Allergia és asztma

Mindent a heveny csalánkiütésről

A csalánkiütés és a csaláncsípés közötti hasonlóság nem véletlen: a folyadék, amit a növény csalánszőreivel a bőrbe fecskendez, hisztamint tartalmaz, ugyanazt a hírvivő vegyületet, amely az allergiás reakciók során termelődik.

Jegyezzük meg! A csalánkiütés orvosi neve urticaria, mely a csalán latin ne­véből – Urtica – ered.

A hisztamin számos módon hat a szervezetre, fokozza például a hajszálerek falának áteresztő­képességét: a vérsavó a sejtek közé jutva csaláncsípéshez hasonló duzzanatot idéz elő a bőr felső rétegeiben, illetve a mélyebb rétegekben – ez utóbbi neve angioödéma (az angio- véredényt, eret jelent, az ödéma vizenyőt, folyadékfel­halmozódás okozta duzzanatot). A hisztamin heves irritációt is kivált.

A csalánkiütés olyan tünetcsoport, amelynek számtalan ki­váltó oka lehet. A különböző tényezők mindegyike arra ser­kenti a bőrben lévő hízósejteket, hogy hisztamint bocsássanak ki magukból. Ezeket a kiváltó tényezőket krónikus csalánkiütés és angioödéma esetén (a krónikus itt azt jelenti, hogy a tünetek egy ideje már fennállnak) igen nehéz lehet azonosítani. Ilyen­kor hosszú, alapos vizsgálatra van szükség.

Mindent a heveny csalánkiütésről

Heveny (akut) csalánkiütés és angioödéma esetén – mely súlyos, de rövid lefutású reakció – a kiváltó ok többnyire nyil­vánvaló: általában rovarcsípés, valamilyen élelmiszer vagy gyógyszer (pl. penicillin). Ilyenkor a tüneteket IgE-allergia idé­zi elő.

Mivel a betegség heveny formája az élelmiszerrel vagy allergénnel való érintkezés után azonnal fellép, a „tettes” azo­nosítása rendszerint nem okoz nehézséget – ha pl. egy gyer­mek tojást vesz a szájába, és utána perceken belül bedagad az arca meg az ajka, egyértelmű, hogy allergiás a tojásra. A heveny csalánkiütés és angioödéma az ételallergia legfon­tosabb tünete, s gyakran az anafilaxiás sokknak ne­vezett életveszélyes allergiás reakció részét képezi.

Az urticaria és a szex

Egyes nőknél nemi közösülés után ondóallergia következtében akut csalánkiütés lép fel. Ez esetenként nemcsak a hüvely környékén, hanem testszerte jelentkezik, és asztma vagy anafilaxiás sokk is felléphet. A kérdéssel a Cincinnati Egyetem (USA) orvosai foglalkoztak behatóan, akik szerint „a jelenség elismerésére az orvostársadalom egyelőre nem sok hajlandóságot mutat”.

Itt IgE közvetítette allergiáról van szó, melyet nem az ondó, hanem a prosztata sejtjeiből származó fehérjék váltanak ki. A diagnózist a partner ondójával végzett bőrpróba kell, hogy igazolja. Óvszer haszná­latával a probléma általában kivédhető. (Ha a tünetek óvszerhasználat­kor lépnek fel, valószínűleg latexallergiáról van szó.) Hatékony gyógy­mód a partner ondóját felhasználó immunterápia. Azon nők számára, akik nem vettek részt immunterápiás kezelésen, és gyermeket akarnak, mesterséges megtermékenyítés javasolt a tüneteket okozó allergénektől mentesített ondóval. Megoldás a hüvely nátrium-kromoglikátos átöblítése is, ami ugyancsak lehetővé teszi a fogamzást.

