• asztma
• gyógymódok
• természetgyógyászat

Az asztma természetes gyógymódja

Az asztma rohamszerűen jelentkező súlyos nehézlégzés, amelynek az eredetéről még ma sem tudunk biztosat.

Az asztma tünetei

Fő tünetei a hörgők görcsös összehúzódása, a tüdők tágulata és a makacs hörghurut. Ez a betegség nagyon elterjedt, minden életkorban előfordul, de gyakoribb az idősebb férfiak között. Klimatikus tényezők is szerephez jutnak, mert vannak egyes asztmás vidékek, míg más helyek teljesen mentesek tőle, és az oda jutó asztmás ott rohamait elveszti.

Az öröklésnek is szerepe van, mert gyakran látunk asztmás családokat, ugyanezen család körében bizonyos ideges terheltség is kimutatható, gyakori az epilepszia, féloldalú fejfájás (migrén). Az asztmás betegnek a kilégzése nehéz, ezért a szénsavkiadás elégtelen. A szénsav-felhalmozódás a szervezetben gyűjtőeres vérpangást idéz elő, ezért az asztmás arca roham alkalmával jellegzetesen lilás-vörössé színeződik el.

Asztmás oxigénhiány

A beteget kínzó köhögés gyötri, amivel a szervezet célja, hogy több oxigénhez jusson. Ezáltal ugyanis a megtisztult tüdőből a tapadós, szívós váladék feljön, így a tüdő több oxigént vehet fél. Az asztmás rohamot mindenféle lelki, testi és ideges állapotok és bizonyos mérgek váltják ki. A légzési központ az agyban van, ez ugyan akaratunktól független, de ideges izgalmak által is befolyásolható. Ha a vér szénsavval telítődik, ez a légzőközpontot izgatja. Ha a vér összetétele savfelhalmozódás következtében megváltozik, fellépnek a légzés zavarai és asztmatikus panaszokat váltanak ki. A meghűlés következtében fellépő nyálkahártyahurutok az orr, garat és hörgők nyálkahártyáin (nátha, orrpolip, garathurut stb.) asztmához vezethetnek.

Az asztma és számos betegség közti összefüggések (bőrbajok, anyagcsere-megbetegedések, mint köszvény, cukorbaj, elhízás) a vér kóros összetételével, azaz savfelszaporodásával vannak kapcsolatban.

Nagy általánosságban az asztma két alakját kell megkülönböztetni:

• A valódi asztma.
• Az ideges asztma.

A kettő között fokozatos átmenetek vannak, így a két betegséget szigorúan egymástól elválasztani nem is lehet. Az asztmás roham ideges természetére vall a rohamok feltűnően szabályos időközökben való megismétlődése, valamint, hogy a rohamokat külső ingerek, izgalom és lelki okok váltják ki. Egy másik csoportnál túlérzékenység jön létre bizonyos anyagokkal és szagokkal szemben. Egyesek bizonyos gyógyszerekkel vagy vegyi anyagokkal szemben túlérzékenyek. Ide tartoznak a szénalázban szenvedők. Bizonyos állati szagok (ló, kutya stb.) asztmarohamokat válthatnak ki.

Bizonyos ételek (például tojássárgája, hal stb.) rohamot váltanak ki. Ugyanúgy az éghajlat is döntő befolyást gyakorol. Nedves, agyagos, mocsaras vidékeken az asztmás rosszul érzi magát, szárazabb, szubalpin vidéken, pormentes levegőben az asztmás rohamait egy csapásra elveszti. A magaslati éghajlat főleg gyermekeknél sok esetben edző hatású.

Szívasztma

Itt kell megemlíteni, hogy az úgynevezett szívasztmának semmi köze az asztmához. (Ez helytelen elnevezés, ami sajnos átment a köztudatba.) Amit helytelenül szívasztmának neveztek el, súlyos és végzetes tünete a szívelégtelenségnek, és nincs közvetlen összefüggésben az asztma betegséggel. Van még ezenfelül bizonyos összefüggés az asztma és a belső elválasztású mirigyek zavarai között is, így a pajzsmirigy (Basedow) és a petefészek betegségei a nehéz légzést kedvezőtlenül befolyásolják, mégpedig az idegrendszer útján.

Asztmás roham és tünetei

Az asztmás roham többnyire hirtelen és éjjel lép fel. A betegek súlyos fulladási rohamokat kapnak, levegő után kapkodnak, arcuk ijedtségtől sápadt, eltorzul, ajkuk kékesen, szederjesen elszíneződik, homlokukon hideg verejtékcseppek jelennek meg. A rohamok alatt heveny tüdőtágulat fejlődik ki, ami a roham után ugyan visszafejlődik, de gyakori rohamok után idültté válik és tartós hörghurutra vezet. A rohamok percekig, de néha egy órán át is eltarthatnak. Hosszú rohamok után a beteg szemmel láthatólag kimerül. Gyakran bizonyos előjelei vannak a kifejlődő rohamnak, ilyenek: tüsszentés, köhögés, mellkasszorítás, erős bőrviszketés.

