Szív- és érrendszeri betegségek

Célértékek diabéteszben

Megegyezés született, hogy az éhomi vércukor vonatkozásában 6,0 mmol/l alatti célértéket kellene elérni. Ez a cukorbetegek jelentős részénél egyelőre sajnos általában nem valósul meg. Ilyen vércukorér­tékek mellett csökken a cukorbetegség vese- vagy szemészeti szövőd­ményeinek kockázata.

HbA1c-vizsgálat 

Nem ilyen mértékben ugyan, de valószínűsíthe­tő a szívinfarktus kockázatának csökkenése is, ami azonban inkább a cukorbetegek vérnyomásának, valamint koleszterin-, triglicerid-, HDL-koleszterin-értékeinek javulásától várható. Az étkezés után 2 órával mért vércukorszint célértéke 7,5 mmol/l. Az ún. HbA1c-vizsgálat nem­csak a szénhidrát-anyagcsere pillanatnyi állapotát tükrözi, hanem vis­szamenőleg az utolsó 6 hét vércukorszintjeire is következtetni lehet belőle.

A Konszenzus Konferencia célértékként 6,5%-os HbA1c-értéket tűzött ki. Az Egyesült Királyságban, a 2-es típusú diabéteszesek köré­ben végzett nagy klinikai vizsgálatban kiderült, hogy minden egyes 1%-nyi HbA1c-szint-csökkenés a halálos és nem halálos szívinfarktus kialakulását 14%-kal, a stroke-ét 12%-kal, a végtagi érbetegség, ül. am­putáció kockázatát 43%-kal csökkentette.

Diabétesz esetén a vérnyomás célértéke nem 140/90, hanem 130/80 Hgmm, sőt ha a diabétesz szövődményeként vesebetegség is fennáll, akkor még szigorúbb, 125/75 Hgmm a célérték.

Amikor azt állítjuk, hogy a diabéteszt nagy kockázatú állapotnak tartjuk, akkor ez elvileg azt jelenti, hogy a cukorbetegek koleszterin­szintjét ugyanolyan szigorúan kellene kezelni, mint a szívbetegekét. Tehát cukorbetegség esetén is 4,5 mmol/l a koleszterin-célérték, és ha ez életmód-változtatással és a diabétesz kezelésével nem érhető el, ak­kor koleszterinszint-csökkentő gyógyszeres kezelés javasolt.

A négyesfogat, a metabolikus szindróma

Ha a szív- és érrendszeri betegségek négy nagy rizikófaktora, az elhí­zás, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a magas vércu­korszint együtt van jelen, akkor ez többszörös kockázatot jelent a szív- és érrendszeri betegségekre vonatkozóan; jóval nagyobbat, mint ami ezen rizikófaktorok hatásának összege.

Ezek a rizikófaktorok valószínűsíthetően nem véletlenül, hanem kö­zös okra visszavezethetően csatlakoznak egymáshoz, és csak idő kérdé­se, hogy mind a négy rizikófaktor megjelenjen egy adott személyben. A közös nevezőnek sokáig az ún. inzulinrezisztenciát tartották, ami mind a négy rizikófaktor hátterében jelen lehet. Ez azt jelenti, hogy az anyagcserezavarok miatt az inzulin nem tudja kifejteni hatását, és ez olyan folyamatokat indít be, amelyek a fenti rizikófaktorok kialakulásá­hoz vezetnek.

Az utóbbi évtizedben mindinkább előtérbe került az a vélemény, hogy a „négyesfogat” kialakulása mögött a hasi típusú elhízás áll, és a hasi zsírsejtek indítják be a rizikófaktorok keletkezését és társulását. Az elmúlt 20 évben az orvostudományban nem alakult ki egységes ál­lásfoglalás arra vonatkozóan, hogy pontosan mit nevezhetünk metabo­likus szindrómának. Ugyanakkor kialakult egy olyan vélemény, hogy három ilyen rizikófaktor jelenléte már bizonyítja a feltételezhetően kö­zös eredetű metabolikus szindróma diagnózisát.

Alma típusú elhízás

A legutolsó állásfoglalás úgy szól, hogy metabolikus szindróma diag­nózisának alapfeltétele a hasra terjedő ún. „alma típusú” túlsúly/elhí­zás jelenléte, amit a haskörfogattal mérnek. Alma típusú a túlsúly/el­hízás, ha a haskörfogat férfiakban meghaladja a 94, nőkben a 80 cen­timétert.