Más módon is kiválthat allergiás reakciót az ondó. A férfi partner által szedett penicillin nyomokban bekerülhet az ondóba, és ez a gyógy­szerre eleve érzékeny nőknél csalánkiütést, sőt akár anafilaxiás sokkot is okozhat. Egyes vélemények szerint az is előfordulhat, hogy a férfi szervezetébe került és nyomokban az ondóba jutott ételallergének az arra érzékeny nőknél súlyos IgE közvetítette ételallergiát idézhetnek elő. Erre azonban egyelőre konkrét bizonyítékok nincsenek.

A hüvelyben olyan IgE közvetítette allergiás reakciók is felléphetnek, amelyeket spermicid készítmények vagy az ott kis számban jelen lévő Candida-gomba vált ki, ám ezek inkább elhúzódó viszketést, égő érzést és irritációt okoznak, semmint heveny csalánkiütést. Az ilyen állapotot gyakran tévesen diagnosztizálják, és úgy kezelik, mintha visszatérő Candida-fertőzés idézné elő.

A krónikus csalánkiütés

Először is egy jó hír: ha a krónikus csalánkiütés fél évnél rövi­debb ideje áll fenn, akkor jók az esélyek arra, hogy magától el­múlik – a kutatások szerint az esetek felében ez történik.

Akinél azonban fél évnél hosszabb ideje tart a betegség, a spontán gyógyulás esélye sokkal kisebb (alig 6 százalék), ilyenkor tehát kezelésre van szükség. Akik allergológust keres­nek fel problémájukkal, rossz hírt hallhatnak: vagy azt, hogy „a krónikus urticaria eseteinek csak 5-20 százalékában sikerül a kiváltó okot megállapítani”, vagy hogy „az esetek 90 százalé­kában az orvos nem képes feltárni a csalánkiütés okát”.

Ez azonban szerencsére nincs így. A krónikus csalánkiütést intenzíven kutató orvoscsoportok némelyikének csupán azzal, hogy kitartóan vizsgálták az okokat, 23 százalékra sikerült le­szorítani azon betegek arányát, akiknek tünetei ismeretlen eredetűek maradtak. Egy, a Müncheni Egyetem orvosai által közzétett újabb tanulmány leszögezi, hogy „a valóban »idiopátiás« urticaria valószínűleg igen ritka” – magyarul ke­vés az olyan eset, amely ismeretlen eredetű.

Felfedezett okok

Íme néhány a krónikus csalánkiütés újonnan felfedezett okai közül:

  • Észre nem vett idült fertőzés valahol a szervezetben. Ilyen lehet például az idült arcüreg-, torok- vagy mandu­lagyulladás, a fogtályog, a középfülgyulladás, a bélparazi­ták, az epehólyag-, vese-, petefészek- vagy méhgyulladás, a lábgomba vagy más gombás fertőzések (pl. a hajlatokat érintő intertrigo, a körömgomba vagy onychomycosis, és a fejen lévő ótvar), a prosztatagyulladás, az Epstein-Barr-vírus- és a cytomegalovirus-fertőzés.
  • Az élelmiszer-adalékokra vagy alkoholra adott reakció. Ezek az anyagok valószínűleg közvetlenül ingerlik a hízósejteket.
  • Az élelmiszerekben lévő nikkelre adott reak­ció azoknál, akiknek bőre érzékeny a fémre.
  • A gyógyszer-túlérzékenység, többnyire asz­pirinre és aszpirinszerű készítményekre, de kiválthatják antibiotikumok, szulfonamidok, morfium és más narkotikumok is. Nemrég egy krónikus csalánkiütésben szenvedő gyermeknél kiderült, hogy tüneteit a fogzási panaszokat enyhítő gélben lévő aszpirinszerű hatóanyag váltotta ki. A vegyületek iránti intolerancia. Szokatlan túlérzékenység a borban és az érett, lágy saj­tokban (pl. camembert-ben) lévő biológiailag aktív ve­gyületekre.

A krémek, kenőcsök tartósítóanyagaira (pl. parabene-re) adott reakció. (Ha a tüneteket közvetlenül a bőrre került valamilyen anyag váltja ki, kontakt csalánkiütésről van szó.). Az élelmiszer- vagy pollenérzékenység (mindkettő elég ritka kiváltó ok). A latexszel, háziállatokkal való érintkezés (ritka kiváltó okok).

