• gyógymódok
• kezelések
• víz

Gyógyító vízkúrák

A környezeti ártalmak hálójában vergődő emberi szervezetnek mind több betegséggel kell megküzdenie. A gyógyszerek egyre drágábbak, és sok nyugdíjasnak (és már nemcsak nekik) anyagi áldozatot jelent a beszerzésük. Számolni kell a gyógyszerek mellékhatásaival is, melyek károsíthatják is szervezetünket.

Természetesen szó sincs arról, hogy a beteg gyermek vagy felnőtt – ha szükség van rá – ne szedjen orvos által rendelt, szintetikus gyógyszereket. Csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy milyen olcsó és természetes gyógymódok állnak otthon rendelkezésre a betegségek megelőzésére, enyhébb betegségek gyógyítására vagy házi utókezelésre. így például napjaink rohanó világában már majdnem feledésbe mentek a vízzel történő gyógyítási módik.

Torokfájás enyhítése vízzel?

Ki gondol például arra, ha gyermekének fáj a torka, hogy váltogatott borogatásokkal és sós vízzel történő gargarizálással próbálja meggyógyítani?

Bár a gyermek utálja a sós vizet, nehezen tűri a borogatást, mégis érdemes rábeszélni ezekre a módszerekre – éppen az ő érdekében. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a házi gyógymódokat csak a kezdeti stádiumban alkalmazhatjuk eredményesen. Jó, ha erre vonatkozóan is kikérjük orvosunk tanácsát.

Ősanyáink, szépanyáink, nagyanyáink „mesterei” voltak a borogatásokkal, gyógyfürdőkkel, lábfürdőkkel és egyéb, vízzel történő gyógyítási módoknak. Hiszen akkor még nem álltak rendelkezésre nagy hatású szintetikus gyógyszerek.

Nagyanyáink a máig is igaz mondást tartották szem előtt: „A természet a legjobb gyógyító erő.” Egymásnak adták a kipróbált borogatásos és füves „recepteket”, amelyek legtöbbször nagyon jól beváltak. Ugyanígy terjedtek a fürdőkkel történő gyógyítás „titkai” is. Tekintsünk egy kicsit vissza a vízgyógyászat múltjára, amelyet érdemes volna ismét elővenni.

Az emberiség egyik legnagyobb jótevője volt Sebastian Kneipp (1821-1897), aki katolikus lelkészi tevékenységét egészítette ki vízzel történő természetgyógyászati tevékenységével. Világhírű víz-gyógyintézetet alapított Wörishofenben, ahol a Kneipp-kúrákon kívül diétával, lég- és napkúrával, gyógynövényekkel és természetes életmód kialakításával gyógyítottak. Wörishofen ma is központja a Kneipp-kúrát alkalmazó intézményeknek.

A Kneipp-kúra lényege

Hatékonyan támogatja a szervezet védőberendezését, növeli a beteg szervezet öngyógyító erejét, szabályozza a vérkeringést, az anyagcserét és méregtelenít. Egyúttal szemléletváltozásra is készteti a kúra híveit, akik leszoknak a helytelen életmódról, felhagynak ártalmas szenvedélyeikkel, szokásaikkal, és mindent elkövetnek a betegségek megelőzése érdekében.

Elsősorban egészségtelen táplálkozási szokásainkon kell változtatnunk. Át kell váltanunk a táplálkozás terén egy tudatos szemlélet kialakítására és alkalmazására.

A Kneipp-kúrát tehát nem lehet leszűkíteni csak vízkúrára, mivel Kneipp a legtágabb értelemben alkalmazta a természetes gyógymódokat. Alapfelfogása szerint a legegyszerűbb eszközök a leghatásosabbak. Nagy szerepet játszik gyógyító munkájában a fitoterápia, a gyógynövényekkel történő gyógyítás. Hosszú idő óta bebizonyosodott, hogy Kneipp gyógymódjai, írásművei időtálló értéket képviselnek, akárcsak Hippokratész tanai, aki már Krisztus előtt 500 évvel rávilágított a gyógyítás helyes irányára híres mondásában: „A természet gyógyít.”

