• allergia
• coeliakia

A coeliakia (liszt-érzékenység) diagnózisa, tünetei

A II. világháború alatt Hollandiában nem volt kenyér, s az emberek kényte­lenek voltak tulipánhagymát enni. „Anyám megpirította okét – emlékszik vissza egy túlélő-, s úgy nagyon ízlett, talán mert annyira éhesek voltunk. Évekkel később megfőztem néhányat, de akkor már undorítónak találtam.”

Mi lehet a probléma?

Míg a népesség nagy része sovány és beteges volt ettől a nyomorúságos táplálkozástól, a gyerekek közül néhá­nyan éppenséggel egészségesebbek lettek tőle. Egy jó megfi­gyelőképességű holland orvosnak szemet szúrt, hogy ez azok­nál a gyerekeknél következett be, akiknél korábban állandó hasmenés és fáradtság jelentkezett, elmaradtak a növekedés­ben, és az izomzatuk sem fejlődött rendesen.

Ők hirtelen még erősödtek is, hasmenésük pedig megszűnt. Amikor azonban a háború végén újra normálisan kezdtek táplálkozni, összes ba­juk visszatért. E gyerekek étrendjének gondos tanulmányozá­sával és kísérletezéssel az orvos megállapította, hogy tüneteiket a búza- és a rozsliszt fogyasztása okozta. A későbbi kutatások kimutatták, hogy mindkét gabonaféle tartalmazza a gluténnek (siker) nevezett összetett fehérjét, amely a coeliakiát okozza.

A „hasbetegség”

A coeliakia a „has” jelentésű görög koilia szóból ered, jelentése tehát egyszerűen „has­betegség”. Mihelyst a tünetek okára fény derült, új nevet adtak neki: gluténszenzitivitásos enteropátia, de ez nem igazán honosodott meg. A lisztérzékenységen kívül nevezik még nem trópusi steatorrhoeának vagy coeliakiás sprue-nak, tünetei ugyanis nagymértékben emlékeztetnek az idült trópusi hasmenés (sprue) tüneteire. E betegség azoknál fordul elő, akik a trópusokon élnek, vagy ott hosszabb időt eltöltöttek, oka valószínűleg bakteriális fertőzés. A hasonló tünetek ellenére semmi köze sincs a coeliakiához.

Coeliakia esetén egy másik betegség, a dermatitis herpetiformis nevű bőrbetegség kockázata is nő. Ennek ugyanaz az oka és alapmechanizmusa, mint a coeliakiának, tünetei azonban nagymértékben eltérnek tőle:

• erősen viszkető kiütés, néha apró hólyagokkal; a kiütés ; szimmetrikusan oszlik el az ülepen, a vállon, a fejbőrön, valamint a térden és a könyökön,
• a bélnyálkahártya ugyanolyan típusú – de többnyire kevésbé súlyos – károsodása, mint a coeliakiánál,
• esetenként hasmenés.

Mennyire súlyos?

A coeliakiásoknak mintegy 5 százalékánál alakul ki dermatitis herpetiformis.

A két betegség hátterében ugyanaz a mechanizmus áll. Az érintettek szervezetében ellenanyag termelődik az egyik saját fehérje, a szöveti transzglutamináz nevű enzim ellen. Ennek az enzimnek az a feladata, hogy elősegítse a glutén lebontását. Glutén hiányában (azaz, ha az illető nem eszik búzalisztet) az enzimet nem támadják meg az immunsejtek. Az autoimmun reakciót az váltja ki, ha az illetőben az elfogyasztott glutén lebontódik egy gliadin nevezetű pepiiddé.

Az autoimmun reakciót ez az enzim-peptid komplex váltja ki a genetikailag hajlamos egyének szervezetében. Ez az autoimmun reakció coeliakiában súlyosabb, dermatitis herpetiformisban enyhébb mértékben károsítja a bélnyálkahártyát. A dermatitis herpetiformis kialakulásáért az autoimmun reakció során keletkező IgA típusú ellenanyagok a felelősek, melyek a bélfalból a vérbe jutva a bőrbe kerülnek, jóllehet valami oknál fogva csak egyes testtájakon lép fel gyulladás. Ritka esetben búza kiváltotta, IgE közvetítette valódi ételallergia is előfordulhat egyidejűleg a coeliakiaval, ami a reakciókat még súlyosabbá teszi.

Skizofrénia megjelenése

A coeliakiások körében gyakoribb a skizofrénia, mint az egészséges népességen belül, s más pszichológiai problémákra is fogékonyabbá válhatnak, ha nem követnek szigorúan glu­ténmentes étrendet. Mindez talán az élelmiszerekből származó exorfinoknak és más peptideknek az agyra gya­korolt hatásával magyarázható. A bélfal megnövekedett át­eresztőképességének is szerepe lehet, ezáltal ugyanis több exorfin juthat be a vérkeringésbe.

Emellett a kezeletlen coeliakia lényegesen növeli a bélfal­ban a rosszindulatú nyirokdaganat, a limfóma kockázatát is.

Diagnózis

A diagnózis egyetlen igazán megbízható módja a szövettani vizsgálat. Kulcsfontosságú azonban, hogy erre a gluténnek az étrendből való kiiktatása előtt kerüljön sor, mert a glutén távol tartásával a bél nyálkahártyája regenerálódik, és a gyógyulási folyamat egyeseknél meglehetősen gyors (igaz, másoknál több hónapba is beletelhet). Ha a bélnyálkahártya – látszatra legalábbis – gyorsan helyrejön, nem lehet pontos di­agnózist felállítani, ennek pedig súlyos következményei lehet­nek; ha gyermekünk vagy mi magunk coeliakiában szenve­dünk, azzal mindenképpen tisztában kell lennünk.

Friss vérvizsgálat eredménye is felhasználható a coeliakia diagnosztizálásához, ám ez a szövettani vizsgálatnál kevésbé megbízható eredményt ad.

A coeliakia tünetei nem mindig klasszikusak. Sokszor elő­fordul, hogy a betegségre a vashiányos vérszegénység kivizsgá­lása kapcsán derül fény.

Kezelés

A coeliakiára nincs gyógyszeres kezelés – a coeliakiás beteg csak akkor érezheti tartósan jól magát, ha a glutént teljes mér­tékben elhagyja az étrendjéből. Akik nem tartják be szigorúan a gluténmentes étrendet, azoknál magasabb a kockázata az emésztőrendszeri rákbetegségeknek.

A coeliakia legsúlyosabb formájában szenvedők annyira ér­zékenyek a gluténre, hogy annak már parányi mennyisége is heves reakciót válthat ki náluk: ezt hívják coeliakiás sokk­nak, ami halálos kimenetelű is lehet. Ugyancsak gluténmentes diétával kezelhető a dermatitis herpetiformis, a kiütések pedig jelentkezésükkor egy nagyon hatékony gyógyszerrel, a dapsonnal enyhíthetők.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.