• baba
• gyermek

Egyensúlyfejlesztés babáknál és gyermekeknél

Mozgáskoordinációs képesség és fejlesztési lehetőségei

A kisgyermekek fejlődése sokáig a mozgással szoros összefüg­gésben, a mozgás során, vagy a mozgás által fejlődik. A mozgás terápiás fejlesztésével, a mozgásos feladatok által egyben serkentjük az értelmi és a szociális funkciók fejlődését is.

A koordinációs képesség olyan mozgásszabályozó, mozgásal­kalmazkodó, – átállító képesség, amely a mozgás-végrehajtás minő­ségében, a gazdaságos, csiszolt mozgásban és a cselekvéstanulás eredményességében jut kifejezésre.

Koordináció fejlődése

A koordináció szervezésében együttesen szerepe van az agy kérgi részének, az agytörzsnek és a kisagynak. A kérgi részek megtervezik, szervezik a mozgást, az agytörzs szabályozza az izomtónust és a test­tartást, a kisagy összehasonlítja a központ felől érkező parancsokat a periféria felől érkező információkkal, és ennek megfelelőn összeren­dezi, korrigálja a testtartást, a mozdulatot és a mozgást.

A mozgás összerendezettsége további, a mozgáskoordinációt segítő különböző analizátorok (érzékelő-észlelő rendszerek) által nyert információk alapján javul, fejlődik. Ezek: – látási, – hallási, – tapintási, – egyensúlyi és kinesztétikus (saját mozgás érzékelése, értékelése) analizátorok.

Egyensúlyozó képesség

Az egyensúlyi analizátorok az egyensúlyérzet kialakításában, fenntartásában vesznek részt. A fülben elhelyezkedő vesztibuláris rendszer (egyensúly és a testhelyzetek érzékelését biztosító recep­torok összessége) jelzései alapján állandó információk haladnak a fej helyzetéről a magasabb idegrendszeri központokba. Valamennyi mozdulat, mozgás irányáról és gyorsulásáról is tájékozódik a köz­ponti idegrendszer.

Fejlesztési lehetőségei életkornak megfelelően:

Csecsemőkorban fordulás, testhelyzet-változtatás gyakorlása, böl­csőben, kézben ringatás, kisgyermekkorban: játékos formában hintáztatás, hintaló, hintaszék, egyensúlyozó tölcsér, trambulin használata, lépés, járások, járás, futás padon, járás, futás gerendán, különböző kar és törzsmozgások egy lábon állva, akadályokon járásgyakorlatok, ugrások zsámolyról, szekrényről, később felada­tokkal.

A vesztibuláris rendszer „tornáztatásával” (ingerlésével) tudunk hatni a gyermek figyelmére, emlékezetére és a beszéd fejlődésére. Amennyiben orvosi vizsgálat alapján kimutatható a vesztibuláris rendszer érintettsége, fejletlensége, mozgásterápiában, gyógytor­nában jártas szakemberhez szükséges fordulni, aki megfelelő módszerekkel, terápia összeállításával egyénre szabottan segíti a mozgásfejlesztést.

A mozgásprogram során használt gyakorlatokkal egy olyan érzékelési csatornát ingerlünk, amely a mozgásfejlődésben már a magzati kortól meghatározó. A rendszer ingerlésével közvetlenül vagy közvetve szinte a teljes idegrendszerre hatást tudunk gya­korolni.

Már a 16-20. magzati héten a saját vesztibuláris rendszerüket használják a babák, ami szerepet játszik mozgásuk kivitelezésében, valamint a szülőcsatornába való befordulásban is. A babára hat­nak passzív vesztibuláris ingerek is, hiszen a nap minden órájában együtt mozog az édesanyjával (például ha a mama feláll, leül, fékez vele a busz, stb).

Ritmusképesség

A ritrnusképesség a mozgásfolyamatok időbeli-dinamikai rendjének felfogása, a mozgásban rejlő ritmus érzékelése, annak a mozgás végrehajtásában való megjelenítése. Működését látási és hallási információk segítik. Fontossága már a mozgástanulás kezdetekor lényeges. Fejlesztési lehetőségei: pl.: főként játékos gyakorlatok formájában: adott jelre testhelyzet, mozgás változta­tása, labdavezetés adott ritmusban jelre gimnasztikai gyakorlatok, labdadobások, sorozat ugrások ritmikusan, zenés gimnasztika, ugrókötél gyakorlatok.

Reakció (reagáló) képesség

A segítségével a környezetből érkező ingerekre és információkra megfelelő gyorsasággal és célszerű cselekvésekkel képes válaszol­ni az egyén. Fejlesztési lehetőségei: játékok, fogócska, sor- és váltó­versenyek, jelre rajtgyakorlatok, futás sípjelre, tapsra különböző feladatokkal.

Téri tájékozódó képesség

A mindennapi életben és a testmozgás során is fontos, hogy fel tudjuk mérni a távolságokat, irányokat. A téri tájékozódó képes­ség lehetővé teszi az egyén térben (és időben) történő feladatainak, mozgásainak célszerű, a körülményeknek megfelelő koordinálását. Kialakításában részt vesznek a látási (éles látás, periférikus látás) és hallási, a tapintási és kinesztétikus analizátorok is.

Fejlesztési lehetőségei:

Csecsemőknél különböző irányokból csörgő, hang­szerek használata, mászó mozgás ingerlése különböző irányokból, távolságról mutatott tárgyakkal, későbbi életszakaszban: célba dobás, ugrás, különböző távolságra dobásgyakorlatok, szlalom fu­tás, vonalon futás labdavezetéssel, akadály pálya.

Kinesztézis (mozgásérzékelés) képessége

Fontos szerepe van a mozgásérzékelésben, a mozgástanulásban és az önellenőrzésben. A mozgásérzékelés képessége segíti hozzá az egyént a mozgások pontos és gazdaságos végrehajtásához. A kinesztézis teszi képessé az egyént arra, hogy nagy pontossággal meg tudja mondani „hol vannak” – milyen helyzetben – végtagjai, adott mozgáshelyzetben. Fejlesztési lehetőségei: korai életkortól kezdve minden mozgásos, játékos feladattal, gyakorlattal.

Hogy melyik gyermek számára és milyen mértékben szükséges az ingerek fejlesztéssel történő pótlása, az a terápiát megelőző vizs­gálaton a gyermek általános fejlettségi állapotának és viselkedésé­nek együttes megítélése után derülhet ki.

Fejlesztési lehetőségek szakember által vezetett terápiával, mozgásprogrammal:

• Gyógytorna (szárazföldön és vízben végzett játékos moz­gásprogramok, eszközökkel, zenére),
• Bobath-módszer,
• Katona-módszer,
• Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika,
• Tervezett Szenzomotoros Tréningek,
• Úszásoktatás, Gyógyúszás

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.