A cukorbetegség természetes gyógymódja
A cukorbetegség (latin nevén diabetes) legfontosabb tünete, hogy a beteg vizeletében cukrot ürít, ami azt jelenti, hogy a beteg szervezete képtelen a táplálékával felvett cukrot feldolgozni. A cukorbeteg azonban nemcsak a vizeletében választ ki cukrot, hanem vérének a cukortartalma is lényegesen emelkedett. Az ember vérében normálisan egy bizonyos állandó mennyiségű cukor kering (kb. 0,1 mgr). Egészséges anyagcsere mellett a cukor szénsavvá és vízzé ég el a szövetekben.
Cukorbetegség és tünetei
A vizelet cukortartalma a nyomoktól egészen 10%-ig is emelkedhet, ugyanakkor a vizelet mennyisége is felszaporodhat, akár a tíz litert is elérheti. A vizelet legtöbbször tiszta, egészen halvány. Ennek következtében természetesen a cukorbeteg minél több cukrot választ ki, annál szomjasabb. Nyelve száraz, hasadozott, piros, garatja állandóan száraz, a beteget állandó szomjúság és éhségérzet gyötri. Bármennyire fokozza is a beteg a táplálék és víz bevitelét, súlya csak fogy, munkaképessége csökken, állandóan fáradt, és levertnek érzi magát.
Olykor makacs bőrkiütések, viszketegség, reumás panaszok, ideggyulladás, nehezen gyógyuló sebek hívják fel az orvos figyelmét a betegségre, mígnem a megejtett vizeletvizsgálat felfedi a tünetek valódi okát. Kövér emberek jellegzetes halványpiros arcszíne, köszvényes panaszok, magas vérnyomás teszik olykor gyanússá az orvos előtt a lappangva már fennálló cukorbajt.
Meg kell azonban már itt jegyezni, hogy a vizeletben talált cukor nem mindig jelenti a cukorbaj fennállását, mert bizonyos mérgezések, agyi sérülések, az agyfüggelék, a pajzsmirigy és mellékvese megbetegedései is okozhatnak cukor ki választást. Ugyanakkor terhes asszonyokon és szülés után, a szoptatás alatt is jelentkezhet átmenetileg cukorvizelés.
Problémák a hasnyálmiriggyel
A cukorbetegeknél minden esetben megtalálható a hasnyálmirigy belső elválasztású részének (az úgynevezett Langerhans-szigetek) megbetegedése is. Ennek a mirigynek a váladéka az inzulin, mely ilyenkor csekélyebb mértékben termelődik. Okát az orvostudomány ez ideig még nem tudta felfedezni. Nyílt kérdés az is, hogy öröklődik-e a baj, illetve a cukorbetegségre való hajlam.
Külső okok közül hajlamosít az elhízás. Vannak, akik a fehérjékben és zsírokban túlzott táplálkozásban vélik a baj okát, mások fertőző betegségeket gyanítanak. Jelentőségük van a lelki és testi izgalmaknak, azaz megrázkódtatásoknak is.
Vannak egyes népcsoportok, például a hinduk, akik a rendesnél nagyobb hajlamot mutatnak a bajra. Valamikor a jómódúak és kiváltságosok betegségének tartották, ezt azonban oda kell módosítani, hogy azoknál gyakoribb, akik kevesebb fizikai munka végzése mellett bőven táplálkoznak és ugyanakkor kevés mozgást igénylő foglalkozást folytatnak. (Házmesterek, altisztek, szolgák gyakori cukorbaja.) A cukorbaj ugyan már csecsemőkön is felléphet, ugyanúgy gyermekkorban, amikor a fejlődő szervezetet támadva meg, igen súlyos az állapot. De aggastyán korban is előfordulhat, amikor enyhe lefolyású. Mégiscsak 30-60 év között a leggyakoribb, inkább az úgynevezett átmeneti időben kezdődik, amikor az ivarszervek működése alábbhagy.
Fogak elvesztése
A cukorbaj jellegzetes tünetei közé tartozik a fogak meglazulása, kihullása, az ínysorvadás. Az idősebb cukorbajos véredényei gyorsabban meszesednek el, és az így előálló hiányosabb vérellátás következtében, különösen a test távolabb álló pontjain, a végtagokon, a láb kis ízületeiben gyakori az üszkösödés, azaz testrészek elhalása. Ezt a legcsekélyebb felsebzések, mint köröm- és tyúkszemvágás alkalmából keletkezett felsebzés is kiválthatja, miért is cukorbajosokkal legyünk óvatosak.
