• magas vérnyomás
• terhesség

A terhesség és a magas vérnyomás

A terhesség alatt mélyreható változások mennek végbe az anya szervezetében. Ezek alapvetően azzal függenek össze, hogy az érrend­szerben a vérmennyiség (vérvolumen) növekedik, másrészt a centrális (nyúltagyban elhelyezkedő) vegetatív központ aktivációja fokozott, és ez szívfrekvencia-növekedést, valamint érösszehúzódást okoz. Ez utóbbit azonban ellensúlyozza egy jelentős általános értágulat. Ennek ered­ményeképpen az egészséges terhes anya vérnyomása inkább csökken, de nem ritka a pulzusszaporulat sem.

A terhességben a magas vérnyomás kialakulásának három megjelenési formája van.

Ezeket nézzük meg az alábbiakban.

1. Magas vérnyomás már a fogamzás előtti időszakban

A terhes anya már a fogamzás előtt is magasvérnyomás-betegségben szenvedett, sőt gyakran gyógyszeres kezelésben is részesült. Döntő, hogy már a terhesség korai heteiben is észlelik a magas vérnyomást, és a szülés után 6 héttel még mindig magasabb értékeket mérnek. Ez a forma az esetek túlnyomó többségében primer (esszenciális) hipertónia, de lehet­séges a másodlagos hipertónia valamely formája is (vesebetegség, renovaszkuláris hipertónia stb.), amely csak most, a terhesség alatt derült ki.

Ez egyébként, sajnos, nem meglepő, mert az emberek szívesen kerülik az orvost, ugyanakkor a terhesség indulásakor erős kényszer van az alapvizs­gálatok elvégzésére, és így a kötelező vérnyomásmérés során derül ki a kóros vérnyomásérték.

Ilyen esetekben a legfontosabb a vérnyomás folyamatos ellenőrzése és az orvossal történő konzultáció annak eldöntése érdekében, hogy:

• az eddig szedett gyógyszereket szedheti tovább
• más gyógyszerek adására van szükség
• nem indokolt a gyógyszerszedés
• milyen vizsgálatok szükségesek

Ismert hipertóniabetegségben leghelyesebb módszer a terhesség ter­vezése és előzetes megbeszélése a kezelőorvossal. Ez azért is fontos, mert egyes – egyébként kitűnő vérnyomáscsökkentő szerek – terhességben nem adhatók. Az addig jól beállított gyógyszeres kezelés átállítása is szóba jöhet.

2. Először szülő nők magas vérnyomása

Az először szülők (primiparák) esetében fordul elő leggyakrabban a ter­hességi preeklampsziának nevezett állapot, amelyre jellemző, hogy a ter­hesség huszadik hete után alakul ki a magas vérnyomás, nagyfokú gyengeség, lábszár- és bokavizenyő kíséretében. A vizeletben fehérje mutatható ki. A primiparák (első szülés) kb. 5%-ában fordul elő, újabb ter­hességek során az előfordulása lényegesen kisebb, kivéve, ha új apa van, mert akkor az előfordulási valószínűség ugyanakkora.

Nagyon komolyan kell ezt az állapotot venni a betegnek és az orvosnak egyaránt, mert ha nincs megfelelő kezelés, akkor kialakul a betegség súlyos formája, az eklampszia, amely az anya és a magzat nagyfokú veszélyeztetését jelenti, görcsrohamokkal jár, vese- és szívelégtelenséghez vezet. A hipertóniás terhesek ezen, formájában sokféle hormonális és keringésdinamikai vál­tozás alakul ki, melyek elősegíthetik az erek erőteljes összehúzódását, vér­rögképződést, valamint agy vizenyőt. Szerencsére a fejlett országokban ennek előfordulása igen ritka.

Mindkét formában rendkívül fontos a vérnyomás folyamatos és gon­dos ellenőrzése, a vizelet időszakos vizsgálata. Különösen a 20. hét környékén érdemes ellenőrzést végezni, mert a vérnyomás váratlan emelkedése már ekkor jelzi a toxémia kialakulását, pedig még klinikai tüneteket nem látunk. Érdekes korai jel, hogy a késő esti, illetve az éjjeli órákban sem esik le a vérnyomás.