A menstruáció előtti hormonális változások

A „Candida„-problémák rendkívül vitatott kérdés – a betegek egy részénél kimutatható az élesztőgombák túlszaporodása a bélben, de ezek nem biztos, hogy a Candida nemzetségbe tartoznak. Nagyritkán a krónikus csalánkiütés a felnőttkori coeliakia kísérőjelensége lehet.

A fekélybaktérium okozná?

Egyes kutatások szerint a gyomorban tenyésző Helicobacter pylori baktérium, mely a gyomorfekély oka lehet, a krónikus csalánkiütésben is szerepet játszhat. Az adatok ellentmondóak, de ha a beteg kivizsgálása alapján nem jutnak egyértelmű következtetésre, s kiderül, hogy az illetőnek aktív Helicobacter-fertőzése van (amit vérvizsgálattal, karbamid kilégzési teszttel és gyomortükrözéssel lehet kimutatni), érdemes megpróbálkozni a Helicobacter kiirtásával. Ennek kapcsán háromféle antibiotikumot kell együtt szedni 1-2 hétig, ez általában elegendő.

A csalánkiütés

Ezeket az új okokat csak akkor kezdjük vizsgálni, ha az allergológusok által jól ismert és elfogadott kiváltó tényezőket már mind sorra vettük:

  • A fizikai hatások kiváltotta urticariánál az olyan egy­szerű fizikai tényezőket, mint a hideg, meleg, enyhe nyo­más, erősebb nyomás (pl. üléstől, bár ilyenkor a tünetek gyakran csak órákkal később lépnek fel), vibráció, test­mozgás, vízzel való érintkezés, fény hatása (pl. napfényé vagy UV-fényé). Enyhe nyomásra dermografizmus lép­het fel – ilyenkor a bőrre „írni” lehet: a végighúzott ujj nyomán apró felszíni duzzanatok keletkeznek.
  • A kolinerg urticariánál a paraszimpatikus idegrendszer működését, melyről azt felté­telezik, hogy közvetlenül aktiválja a hízósejteket; a csa­lánkiütés ilyen fajtájánál a kiütéseket nagyon kis bőrduz­zanatok alkotják, melyek körül a bőr kivörösödik. Kiváltó oka lehet hőhatás vagy érzelmi stressz; elsősorban tizen­éveseknél és fiatal felnőtteknél fordul elő, akik idővel többnyire kinövik.
  • Az autoimmun betegség egy bizonyos fajtáját, melynél a szervezet antitesteket termel az IgE, illetve az IgE-receptorok ellen; ezek a kóros antitestek közvetlenül ak­tiválhatják a hízósejteket; egy ritka öröklött rendellenességet.
  • A masztocitózist, azt az ugyancsak ritka betegséget, mely­nél a bőrben lévő hízósejtek száma kórosan magas a rákot (a legkevésbé valószínű ok).
  • Az allergológusok a fizikai okok kiváltotta urticaria kimuta­tásához a bőrt jégkockával, hőhatással, UV-lámpával, vízzel vagy egyéb módon ingerlik, az öröklött rendellenességet, ill. a súlyosabb alapbetegséget pedig vérvizsgálattal és a bőr szö­vettani vizsgálatával mutatják ki.

Ne kockáztassunk a hideggel!

Ha a vizsgálatok szerint pl. hideg vagy testmozgás váltja ki a tüneteket, az orvos alighanem egyszerűen ezek mellőzését tanácsolja – amit ajánlatos is megfogadni, mert a hideg kivál­totta csalánkiütéshez súlyosabb tünetek is társulhatnak. Többnyire azonban a fizikai eredetű urticaria okai összetettek, részben jelen lehet valamilyen közönséges, élelmi­szer kiváltotta étel-intolerancia is.