Cukorbaj kivizsgálása
Ahol a cukorbajnak csak a gyanúja merül fel, ott azonnal vizeletet kell összegyűjteni és abból cukorpróbát venni, ugyanis a táplálkozás menete szerint könnyen előadódhat, hogy a reggeli vizeletben nincs vagy csak nyomokban van cukor, míg a déli vizeletadag már sókkal többet tartalmaz, ugyanúgy megfordítva. A vizeletvizsgálat maga azonban nem elegendő, mindenkor vért is kell venni; cukortartalma éhgyomorra állapítandó meg.
Aceton a vizeletben
A cukorbajos vizeletében azonban a cukron kívül még más kóros anyag is található, az úgynevezett aceton. Ennek jelenléte a baj súlyosságát jelenti, ugyanis az aceton annak a jele, hogy a szervezet szénhidrátszükségben szenved. Természetesen találunk acetont nem cukorbajos vizeletében is, különösen ott, ahol a szervezet éhezik, de cukorbajos vizeletében az aceton jelenléte mindenkor savmérgezés veszélyét jelzi.
Az elmúlt évszázadig az aceton megjelenése a vizeletben válságos tünetet jelentett, amely ellen képtelenek voltunk erélyesen védekezni, és a beteg életben maradását veszélyeztette a kifejlődő „kóma”, eszméletlenség, görcsök állapota. Azóta azonban a cukorbaj gyógyszerét, az inzulint felfedezték, és e veszélyes állapot ellen hatalmas fegyver van kezünkben. Az aceton kimutathatósága azt jelenti, hogy a szervezet nem képes a zsírokat szénsavvá és vízzé feldolgozni.
A máj és az izmok szövetében, ahol a szervezet cukra van felraktározva, egyre jobban fogy a készlet. Ha a zsírok nem égnek el, kellemetlen szag keletkezik, amit a beteg leheletén is érzünk. Az aceton jelenléte nagy fáradtságot, testi elernyedtséget, hányingert, borzongást vált ki, az ilyen beteg közérzete hirtelen rosszabbodik. Ha nem avatkozunk be azonnal (nagy mennyiségű inzulin befecskendezésével), akkor bekövetkezik a „kóma”. Kómában a beteg eszméletlen állapotban van, ingerekre alig reagál, szemgolyói puhák, pulzusa szapora, gyenge, könnyen elnyomható, kezei, lábai jéghidegek.
Cukorbetegség megelőzése
A cukorbaj keletkezését úgy megelőzni, amint például ma képesek vagyunk fertőző betegségek ellen oltásokkal küzdeni, nem tudjuk. Nincsen olyan eszközünk, amellyel az arra hajlamos betegen a bajt biztonsággal megállítsuk. Az inzulin felfedezése és a gyógyítás menetében való beállítása kétségtelenül megjavította a tüneti gyógyítás esélyeit, azonban a baj annyira változatos, hogy sohasem vagyunk képesek jóslásokba bocsátkozni.
Mihelyt a baj fennállását felfedeztük, az orvos megállapítja a beteg szénhidrát-tűrőképességét, amit közhasználatban is a latin tolerancia szóval fejezünk ki. Ezen azt a maximális szénhidrátmennyiséget értjük, amit a beteg huszonnégy óra alatt elfogyaszthat, anélkül hogy vizeletében cukrot válasszon ki. Ha a bevihető szénhidrátmennyiség elegendő, akkor szükségtelen a beteget inzulinnal kezelni, és a bajt könnyűnek nevezzük. Középsúlyosának akkor nevezzük az esetet, ha a szénhidrát teljes megvonásával a beteget még cukormentessé tudjuk tenni. Súlyosnak, ha a beteget semmiképpen nem tudjuk cukormentessé tenni, hanem állandó cukorkiválasztás mellett még acetont is kiválaszt. Ilyenkor természetesen állandóan inzulint kell adni.