3. A terhesség harmadik szakaszában kialakuló enyhe hipertónia

Ritkábban a terhesség harmadik szakaszában alakul ki magas vérnyomás. (Terhesség kiváltotta hipertónia.) Ez rendszerint enyhe, a vizeletben nem jelenik meg fehérje, és a szülés után gyorsan megszűnik. Akinél ebben az időszakban fordult elő magasabb vérnyomás, indokolt 1-2 évig rendszeres utóellenőrzést végezni annak ellenére, hogy normalizálódik a szülés után a vérnyomás, mert a tapasztalatok szerint az esetek egy részében szabá­lyos esszenciális hipertónia alakul ki.

Kik azok a terhesek, akiknél jelentősebb a kockázat?

• az első szülésre készülők
• fiatalkorú terhesek
• akiknél már a terhesség előtt is magas volt a vérnyomás
• cukorbetegségben szenvednek
• akiknél ikerterhesség áll fenn
• a rossz szociális körülmények között élő terhesek
• az RH-inkompatibilitásban szenvedők

Mi a teendő terhesség alatt kialakult vagy már fennálló magasvér­nyomás-betegség esetében?

• Döntő a tervezés. A terhességet tervezők már a terhesség előtt gondoljanak az esetleges veszélyekre vagy kockázatokra, és konzultál­janak orvosukkal.
• A vérnyomás szempontjából fontos a terhesség előtti időszak elle­nőrzése nem csak egyszerű vérnyomásméréssel, hanem lehetőleg 24 órás vérnyomás-monitorozás elvégzésével.
• Tudott magasvérnyomás-betegség esetében orvosi konzultációra van szükség, amely segít abban, hogy mely gyógyszereket kell továbbra is szedni, és van-e szükség gyógyszerváltásra.
• A terhesség alatt nemcsak egyszerűen arra figyelünk, hogy a vér­nyomás értéke túlhaladja-e a normálisnak mondott 140/90 Hgmm-s értéket, hanem azt is vizsgáljuk, hogy milyen mértékű a változás, amely kialakult. A legújabb WHO/ISH (Egészségügyi Világszervezet / Nemzetközi Hipertónia Társaság) állásfoglalása alapján: ha a terhesség folyamán a terhesség előtti állapothoz vagy az első trimeszterhez (első 3 hónap) képest a szisztolés vérnyomás 25 Hgmm-t, a diasztolés 15 Hgmm-t vagy többet emelkedett, akkor a terhest már szigorúan ellenőrizni kell.
• Vita van abban a kérdésben, milyen vérnyomásértéknél szükséges gyógyszeres kezelést indítani (150/100 Hgmm, vagy magasabb érté­keknél). Amennyiben preeklampszia igazolható, akkor a kezelést azonnal el kell kezdeni.

Széleskörű vita folyt azon is, hogy melyek azok a szerek, amelyeket „favorizálni” indokolt, illetve melyek azok, amelyeket tilos használni. Az utóbbiban nagyobb egyetértés alakult ki.

Nem adható gyógyszerek:

• ACE-inhibitorok: mert adásuk esetén magzatkárosodás, intrauterin elhalás és más rendellenességek alakulhatnak ki.
• Angiotenzin-II-blokkolók: (újabban forgalomba került gyógyszerek), ugyanazon hatásmechanizmus miatt.
• Vízhajtók: alkalmazása sem javallt, mert a terheseknél csökkenti a keringő vérvolument, és ez uteroplacentáris áramlási zavarokat okozhat. Ide minden vízhajtót besorolnak, kiemelten a tiazidokat, melyeket rend­szeresen adnak hipertóniabetegségben.

Adható antihipertenzív szerek:

• Béta-blokkoló-szerek: adhatók, mert igen jól befolyásolják a ter­hességben kialakuló vazomotor-hiperaktivitást és vérnyomás-emelkedést. Nincs egységes állásfoglalás, mely szerek a legjobbak (az orvos döntésére kell bízni).
• Alfa-metildopa: Régóta sikerrel alkalmazzák.
• Tartós hatású kalciumantagonisták: Ide tartozik a nifedipintől kezdve a modern tartós hatású készítményekig a gyógyszerek sokasága.
• Hidralazin és labetalol

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.