészüléket – pl. motorosat, amely segíti a belégzési.

Jegyezzük meg! Sajnos a légzőkészülékek egyik típusa sem nyújt maximális védelmet az allergének és asztmogének ellen – mindig fennáll a veszély, hogy parányi mennyiségük keresztüljut rajtuk.

Mikor nem szabad használni?

Ezért nem szabad ilyen készüléket használnia azoknak, akiknél már kialakult a foglalkozási asztma – ők lehetőleg válasszanak más munkakört. Akik tényleg nem tudnak másutt dolgozni (pl. gazdálkodók), azoknak speciális eszközökre van szükségük, amelyek lehetővé teszik, hogy az allergén jelenléte ellenére tovább dolgozhassanak. Ám ez egészségügyi okokból nem a legideálisabb megoldás. Amennyiben az allergén forrásai penészgombák, már az is segíthet, ha az összes betakarított terményt száraz, jól szellőző helyen tárolják.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.