Az árpa és jótékony hatásai – Miért is együnk árpát?
„Ételed legyen orvosságod”, mondotta egykor Hippokratész, az ókori Görögország híres orvosa, s akkor ezt meg is szívlelték. Az árpa annak idején alapélelmiszer volt, a harcosoknak erőt, a filozófusoknak éber szellemet adott. S csaknem mindenfajta betegséget meg lehetett előzni egy csésze árpakásával.
Napjainkban az elemzések folytán már azt is tudjuk, mi minden rejtezik az árpában: energiát adó szénhidrátok, anyagcserét serkentő vitaminok és ásványi anyagok, az érzékszerveket, elmét élesítő kovasav, gyógyító forrásanyagok és rengeteg bioaktív növényi anyag.
Honnan származik az árpa?
Az árpa az egyik legrégebbi kultúrnövény. Az ókori ázsiai, egyiptomi, görög és római fejlett kultúrákról ránk maradt emlékek egyaránt említést tesznek róla, különösen a görögök tartották nagy becsben. A kiváló gondolkodók, filozófusok, mint Homérosz, Platón és Püthagorasz esküsznek az árpa táperejére, és valamennyien azt tartják, hogy élesíti az elmét, javítja a koncentrálóképességet.
Napjainkban már az egész világon elterjedt, még a Himalája magaslatain is megterem. A learatott árpáról először lehántják a külső védőburkot, a pelyvát, bár ez jelentős mértékben csökkenti tápanyagtartalmát.
Ha a szemeket gömbölyűre csiszolják, akkor kapjuk a darát. Az árpát napjainkban legnagyobb mennyiségben maláta készítéshez használják: a csíráztatás során a magban található enzimek a keményítőt malátacukorrá alakítják – ez a sör-és a maláta kávé-gyártás egyik alapanyaga. A teljes értékű élelmiszerek-liszt, pehely és árpagyöngy-a könnyen feldolgozható, hántolt árpából készülnek.
- Koleszterin és fajtái, tényleg károsak?
- Létezik teszt a metabolikus szindróma kimutatására?
- Koleszterinszint-mérések
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Milyen alkotóelemekből áll?
A hántolt árpa több mint 60% keményítőt tartalmaz, összetevőinek 10%-át adja a benne található fehérje és ballasztanyag. A többi gabonaféléhez hasonlóan az árpában is jelentős mértékben és számban találunk anyagcsereserkentő B-vitaminokat, ezek közé tartozik a pantoténsav és a folsav is.
Az ásványi anyagokat illetően kalcium, magnézium, vas-és cinktartalmával tűnik ki. Az árpában rendkívül nagymennyiségben található kovasav, elsősorban a maghéjhoz közeli réteg tartalmazza bőven ezt a sokoldalú, létfontosságú anyagot. Az árpatermékek nem szűkölködnek növényi védőanyagokban sem, kínálnak számunkra fenolsavat, fitoösztrogéneket és fitinsavat is. S ami az árpát kétségtelenül erősítő és gyógyító hatásúvá teszi, az nyákanyaga.
Legfontosabb tudnivalók az árpáról dióhéjban
- Erzsébet királynő emésztése karbantartására naponta megiszik egy pohár árpafőzetet.
- A kicsíráztatott árpamagot „növényméznek” is szokták hívni, mert enyhén édeskés, ezért igen finom a reggeli müzliben.
- Rendkívül könnyen emészthető, ballasztanyagban gazdag, ráadásul gyorsan elkészíthető a „gyors árpadara”. Az árpát rövid ideig kemencében megpirítják, természetes kőmozsárban megőrlik, ezért aztán kb. 20 perc alatt megfő.
- A nagy szemű árpagyöngy a rosszabb időkben a szegények eledele volt, napjainkban viszont ott találjuk az elegáns éttermek étlapján.
- A természetgyógyászattal szimpatizáló orvosok véleménye szerint a tartáshibával küzdő gyerekeknek árpát kell fogyasztaniuk
Az árpa helyettesítheti a gyógyszerszekrény felét: nem csak antioxidáns hatású, vírusölő és koleszterincsökkentő, hanem a gyomrot is kiválóan megnyugtatja.
Az árpa egészségtani jelentősége
Az árpa tökéletes alapélelmiszer: jelentős mennyiségű keményítőt és ballasztanyagot tartalmaz, s emellett épp azokat a B-vitaminokat, amelyek nélkül a szervezet nem tudná hasznosítani a benne található szénhidrátokat. Magnézium- és vastartalma is fontos szerepet kap a sejtek energia- és oxigénellátásában.
A benne található jelentős mennyiségű kovasav többféle értelemben is kedvezően hat szervezetünkre: egyrészt jót tesz a bőrnek, a kötőszöveteknek, a csontnak, a hajnak, a körömnek, másrészt erősíti az érzékszerveket és serkenti az agy és az idegrendszer közötti információáramlást.
Az árpa sejtvédő, rákmegelőző, vírusölő és koleszterincsökkentő hatását a kutatók a benne található bioaktív növényi anyagoknak tulajdonítják. Az árpanyákot, azaz az apróra őrölt, majd jól elfőzött darát gyomor- és bél panaszok gyógyítására alkalmazzák, de ajánlott általános kimerültség, hólyaghurut, láz, máj- és tüdőpanaszok esetében is.
Az őröletlen árpát néhány órára be kell áztatni, majd kb. 40 percig vízben főzni, és utána még hagyni, hogy megdagadjon.