Előfordulhat, hogy ha kiik­tatjuk ezeket az egyéb okokat – pl. azonosítjuk és mellőzzük a problematikus élelmiszert -, akkor a továbbiakban sem a hi­deg, sem a testmozgás nem fogja a tüneteket kiváltani. Érde­mes tehát megpróbálkozni a kizárásos diétával. Például egy beteg, akinél a hideg idézte elő a csalánkiütést, rá­jött, hogy ha nem iszik tejet, a hideg sem okoz többé problémát a számára, sőt még síelhet is.

Az okokat nagyon nehéz felismerni, ha két (vagy több) té­nyező jelenléte egyszerre szükséges ahhoz, hogy a tünetek fel­lépjenek.

A krónikus csalánkiütés vizsgálata

Az idült csalánkiütésben szenvedő betegek általában nehezen jutnak egy alapos kivizsgálásra szóló kórházi beutalóhoz, vagy legalábbis sokáig kell várniuk rá. Időközben tehetünk-e bármit mi magunk is? Fizikai okok kiváltotta urticaria esetén valószínű­leg gyanítjuk az okokat, s az ezeket kimutató vizsgálatok egy részét – pl. a jégkockapróbát – magunk is elvégezhetjük.

Tüneteink főleg nyáron jelentkeznek – talán pollen, meleg vagy napsütés okoz­hatja? Vagy valami, amivel rendszeresen érintkezik a bőrünk -pl. kenőcs, krém, gumi (latex) vagy háziállatok szőre? Ezek ugyan nem a krónikus csalánkiütés leggyakoribb okai, de mi magunk is könnyen kiszűrhetjük őket.

Sajnos, a krónikus csalánkiütés hol eltűnik, hol kiújul – ha­tással lehet rá a hőmérséklet, a lelkiállapot és még számos más tényező. Sokat segíthet, ha alaposan megfigyeljük és naponta pontosan feljegyezzük tüneteinket, mert csak így van remény, hogy megtaláljuk az okot, és ezzel megoldhatjuk a problémát.

Érdemes az étrendi változtatások hatásait is megvizsgálni. Ezeket azonban tanácsos orvosunkkal is jóváhagyatni.

  • Először próbálkozzunk egy adalékanyagoktól mentes ét­renddel 6 héten át. Ezzel együtt kerüljük az alkoholt, a fűszereket és az összes aszpirinszerű hatóanyagot tartal­mazó gyógyszert is.
  • Segíthet a hisztaminmentes diéta.

Allergiáról van szó?

Az akut csalánkiütés rendszerint az IgE közvetítette allergia tünete, a betegség krónikus formája azonban egész más eset. Igaz, hogy az atópiások sokkal haj­lamosabbak a krónikus csalánkiütésre, mint a nem atópiások, a valódi allergiákkal való össze­függésére nincs meggyőző bizonyíték. Ha a krónikus urticariát élelmiszer vagy gyógyszer okozza, IgE antitestek nem mutathatók ki, a bőrpróbáknak pedig nincs diagnosztikai értéke.

Az életveszélyes ételallergia

A kizárásos diéta hasznos lehet a krónikus csalánkiütés okainak feltárásában – ez azonban nem érvényes a heveny urticariára! Akiknél bizonyos élelmiszerek azonnali túlérzékenységi reakciót váltanak ki, szájtüneteket okoznak, és ahol a bőrpróba pozitív, körültekintő előzetes vizsgálatok nélkül nem szabad élelmiszerpróbát végezni. Aki pedig átesett már anafilaxiás sokkon, volt asztmás rohama, vagy előfordult, hogy a torka élelmiszertől bedagadt, annál a próbát csak olyan helyen szabad elvégezni, ahol lehetőség van újraélesztésre.

Megfelelő diéta kialakítása

Ha ezek után sincs javulás (vagy a javulás csak részleges), térjünk át szénhidrátsze­gény diétára, de közben továbbra is kerül­jük a hisztamintartalmú élelmiszereket. E kombinált diéta célja a bélbaktériumok hisztamintermelésének korlátozása: a ke­ményítő tartalmú élelmiszerek (kenyér, sütemények, burgonya, tészta, pizza, rizs stb.), valamint a gyümölcsök és zöldségek (főleg a többé-kevésbé emészthetetlen részeket tartalmazó termények, pl. spenót) bevitel­ének csökkentésével a baktériumok nem jutnak elég tápanyaghoz. Mivel ez nem ép­pen egészséges étrend, tartósan ne alkal­mazzuk.