Az asztma természetes gyógykezelése

Az asztma kezelésében a természetes gyógymódok nagyon széles teret töltenek be. A rohamot megelőző előjelre a beteg mossa meg felső testét ecetes vízzel. Váltakozó, forró-hideg lábfürdőt használjon egy-két percig. (Mindez természetesen csakis egyenletesen meleg helyiségben!) Kneipp a forró lábvízbe maréknyi só és hamu keverékét írja elő.

Roham alatt itassunk kortyonként kamilla és ánizs keverékéből készült forró teát. A mellre állott vizes borogatást helyezzünk. Strammonium füstjét lélegeztessük be a beteggel. (Készen, úgynevezett asztma-cigaretták alakjában kapható.) A megelőzés céljából, azaz az újabb rohamok elkerülésére csakis a természetes gyógymódok jönnek számításba, amelyek a legjobb hatásokat fejtik ki. Ez a kezelési mód az egyedüli célravezető, mert nemcsak a tüneteket, hanem az alapbetegséget is befolyásolja. Igen fontos szerepet játszik az étrend.

Növényi koszt és sószegény diéta a követelmény!

Fő cél a vér méregtelenítése és a savfölösleg megszüntetése. Ott, ahol a szervezet erőbeli állapota megengedi, a koplaló kúra gyógyintézeti alkalmazása ajánlatos. A gyümölcsöt és főzeléket feltétlenül előnyben kell részesítenünk. Az aludttej és joghurt fogyasztás ott tanácsos, ahol a belekre is hatást kell kifejtenünk. Ott, ahol az asztma bizonyos tápanyagok élvezete után mint túlérzékenységi asztma lép fel (tojás, halfélék, eper, rák vagy fűszerek, húskivonatok stb.), a szigorú gyümölcskúrák keresztülvitele indokolt.

Az ilyen egyének bélfalazata ugyanis bizonyos fehérjeanyagokat átereszt, amelyek ezen tápanyagokban vannak. A fehérjeanyagok így elbontatlanul a vérbe kerülnek, ahol méregként hatva a túlérzékenységi jelenségeket kiváltják. Mindezen tünetek azonnal javulnak, sőt meg is szűnnek, ha a beteg az ártalmas anyagot kerüli.

Gyakran azonban az ártalmas anyagok úgy is keletkezhetnek, hogy nem is tudjuk kikutatni azon tápanyagot, ami ezt kiváltja. Ily esetben a szervezet „áthangolása” csak a diéta tökéletes átállításával válik lehetővé, mely célból gyümölcsnapokat alkalmazunk. A gyümölcsnapokat az asztmánál minden egyéb diétás eljárás mellett előnyben kell részesíteni, amennyiben ezáltal a mérges anyagok képződését a legtökéletesebbén megakadályozhatjuk, a már képződött mérges anyagokat pedig eltávolíthatjuk.

Asztmás beteg étkezése

Az asztmás beteg lehetőleg heteken át folytasson szigorú gyümölcsnapokat, és csak később térjen át az úgynevezett „engedékenyebb” gyümölcskúrára. Mindenképpen kerüljük a fűszeres és sós ételeket, de még a túl cukrozottat is, mert erjedés közben a belekben savképződés indul meg. Kerüljük a puffasztó ételeket, különösen a vacsora legyen könnyű. Keveset együnk vacsorára és nem túl későn!

Az asztmára hajlamos szervezet életerejét mindenképpen fokozni és edzeni kell, hogy a szervezetben ne is képződhessenek izgató és mérges anyagok. E célt leginkább szolgálja a szakszerűen végzett hidegvíz-kúra. (Reggel, este hideg vizes lemosás. Egyszer naponta az égész test nedves pakolása, utána félfürdő, ami fokozatosan 30 fokról 20 fokra hűl le, közben dörzsölés, kenés, majd skótzuhany alkalmazása.) Ahol lehetséges, harmatos fűben való taposás, légfürdők, orröblítés, gargalizálás. A betegekkel végeztessünk rendszeresített kilégzési gyakorlatokat. Küldjük a beteget, ha lehetséges, megfelelő gyógyhelyre. Gyógyvíz ivásával magát az asztmát ugyan nem befolyásolhatjuk, de a kísérő hurutos jelenségeket enyhíthetjük.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.