A rovarcsípés-allergia
„Többször is megcsíptek már méhek, de ez más volt: az egész testem úgy elkezdett viszketni, hogy majd megörültem… Rosszul lettem, alig kaptam levegőt, nem tudtam beszélni. Aztán elsötétült a világ, és már csak a kórházban tértem magamhoz.”
Hilarynek nagy szerencséje volt, hogy túlélte azt, aminek évente több száz halálos áldozata van: a méhcsípés okozta anafilaxiás reakciót. Az igazi tragédia az, hogy ezek a halálesetek megelőzhetők lennének.
A rovarcsípés-allergiát a rovarméreg ellen a szervezetben termelődött IgE antitestek idézik elő. Mivel a méreg bejut a véráramba, a tünetek a csípéstől távoli testtájakon, testszerte fellépnek – ezt hívják szisztémás reakciónak. Enyhébb formájában csak viszketés, csalánkiütés és az egész testre kiterjedő vizenyő léphet fel, de súlyosabb formájában halálos is lehet.
Nagyon ritka esetben a kezdeti krízis elmúltával további reakciók is felléphetnek. Azoknál, akiknek a szervezetében súlyos szisztémás reakció zajlott le, vagy testüket több csípés is érte, begyulladhatnak az erek, a vesék vagy az idegek. Ezt a keringő immunkomplexek okozzák.
A veszély felmérése
A rovarméreg-allergia veszélyes állapot, ezért nem árt tudni:
- A rovarcsípésre adott általános reakciókat – viszketés, fájdalom, a bőr kivörösödése, duzzanat a csípés helyén nem az allergia okozza, hanem a méregben lévő toxinok.
- Rovarcsípésre bárki allergizálódhat – ehhez nem kell atópiásnak (allergiára hajlamosnak) lenni. Az viszont igaz, hogy atópiásoknál könnyebben alakul ki súlyos anafilaxiás reakció, ha allergiássá válnak a rovarméregre.
- Bizonyos esetekben a normálisnál hevesebb helyi bőrreakciók lépnek fel – a szúrás közvetlen környéke a csípés után 2-3 nappal abnormálisan feldagadhat. Ez nem feltétlenül IgE közvetítette allergiás reakció eredménye. A rovarcsípésre így reagáló esetek 10 százalékában később teljes allergiás reakció fejlődik ki.
- Ha valakit egyszerre nagyon sok csípés ér, az egész testre kiterjedő reakciók indulnak be, a befecskendezett méreg összmennyisége miatt. Ez nem allergiás reakció, bár a tünetek hasonlóak lehetnek, és sürgősségi ellátásra is szükség lehet. (Nagy ritkán előfordul, hogy ha valaki allergiás a rovarméregre és többszörös csípést szenved, a bekerült méreganyagok által kiváltott tünetek „elnyomják”, megakadályozzák a súlyos allergiás reakció kialakulását. Ezt azonban senki ne próbálja ki: könnyen bele lehet halni.)
Szisztémás bőrreakció tünetei
Szisztémás bőrreakció esetén a csípés helyétől távol is tünetek lépnek fel: viszketés, csalánkiütés és duzzadás. Oka valódi, IgE közvítette allergiás reakció. Azoknál a felnőtteknél, akiknél ilyen reakció lép fel, később nagy a veszélye a súlyos anafilaxiás reakciónak – rajtuk immunterápiával lehet segíteni. Nem így a 16 év alatti gyerekeknél: náluk a súlyos szisztémás reakció bekövetkeztének valószínűsége csupán 10 százalék.
- Ha kivakarom a szúnyogcsípéseket, elfertőződnek?
- Csípések, harapások kezelése gyerekeknél
- Rovarcsípés, poloska, kullancs kezelése
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A súlyos szisztémás reakció a testszerte jelentkező bőrtüneteken kívül anafilaxiás tüneteket is okoz, pl. gége vizenyőt, nehézlégzést, gyengeséget, gyomorfájást, hányást, hasmenést és ájulást. Akinél már fellépett ilyen reakció, annál legközelebb nem szükségképpen ugyanolyan súlyosságú és jellegű tünetek jelentkeznek – meglepő módon a hasonló vagy súlyosabb reakció valószínűsége csak 30-60 százalék. Nem árt azonban az elővigyázatosság.
Diagnózis
Ha valakit megcsíp egy rovar, és az utána fellépő tünetek alapján úgy gondolja, hogy allergiás volt a rovar mérgére, forduljon mielőbb orvoshoz, és ha lehetséges, vigye magával a rovart vagy a fullánkját, vagy legalább a helyszínen próbálja azonosítani a rovart.
Sajnos azonban nagyon sokan nem is látják, mi csípte meg őket. Ilyenkor jegyezzük fel, hol tartózkodtunk a csípéskor – ez létfontosságú információ lehet. Ha gyermek szenvedett rovarcsípést, igyekezzünk minél több részletet megtudni az eset körülményeiről: hol és mikor történt? Érezte-e, hogy a bőrébe hatolt a fullánk? Melyik testrészen? Próbáljuk behatárolni a csípés helyét, mert ez sokat segíthet a diagnózisban.