Árpagyöngyleves
Hozzávalók (2 személyre)
6 dkg árpagyöngy, 2 szál újhagyma, 1/2 szál póréhagyma, ugyanannyi halványító zeller, 1/2 fehérrépa, 2 evőkanál zöldpetrezselyem, 2 evőkanál vaj, 1/2 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, egy csipet sáfrány, 3/4 l zöldségalapié, 125 g tejszín, 1/2 csokor finomra vágott zöldfűszer (pl. újhagyma, kapor)
Elkészítés
Az árpagyöngyöt éjszakára beáztatjuk. A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk, meghámozzuk, apró kockákra vágjuk. A lecsöpögtetett árpagyöngyöt, a zöldségeket és a petrezselymet a vajon megpároljuk. A fokhagymát megtisztítjuk, belenyomjuk. Sózzuk, borsozzuk, a sáfránnyal ízesítjük. Felöntjük a zöldséglével, majd 35-45 percig főzzük, míg az árpagyöngy meg nem puhul. A tejszínt félig felverjük, és a zöldfűszerekkel együtt elkeverjük a levesben.
Az árpával kapcsolatban az utóbbi időben még egy érdekességre derült fény. Dávid Peterson, a Wisconsini Egyetem Gabonaipari Intézetének igazgatója arról számolt be, hogy az árpa külső, fehérjedús héjának, amelyet a feldolgozás során eltávolítanak, erős koleszterincsökkentő hatása van. Ráadásul más, mint a vízoldékony rostok epesavkötő hatása.
Akkor tisztázzunk néhány dolgot!
Az árpa egyes anyagai ugyanis a koleszterinképződés egyik enzimjének működését befolyásolják. Igazán izgalmas kutatásokról van szó – egyelőre persze csak kísérleti állatokon. Az árpa hatóanyagai még nincsenek kereskedelmi forgalomban. Ennek ellenére, ha hozzá tudnak jutni, jó, ha tisztában vannak azzal, hogy a hántolatlan árpa egészségesebb, mint a feldolgozott forma.
A vízoldékony rostokkal folytatott kísérletek óta az emberek egyre újabb és újabb lehetőségeket igyekeznek keresni, hogy étrendjükbe e rostokat beépíthessék. Az árpán és a már említett többi rostgazdag táplálékon kívül talán még egy lehetőséget meg kell említenünk.
Hashajtók hatása
A hashajtók egy részéről – a metilcellulóz tartalmúakról – kimutatták, hogy jelentős mennyiségű vízoldékony rostot tartalmaznak, és csökkentik a vér koleszterintartalmát. Éppen Anderson végzett ezekkel a szerekkel is vizsgálatokat. Eredményei szerint naponta három teáskanálnyi efféle szer biztonsággal, veszélyek nélkül használható, és jő hatású.
Az egyik angol orvosi hetilapban megjelent cikk szerint a szén használata hét betegben átlagosan 41 százalékkal csökkentette a vér koleszterinszintjét. Ennek ellenére ne rohanjanak a patikába, hogy nagyobb adagot beszerezzenek! Előbb néhány dologra fel kell hívjuk a figyelmüket.
Először is arra: ahhoz, hogy a fenti kísérlet során alkalmazott mennyiséget bevegyék, naponta 96 tablettát kellene lenyelniük. Úgy gondolom, ez nem túl vonzó lehetőség.
Másrészt megjegyezzük, hogy ennek a radikális kezelésmódnak a hosszú távú hatásai nem ismertek, hiszen a fenti vizsgálat mindössze négy hétig tartott. A szén hatása azon alapul, hogy megköti és ezzel kiüríti a bélből a szilárd, oldhatatlan anyagokat. Nem tudjuk azonban, hogy milyen hasznos anyagok távoznak így a bélből a koleszterinnel együtt.
A Perktin
A következő termék, amelyet nem lenne helyes szem elől tévesztenünk, a pektin. Mint vízoldékony rostféleség, ez is csökkenti a vér koleszterintartalmát. A szokványos ételekben sajnos kevés pektin van, a mesterségesen előállított források viszont kellemetlen mellékhatásokat okoznak. De a kutatás folyik tovább.
AZ EPA fontosága
A koleszterinszintet csökkenteni kívánók bevásárlási listáján a következő élelem a hal kell legyen. Ami azokat a rettenetesen zsíros halakat illeti, kiderült, hogy a lazac és a makréla zsírja, a nyelvtörő nevű eikozapentaénsav – egy többszörösen telítetlen zsír – a legtöbb hideg vízi halfajtában is megtalálható. Ez a halolaj, amelyet EPA-nak rövidítenek, rendkívül erős koleszterin- és trigliceridcsökkentő képességgel rendelkezik. Egyes halfajtákban több fordul elő belőle, mint másokban.
A lazac és a makréla húsában, a tőkehal és a cápa májában található nagyobb mennyiségben, de minden hideg vízi hal tartalmaz valamennyit. Amit minden halról tudni kell még, az az, hogy bármelyikről legyen is szó, telített zsírtartalmuk sokkal kisebb, mint a marhahúsé.
Hogy mi a helyzet a sokat szidott kagylóval és rákokkal?
Nos, kiderült, hogy a koleszterintartalmat illetően az eredeti adatok tévesek. A koleszterin, mint korábban már volt szó róla, a szteroloknak nevezett vegyületcsaládnak csak az egyike. Ebbe a csoportba tartoznak még például az E-vitamin és a D-vitamin elő anyagai. Valójában a tengeri állatok, így a kagylók és a rákok húsa, koleszterinben szegény, talán csak a garnélarákkal szükséges óvatosabbnak lennünk, ha egyáltalán hozzájutunk.
Ugyanakkor ezek a húsok annyira kevés zsiradékot tartalmaznak, hogy az szinte elhanyagolható.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.