A gyógyulás a szervezet önvédelme

Napjainkban is mindinkább tért hódít a régi orvosok világnézete, hogy minden betegségnél az egész embert, a teljes szervezetet kell kezelni, nem pedig csak egyes tüneteket. Az orvos feladata, hogy a szervezet természetes gyógy folyamataira kedvező hatást gyakoroljon, természetes gyógyerejét serkentse. A beteg szervezetet Kneipp is megbonthatatlan egységnek tekintette. A Kneipp-kúra lényege, hogy nem a tüneteket kell kezelni, hanem a betegség alapját és lényegét kell megsemmisíteni.

Kneipp egyszerű vízgyógyászati eljárásával olyan gyógyrendszert alkotott, amely eredményeivel minden addigi természetgyógyászati kezelést felülmúlt. Eredményeire az egész világ felfigyelt, és módszereit már életében sokfelé alkalmazták.

Sebastian Kneipp már abban az időben felismerte, hogy a szervezet általános erősítésében milyen rendkívül nagy szerepet játszik a láb ápolása, edzése

Gyógyító munkája során a láb ápolásában rendszeresen alkalmazott hidegvíz-kúrát. A láb gyógykezelésére és ezáltal a test edzésére három módszert ajánlott: a mezítláb járást, a vízben járást és a nedves fűben való mezítláb járást. Ezeket a módszereket egyébként a reflexológiában (talpmasszázs) is nagyon ajánlják a szakemberek. Fiataloknak, gyermekeknek, de felnőtteknek is nagyon ajánlott a mezítláb járás, amikor a cipő „börtönéből” kikerül a láb. Az egész nap cipőbe kényszeríted: lábat friss levegő éri, erei kitágulnak.

A tapasztalatok szerint a felső légutak hurutját, a mellkasi betegségeket, a hólyaghurutot és a lábizzadást kedvezően befolyásolja a mezítláb járás. Természetesen nagyon óvatosan kell kezdeni az edzést. Először egy-két percig sétáljunk mezítláb a szobában, majd fokozatosan negyed-, majd félórát is sétálhatunk. Ha megedződik a lábunk, nem fogunk megfázni.

Kneipp elmélete szerint a mezítláb járás nem más, mint vérelvezető kúra, amely az agy ereinek vérbőségét a láb felé vezeti le. Egyes szakemberek véleménye szerint idegesség ellen is jó módszer. A mezítláb járás gyógyhatását a természetgyógyászok igen nagyra értékelik, szerintük, ha Kneipp semmi mást nem adott volna az emberiségnek, mint hogy felhívta a figyelmüket a mezítláb járással kínálkozó gyógyulási lehetőségekre, már akkor is elévülhetetlenek érdemei.

Még hatásosabb gyógymód a vízben járás

Fokozottan kedvező az élettani hatása. Hogyan végezzük? Bokáig vagy lábszárközépig érő hideg vízben sétálgatunk vagy a vizet „tapossuk” egy-két percig. Minél hidegebb a víz, annál rövidebb legyen a kezelési idő. Kezdetben rövid ideig járkáljunk a vízben, hogy lábunk hozzászokjon a kúrához. Hatása idegnyugtató. A marburgi klinikán e módszert rendszeresen alkalmazzák napjainkban is, például vér-tolulás és szédülés gyógykezelésére.

Felhívjuk azonban arra a figyelmet, hogy mielőtt ezt a kezelést otthon elkezdenénk, a kezelőorvossal beszéljük meg. Ő ismeri szervezetünk teherbíró képességét és egészségi állapotát. Áldásos és kiváló gyógyhatása van a harmatos fűben történő járásnak is. Frissítő ereje felülmúlja a mezítláb járás és a vízben járás hatását. Bajor Gizi kivételes vitalitását, szép bőrét, egyéniségének lenyűgöző erejét főleg a harmatos fűben történő járásnak köszönhette. Feszültség levezető hatású, de vértolulás, érelmeszesedés, fülzúgás esetén is ajánlott e kúra.