Bőrpróba
A következő lépés a bőrpróba . A szokásos eljárás ilyenkor az, hogy az adott területen előforduló „csípő-szúró” rovar mérgére letesztelik a bőrt. Lehetséges, hogy bőrünk ezek közül többre is reagál az álpozitív eredmények magas aránya miatt (amikor a teszt eredménye pozitív, de nincs allergiás reakció). Ritkán az is előfordul, hogy valaki ténylegesen allergiás a rovarcsípésre, de a bőrpróba negatív (ezt hívják álnegatív eredménynek). Az ún. RAST-vérvizsgálat ilyenkor többnyire jelzi az allergiát, de – igen ritkán – ez is kétes eredményű lehet, mert a vérben alig van kimutatható mennyiségű ellenméreg-antitest.
Kezelés
A gyors elsősegélynyújtás életet menthet azoknál, akik allergiásak a rovarmérgekre. A legtöbb haláleset az első órában következik be. (Súlyos reakció órákkal a csípés után is kialakulhat, de 24 óránál később sohasem.)
Ha rovarcsípésre szisztémás reakció lép fel, az újabb súlyos reakció megelőzése érdekében allergológushoz kell fordulni. Addig is a háziorvos felír adrenalininjekciót, arra az esetre, ha újabb csípés történne. Megfelelő használatát, adagolását, a beadási technikát gondosan sajátítsuk el.
A megelőzés leghatékonyabb módja a problematikus rovar elkerülése. Tartsunk magunknál orvosi lapot vagy kártyát, amely részletesen tájékoztat allergiánkról – arra az esetre, ha a rovarcsípés okozta eszméletvesztés akkor következne be, amikor egyedül vagyunk. Az immunterápia igen nagy segítség ennél az allergiánál. Különösen jól bevált a méhészeknél, akiknek többsége a terápiának köszönhetően folytatni tudja munkáját.
Ártalmatlan szúnyogcsípés?
A szúnyogokkal kapcsolatban eddig az volt a vélemény, hogy míg belélegzett részecskéik allergiás tüneteket okozhatnak az orrban és a tüdőben, szúrásukkal allergén nem – vagy csak nagyon kevés – jut a szervezetbe, a csípésük kiváltotta allergiás reakció tehát rendkívül ritka.
Az újabb kutatások azonban kétségbe vonják ezt. A kanadai Manitobái Egyetem orvosai Skeeter-szindróma néven leírtak egy tünetcsoportot, melynél a szúnyogcsípés környékén hatalmas duzzanat keletkezik és láz is fellép. Tévesen a bőr mélyebb rétegeiben fellépő fertőzésként orbáncnak szokták diagnosztizálni, annak ellenére, hogy a duzzanat órákon belül kialakul – vagyis túlságosan hamar ahhoz, hogy csípés okozta fertőzés legyen.
A hagyományos bőrpróbák a szúnyogcsípésekre többnyire negatívak
Mert az ezekhez használt kereskedelmi tesztanyagok a szúnyogok egész testéből készülnek, így nagyon kevés van bennük a rovar nyálmirigyeiben lévő allergénből. (A kanadai kutatók ezzel szemben olyan kivonatot készítettek, melyhez nem kevesebb, mint 370 szúnyog nyálmirigyét preparálták ki aprólékos gonddal!)
A Skeeter-szindróma leggyakrabban kisgyerekeknél és csökkent védekezőképességű betegeknél jelentkezik. Valószínűleg világszerte elterjedt probléma, csak éppen nem ismerik fel. Érdekes adalék, hogy egy asztmás nőnél szúnyogcsípések váltottak ki asztmarohamokat. Immunterápiával kezelték, melynek hatására védettséget kapott.
Dermografizmusban szenvedőknél szúnyogcsípés hatására gyakran szokatlanul nagy kiterjedésű helyi bőrreakció lép fel, ám ezt egyszerűen bőrük általános érzékenysége magyarázza.
Kígyóméreg-allergia
Nem minden kígyómarás okoz azonnali halált. Bizonyos fajok, pl. az európai viperák marását a legtöbben túlélik. Mások azonban nem – az ő szervezetükben allergiás reakciókkal magyarázható szövődmények lépnek fel a méreg hatására. A kutatások kimutatták, hogy aki egyszer már szenvedett kígyómarást, annál nagy a valószínűsége, hogy a kígyóméreg ellen IgE antitestek termelődnek. (Ha az illető méhméregre már eleve érzékeny, a kockázat még nagyobb.)
Ennek következtében a marás hatására közvetlenül a méreganyagok okozta tüneteken kívül anafilaxiás sokk is felléphet. Ilyenkor ugrásszerűen megnő a halálozási kockázat. Az orvosok egy része ezzel nincs tisztában, s így nem kezeli megfelelően az allergiás reakciót. Az anafilaxiás reakció jellegzetes tünetei – mint pl. viszketés, csalánkiütés, testszerte vizenyősség (angioödéma), ziháló, sípoló nehézlégzés, légszomj – kígyómarás okozta reakcióknál nem jelentkeznek.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.