A diagnózishoz szükséges az alapfeltételként állított elhí­zás mellé még legalább 2 másik rizikófaktor igazolása a következő négyből: I. magas trigliceridszint (1,7 mmol/l felett), 2. alacsony védőhatású HDL-koleszterinszint (férfiaknál 1,0, nőknél 1,3 mmol/l alatt), 3. emelkedett vérnyomás (130/85 Hgmm felett), 4. emelke­dett éhomi vércukorszint (jelenleg 5,6 mmol/l felett).

Ez az állapot elég gyakran fordul elő, magyar háziorvosok betegeiben pl. 38%-ban, de saját jelentősen elhízott betegeink körében 73%-ban volt kimutatható. Különböző vizsgálatok bizonyították, hogy metabo­likus szindrómával terheltek között 3-4-szer gyakoribb a szívkoszorú­ér-betegség, 2,5-3-szor a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása és 2-2,5-szer gyakoribb az idő előtti (65 éves kor előtt bekövetkező) halálozás.

Kutatási eredmények!

A fentiek alapján a Terápiás Konszenzus Konferencia a metabolikus szindrómát ugyanolyan nagy kockázatú állapotnak nyilvánította, mint a szív- és érrendszeri betegségeket és a diabéteszt, sőt a diabé­tesszel való „rokonság” alapján pl. a vérnyomáscélértékeket ugyan­olyan szigorúra, 130/85-re állította metabolikus szindróma esetén, mint cukorbetegségben.

Ha a metabolikus szindróma szív- és érrendsze­ri betegséggel együtt fordul elő, akkor az nemcsak nagy, hanem igen nagy kockázatnak minősül, és ezért a koleszterin célértéke nem 4,5, hanem 3,5 mmol/l. Hasonlóan jártunk el ahhoz, mint mikor a szív­es érrendszeri betegség és cukorbetegség együttes előfordulását is igen nagy kockázatnak minősítettük.

Metabolikus szindróma kezelés

A metabolikus szindróma kezelése az egyes komponenseinek, az el­hízásnak, a magas vérnyomásnak, magas vérzsírszintnek és a cukorbe­tegségnek egyaránt intenzív kezeléséből áll, mert az egyes komponen­sek kezelése bizonyos mértékig előnyösen hat a többiekre is. Ugyanak­kor az egyes összetevők gyógyszeres kezelése során figyelembe kell venni, hogy a metabolikus szindróma alapjának tekintett hasi elhízást, vagy az ún. inzulinrezisztenciát, vagy pl. a zsíranyagcserét mellékhatásként kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják, vagy esetleg nincsenek hatással rájuk.

Gyógyszeres kezelés?

Ilyen megközelítésben az elhízás kezelésében használt gyógyszerek, az orlistat, a sibutramin és a rimonabant hatóanyagú szerek nemcsak az elhízásra, hanem az inzulinérzékenységre és a zsíranyagcserére is ked­vezően hathatnak.

Más a helyzet a magas vérnyomás kezelésére használatos gyógysze­rekkel. Mindegyik csoportjuk eredményes a vérnyomás csökkentésé­ben, a két csoport azonban kedvezőtlenül befolyásolhatja a cukorbe­tegség-hajlamot, és emelheti a lipidszinteket is. Ugyanakkor kedvező anyagcsere-hatású vérnyomáscsökkentők is vannak (ACE-gátlók), ame­lyek az inzulinérzékenységet javítják és a diabétesz megelőzését is elősegítik. A doxasosin hatóanyagú szer a vérnyomás csökkentésén kí­vül még a koleszterin-, trigliceridszintet is csökkenti mérsékelten.

A cukorbetegség kezelésében lehetőség szerint olyan gyógyszereket választ az orvos (pl. metformin, glitazon vagy acarbose hatóanyagúakat), amelyek javítják az inzulinérzékenységet, és nem növelik a hasi zsírszövet mennyiségét.

A vérzsírszintcsökkentő statinoknak nincs kedvezőtlen mellékhatásuk a többi rizikófaktort figyelembe véve, nem növelik a testsúlyt, sőt ese­tenként enyhe vérnyomáscsökkentő hatásuk is lehet, és valószínű, hogy a vércukorra is kedvezően hathatnak.

Kutatási eredmények! Jelenleg nincs olyan szer, amelyet a metabolikus szindróma univer­zális gyógyszerének mondhatnánk, így csak a nem gyógyszeres keze­lésben, az életmód megváltoztatásában, az elhízás mérséklésében vannak közös irányelvek.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.