Kneipp 30 évig kísérletezett és először mindent magán alkalmazott. Ezen tapasztalatai révén tért át az erős vízkúráról a gyengére. Véleménye szerint semmi sem ártalmasabb, mint egy módszer szertelen alkalmazása. Minél enyhébb ingerekkel hatunk a testre, annál jobb az eredmény. Kneipp már akkor a „szelíd gyógymódok” híve volt. Szerinte az, aki a vízgyógyászat alkalmazási módjait ismeri, olyan gyógyeszközökkel rendelkezik, melyeket túlszárnyalni nem lehet.

Felmerül a kérdés, vajon milyen módon fejti ki hatását a víz a betegségek gyógyításában.

Kneipp felfogása szerint a víznek három sajátos tulajdonsága révén jutunk e kérdés megoldásához: feloldóképessége, kiválasztó ereje és edző hatása. Kneipp tapasztalatai szerint a gyógyítható betegségeket a víz mind meggyógyítja, mert a különböző vízkúrákkal a vérben lévő idegen anyagokat feloldjuk, ezeket kiválasztjuk, a káros anyagoktól megtisztított vér zavartalan keringéséről gondoskodunk, a legyengült sejteket felfrissítjük. Ezekkel a folyamatokkal a betegség okát tökéletesen eltávolítottuk és megszüntettük.

A következőkben – a teljesség igénye nélkül – ismertetjük a Kneipp-féle gyógyeljárás néhány módszerét. Kneipp a betegségek kezelésében elismerte a gyógyszerek szükségességét is, de fontosnak tartotta, hogy a természet gyógyerőivel is megismerkedjenek az emberek. Kúrája élettani alapokon nyugszik. Irányelve az enyhe alkalmazási mód, az emberi szervezet tűrőképességéhez alkalmazkodva.

Kneipp szerint minél hidegebb a víz, annál rövidebb ideig lehet csak alkalmazni, és minél melegebb a test, annál nagyobb a kiváltott reakció. Ezért rendelte betegeinek el a hideg feles ülőfürdőket csak 6-10 másodpercig. Kneipp a következő vízgyógyászati eljárásokat alkalmazta: lemosás, borogatás, pakolás, fürdő, zuhany és gőzölés.

Ezeket az eljárásokat rendszerbe foglalta, technikájukat javította és a különféle betegségeknél a kezelést megállapította. Fontos szempont, hogy közvetlenül főétkezések után ne fürödjünk, mert az emésztési folyamatot megzavarjuk. Étkezés után másfél órával már fürödhetünk. A vízgyógyászatban elsősorban a bőrre hatunk és csak másodlagosan befolyásoljuk a többi szervet. Bőrünk a legnagyobb életfontosságú szervünk, feladatai közé tartozik a hőszabályozás és az anyagcsere. Számtalan idegszál és idegvégződés hálózza be, így a bőr az élettani reflexfolyamatok fontos felfogó és kapcsoló szerve. Az idegek révén összeköttetésben áll a zsigerekkel (gyomor, bél stb.) is, tehát a belső szervek működését a bőrön keresztül vízgyógyászati kezelésekkel befolyásolhatjuk.

A bőr funkciói és a vérkeringés között is szoros a kapcsolat. Az egész vérkeringésre kihat a bőrben elhelyezkedő érmozgató idegek reakcióképessége. A bőr kapilláris véredényei (a hajszálerek) a szívtől függetlenül valósággal egy második véredényrendszert alkotnak. A hajszálerek a hő-, a mechanikai és a kémiai ingerekre rendkívül érzékenyen reagálnak. Ezeket a rendkívül finom hajszálereket nevezzük a szervezet „második szívé”-nek. Szabályos működésük egészségünk egyik fontos feltétele.

A működési rendellenességeket azonban „testre szabott” vízgyógyászati kezelésekkel szabályozhatjuk.

A hideg víz először összehúzza a bőrereket és meleget von el a testtől. Aztán csakhamar az ellentétes reakció lép fel, és a bőrerek kitágulásával a bőr kipirul, és kellemes meleg önti el a kezelt területet. Ez a reakció annál gyorsabban jön létre, minél rövidebb ideig, és minél erősebb hideg ingert alkalmazunk. Ennek hatására javul a légzés, az izmokban pedig gyorsul az égés, fokozódik a salakkiválasztás a vérből.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.