Ha csalánkiütésünk ennek hatásá­ra javul, az egészséges bélflóra és a hasznos bélbaktériumok újratelepítése érdekében szedjünk probiotikumokat, majd próbálkozzunk fokozatosan visszaállítani ét­rendünkbe a diéta során kiiktatott különbö­ző élelmiszereket.

Haspuffadás, erős bélgázképződés és végbél­viszketés esetén az első számú gyanúsított az élesztőgomba-túlszaporodás. Olykor azonban ezek a jellegzetes tünetek hiányoznak, és csak a krónikus csalánki­ütés jelzi az élesztőgomba túlszaporodását. A probléma leküzdéséhez élesztő- és cukor­mentes diéta, valamint az orvos által felírt gombaellenes gyógyszerek szedése szükséges.

Krónikus csalánkiütést étel-intolerancia is okozhat, bár ez aránylag ritka. A problema­tikus élelmiszer azonosítása kizárásos ét­renddel történhet, ám mivel ez meglehetősen szigorú diéta, először más lehetőségekkel próbálkozzunk.

Gyógyszeres kezelés

A krónikus csalánkiütés okainak kivizsgálása időbe telhet, de a tüneti kezelés addig is fon­tos. A legjobb a szénanáthánál is alkalma­zott nem nyugtató hatású antihisztamin-terápia. Vannak orvosok, akik emellett még H2-receptorblokkolót is felírnak, melyet egyéb­ként gyomorfekélynél alkalmaznak. Mivel együt­tesen adva a két gyógyszer a két legfontosabb hisztaminreceptort gátolja, ez a kombináció haté­konyabb a csalánkiütés krónikus eseteiben. (Ha színezékekre, adalékanyagokra vagyunk érzé­kenyek, a készítmény megválasztásánál ügyelni kell, hogy ezeket a szedett gyógyszer se tartal­mazza.)

Antihisztamin szedése

Az antihisztaminok hatása éveken át történő, folyamatos szedés mellett csökkenhet. Ilyenkor segíthet, ha áttérünk egy másik fajta antihisztaminra.

Az új leukotrién-antagonista gyógyszerek, melyeket jelenleg csak asztmára írnak fel, a jelek szerint a krónikus csalánkiütésre is na­gyon hatékonyak lehetnek: kitűnő eredménye­ket értek el velük olyan betegeknél, akiknek sú­lyos tüneteit egyéb gyógyszerek (pl. szteroidok) alig enyhítették.

A napfény kiváltotta urticaria kezelése

Súlyos napfény okozta csalánkiütés esetén a napfény teljes elkerülése nyilvánvalóan rendkí­vül nehéz, a napvédő krémek pedig nem sokat érnek. Még a vékony ruházat is átenged annyi napfényt, amennyi előidézheti a bőrreakciót. Többnyire van azonban egy olyan fény­hullámhossz-tartomány, amellyel a napfénynek kitett bőrt besugározva meg lehet gátolni az urticaria kialakulását. Gondos vizsgálattal megállapítható ez a hullámhossz. Vannak más típusú fényterápiás kezelések is, hasonlóak azokhoz, melyeket az atópiás ekcémánál alkal­maznak. Ezek fokozatosan hozzászoktatják a bőrt a napfényhez.

A kiütés okozta viszketés enyhítése révén segíthetnek a nagy adagban adott anti­hisztaminok is, de a bőr ettől még nagyon kivörösödhet a napon. Szerencsére a napfény okozta urticaria az évek múlásával többnyire enyhül – elsősorban a fénynek folyamatosan kitett arc és kéz válik kevésbé érzékennyé.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.