Terjedő cukorbetegésg
A cukorbaj – sajnos – nem kivesző, hanem inkább terjedő betegség. Mivel nem ágyban fekvő, tehetetlen betegekről van szó, hanem olyanokról, akik életük folyamán fontos és közhasznú munka végzésére alkalmasak, a róluk való gondoskodás, a baj megelőzése, kezelése elsőrangú közületi szociális, népegészségügyi problémát jelent.
Cukorbetegség természetes „kezelése”, étrend
A cukorbaj gyógyításában az inzulin ellenére továbbra is a természetes gyógymód tényezői és ezek között elsősorban a helyes diéta játssza a fő szerepet. A cukorbajos étrendjében kerülendő mindaz, ami sok szénhidrátot tartalmaz: cukor, liszt, hüvelyes vetemények, túl édes gyümölcsök. Édeskéshez csak cukorpótló szacharint használjunk. A cukorbetegek fő táplálékát a kevés szénhidrátot tartalmazó főzelék-neműek képezik: zöldbab, káposzta, répa, spenót, sóska, saláta, karfiol, retek, uborka.
A cukorbajos étrendjét úgy kell összeállítani, hogy lehetőleg kevéssé térjen el a megszokott étkezéstől, és mind mennyiségileg, mind minőségileg megfeleljen azon célnak, melyet egy egész életen át folytatandó diéta megkíván. Túl sok és nem feltétlenül szükséges megszorítás a beteg ellenállóképességét csökkenti, fennjáró és dolgozó egyének betegségérzetét növeli, tehát lelkileg bántja őket.
Minden cukorbetegség más, így nincs egységes gyógyítás!
A cukorbeteg gyógyításánál különösen nagyon fontos az egyéni elbírálás. Nem lehet csak gépiesen, sablon szerint vagy számtani alapon akként eljárni, hogy a laboratóriumból befutó leletek alapján a beteget a kezébe nyomott recept szerint, melyre fel van néhány szám jegyezve, magára hagyni, hogy ennyi meg ennyi szénhidrátot, zsírt és fehérjét fogyaszthat huszonnégy óránként. Vagy pedig egy szakácskönyv és annak kalóriatáblázata alapján saját maga végezzen számításokat, minden orvosi irányítás nélkül.
Habár a természetes gyógymód egyéb tényezői, mint a fürdő-, ivó- és vízkúrák arra törekszenek, hogy általános kezeléssel, az egész szervezetre kiható edzéssel az egész beteg szervezetet feljavítsák, mégis ezen tényezők adagolása is egyéni, és a kezelőorvos hosszabb észlelései alapján történik rendelésük. A cukorbetegség természetes gyógymódjának megszabásakor a cél, hogy azokat a szerveket, amelyek a cukorbajban megbetegedtek (hasnyálmirigy, máj), kíméljük és a kímélet után a teljesítőképességüket fokozzuk.
Cukorbetegség és táplálkozás
A cukorbetegség gyógyításában még néhány évvel ezelőtt az az általános nézet uralkodott, hogy a beteg sok húst és sok zsírt fogyasszon, hogy ezzel pótolja a szénhidrát-dús ételeket, amelyeket meg kell szorítani. Valójában ilyképpen sikerül a cukrot a vizeletből gyorsan kiszorítani. Csakhamar belátták azonban, hogy ezen egyoldalú diéta fehérjetúltápláláshoz vezet, a szervezet sav-lúg egyensúlya túlságosan savi irányba tolódik el, és a vérben a savi anyagok és salakok nagyon felszaporodnak.
Az is kiderült, hogy nemcsak szénhidrátból, de fehérjéből (sőt zsírból is) képes a szervezet cukrot képezni. Ezen új elgondolások alapján a legújabb években a cukorbaj diétás kezelése lényeges változásokon ment át, különösen, amióta amerikai szerzők beszámoltak azokról a nagy eredményekről, amelyeket koplalókúrákkal értek el a cukorbajosokon.
Ugyanakkor német tudósok, elsősorban Noorden tanár, de később a már elhunyt Bálint magyar professzor rájöttek, hogyha cukorbetegeiket több napon át kizárólag egyfajta szénhidrát-dús táplálékkal etették (előbb 200 gramm zablisztből és 150 gramm vajból készített levest adott, utóbbi a kukoricakúrának volt a híve, mások rizsnapot adtak, legújabban gyümölcsnapokat rendelnek), e kúra után, ami – hangsúlyozzuk – nem állandó táplálkozás, a beteg toleranciája hosszabb időre megjavul.
Koplaló kúrák hatása a cukorbajra
Mindebből itt röviden az alábbi következtetést vonhatjuk le. Cukorbetegeknek nagy jelentőségű a több napra, szabályos időközökben megismétlődő koplalókúra. Ma már csak a feltétlenül szükséges napi kalóriamennyiség bevitelére fektetjük a fő súlyt. Annyi fehérjét adunk, ami feltétlenül szükséges, de a zsírt nem adagoljuk túl, viszont ez esetben a szénhidrátok adagolásánál sokkal bőkezűbbek lehetünk.
Hogy a beteg ne érezzen éhségérzetet, a csekély szénhidráttartalmú zöldfőzelékekre és kevés cukortartalmú gyümölcsökre fektetjük a súlyt. Ezekből annyit adunk, hogy a beteg jóllakjék. Ezen elv hangoztatása még két évtizeddel ezelőtt is valósággal szörnyűség lett volna, ma viszont nyíltan kimondhatjuk, hogy cukorbajosoknál is főleg növényi és nyers étrendet alkalmazzunk.
A múlt világháború megszorított hús- és lisztellátása alkalmából a cukorbetegek száma csökkent, a háború befejezése után ismét emelkedett. Hasonló csökkenést mutatnak a legújabb háborúban is a német statisztikák, de ugyanakkor az új elv alapján a gyógyító tudomány odahat, hogy a kényszerítő megszorítások feloldása után is a cukorbajosok túltáplálásától óvakodjunk.
Ivókúrák cukorbaj ellen
A természetes gyógymód egy másik fő tényezője az ivókúra. Régi, elméletileg meg nem indokolható tapasztalat volt, hogy bizonyos anyagcserét serkentő gyógyvizek hatására – így elsősorban Karlsbadban – a cukorbajosok toleranciája erősen megjavult. Ma már a kutató fürdőtudomány tételes torvényekkel tudja bizonyítani, hogy a gyógyvizekkel végzett ivókúrák nemcsak közvetett, hanem egyenes hatást is fejtenek ki. Magam is két évtizedes gyakorlat mellett, saját kísérleti kutatásom alapján is rájöttem a lúgos és kénes gyógyvizek cukorcsökkentő hatására. E gyógyvizek ezenfelül a savanyodás ellen is küzdenek, a szervezetet lúgos irányba hangolják át.
A gyógyvizeknek a májra való előnyös hatásáról már az epekőbetegség természetes gyógymódjánál szóltunk, ugyanott találja az olvasó az ivókúra részletes leírását is. Fürdőhelyen ezen ivókúrát gyógyfürdők adásával is megtoldják, amely fürdők az általános edzés mellett a cukorbajos bőr tisztántartását is célozzák, ami által a tályogképződés iránti hajlamot előzik meg. A máj és hasnyálmirigy tájékán alkalmazott iszapborogatások e szervek jobb vérellátása útján erősítik azokat. Az éghajlati kúráknak a cukorbajosra semmi különösebb hatása nincs.
A Kneipp szerint alkalmazandó vízkúrák azonban komoly gyógy tényezők, ha csak arra gondolunk, hogy minő fontos a kapcsolat a cukorbaj és idegrendszer között. E vízkúra a belső elválasztású mirigyrendszert egészében edzi. Reggelenként egész lemosást végzünk, azonfelül törzsborogatásokat és félfürdőt adunk. Ugyanúgy megfelelő időszakban igénybe vesszük a nap- és légfürdőt. Rendszeres torna, testgyakorlatok, mérsékelt turisztika a könnyebb cukorbajosok kezelésében nagyon is ajánlatos gyógytényezők, ezek hatásai ilyen esetekben soha nem fognak elmaradni.
Gyógyteák hatása
Végül említsük még meg, hogy habár orvosilag nem is tudjuk megokolni, mégis régi időktől kezdve bevált bizonyos gyógyteakeverékek adása. Ilyen az áfonyalevél teája vagy ennek keveréke izlandi zuzmóval. Akit tehát a cukorbaj természetes gyógymódja különlegesen érdekel, feltétlenül olvassa el újból és vésse emlékezetébe az e fejezetekben az általános részben összefoglalt gyógytényezőket.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.